Vas Népe, 1991. március (36. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-05 / 54. szám
Virágot Nőnapra ÜZEMEK, VÁLLALATOK, TSZ-EK, MUNKAHELYEK TÍZEZRÉVEL RENDELIK A DOBOZOLT ORCHIDEÁT ÉS A CSEREPES VIRÁGOKAT — ALIG GYŐZIK A MUNKÁT A SZOMBATHELYI KERTÉSZ TSZ-BEN — A VIRÁG ajándékozásának egy újabb napja — egy üzembe négyezret kértek Ismét nagyüzem van a Szombathelyi Kertész Tsz üvegházai alatt, illetve az előkészítőkben és a csomagotokban. Ehhez hasonló VALENTIN napkor volt, amikor elsősorban Ausztriába és Jugoszláviába kérték, vitték a szebbnél szebb szombathelyi virágokat, dísznövényeket, hogy a kedves szokás szerint megajándékozza szomszéd a szomszédját, a férj a feleségét, a gyermek a szülőket, a jóbarát a jóbarátot. Az idén a második alkalommal volt tapasztalható, hogy az ajándékozásnak ez a formája nálunk is szokássá válik. A Valentin (Bálint) napot megelőzően vagy napján a hazai vásárlóknak a is annyi virágot juttatott a Kertész Tsz, mint talán még soha. Kereskedők, viszonteladók, boltok bérlői már most megbeszélték a jövő évi megrendeléseket is, hogy ennek alapján biztosan megkaphassák a kért tételeket Valentin (Bálint) napra. De maradjunk a mánál. Embert próbáló az a munka, ahogy a tsz leányai igyekeznek asszonyai, kielégíteni az üzemek, vállalatok, intézmények, termelőszövetkezetetek, munkahelyek rendeléseit, hogy a Nőnapra minden partner megkaphassa a kért tételeket. Van olyan szombathelyi üzem, ahova négyezer dobozolt orchideát kértek. Általános tapasztalat, hogy ennek a nagyon dekoratív világnak örülnek a megajándékozottak, hiszen kellő ápolás mellett — cserélni kell a vizet — három, négy hétig is örömet szerez egy-egy „kehely”. A díszdobozos orchideákból külön vásárt is szervez a Szombathelyi Tsz. Szombathelyen, Kertész Sárváron, Kőszegen, Körmenden és a megye nagyobb településein. A kék és a fekete kivételével minden más színben kapható a kedves, elegáns virág. (A nők ne figyeljenek ide: dobozonként csak ötven forintba kerül, a doboz nélküli fürtös orchidea 300 forint.) Már múlt héten is tízezrével juttatta ki a tsz a virágokat, de az úgynevezett csúcsszállítás ezen a héten lesz. Tegnap Szentgotthárd környéki munkahelyekről, és a megye más, távol eső településeiről is újabb rendelések érkeznek a szövetkezethez. Miközben magától értetődőnek tartják a tsz kereskedelmi szakemberei az orchideaigények teljes kielégítését, ajánlják a cserepes virágokat is, így például a közkedvelt azáleát, a papucsvirágot, a broméliát, a korallvirágot, a fokföldi ibolyát, és még ránk a sok egyéb sorokhatkedves, örömet szerző, de szolid áron vehető növényt, amelyeknek szívesen adnak helyet otthonaikban az asszonyok. Miközben a dolgos kezek alig győzik a csomagolást, az előkészítést, a kereskedők egyik szeme már a muskátliszezonra tekint. Ez a szezon általában március végétől kezdődik és heteken át tart. A szövetkezet az idén 300 ezer cserép muskátlit kínál a boltoknak, a viszonteladóknak, illetve a családoknak. Ismét nehéz lesz kielégíteni az igényeket, mert ennek tömegnek a fele exportra kerül, csak a másik fele jut el a hazai vásárlókhoz, beleértve a debreceni, a szegedi, a pécsi, a győri stb. kat is. Talán nincs vásárlómessze az idő, amikor muskátliból sem lesz akkora hiány, mint az elmúlt években volt. Mert hiába a gyengülő életszínvonal, virágra még mindig összekaparják az emberek pénzüket, és abban reménykednek, hogy talán nem lesz tartós a jelenlegi pénztelenség, és még több virágot vehetnek ... Mert az igények nőnek. Újabban húsvétra is szokás lett — lesz — a virág ajándékozása, ekkor főleg a fehér színárnyalatúakat keresik. A Szombathelyi Kertész Tsz bár minden erejével igyekszik kielégíteni a nagy orchideaigényeket, legfeljebb a március hetedikéig megküldött rendeléseket lesz csak képes időben elkészíteni. A későbbi rendelésű nagyobb tételeket már csak később — s ezért az érdekeltek szíves elnézését kéri. A közelgő Nőnapra pedig — ami egyben minden férfi ünnepe is lesz — mi mást kívánhatna a tsz Szombathely, illetve Vas megye minden aszonyának és leányának, mint hogy