Vas Népe, 1991. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-01 / 152. szám
A szabadidő központ helyett a Sportházban Éjfélkor takaródót fújtak A szombathelyi búcsú szombat délután kezdődött, az eredeti tervektől eltérően nem a szabad ég alatt, hanem a Sportház sokat látott falai között. Igaz, ettől a buli kicsit vesztett a hangulatából, mert így meglehetősen koncert jellege lett a dolognak. Szombat este és éjjel aztán a megyeszékhely is hazaküldte a szovjet legényeket. Avatott sámánnal Waszlavik László (akinek ugyan van még egy féltucat neve) segítségével, paródiával és csasztuskákkal, átírt választási „népdalokkal”, Bródy János egy szál gitárjával, éjfélkor felhangzó takarodóval és utána a Lord kőkemény muzsikájával. Meglepő talán, de Waszlavik dalai, versei illettek legjobban az ünnephez, meg huszadik század végi valónkhoz. Világos, ha valakinek „Nyugaton kockás a feje, akkor számtanfüzet a neve, ha nálunk vonalas a feje, akkor is számtanfüzet alig, hogy „Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a bankbetétje”. Felhívnám azon urak figyelmét, akik képviselői hatalmukat és temérdek idejüket arra fordítják, hogy folyóiratokat zúzassanak be, ez is jelkép volt, hiszen a Kossuth nótáról van szó. De azt is szeretném jelezni: a sámándobokat nem lehet összegyűjteni és feldarabolni. Bár kétségtelen az induló sokkal szebb, mint mindenféle dekadens ének. A csizmák már valahol Oroszországban csattognak. Most már lehet felejteni. - JetiFotó: H. Cs. neve.” Ebből kiindulva az ember eljut addig a felismerés A tank marad, de mégis más Nemesmedves a nemesmedvesieké Több nemzedék tudatába beleivódott Nemesmedves neve, hogy jól-e avagy rosszul, ezt kinek-kinek el kell döntenie. Legkevésbé e kis település tehet arról, hogy fogalommá vált. Anynyi bizonyosnak tűnik, hogy Magyarországon e tájon tartott legtovább a második világháború. Tegnap délelőtt csendesen ünnepeltek a helybéliek s érkezett néhány vendég is. Ezúttal már nem parancsszóra, nem kényszerből. A szovjet csapatok kivonulását egy pezsgősüveg és egy tank „találkozása” jelképezte, mint ahogyan új hajókat szokás útjukra bocsátani. A csattanás itt is remélhetőleg valami más minőséget, talán valóban új korszakot jelzett. Dr. Monostori Endre országgyűlési képviselő a többi között arról beszélt, hogy az a bizonyos tank eddig hamis prófétaként állt itt, csak most jött el a napja, hogy valóban a szabadság jelképévé váljon. Legyen emléke a háborúnak, a háború áldozatainak, legyen emléke az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak s annak az idei júniusi napnak, amikor az utolsó szovjet katona is elhagyta az ország földjét. „Avassuk ezt az emléket a közelmúlt nagy történelmi sorsfordulóinak emlékévé” - mondotta, majd jelképesen átadta Nemesmedves lakóinak. Cserkészek, határőrök és a kis ünneplő társaság tagjai egy-egy szegfűt helyeztek el annak a magyar kislánynak a sírján, akinek életét német fegyverből származó golyó oltotta ki 1945. április 6-án. Ezt követően szombathelyi fiatalok a Kis herceget „idézték meg”, akinek alighanem még elég sok helyen „lenne tennivalója”. szenkovits Fotó: Kiss T. Szabad lesz a gazdaság Magyarország, a magyar gazdaság határozottan jó irányba halad Európa, s a fejlett piacgazdasági viszonyok megteremtése felé, az ország sokkal sikeresebben alkalmazkodik az új viszonyokhoz, mint azt bárki feltételezte volna - jelentette ki Kupa Mihály vasárnap Egerben, a Kereszténydemokrata Néppárt Heves megyei szervezetének ünnepi nagygyűlésén. A politikai szabadság létrejötte után megszereztük függetlenségünket katonai értelemben is, most az a feladatunk, hogy megteremtsük a szabad gazdaságot, aminek alapfeltétele a tulajdonviszonyok átalakítása és rendezése. A kárpótlási törvény elfogadásával nagy lépést tett ezen az úton az ország. Ha a Parlament megalkotja az államháztartásról és a kincstárról szóló törvényt, illetve az önkormányzati és az állami tulajdon szétválasztása megtörténik, a folyamat befejezettnek tekinthető. A magyar államadóssággal kapcsolatban a miniszter rámutatott: nem kerülhetünk hátrányba azért, mert pontosan törlesztjük tartozásunkat. A nyugatnak, a hitelezőknek valamilyen formában honorálnia, honorálniuk kell eredményeinket - több piaccal, több kedvezménnyel. Az emberek vállalkozó kedve nagyobb mint a többi egykori szocialista országban. Szabad György rakta le a Collegium alapkövét - Ezeket a napokat jegyezni fogja a história - mondta tegnap Szombathelyen Szabad György, a Magyar Országgyűlés elnöke. A június 30-i ünnepségsorozat nyitánya volt tegnap a volt szovjet laktanya területén