Vas Népe, 1992. június (37. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-16 / 141. szám
TV-JEGYZET Gránátritmus Gallipoliban Vasárnap este láthattuk a GALLIPOLI című filmet, amely az első világháború idején játszódott. Tetterős, a nemzet büszkeségeinek is nevezhető fiatalok sorsát, történetét mesélte el az ártatlan hazaszeretettől a értelmetlen halálig. A dolog érdekessége, hogy ausztrál cselekményről volt szó, s mi igen keveset tudunk erről az országról, földrészről. De talán nem is az volt a fontos, hogy a frontra önként ment ifjak közül kinek milyen vágyai voltak. Hogy szerették és szerették őket, hogy a férfikor kapujában oly’ könnyűnek, természetesnek tűnt minden. Nem számított igazán a vetélkedés, a teljesítmény, a futás - amely később az életért szólt... Hőseink úgy mentek a török ellen - tényleg a török ellen, de szegény bajszikról ugyanilyen filmet lehetne forgatni, hiszen a halál mindenhol az, mintha könnyed kis kerti mulatságra készülnének. Még imponált is a veszély, az egyenruha, a lányok könnyes arca, a valamit sejtő szülők riadt tekintete. Imponált a puska, a sátor és a többi... Maga a háború imponált az első lövésig. Az első vérig. Mert a film utolsó harmada kegyetlenül leleplezte mind a hazaszeretet hamis romantikáját - nem ott kell szeretni a hazát, ahol az nincs -, mind a morálisan züllött, csak a becsvágyért hajtó országló urakat. Partraszállás után csak úgy hullanak a gránátok, ám hőseink a természetes ijedtség után nevetnek. Majd megszokják. A végén már ott tartanak, hogy a borotválkozást sem szakítják félbe egy-egy becsapódó gránát miatt. Ha valakit eltalált, hát eltalálta. Pech. Nem lehet nem gondolni hasonló, iszonyúan közeli - térben és időben közeli - képekre, az asszonyokra az utca kövén, harmadnapos hullaként, miközben mellette kenyérre várnak; a katonára, akinek elégett a teste; a földbegyalult családra és így tovább. A végső és teljesen értelmetlen roham közeledtével az idióta ezredes szuronyrohamra(!) kényszerítette becsületes tisztjét, s a katonákat nekizavarták a törökök géppuskáinak - a fiuk már sejtik: a férfikor kapujában a halál emel kalapot előttük. Kalapot értelmetlen, ám becsületes magatartásuk előtt. Lövészárok falába vágódik a tőr, rá a pisztoly, ravaszán karikagyűrű. A szerelmeseknek szóló levél, az utolsó négy sor - és szól a síp: Roham! A hírnök elkésett, az értelem elkésett. Mind egy szálig odavesztek a tűzben az ausztrál fiatalok. Úgy, hogy esélyük sem volt. E ponton felidéződik egy másik, rokonértelmű, klasszikussá lett alkotás, az angol Könnyűlovasság támadása. Aholis ágyútűzbe hajszolta néhány öreg tábornok az angol elitsereget. Elveszejtve a szigetország színe javát, csak azért, mert túl forró volt a reggeli tea... S ez ingerültséget szült, az ingerültség pedig tízezrek halálát. Nos, ez a film példaértékű lehet arra nézve, hogy hova juthat országunk, világunk, ha rikoltó elmebetegek kezébe kerül a hatalom, vagy annak valamelyik ága. És most ne mondja senki, hogy nincsenek politikusnak álcázott elmebetegeink, ha nem is hatalmon, de annak közelében... Csak figyelni kell a rikoltozásra. Gallipoli - üzenet volt a túlpartról, okuljunk belőle. kozma Negyedszer Gyermek olvasótábor Körmenden Tegnap reggel Vizi László, a körmendi Városi Könyvtár igazgatója a körmendi gyermekkönyvtárban nyitotta meg az idén immár sorrenden negyedik alkalommal megrendezésre kerülő gyermek olvasótábort. Ezúttal harmincnégy 2-4. osztályos általános iskolás diák ismerkedhet meg közelebbről a könyvtári munkával, a gyermek- és ifjúsági irodalom