Vas Népe, 1990. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-02 / 77. szám
Vélemény — Vélemény — Vélemény Négy éve érkezett Magyarszombatfára a Helios itteni gyárába egy vegyészmérnök házaspár, akiket a vállalat vezetői nagy örömmel fogadtak. Erről mi is írtunk. Azóta a férj — alábbi levelünk írója — felmondott, feleségét pedig a vállalat küldte el. De a fiatalasszonyt a munkaügyi bíróság visszahelyezte. Ezért viszont a vállalat igazgatója és főmérnöke mondott föl, mint azt március 27-ei lapunkban („Úgy mennek, mintha jönnének”) megírtuk. Ehhez az írásunkhoz szól hozzá most a vegyészmérnök-férj. „Tisztelt Taraba Úr! Örömmel vettem a Vas Népében írt cikke tartalmát. A részleteket illetően szeretnék némi pontosítást tenni. Ami a cikkben szereplő munkatársat illeti, ő a feleségem, neki mondtak fel, szakmai alkalmatlanság miatt. Amit a bíróság a felhozott indokok nevetséges volta miatt természetesen nem fogadott el. Visszahelyezni nem akarták, mivel feleségem ... kijelentette, hogy ezzel a vállalatvezetéssel nem kíván együtt dolgozni. Ezt 1989 augusztusában ... felmondásomkor ... egyébként én is rögzítettem. Hivatkozva cikked elejére ma is állítom, hogy ők (T. i. a felmondott vállalatigazgató és a vállalat főmérnöke. A szerk.) és vezetőtársaik, akik azt a bizonyos felmondást összehozták, kerámaiai termékeket gyártó üzem irányítására alkalmatlanok, mert olyan minimális szakmai tudással rendelkeznek. A két „menedzserjelölt” az elmúlt két évben igyekezett szisztematikusan elüldözni vagy elküldeni a vállalatnál kerámiához értő embereket. (És amikor már javíthatatlan a helyzet, ők is elegánsan távoznak további szolgálatukat felajánlva, amit — ők is tudják — ... a dolgozók nem fogadnak el.) ... A magyarszombatfai kerámiagyár jelenlegi áldatlan helyzetét elsősorban és főképpen a két lemondott vezetőnek köszönheti. Ezt szakmai felelősségem teljes tudatában és mint a (szombatfai) gyár volt főmérnöke (1986. IV.—1989. X.) teljes felelősséggel ki merem jelenteni. Bizonyos mértékű fejlődés elvitathatatlan Kovács úrtól, de az új főmérnöke (Bilics úr) nem tud felmutatni szerintem semmit, ami előrevitte volna a vállalat kerámiaprofilját. Sőt a stagnálás és az ellehetetlenülés is az ő új módszereinek köszönhető. A tavalyi húszmillió nyereség mellett legalább ennyi adósság is termelődött amiből a látszatot fent lehetett tartani, és további ígéreteket lehetett tenni. A kérdések nagy része túl egyszerűen van megválaszolva és sok ígéretet tartalmaz, amit eddig is meg lehetett volna valósítani. Én bárhonnan nézem, ez menekülés a süllyedő hajóról egy elegáns megoldással. Érdekes lenne egy teljes mérleget vonni az induló és a jelenlegi helyzetről (gondolom, a visszamaradó kollégák ezt meg is teszik, mivel a további felelősség az övék), és megkérdezni a véleményét az elküldött volt vezető beosztású dolgozóknak. (Sokan voltak, a két kezem nem elég hozzá.) Ezt nem azért mondom, mert a cikkben újabb uralkodói vonásokat lehet fölfedezni, és megint a végrehajtó részleggel van a probléma, nem az induló ötlettel és a vezetéssel ... Bízom benne, hogy lassan itt lesz az ideje annak, hogy a magyarszombatfai gyár önálló életet éljen ...” Peresztegi József műszaki tanácsadó