sok, kedves virágot, kapjanak hozzá, mellé nagyon sok szeretetet, hosszan tartó figyelmességet, hiszen erre a nők eredendően érdemet szereztek. A férfiakat pedig arra inti a tsz, hogy időben vegyék meg a boltokban az ajándékozásra szánt dísznövényeket, hogy a vásárlás öröméről véletlenül se maradjanak le. Addig vegyék a legszebbeket, amíg van, amíg lesz mitől... (—) Megalakult a büntetőkamatot ellenző csoport A napilapokban megjelent felhívások nyomán lakosságot súlyosan érintő büntetőkamat megszüntetésére számos önszervező csoport alakult az országban. A ma már 65 ezer aláírással rendelkező csoportok 45 képviselője ült össze szombaton Budapesten, hogy megbeszélje az aktuális feladatokat. A jelenlevők az alábbiakat határozták el: — Támogatják a „kamatadó” néven ismert rendelkezés elleni — Népszava által kezdeményezett, dr Bárándy György nevével fémjelzett — próbapert; — Csatlakoznak az Alkotmánybírósághoz Bányai Péter és társai által e tárgyban benyújtott panaszhoz, hiszen az 1990. évi CIV. törvény hírhedt 64—68 paragrafusai olyan súlyos precedenst teremthetnek, hogy a jövőben bármely kormány bármely törvényt keresztülerőszakolhat a Parlamenten, pillanatnyi érdekeinek megfelelően. — Tóth János kezdeményezésére aláírásgyűjtés folyik, amelyben a Parlamentet kérik a „kamatadó” eltörlésére. Az összegyűlt aláírásokból az első 50 ezret átadják dr. Szabad Györgynek, a Parlament elnökének azzal, hogy az aláírásgyűjtést mindaddig folytatják, amíg a kifogásolt rendelkezés nem került visszavonásra. E tárgyban sürgősséggel kérik a Parlament elnökét, hogy fogadja képviselőiket. — A tiltakozók önmaguk, de a kormányzati szervek által is megszívlelendőnek tartják jelszavukat: Tartsuk BECS-ben a törvényt! Ennek betartása érdekében minden lehetséges és törvényes fórumot fel kívánnak használni; — A Büntetőkamat Elleni Csoport — függetlensége fenntartásával — köszönettel veszi az egyes politikai pártok, országgyűlési képviselők és közéleti személyek szolidaritását; — A munka összehangolására szóvivői testületet választottak. A testület változatlanul várja a büntetőkamat ellen jelentkező aktivisták és tiltakozók jelentkezését. (Budapest 1300, postafiók: 69.) Büntetőkamatot Ellenző Csoport A közösségi épületet - nem Gyógyszercsomagolót létesítene egy svájci üzletember Körmenden. A 4—5 dolgozót foglalkoztató munkahely létesítéséhez mintegy 100 négyzetméteres épületet vásárolna. Az önkormányzat támogatja a kezdeményezést, de a vásárlás így is nehézségekbe ütközik, lévén a városban az állami tulajdonokra vonatkozó elidegenítési tilalom. Ezért ők hosszú távú bérleti szerződést ajánlanak. Ki is nézték e célra a felsőberki kultúrházat, gondolván, a városrész lakóinak is. jól jönne a helybeni munkalehetőség. Igen ám, de még a választások előtt elhangzott, hogy az ott élő cigány lakosság magának szeretné az épületet, közösségi célokra. Az önkormányzat szeretné megnyerni az ott élőket a munkahelyteremtés támogatására. Mindenesetre addig sem tétlenkednek, megvizsgálják, mely ingatlanok bérbeadása jöhetne még szóba, mert az ajánlatot nem akarják elszalasztani. — hey 4 Nem, ez a felvétel még nem a szentgotthárdi motorgyárban készült, de már nincs messze az idő, amikor a határmenti General Motors gyárban is hasonló motorok sorjáznak le a szalagról. Ez a munkás a kaiserslauterni Opel gyárban húzza meg a csavarokat az egyik legsikeresebb motoron, a 16 szer lépés, 2 literes erőforráson. Az apropó pedig az, hogy a csaknem tízéves ottani gyárban ez a motor épp a hárommilliomodik! Az 1300 munkást foglalkoztató üzemben 1981 áprilisában még naponta 1280 motort gyártottak, ma pedig 2050 hagyja el 24 óra alatt a szalagot. Amennyire nő az igény világszerte az Opelek iránt, nagy a valószínűsége, hogy a jövőre induló gotthárdi gyárban sem maradnak meg az évi 200 ezer darabnál. A buksza „Nem is az a kis pénz, ami benne volt, hanem a buksza, a jó kis fekete bőrbukszám,csak azt sajnálom ...!” — panaszolta egyik olvasónk, aki tegnap délelőtt Szombathelyen, a Szent Márton utcai patika és az Of ötért üzlet között vesztette el a számára