tudnivalóival. Az egyhetes rendezvénysorozat programját színesítik játékos sportvetélkedők, lesz kirándulás a veszprémi gyermekkönyvtárba és a veszprémi állatkertbe, a herendi porcelánmúzeumba is. Lazító program a körmendi Határőr Kiképző és Továbbképző Intézet bemutatása, csapat múzeumlátogatás és játékos túra is. KOSSUTH RÁDIÓ 8.00 Krónika. - 8.20 Mindennapi tudomány. - 8.30 Hangszemle. -9.05-10.59 Napközben. - 11.05 Válogatott perceink. - 11.35 Kertész Imre: Gályanapló. - 12.00 Déli Krónika. - 12.30 Vendég a háznál. -12.45 Füleljen! - 13.05 Ki nyer ma? -13.15 Falurádió. - 13.30 Hitélet. -14.05 Klasszikusok mindenkinek. -15.05 Kossuth-klub. - 16.00 Délutáni Krónika. - 16.15 Mindennapi gazdaság. - 16.30 Zenefórum. -17.00 Magyarországról jövök... -18.00 Esti Krónika. - 18.30 Ráadás. - 19.05 Sportvilág. - 19.30 Jó éjszakát, gyerekek! - 19.35 Első mestereim. - 20.05 Népi táncmuzsika. - 20.30 Határok nélkül. -21.05 Kossuth-klub. - 22.00 Késő esti Krónika. - 22.30 Fórum. URH- n: 9.00-19.00 Közvetítés az Országgyűlés üléséről. - 19.00 Szlovák. -19.30 Román. - 20.00 Német. -20.30 Horvát és szerb nemz. műsor. PETŐFI RÁDIÓ 8.05 Sportreggel. - 8.20 Rivaldafényben. - 8.50 Helykereső. -9.05 Zeneszó. - 11.05 Napóra. -12.00 Nótaszerzők hangalbuma. -13.05 Ami a káprázat mögött van. -13.30 Idősebbek hullámhosszán. -16.00 Csúcsforgalom. - 17.05 Napóra. - 18.00 Rockhullám. -18.30 Helykereső. - 19.05 Kataposta. - 19.35 Magyar tájak dalaiból, táncaiból. - 20.00 Mi közöm hozzá? - 20.40 Hernádi Judit és Kern András énekel. - 21.05 Bleus. - 22.00 Rockpanoráma. - 22.30 Jazz. - 23.10 Napforduló. BARTÓK RÁDIÓ 9.05 Pódium. - 10.05 Elfeledett irodalom? - 10.20 Donizetti operáiból. - 11.02 Zenekari muzsika. -11.40 Országok, tájak népzenéje. -12.05 Hangverseny délidőben. -13.21 A Pik Dáma. Részletek Csajkovszkij operájából. - 14.05 Anyám könnyű álmot ígér. - 15.01 A St. Martin-in-the-Fields Kamarazenekar játszik. - 16.05 Felfedező úton muzsikáló városokban. - 16.37 Mai magyar kamarazene. -17.00 Kilátó. - 18.05 Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok. Háromfelvonásos opera. - 22.47 Régi kamaramuzsika. GYŐRI RÁDIÓ 6.55 Műsorismertetés. - 7.00 Budapesti Krónika. - 7.30 Nyugat-Magyarországi Krónika. -8.00-9.00 Önkormányzati Híradó. Reggeli telefon, Fogadóóra, Postazsák, Nyugdíjas percek, Baba-Mama, Slágernaptár. TV1 5.45 Jó reggelt, Magyarország! Falutévé. - 6.00 A Reggel. - 8.30 Közjáték. - 8.35 Gyerekeknek. -9.00 Telelottó. - 9.05 Friderikuszshow. - 10.25 Szentimentális férfi. Finn kisjátékfilm. - 10.45 Képújság. - 17.00 Délutáni egyenleg. -17.10 Megveszem ezt a nőt. -17.40 Galilea. Angol rajzfilm. -17.50 Sógorok. Riport-dokumentumfilm. - 18.30 Pénzvilág. -18.40 „Egyetlen Földünk van” -18.50 Mini klip-mix. - 19.00 JÁTÉK. - 19.15 Esti mese. -19.25 „Egyetlen Földünk van” -19.30 IS. - 20.00 Híradó. - 20.30 Telesport. - 20.40 Kerék bár. -21.15 Közjáték. - 21.25 Úton. Olaszország. - 22.45 Lovejoy. Angol tévéfilm. - 23.35 Késő esti Híradó. - 23.40 BBC Híradó. TV2 9.00 Műsorismertetés. - 9.05 Titokzatos utazás. - 10.00 Parlamenti Napló. - 16.00 Ma délután. -16.05 Korforduló. - 16.25 Dominó. - 16.40 Prizma. - 17.45 Regionális híradó. - 18.00 Híradó. - 18.12 Időjárás. - 18.20 Gyerekeknek. -18.40 Telesport. - 19.05 Ki a csuda ez a fiú? - 20.05 Lyukasóra. -21.00 Létkérdések. - 22.00 Esti egyenleg. - 22.20 Időjárás. - 22.25 Napzárta előtt... - 22.45 Újmagyar siralom. Magyar dokumentumfilm. ORFI 9.00 Híradó. - 9.05 Csodálatos évek. - 9.30 Angol nyelvlecke. -10.00 Iskolatévé. - 10.30 Hajókázni megyek. - 