ZALAKERÁMIA „Irányításra alkalmatlanok" Felmentését kéri az autóbuszvezető és védője Gyászolók ültek a tárgyalóteremben. A hallgatók Inkéről jöttek a szombathelyi bírósági tárgyalásokra. Inkéről, ebből a Somogy megyei kis faluból, amely több áldozatot vesztett a tavaly augusztusi vasvári autóbuszszerencsétlenségben, mint a második világháborúban. Iszonyú tragédia a hozzátartozóknak, nem is tudom, hogyan tudták végighallgatni a tárgyalásokat. A rázkódó vállók, zsebkendőért matató kezek önmagukért beszéltek. A helyszínen meghalt nyolc ember, köztük egy tizenhárom éves kisfiú. Egy utas a kórházban vesztette életét. Orvosi szakvélemény szerint tizenegy sérült közül négy maradandó rokkantsággal kénytelen együttélni a baleset következtében. A vádlott, Molnár Lajos nagykanizsai autóbuszvezető, a tárgyalásokon mindvégig kitartott amellett, hogy nem ő a bűnös, egy csehszlovák busz szorította le az ő autóbuszát az árokba. A helyszínről készített videofelvételek láttán vitatta a keréknyomokat, a súrolt és kidöntött fák számát. Úgyhogy az ügyész, dr. Tringli Rudolf nem véletlenül kezdte ezzel az ironikus mondattal a vádbeszédet: „Nem fakitermelésért emelt vádat a Vas Megyei Főügyészség Molnár Lajos ellen.” Kérte a bíróságot, hogy a következő tényállást vonja mérlegelési körébe. Molnár Lajos megszegte a Kresz előírását, jelentősen túllépte az autóbusznak lakott területen kívül megengedett hetven kilométeres sebességet. Molnár Lajos azt állította, a kilencven kilométeres sebességet nem lépte túl. Ezzel szemben a túlélők, az autóbusz utasai közül tizenketten azt vallották, gyorsabban ment. A sofőr mellett állt az a tizenhárom éves kisfiú, aki meghalt, a baleset előtt hátraszólt az édesanyjának: „120-szal megyünk, anyu nem félsz?” A gyerek nővére látta, hogy az óra 120-at mutat. A műszaki szakértő szerint ugyan az óra a valóságos sebességnél többet mutatott, de számításai szerint a busz sebessége 95— 112 kilométeres lehetett közvetlenül a baleset előtt. Ezt támasztják alá a tanúk: a vasvári domb után kezdett igazán gyorsítani. A cseh busz villantással többször jelezte előzési szándékát. Molnár Lajosnak a sebesség csökkentésével elő kellett volna segíteni az előzést. Állítása szerint a kipufogófékkel fékezett. Több tanú ezzel szemben azt állította, mintha még inkább gyorsított volna. Hozzájárult-e a cseh busz a balesethez? — tette fel a kérdést az ügyész. Szabályszegést követett el a cseh busz is, hiszen erősen túllépte a Kresz által megengedett sebességet. A szakértő szerint legalább 130 kilométerrel haladt. Ugyan a vasvári út valóban nem túl széles, de a két busz méretei szerint megfelelő biztonságos ötvencentis oldaltávolság maradt az előzéshez. Az elöl ülő tanúk látták, hogy a cseh busz befejezte az előzést, elhaladt már, amikor a baleset bekövetkezett. Egy vasvári tanú, aki Trabanttal hajtott a vasvári úton, szintén azt látta, túl sokáig haladt egymás mellett a két busz. A műszaki szakértő a buszt megvizsgálva nem talált semmilyen nyomot arra, hogy a cseh busz súrolta vagy lelökte volna a magyar buszt az árokba. Molnár Lajos a sebesség betartásával, az előzés elősegítésével, fékezéssel megakadályozhatta volna a balesetet. Az ügyész kérte a bíróságot, hogy