Vas Népe, 1991. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-01 / 152. szám

A szabadidő központ helyett a Sportházban Éjfélkor takaródót fújtak A szombathelyi búcsú szombat délután kezdődött, az eredeti tervektől eltérően nem a szabad ég alatt, hanem a Sportház sokat látott falai között. Igaz, ettől a buli kicsit vesztett a hangulatából, mert így meglehetősen koncert jel­lege lett a dolognak. Szombat este és éjjel aztán a megyeszékhely is hazaküldte a szovjet legényeket. Avatott sámánnal­­ Waszlavik László (akinek ugyan van még egy féltucat neve) segítségével, paródiával és csasztuskákkal, átírt választási „népdalokkal”, Bródy János egy szál gitárjá­val, éjfélkor felhangzó takaro­­dóval és utána a Lord kőke­mény muzsikájával. Meglepő talán, de Waszlavik dalai, versei illettek legjobban az ünnephez, meg huszadik szá­zad végi valónkhoz. Világos, ha valakinek „Nyugaton koc­kás a feje, akkor számtanfüzet a neve, ha nálunk vonalas a feje, akkor is számtanfüzet a­lig, hogy „Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a bankbetét­je”. Felhívnám azon urak figyelmét, akik képviselői ha­talmukat és temérdek idejüket arra fordítják, hogy folyóirato­kat zúzassanak be, ez is jelkép volt, hiszen a Kossuth nótáról van szó. De azt is szeretném jelezni: a sámándobokat nem lehet összegyűjteni és feldara­bolni. Bár kétségtelen az indu­ló sokkal szebb, mint minden­féle dekadens ének­. A csizmák már valahol Oroszországban csattognak. Most már lehet felejteni. - Jeti­­­Fotó: H. Cs. neve.” Ebből kiindulva az ember eljut addig a felismerés A tank marad, de mégis más Nemesmedves a nemesmedvesieké Több nemzedék tudatába be­leivódott Nemesmedves neve, hogy jól-e avagy rosszul, ezt kinek-kinek el kell döntenie. Legkevésbé e kis település tehet arról, hogy fogalommá vált. Any­­nyi bizonyosnak tűnik, hogy Magyarországon e tájon tartott legtovább a második világháború. Tegnap délelőtt csendesen ün­nepeltek a helybéliek s érkezett néhány vendég is. Ezúttal már nem parancsszóra, nem kényszer­ből. A szovjet csapatok kivonu­lását egy pezsgősüveg és egy tank „találkozása” jelképezte, mint ahogyan új hajókat szokás útjukra bocsátani. A csattanás itt is remélhetőleg valami más mi­nőséget, talán valóban új korsza­kot jelzett. Dr. Monostori Endre ország­­gyűlési képviselő a többi között arról beszélt, hogy az a bizonyos tank eddig hamis prófétaként állt itt, csak most jött el a napja, hogy valóban a szabadság jelképévé váljon. Legyen emléke a háború­nak, a háború áldozatainak, le­gyen emléke az 1956-os forrada­lomnak és szabadságharcnak s annak az idei júniusi napnak, amikor az utolsó szovjet katona is elhagyta az ország földjét. „Avassuk ezt az emléket a közelmúlt nagy történelmi sors­fordulóinak emlékévé” - mon­dotta, majd jelképesen átadta Nemesmedves lakóinak. Cserkészek, határőrök és a kis ünneplő társaság tagjai egy-egy szegfűt helyeztek el annak a magyar kislánynak a sírján, aki­nek életét német fegyverből származó golyó oltotta ki 1945. április 6-án. Ezt követően szom­bathelyi fiatalok a Kis herceget „idézték meg”, akinek alighanem még elég sok helyen „lenne tennivalója”. szenkovits Fotó: Kiss T. Szabad lesz a gazdaság Magyarország, a magyar gazda­ság határozottan jó irányba halad Európa, s a fejlett piacgazdasági viszonyok megteremtése felé, az ország sokkal sikeresebben alkal­mazkodik az új viszonyokhoz, mint azt bárki feltételezte volna - jelen­tette ki Kupa Mihály vasárnap Egerben, a Kereszténydemokrata Néppárt Heves megyei szervezeté­nek ünnepi nagygyűlésén. A politikai szabadság létrejötte után megszereztük függetlenségün­ket katonai értelemben is, most az a feladatunk, hogy megteremtsük a szabad gazdaságot, aminek alapfelté­tele a tulajdonviszonyok átalakítása és rendezése. A kárpótlási törvény elfogadásával nagy lépést tett ezen az úton az ország. Ha a Parlament megalkotja az államháztartásról és a kincstárról szóló törvényt, illetve az önkormányzati és az állami tulajdon szétválasztása megtörténik, a folya­mat befejezettnek tekinthető. A magyar államadóssággal kap­csolatban a miniszter rámutatott: nem kerülhetünk hátrányba azért, mert pontosan törlesztjük tartozá­sunkat. A nyugatnak, a hitelezőknek valamilyen formában honorálnia, honorálniuk kell eredményeinket - több piaccal, több kedvezménnyel. Az emberek vállalkozó kedve na­gyobb mint a többi egykori szocia­lista országban. Szabad György rakta le a Collegium alapkövét - Ezeket a napokat jegyezni fogja a história - mondta tegnap Szombathelyen Szabad György, a Magyar Országgyűlés elnöke. A június­ 30-i ünnepségsoro­zat nyitánya volt tegnap a volt szovjet laktanya