11.50 Az állatok édenkertjei. - 12.15 Hadüzenet a lélekkufároknak. - 13.00 Híradó. -13.10 Kalandozás a növényvilágban. - 13.35 Családi kötelékek. Film. - 14.00 Batman. - 15.00 Gyermekműsor. - 15.05 Nevetséges és lehetséges történetek. - 15.30 Antanténusz. - 15.55 Környezetdetektívek. - 16.05 A machete éve. - 16.30 Mini műterem. -17.00 Mini tv-híradó. - 17.10 Wurlitzer. - 18.00 Híradó. - 18.05 Mi. - 18.30 A repülő orvosok. Film. - 19.22 Tudományos újdonságok. - 19.30 Híradó. - 20.15 Univerzum. - 21.07 Oldalpillantások. - 21.15 Dean Martin születésének 75. évfordulóján. - 22.50 Az elnök. Francia melodráma. - 0.20 Petrocelli. Krimi. - 1.05 Híradó. -1.10 Ezer mestermű. ORF2 8.30 Időjárás-panoráma. - 16.45 Ezer mestermű. - 16.55 Művészlexikon. - 17.00 Tájékozódás. -18.00 Csodálatos évek. - 18.30 Izé. - 19.00 A tartományok mai napja. - 19.30 Híradó. - 20.00 Kulturális hírek. - 20.15 Szórakoztató műsor. - 21.07 Az ORF külpolitikai magazinja. - 22.00 Híradó. - 22.25 Híradó da capo. -22.30 Klub 2. MOZI Savaria: Hófehérke és a hét törpe, 5. Szombat esti frász, 10, fél 7, fél 9. Mini: A nagy vörös sárkány, 6. Szerelem gyertyafénynél, 8. HEMO: A prosti, fél 6. fél 8. Ajánló a rádió és a tv mai műsorából 1992. június 16. Kedd Fassbinderfesztivál Berlinben Szabadtéri előadáson, a berlini Alexanderplatzon vetítik le a „Berlin Alexanderplatz”-ot, a tíz évvel ezelőtt elhunyt német filmrendező, Rainer Werner Fassbinder monumentális művét. Alfred Döblin, a megfilmesített regény szerzője természetesen egy teljesen más tér környékén mozgatta szereplőit: az egykori NDK főváros, huzatos, sokak szerint rideg, barátságtalan központjában a gyorsvasút állomásán kívül semmi sem emlékeztet a szétbombázott régi térre. A filmváltozat megtekintése ezúttal is különleges türelmet fog igényelni, még a Fassbinder-rajongóktól is: a szuggesztív adaptáció 13, egyenként egy órás folytatásból (és epilógusból) áll. A folytatásos mozi a berlini Fassbinder-fesztivál legfőbb attrakciója. Július 19-éig Berlinben és a potsdami filmmúzeumban természetesen Fassbinder mind a 44 filmjét levetítik - a 37 éves korában elhunyt önpusztító művész mindössze 15 év alatt alkotta meg életművét - és azt a hatvanat is, amelyek erős hatással voltak rá. Az alexanderplatzi kiállítási központban 600 tárgy dokumentálja majd Fassbinder életét és pályáját, retrospektív vetítésekkel emlékeznek meg az évfordulóról a rendező szülővárosában, Münchenben is, külföldön pedig az Egyesült Államokban és Oroszországban. Az emberi kapcsolatok lehetségességéről pesszimistán vélekedő, de a témához újra és újra visszatérő Fassbinder filmjei az artkínok repertoárdarabjai, de olyan alkotásai, mint a „Maria Braun házassága”, a Lili Marleen”, a „Lola”, vagy a „Veronika Voss vágyakozása”, a nagyközönség körében is szereztek híveket művészetének. Halál, hol a te győzelmed?! A halál győzelme? címmel nyílt a hét végén időszaki kiállítás az Osztrák kultúra Múzeumába Kismartonban, Eisenstadtban (Flayda-Gasse). A kiállítás anyagát nem csak osztrák, hanem magyarországi, csehszlovákiai, svájci, németországi és spanyolországi tárgyakból válogatták a rendezők. Haláltánc, áldozat, a Megváltó halála, az erőszakos halál, gyermekhalott, halottas ruházat, halál és orosz, a halál pompája, a halál győzelme, illetve győzelem a halál felett - sorolhatjuk az egyes témákat. A válogatásból megismerhetjük, miként tükröződik vissza a halál és a hozzá kapcsolódó rítusok a képzőművészetből és az irodalomból. Napjaink emberét egyre jobban foglalkoztatja a halál gondolata, témája. A kismartoni