Vas Népe, 1990. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-02 / 153. szám
Új világbanki lehetőségek A Világbank szakemberei készek terveket kidolgozni a magyar agrárkereskedelem, a marketing tevékenység fejlesztésére, majd szó lehet hitelekről e területen is. Erről beszélt Mándy Endre földművelésügyi államtitkár az MTI tudósítójának. Az államtitkár pénteken írta alá az amerikai fővárosban az egyezményt, amelynek alapján a Világbank százmillió dolláros hitellel támogatja a magyar agrárexport korszerűsítését, a kistermelőket. A hitelmegálapodást hosszabb előkészítő munka előzte meg, ami azt jelenti, hogy a források alapján a magyar kereskedelmi bankok már a következő hónapokban solyósíthatják az első összegeket a követelményeknek, megfelelő ügyfeleknek. Az új világbanki hitel várhatóan elsősorban a kisállattenyésztés, a húsfeldolgozás fellendítését, -korszerűsítését szolgálja majd. A Világbank részéről nagy érdeklődést és támogatási kedvet tapasztalt a tárgyalásokon — mondotta Mándy Endre. 1990. július 7. Hétfő A pesti úrnak nem volt előítélete Sorvadás után sarjadás Sajtoskálon Sajtoskálon, a Kossuth utcában hangulatos családi ház hívja fel magára a figyelmet. Tóth Jánosék a tulajdonosok, akik Leányvárról jöttek ide, és ma is nagy szorgalommal végzik a befejező tennivalókat. Tóth úr villamossági üzemmérnök, felesége a kereskedelemiben dolgozik. Itt van a kisfiúk, és Tóthné húga, Anderlik Gyöngyi, aki a terasz kerítését festi le szépbarnára, majdani nyaralások reményében ... — Hogyan kerültek ide? — Úgy, hogy hozzánk is eljutott a büki fürdő híre, — világosít fel Tóth Jánost — Apósom, aki bányász, és több mint 30 évet dolgozott a föld alatt, a megviselt ízületei miatt meleg vízre vágyott. Itt még nagyon olcsó volt a telek, vett egy hatszáz négyszögöleset, ahol már a ház is felépült. Mi mint építők, berendezők Vagyonuk itt szabadságunk idején és hétvégeken. Most éppen csempézek ... Amikor a ház végleg lakható lesz, apósomék itt szeretnének regenerálódni. Ehhez még is létez a lehetőségük, hiszen amióta a 84-es út leágazásaként elkészült a Bük fürdőre vezető új útszakasz, autóval éppen öt perc alatt érhető el a gyógyhely. Ezt pedig már Horváth Ervin tanácselnökhelyettestől tudom, aki mint helybeli, nagy lelkesedéssel számol be a faluban végbemenő változásokról. Azt mondja: mielőtt Sajtoskálon megépült volna a vezetékes vízihálózat, sokam, főleg nyugdíjasok, megijedtek a 30 ezer forintos hozzájárulástól. S mivel ezt nem akarták vagy nem tudták vállalni — amit ő személy szerint nagyon sajnál —, sorra eladták a beépítetlen telkeket, amelyeken korábban krumplit vagy takarmányt termeltek. Anagy kínálat miatt — ez hat évvel ezelőtt volt — csökkentek az amúgy is olcsó telekáraik. Egy-egy házhelynek való területet ötezer forintért adtak, a mostani 120— 130 ezer forint helyett. Akkor jöttek a budapesti, a dorogi, a soproni telekvásárlók, és vették a 300—600 négyszögöles területeket. — És megkezdődött az építkezés... — Megkezdődött, sőt folytatódik, és általa felemelkedik a falu, amelyen még jól láthatóak az egykori szegénység nyomai. Nézzék csak: itt a temetővel szembeni területre helybeli sohanem építkezett, valamilyen előítéletből. Egy budapesti műbútorasztalosnak nem volt előítélete. Tágas lakrészt, nagy műhelyt épít, és már keresi a leendő vállalkozó iparos társakat. A mellette lévő telken egy győri tulaj butikot és ruhakölcsönzőt nyit majd. A faluszélen, a