területén léte­sítendő Collegium alapkőletéte­le. A leendő iskola létrehozásán két éve fáradozó Apáczai Csere János Alapítvány Kuratóriumá­nak elnöke, dr. Paksy Ágnes elmondta: ahhoz, hogy a most alapkőbe került terv igazán megvalósulhasson, a szombat­­helyiek további segítségére van szükség. Soros-ösztöndíjjal mű­ködik már a tanárműhely, a laktanya épületeiből az alapít­vány kitisztíttatta a szennyet, rendbehozatta a házak megron­gálódott tetőzetét, s nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítani külföldi intézményekkel. (Két fiatal Vas megyei közgazdász ennek eredményeként kezdhet októbertől külföldi egyetemen tanulni.) - Tisztelettel hajlok meg a város lakói előtt, mert mertek vállalkozni, mertek tervezni, mert megértették a kor üzene­tét - hallottuk az alapkőt elhe­lyező Szabad Györgytől. - Nem a pillanatnak cselekszünk, ha­nem építkezünk, alapozunk, mert most már mi vagyunk gazdái ennek a földnek és a rajta élő nemzet jövőjének.. Szimbólumnak is gyönyörű, hogy itt, Szombathelyen ma oktatási központot, iskolát, egyetemet akarnak létrehozni. Wagner András, a város polgármestere, zárszavában örömét fejezte ki, s gratulált azért, hogy éppen most és éppen a laktanya területén kerülhetett sor erre az ünnepségre. A Himnusz közös eléneklése után az első világháborús em­lékműhöz vonultak az ünnep­lők, egy szál szegfűvel adózva az elhunytak emlékének. Ez­után dr. Paksy Ágnes, Szabad György és Wagner András egy­­egy juharfát ültetett a nap emlékezetére a jövőnek. (némethy) Fotó: H. Cs. 1991. július 1. Hétfő Hurrá! Ingyen verseny! Utam a Borostyánkő Áruházba vitt, így hát megye­székhelyünk egyetlen aluljáróján kényszerültem átmenni. Gyermekeimmel lambadázhattunk is egy kicsit, hiszen a kerékpárosok bemutatója felettébb meglepő volt. Az egyik oldalon le, a másikon fel, ember legyen a talpán, aki ki tud térni az összevissza cikázó kétkerekesek elől. Idős néni bottal ballagott az aluljáróban, talán éppen a szentmisére igyekezett, amikor a feje felett átröpült a kenyérdarab. Bizony, bizony, engem még úgy neveltek, hogy a leesett morzsát is meg kellett puszilni, így volt ez rendjén, a kenyér tiszteletét meg kellett adni. Az iménti esetből okulva: se a kenyér, se az idős néni tisztelete nem jöhet számításba. Mi szegény gazdagok... Dobálózunk. Még van mivel. Másnap ismét az aluljárón keresztül mentem a Köztársaság térre. Szerencsémre a lépcsőn sétáltam, ugyanis a mellette lévő lejárón a lába közé hajtott egy fiatal lánynak egy komolytalan ürge. Sikítozás, míg máshonnan mosoly tört ki az eset láttán. Talán a mosolygók nem is gondoltak arra, hogy ebből komoly baleset is lehetett volna. Volt, amikor történt is. A példákat sorolhatnám, de felesleges. Lehet, hogy a „füstölgésem” is felesleges, mert a kerékpárverseny koránt­sem újkeletű az aluljáróban. Szoktuk mondani: amíg nincs baj, addig nincs kár. Igen, ez így igaz, bár a megelőzés a fontos. Vagy az aluljáró kivétel? (Vincze) □ □ □ „Ménkű nagy melegszendvics...” A vidéki művelődési ház felé utazva veszem észre, hogy elfogyott a cigarettám... Hál’ istennek a házban van büfé és nyitva is van. Kicsit szívom a fogamat, mert amióta a cigi is szabadáras lett, az „egységek” annyiért adják, amennyiért akarják­­ itt is jóval drágább. Van viszont úgynevezett melegszendvics is, amelynek láttán rögtön Simonffy András „Ménkű nagy zsíroskenyere" jut eszembe. A hatalmas, friss, ropogós kenyérszelet speciális alapozású, házi összeállítású krémmel van megkenve, erre jön a sonkaszelet, rá néhány karika főtt tojás, majd a reszelt sajt, s mikor ez mind egybesül, három nagyméretű uborkaszeletet raknak rá. Ugye még sorolva is ínycsiklandozó? - Ha nem jut időm ebédre, egy ilyen szendvics megoldja a gondomat - mondja a művelődési ház igazgatója. - Ezen aztán nem keresek semmit, sőt... - mondja a büfés, aki azért vezette be szolgáltatásai közé ezt a „ménkű nagy", laktató és olcsón adott melegszendvicset, mert: „Így szeretném megfogni a közönséget..." Úgy vélem jól számít, hiszen aki ezt a gasztronómiai költeményt elfogyasztja, az iszik is valamit, netán rá is gyújt... Rohanó életmódunkhoz ma már hozzátartozik a hot dog, a hasábburgonya, a szendvics, az itt-ott bekapott falat. A vendéglősök már régen rájöttek erre, s bizony megpumpolnak bennünket, az alapanyag és a munka többszörösét fizettetve. S mi egy szeletke akármilyen kenyérért, maroknyi salátáért alkalmasint számítgatás nélkül adjuk ki a 15-25 forintokat egészségünket rontva, mások sokszor szemérmetlenül gyors gazdagodására. Ezért szimpatikus nekem ez a vidéki művelődési házi büfésszemlélet. (szakály) Olajszint (Ezt hagyták...) 3

Next