kiállítás mankó lehet az egyáltalán nem veszélytelen úton. Képünkön a klosteneuburgi rendház halálfejes órája. Ami az embert jellemzi -és ahogy az osztrákok vizsgálják Mi jellemzi az embert? Az, hogy jelalkotó lény. A kérdésünkben már eleve ott bujkál ez az emberi vonás, ez az emberi tulajdonság. A jellemzésekhez jelek nélkül nem foghatunk. Erre persze nem mi, és nem most jöttünk rá. Rendszerbe foglalt, tudományos igényű gondolatként többek között már Arisztotelésznél a jel, jelrendszer kérdése felmerült. De a jelek alkotásával és alkalmazásával, használatával foglalkozó tudomány ezredvégünk szülötte. Azt mondhatjuk, hogy alapjait immár két évtizede lerakták, többek között hazánkban is. Ausztriában erre talán nagyobb lehetőség nyílt volna, bizonyos szempontból nálunk a szemiotika mégis előbbre jár: nálunk például rendszeresen oktatják egyetemi szinten a szemiotikát. Éppen ezért érdeklődéssel fordultunk ittjártakor az osztrák szemiotikai társaság főtitkárához, Jeff Bernardhoz. Ő vezeti a bécsi székhelyű osztrák szocio-szemiotikai kutatások intézetét is, amely jogutódja a fenti társaság alkalmazott szemiotikai szekciójának, s 1989-ben alakult. - A kívülállók számára miként határozná meg röviden a szemiotikát? - kérdem bevezetőül Jeff Bernardtól. - A szemiotika a jelek tudománya és tana. Mi emberek jeleket használunk, hogy megértessük magunkat: csak jelek révén tudunk kommunikálni. Ezért egymást kiegészítik a kutatásban is a szignifikáció és a kommunikáció, vagyis a jelzés és a jelentés. A nyelv már önmaga is jelrendszer. De számtalan non-verbális, tehát nem szavakkal kifejezett jelrendszert is ismerünk: felsorolásuknál mondjuk a testbeszédtől (gesztus, mimika stb.) indulhatnánk, és valahol a kulturális és művészi kifejezési formáknál fejezhetnénk be. Beszélhetünk többek között a zene, a jog, a biológia szemiotikájáról. A szemiotika mintegy harminc-negyven éve ilyen részkutatásokból született. Ezek életünk összefüggéseit mind a jelek fényében kutatták, kutatják. - Milyen a kapcsolata a szemiotikának a rokontudományokkal, például a szimbólumkutatással? - Ami a szimbólumot illeti, sokan sokféleképp határozzák meg. Régebben elsősorban filozófusok és művészettörténészek használták gyakorta. A szemiotikai szakkifejezések között is szerepel. Charles S. Peirce szerint a szimbólum nem motivált jel, ezt szembeállítja az ikonikus jellel. Egy mondott vagy írott szó szimbolikus jel, mert a jelölt tárgyhoz semmiben sem hasonlít. A művészettörténetből ismert szimbólum-fogalom korai-, vagy elő-szemiotikai fogalom. Cassirer például kidolgozott szimbólumelmélettel foglalkozott a művészetekkel. Őt tekinthetjük a szemiotika egyik megalapítójának. - Ausztriában mióta lehet szemiotikát tanulni? - Szemiotikai tanulmányokat - szemben Magyarországgal - nálunk nem lehet folytatni. Csak néhány szemiotikai előadás van néhány felsőfokú intézetünkben. Friedrich Lachmayer például Bécsben és Innsbruckban a jog szemiotikáját tanítja. Magam Salzburgban tartok előadást Bevezetés a szemiotikába címmel - különös tekintettel a kultúra szemiotikájára. De nincs olyan tanszékünk, mint amilyen például Umberto Econak van a bolognai egyetemen, Thomas A. Sebeőknek - Sebők Tamásnak - a bloomingtoni Indiana egyetemen. - Ön miként találkozott a szemiotikával? - Az építészetről, egy műszaki egyetemről indultam ebbe az irányba. (Megjegyzem, az építészetnek is van szemiotikája.) Szerencsémre egyik professzoromnak köszönhetően megismerkedhettem az akkori jeles szemiotikai művekkel: Spencer, Eco és mások munkáival. Majd