halálos tömegszerencsétlenség gondatlan okozásáért ítélje el a vádlottat. Az ügyvéd, dr. Fehér László bűncselekmény hiányában Molnár Lajos felmentését kérte. Kérte a bíróságot, hogy csak a szigorú tények alapján mérlegeljen, mert nem egységes a tanúk vallomása, és becslésen alapul a műszaki szakértő véleménye is. Szerinte tényként nem lehet elfogadni az elhalt kisfiú szavait a 120 kilométeres sebességről. Vitatta, hogy védem, de a dimbesdombos várost elhagyva azon a rövid útvonalon elérhette ezt a nagy sebeséget. Hivatkozott azokra a tanúvallomásokra, amelyek szerint „ez az őrült cseh busz nekünk jön”. Nem megállapítható, hogy a gyorshajtás okozta a balesetet. Nem bizonyítható, hogy a magyar busz vezetője akadályozta volna a cseh busz előzését, hiszen jobbra húzódott, s engedte a másikat. S éppen ennek erőszakossága miatt tért le az útpadkára, s így kényszerült az árokba. A padkán pedig már nem fékezhetett, így nem is kanyarodhatott volna vissza az úttestre. Az objektív tények a védő szerint azt igazolják: leszorította a cseh busz a magyar buszt, tehát a vádlott védekezése helytálló. A védő hiányolta azt is, hogy a műszaki szakértő nem végzett számításokat az egyes útmenti fák és a busz ütközésének sebességcsökkentéséről. Szerinte nem mindegy, hogy nyírfának vagy keményebb diófának ütközött a busz. Kérte védence felmentését. Molnár Lajos az utolsó szó jogán nem kívánt semmit elmondani. A Szombathelyi Városi Bíróság dr. Gombkötő Ottóné vezette tanácsa bűnösnek találta a vádlottat halálos tömegszerencsétlenség gondatlan okozásáért, és négy év hat hónap fogházra ítélte. A közügyek gyakorlásától három évre, a gépkocsivezetéstől hat évre eltiltotta. Mivel a bűncselekményt gondatlanságból követte el, a tavalyi közkegyelmi törvény értelmében a fogházbüntetést felére csökkentette. A bíróság a műszaki szakértő és a tanúk vallomását megalapozottnak fogadta el, megállapította, hogy az autóbuszvezető jelentősen túllépte a megengedett sebességet, fékezéssel nem segítette elő kellőképpen a cseh busz előzését. Mivel nincs nyom arról, hogy a cseh busz súrolta volna, vagy bárhol nekiütközött volna a magyar busznak, sőt, több tanú szerint már befejezte az előzést, amikor a baleset bekövetkezett, a vádlott felelős a balesetért. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője felmentésért fellebbezett. S treiber — Fotó: Kaczmarsky (Képünk tavaly készült a helyszínen.) A KONZUMBANK RT SZOMBATHELYI FIÓKJÁNÁL Lenin u. 62-ben. Az Állomással szemben Letéti jegy vásárolható 10 000,— Ft-os címletekben A KONZUMBANK RT LETÉTI JEGY EGY ÉVRE 1990. április 1-jétől 25,5%-os kamatot fizet A lejárat előtt visszaváltott letéti jegy éves kamata: a) 3 hónapon belül évi 18,0% b) 3—6 hónap között évi 20,0% c) 6—12 hónap között évi 21,0% 1990. április 1-jétől folyószámla vezetésével is állunk a Tisztelt Ügyfeleink rendelkezésére. (7712) KONZUMBANK RT 1990. április 2. Hétfő Már utána vagyunk? — Majd a választások után — nyugtattuk magunkat —, akkor majd mindenki megtudhatja, hogyan is gondolkodik az istenadta nép, és megszűnnek az indulatok, az öndicséretek, a vagdalkozások. Nagy tévedés volt. A vesztes pártok ugyan önvizsgálatot tartanak, még a szocdemek sem elégednek meg az átkos