létesítendő Collegium alapkőletétele. A leendő iskola létrehozásán két éve fáradozó Apáczai Csere János Alapítvány Kuratóriumának elnöke, dr. Paksy Ágnes elmondta: ahhoz, hogy a most alapkőbe került terv igazán megvalósulhasson, a szombathelyiek további segítségére van szükség. Soros-ösztöndíjjal működik már a tanárműhely, a laktanya épületeiből az alapítvány kitisztíttatta a szennyet, rendbehozatta a házak megrongálódott tetőzetét, s nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítani külföldi intézményekkel. (Két fiatal Vas megyei közgazdász ennek eredményeként kezdhet októbertől külföldi egyetemen tanulni.) - Tisztelettel hajlok meg a város lakói előtt, mert mertek vállalkozni, mertek tervezni, mert megértették a kor üzenetét - hallottuk az alapkőt elhelyező Szabad Györgytől. - Nem a pillanatnak cselekszünk, hanem építkezünk, alapozunk, mert most már mi vagyunk gazdái ennek a földnek és a rajta élő nemzet jövőjének.. Szimbólumnak is gyönyörű, hogy itt, Szombathelyen ma oktatási központot, iskolát, egyetemet akarnak létrehozni. Wagner András, a város polgármestere, zárszavában örömét fejezte ki, s gratulált azért, hogy éppen most és éppen a laktanya területén kerülhetett sor erre az ünnepségre. A Himnusz közös eléneklése után az első világháborús emlékműhöz vonultak az ünneplők, egy szál szegfűvel adózva az elhunytak emlékének. Ezután dr. Paksy Ágnes, Szabad György és Wagner András egyegy juharfát ültetett a nap emlékezetére a jövőnek. (némethy) Fotó: H. Cs. 1991. július 1. Hétfő Hurrá! Ingyen verseny! Utam a Borostyánkő Áruházba vitt, így hát megyeszékhelyünk egyetlen aluljáróján kényszerültem átmenni. Gyermekeimmel lambadázhattunk is egy kicsit, hiszen a kerékpárosok bemutatója felettébb meglepő volt. Az egyik oldalon le, a másikon fel, ember legyen a talpán, aki ki tud térni az összevissza cikázó kétkerekesek elől. Idős néni bottal ballagott az aluljáróban, talán éppen a szentmisére igyekezett, amikor a feje felett átröpült a kenyérdarab. Bizony, bizony, engem még úgy neveltek, hogy a leesett morzsát is meg kellett puszilni, így volt ez rendjén, a kenyér tiszteletét meg kellett adni. Az iménti esetből okulva: se a kenyér, se az idős néni tisztelete nem jöhet számításba. Mi szegény gazdagok... Dobálózunk. Még van mivel. Másnap ismét az aluljárón keresztül mentem a Köztársaság térre. Szerencsémre a lépcsőn sétáltam, ugyanis a mellette lévő lejárón a lába közé hajtott egy fiatal lánynak egy komolytalan ürge. Sikítozás, míg máshonnan mosoly tört ki az eset láttán. Talán a mosolygók nem is gondoltak arra, hogy ebből komoly baleset is lehetett volna. Volt, amikor történt is. A példákat sorolhatnám, de felesleges. Lehet, hogy a „füstölgésem” is felesleges, mert a kerékpárverseny korántsem újkeletű az aluljáróban. Szoktuk mondani: amíg nincs baj, addig nincs kár. Igen, ez így igaz, bár a megelőzés a fontos. Vagy az aluljáró kivétel? (Vincze) □ □ □ „Ménkű nagy melegszendvics...” A vidéki művelődési ház felé utazva veszem észre, hogy elfogyott a cigarettám... Hál’ istennek a házban van büfé és nyitva is van. Kicsit szívom a fogamat, mert amióta a cigi is szabadáras lett, az „egységek” annyiért adják, amennyiért akarják itt is jóval drágább. Van viszont úgynevezett melegszendvics is, amelynek láttán rögtön Simonffy András „Ménkű nagy zsíroskenyere" jut eszembe. A hatalmas, friss, ropogós kenyérszelet speciális alapozású, házi összeállítású krémmel van megkenve, erre jön a sonkaszelet, rá néhány karika főtt tojás, majd a reszelt sajt, s mikor ez mind egybesül, három nagyméretű uborkaszeletet raknak rá. Ugye még sorolva is ínycsiklandozó? - Ha nem jut időm ebédre, egy ilyen szendvics megoldja a gondomat - mondja a művelődési ház igazgatója. - Ezen aztán nem keresek semmit, sőt... - mondja a büfés, aki azért vezette be szolgáltatásai közé ezt a „ménkű nagy", laktató és olcsón adott melegszendvicset, mert: „Így szeretném megfogni a közönséget..." Úgy vélem jól számít, hiszen aki ezt a gasztronómiai költeményt elfogyasztja, az iszik is valamit, netán rá is gyújt... Rohanó életmódunkhoz ma már hozzátartozik a hot dog, a hasábburgonya, a szendvics, az itt-ott bekapott falat. A vendéglősök már régen rájöttek erre, s bizony megpumpolnak bennünket, az alapanyag és a munka többszörösét fizettetve. S mi egy szeletke akármilyen kenyérért, maroknyi salátáért alkalmasint számítgatás nélkül adjuk ki a 15-25 forintokat egészségünket rontva, mások sokszor szemérmetlenül gyors gazdagodására. Ezért szimpatikus nekem ez a vidéki művelődési házi büfésszemlélet. (szakály) Olajszint (Ezt hagyták...) 3