elvégeztem a szociológiát is. Gyakorlatilag szociológusként kaptam állást, munkát. Fő kutatási területem a szocio-szemiotika. Mihail Bahtyin, Adam Schaff, Georg Klaus, Ferruccio Rossi- Landi fémjelzik az általam követett utat. - Azt még mindig nem értem, hogyan lett Önből szemiotikus! - A személyes érdeklődésem nyomán. Illetve úgy, hogy a korábbi társadalomtudományi kutatásokkal kapcsolatban hiányérzetem támadt. Szabadidőmben sokat foglalkoztam a szemiotikával. Aztán 1976-ban megalakult az Osztrák Szemiotikai Társaság. A szemiotikusok második világkongresszusát pedig ’78-ban Bécsben tartották meg: ennek egyik szervezője voltam. A kongresszus végén megválasztottak szövetségünk főtitkárává. Azóta a neves szociolingvistával, Pollack professzorral, aki a bécsi egyetem romanisztikai tanszékének vezetője, építgetjük a szemiotika infrastruktúráját Ausztria fővárosában. Háromévenként rendezzük az osztrák szemiotikai kongresszust, éppen jövőre lesz a következő, a nyolcadik, Innsbruckban. - Fogalmazhatunk úgy, hogy ön az egyik első szemiotikus Ausztriában? - Nehéz kérdés, hogy ki mikor és mitől válik szemiotikussá. Arisztotelésznél, Szokratésznél már találunk szemiotikai gondolatokat. Ezek aztán az évszázadok során meg-megjelennek például Szent Ágostonnál, John Locke-nál és másoknál, így jutunk el a modern értelemben vett szemiotikusokig, Saussure-ig, Bahtyinig és másokig. Nagyon jelentős Sebeok bioszemiotikai, „állatkert” -szemiotikai munkássága, amelyben az állatok közlő viselkedésével foglalkozik. Tudományként századunk második felében született meg a szemiotika. Szervezeti keretei is akkor alakultak ki. 1969-ben létrejött a Nemzetközi Szemiotikai Társaság olyan világhírű alapítói voltak, mint Aldigras Julien Greimas vagy Roland és Barthes. Ők is - mint a legtöbb szemiotikus - előtte valamilyen klasszikus tudománnyal foglalkoztak. Főleg nyelvészekből és irodalomtudósokból lettek szemiotikusok, de vannak olyanok is, akik eredetileg kommunikáció- vagy információelmélettel, matematikával, kibernetikával, logikával vagy mással foglalkoztak. A szemiotika lett az a tudomány, amelyben kezdetektől megvalósult az interdiszciplinaritás, ráadásul itt a társadalom- és a természettudományok művelői is közös platformot találtak. A szemiotika egy kicsit át is vette a filozófia korábbi „tudományok feletti” szerepét. - Ausztriában mióta beszélhetünk szemiotikáról? - Elsősorban a filozófusok - különösen a nyelvfilozófusok - jelentik az előtörténetet: például Carnap, Wittgenstein. Aztán a 60- as évek végétől beszélhetünk a modern értelemben vett szemiotikáról Ausztriában. De erről már beszéltünk, amikor arról volt szó, hogyan lett belőlem szemiotikus. - Vajon a szemiotikusok köre csupán zárt kör? A szemiotika „nagy gyerekek játéka?" - Mivel az egyetemeken alig van lehetőségünk, ezért muszáj kutatási programokban részt vennünk. Ezeket pedig közpénzekből - az adóból - fizetik, tehát a tudásunkat a gyakorlatban kell alkalmaznunk, különben nem kapnánk e kutatásokra megbízást. Én például foglalkoztam a fogyatékosok társadalmi megítélésével. Kétkötetes művet írtam Ausztria szabad, illetve autonóm szerveződésű kulturális életéről. Ennek nyomán a művelődési minisztériumunkban önálló csoport alakult, és azóta ütemesebben fejlődik ez a terület. Tehát van arra alkalom és példa, hogy a tudomány - hála Istennek! - viszszahat a társadalmi valóságra. Tehát nem csak a fiókoknak dolgozunk, és nem is vonulunk el egy elefántcsont-toronyba. Horváth Sándor Fotó: H. Csaba Beszélgetés az osztrák szemiotikusok vezéralakjával 5