kommunisták átkos mesterkedéseire való hivatkozással, az élen állók között azonban kíméletlen választási, politikai és hatalmi harc kezdődött már vasárnap, amint sejteni lehetett a sorrendet. Nyilatkozat és cáfolat, vitára hívás és sajtóértekezlet üzengetés, koalíciós variációk és csak végszükség esetén együttműködés — a nagy menet, a nagy leleplezésekkel április 8-áig meghosszabbodott. „Apróságokra”, a köznapi életre még mindig nem érnek rá figyelni. És amíg a nagyok nagy dolgokkal vannak elfoglalva, a kicsik, a polgárok egyszerű reményeket dédelgetnek. — Csak áru legyen, csak békesség legyen, csak a mezőgazdaság ne menjen csődbe, csak munkám legyen — fejeződnek be a rövid utcai, bolti politizálások valamelyik jámbor óhajjal. Milyen messze lemaradtunk a győztes pártok stílusától! Hol van a derű, a fölény, a lendület a mi szavainkból? Hát hiába a sok ismétlés, kárba vesztek a politikai hirdetések? Még van lehetőségünk tanulni és javítani. Üljünk a tévé elé, kisembertársaim, a kampány folytatódik. Csak frissen, bájosan, fideszesen! Le kellene dolgoznunk 12—15 év gazdasági depressziójának, 40—45 év csődjének lelki hátrányát, meg kellene szabadulnunk a tudattól, hogy nyuszik voltunk egy sikertelen történelmi kísérletben. Félek, hogy április 8-a után megszűnnek a reklámleckék, és megkapjuk az igazit, amelyből a kóstolót januárban már megízlelhettük. b. r. Furcsa udvarlás A fiatal hölgy az esti órákban kényelmes tempóban rótta kocsijával a megyeszékhely ipartelepének az utcáit. Már a városból kifelé menet észrevette, hogy egy régi típusú, megviselt fehér Mercedes tart szorosan a nyomában. Hiába tért le a mellékutcákba, a merci csak nem tágított, sőt egyre jobban „rámászott’’. A kocsiban lévő két férfinak csak a körvonalai látszottak a sötétben. Az üldözött csinos hölgy bármennyire bűnügyi filmeken nevelkedett is, alaposan megijedt. Nem lehetett nem észrevenni, hogy a két férfi játszik vele, az udvarlás furcsa módját választották. Talán azt hitték, hogy márkás nyugati kocsijuk meghatja a hölgyet, aki nap mint nap kocsitípusok egész arzenálja közelében dolgozik. A menekülés és az üldözés egyre vadabb lett. Gyorsítás, majd fékcsikorgás. Az üldözött leállt, remélve, hogy odébb állnak provokátorai. De hiába. Újra megjelentek, arcukon kaján mosollyal. Úgy látszott, az ilyen játékokhoz nekik nem eléggé drága az üzemanyag. Még egy utolsó próbálkozás. A hölgy gyorsított, és a Szövő utca felől megállás és körülnézés nélkül bekanyarodott a Tolbuhin útra. Ez lett a veszte. Sikerült „elkapnia” a Zanati út felől érkező, jó állapotú nyugati kocsi elejét. A Mercedes utasai, látván az összeütközést, villámgyorsan elrobogtak Zamat irányába. Akkor már nem érdekelte őket annyira a szőke, csinos nő. A károsult gépkocsivezetőt nem hatották meg túlságosan az indokok, sőt — hazai viszonylatban szokatlanul — schillingben próbálta behajtani kárának megtérítését. Az odaérkező rendőr pedig az üldöző gépkocsi rendszámára volt kiváncsi. Sajnos nem sikerült megjegyezni. A két férfi azóta bizonyára kárörvendően mulat a történteken. Pedig „jópofa” szórakozásuk akár rosszabbul is végződhetett volna. Akkor pedig nem kerülhetnék el a nyomozást és a számonkérést.lendvai Fennakadva... 3