volt uradalmi istálló mellett három dorogi építi fel a falu tán legnagyobb házait, és alkudnak az istállóra is, amit a tsz méregraktárnak használ. Ha meg tudnák venni, két éven belül mákként nézne ki a nagyon kopott és a falurészt csúfító istálló ... Mutatok egy másik házat is, amit elsőnek vettek meg a faluban , és kívül-belül rendibehoztak. Egy bajnai férfié lett. Mellette szintén építkeznek. • . — Az út mellé is terméskövet raktak le — mondom. — Azt a tanács hozatta. Megépítjük a II. világháborúban elesettek emlék-,művét. Még gyűjtjük rá a pénzt, a hely parkosítása megkezdődött. Megeredtek a cédrusok, és talán nincs messze az idő, amikor itt nagyon szép emlékező ünnepség lesz. Ne felejtsük: „áldott az a nép, amelynekvértanúi vannak ...” A korábban sorvadásnak indult Sajtoskál lépést váltott. Máris sok jele látszik ... U. Gy. Fotó: K. Z. Tóthék és az após háza a Kossuth utcában. Györgyi, munkában. — Neszek azt a részt. Oda korábban senki nem építkezett — mondja Horváth Ervin. A leendő újabb épületek alapjai. Ha harc, legyen harc! így látják a dolgozók Vezetőválasztás rábás szemmel „Eddig csak beszéltünk róla, de most a gyakorlatban is megvalósul a dolgozók véleményének a kikérése, figyelembevétele” — vélekedett egyik futóműgyári szakmunkás. Az idézett mondat is sejteti, hogy a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban korábban ismeretlen módszert vezettek be. Az új pályázati rendszer szerint a vezetők kiválasztásakor kikérik a dolgozók véleményét. Az egyes tisztségekre jelöltek pedig előzetesen bemutatkoznak az érintett kollektíva előtt. A nagyvállalat szombathelyi Futóműgyárának két fizikai dolgozóját arról faggattam, mit várnak ők a gyárban bevezetett pályázati rendszertől, illetve miként fogadták ezt az eddig nem alkalmazott módszert. Saly Lajos géplakatos, tmk-üzem: — Sokunk nevében elmondhatom, hogy jónak tartjuk a vezetőkiválasztásnak ezt a módját. Természetesen mi azt szorgalmazzuk, hogy a dolgozóknak is legyen beleszólásuk a személyi döntésekbe. Minél demokratikusabb ugyanis egy választás, döntéselőkészítés, annál igazságosabb. A pályázatok kiírásától azt várjuk, hogy mindenhova a legalkalmasabb vezető kerüljön, akár kemény harc árán is. A gyárigazgatók esetében előnyben kellene részesíteni a közgazdasági, a szó szoros értelmében a gazdálkodó szemléletet, rátermettséget. Úgy érezzük, ma még a műszaki végzettségűek dominálnak az igazgatói beosztásokban, pedig ezt elsősorban a főmérnököktől kell megkövetelni. Reméljük, az új vezetés a korábbiaknál jobban figyelembe veszi a dolgozók érdekeit, véleményeit, s ezt minden vezetési szintre értem. Kuti József esztergályos, kerékagygyártósor: — Nagy szükség volt már arra, hogy a vezetőkiválasztás több évtizedes gyakorlatát megváltoztassák. Elfogadhatatlan, hogy valamiféle személyes vagy pártérdek alapján valaki a nyakunkra ültessen bárkit. A közvetlen, saját vezetőinket mi választhassuk meg, de legalábbis döntő befolyásunk legyen (lehessen) az adott posztra alkalmas személy kiválasztásában. A pályázat — természetesen — egyfajta versenyt is jelent, ami csakis előnyös lehet a megmérettetés során. Meggyőződésem, hogy az a vezető sokkal jobban élvezi majd a dolgozók bizalmát, amelyik az ő támogatásukkal nyerte el kinevezését, őszinte, nyílt, vezetésre számítunk, amely magát a embert állítja középpontba. Persze mondanom sem kell, hogy bízunk a jobb anyagi és erkölcsi megbecsülésben. V. Vincze Péter