oly kedves tárgyat. Volt benne egy kis óra, némi pénz és egy patikaszámla. „Háromnak vettem gyógyszert, nem is tudom hogyan fogok elszámolni vele” — keseregte, s kéri a megtalálót, hogy legalább a bukszát és a számlát adja le a Szent Márton utcai patikába. Vidéki, de többször bebuszozik majd, hátha előkerül az a buksza. Nézem az erős, szőke hajú asszonyt, olyan a szeme, mint a májusi ég. Énekel, hajlékony vessző a hangja. Nem értem a szöveget, a dal megfog mégis, elhallgatnám órákon át. — Ez arról szól, hogy felrepül a házunkra három galamb, s ott turbékolnak szerelemről. De én a másikat a kedvelem jobban, a Bécsi erdőt — teszi hozzá, és új dalba kezd. Fölszállnak a dallamok, a szoba megtelik derűvel. Az ablakból látni a hegyeket. Fehér fodros az széle, vastagon virágzik erdő az akác. Kőszeg külső kerületében csönd van, csak egy asszony énekel a nyárdélelőtti virágillatban. Túl van már a hatvanon: Witzmann Ferencnének hívják, de itt Kőszegfalván csak Mici néni. Társaival együtt néha közönség előtt is énekel. Németül szól a dal, anyanyelvükön. Az énekkarnak tagja Tarnóczi Sándorné (Netti néni), Tarján Károlyné (Rozetante), Rauferbauer Antalné (Netti néni) és Vető Ferencné (Fáni néni). Tangl József — Mici néni veje — harmonikán kíséri őket. — Szíveskedjék megmondani, hogyan jött létre ez a kis énekkar? — Jaj, hát annak története van — mosolyog. — Bár az igaz, hogy Kőszegfalván régebben is divat volt az ilyesmi. Aztán egy darabig nem történt semmi, mígnem ide jött a faluba az aranyos óvónéni. Azóta itt megváltozott. Tetszik minden látni, még a vénasszonyok is színpadra lépnek. Az „aranyos óvónéni” szerényen elhárítja az elismerést, de azért jólesik neki. — Majdnem minden embernek van hobbyja — mondja. — Az enyém az, hogy szeretek az emberek között forgolódni. Sokáig Szombathelyen laktunk, gyerekek felcseperedtek, ki röppentek a fészekből, én meg azt mondtam a férjemnek, menjünk ki falura, legyünk közelebb az emberekhez ... Húsz évvel ezelőtt íródtak a fenti sorok. Egy óvónő hobbyja címmel mutattam be lapunkban Chikán Sándornét, a kőszegfalviak mindenesét. Az ötödik nyarat töltötte akkor ebben a kis faluban. Boldognak láttam: melegség, öröm sugárzott a szavaiból, amikor arról beszélt, hogyan hódította meg az itteni embereket. Megszervezte az óvodát, klubot alapított, esténként írók, politikusok, érdekes emberek tartottak előadásokat. Énekkarba vitte az asszonyokat, a fiatalokkal színjátszó csoportot hozott létre, egyszóval pezsgő kulturális életet teremtett néhány év alatt. A riport csak Chikánné sikereiről szólt, arról, miként lelte meg önmagát egy kis falu meleg közösségében. Néhány napja összefutottunk az utcán. Mi tagadás, ő ismert meg, ő emlékeztetett a két évtizedes találkozásra. Ha elmennék hozzá, folytathatnánk a beszélgetést... Mi történt vele azóta ... Elmentem, aztán kiderült, hogy Chikánné életének voltak izgalmasabb fordulói is. Amelyekről akkor nem eshetett szó. A kőszegfalviak egykori óvónője ma egyedül él Kőszeg belvárosában. A szépen berendezett kis szoba csupa melegség. Képek, festmények a falakon. Kodály Zoltán, Simándi József, Beethoven és Mozart fényképe mellett VI. Pál arcmása. ~ És Kalmár Magdáé, aki a példaképe egyben. Kiderül, hogy Chikánné életében az ének, a zene mindig meghatározó volt. Szombathelyen ő vezette az egykor híres zenei óvodát. Évtizedeken át énekelt az Erkel Kórusban. Tagja a szombathelyi Melódiának és a kőszegi Concordia énekegyüttesnek. Azon kevesek közé tartozik, akik fél évszázados amatőr színpadi szerepléseiket éppen ezekben a napokban ünneplik. — Egész életemben a kultúra melegében éltem. Ha nem énekelhettem volna, igencsak szomorú lett volna az életem — mondta, miközben fényképek halmait rakta elém. — Ez itt az Erkel Kórus, amikor még Antal Imre kísért bennünket zongorán. Ez itt az országos sváb bálon készült, arany oklevelet kaptak az asszonyaim. Ezen a képen a kőszegfalvi fiatalok láthatók — tiroli kalapban. Egy könyvet nyit ki: — Ezt Egy történet Az osztály idegentől még Egy kép a hajdan híres asszony kórusról. 1991. március 5. Kedd