Névvel, Uraim, névvel Naponta hoz levelet a posta, e levelek többsége közérdekű témákat feszteget. Vagyon- és hatalomátmentés, helyi potentátok par-,amái, látványos köpöltyelforgatások, a közvagyon elherdálása, kiskirályok és társaik ... A múlt öröksége, készülhet a leltár. E levelek eligazítanak, biztatóik és lehangolnak. Sajnos egyre gyakrabban hosszantinak is. Mert nincs a sorok alatt név. A legújabb küldemény sárvári, és igen érdekesügyet taglal. A milliókba kerülő irodaiház sorsát feszegeti. Illetve azt, hogy miért kellett pont műssít, a helyhatósági választások előtt mintegy átadni az irodaházat? Miért olyan Sürgető a „hotelesítése”, s vajon a lakatos, asztalos, kőműves mennyi idő alatt jön bele új, idegrennyelv-ismeretet is feltételező Szakmájába? A levélíró tárgyilagosan mérlegel, majd felemlítja a helyi pártok, szervezetek képviselőit: „parancsoljanak megálljt ennek a fesztélen pocsékolónak” — mármint az irodaház átadásának. Mert: „itt és most, ebben a kisvárosba:» egy országos elnökválasztás pénze úszik el” — írja. Végül: „ha már megépült az irodaház ... miiért ne lehetne mondjuk ifjú házasok otthona, kórház, szociális otthon, vagy amit a város lakossága akar?” Íme, egy levél. Közérdekű. De nincs aláírva. Ezért aztán hitele igencsak megkérdőjelezhető. De van, más baj is. Egész sor, az ország számára előnyös üzlet azért nem ütődik manapság nyélbe, mert mindenki fél. Szinte minden vezetőitek akad személyes haragos*?). Meglehet, hogy a háttérben éppen ez motivál, nem pedig a közvagyon, a demokrácia féltései munkái. Nem pártok teremtik meg a demokráciát, a pártok csupán ennek garanciái, letéteményesei. A demokrácia kezdete az, hogy névvel, igen, uraiim, névvel vállaljuk közéleti fellépéseinket. kozma A gomb A gomb, mint tudjuk a kabáton, a gatyán található. (Lásd hátulgombolós.) Ha két pontot teszünk rá és megtöltjük azzal, ami néhány politikus fejében van, akkor vagy elszáll vagy szétdurran, és vizesek leszünk. Általában a kabátra varrják a gombot, ám néhány forradalmi országban ez fordítva történt. Ez nem csoda, hiszen arrafelé még az elméletet is az elmélettel magyarázták. Ha pedig a buszkeréknyi gombhoz nem találtak megfelelő kabátot, akkor elvitték az udvari szabót Szibériába városnézésre, kreáltak egy pert a főlovász ellen és fellógattak néhány értelmiségit, mivel minden bajnak ők az okozói. Eme országok vezetői egy idő után elvesztették a fonalat és nem bírtak az áldott néppel, amely viszont cérnával nem bírta a dolgokat. A gomb öltözékünk fontos tartozéka. Általában fogadáson, esküvőn és más kínos helyzetekben szakad le, felvillantva gazdája pöttyös alsóját és csíkos trikóját. Léteznek másféle gombok is, például csengőgomb, nyomógomb, a pilóták keze ügyében pedig tűzgomb. Egyes perverz és elvetemült alakok szerint egészen más jellegű gombok is vannak, ezeket ki-ki felfedezheti kedvenc partnerén. A gombokkal csínján bánunk, általában nyomogatjuk őket. A liftgombot néha verjük. Béniké és Mucuska gombjait simogatni is szoktuk, mire kitaláljuk hogy miként működnek. A saját gombjainkra vigyázunk, csak alkalomadtán kérünk meg valakit. — Te, ha szavazni kell, tenyerelj rá az enyémre is, én elmegyek és bedobok egy sört! Ez a gomb mindenesetre szimpatikusabb, mint a holt rendszer kézfeltartásos módija, ahol így szólt a tisztelt ház elnöke: — Aki megszavazza a vízlépcsőt, az leengedheti az egyik kezét... — Jöti — Félévi leltár (Lakatos Ferenc karikatúrája) 3