Vas Népe, 1992. június (37. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-16 / 141. szám

TV-JEGYZET Gránátritmus Gallipoliban Vasárnap este láthattuk a GALLIPOLI című filmet, amely az első világháború idején játszódott. Tetterő­s, a nemzet büszkesé­geinek is nevezhető fiatalok sorsát, történetét mesélte el az ártatlan hazaszeretettől a értelmetlen halálig. A dolog érdekessé­ge, hogy ausztrál cselekményről volt szó, s mi igen keveset tudunk erről az országról, földrészről. De talán nem is az volt a fontos, hogy a frontra önként ment ifjak közül kinek milyen vágyai voltak. Hogy szerették és szerették őket, hogy a férfikor kapujában oly’ könnyűnek, természetesnek tűnt minden. Nem számított igazán a vetélkedés, a teljesítmény, a futás - amely később az életért szólt... Hőseink úgy mentek a török ellen - tényleg a török ellen, de szegény bajszikról ugyanilyen filmet lehetne forgatni, hiszen a halál mindenhol az­­, mintha könnyed kis kerti mulatságra készülnének. Még imponált is a veszély, az egyenruha, a lányok könnyes arca, a valamit sejtő szülők riadt tekintete. Imponált a puska, a sátor és a többi... Maga a háború imponált­­ az első lövésig. Az első vérig. Mert a film utolsó harmada kegyetlenül leleplezte mind a hazaszeretet hamis romantikáját - nem ott kell szeretni a hazát, ahol az nincs -, mind a morálisan züllött, csak a becsvágyért hajtó országló urakat. Partraszállás után csak úgy hullanak a gránátok, ám hőseink a természetes ijedtség után nevetnek. Majd megszokják. A végén már ott tartanak, hogy a borotválkozást sem szakítják félbe egy-egy becsapódó gránát miatt. Ha valakit eltalált, hát eltalálta. Pech. Nem lehet nem gondolni hasonló, iszonyúan közeli - térben és időben közeli - képekre, az asszonyokra az utca kövén, harmadnapos hullaként, miközben mellette kenyérre várnak; a katonára, akinek elégett a teste; a földbegyalult családra és így tovább. A végső és teljesen értelmetlen roham közeledtével­­ az idióta ezredes szuronyrohamra(!) kényszerítette becsületes tisztjét, s a katonákat nekizavarták a törökök géppuskáinak - a fiuk már sejtik: a férfikor kapujában a halál emel kalapot előttük. Kalapot értelmetlen, ám becsületes magatartásuk előtt. Lövészárok falába vágódik a tőr, rá a pisztoly, ravaszán karikagyűrű. A szerelme­seknek szóló levél, az utolsó négy sor - és szól a síp: Roham! A hírnök elkésett, az értelem elkésett. Mind egy szálig odavesztek a tűzben az ausztrál fiatalok. Úgy, hogy esélyük sem volt. E ponton felidéződik egy másik, rokonértelmű, klasszikussá lett alkotás, az angol Könnyűlovasság támadása. Aholis ágyútűzbe hajszolta néhány öreg tábornok az angol elitsereget. Elveszejtve a szigetország színe javát, csak azért, mert túl forró volt a reggeli tea... S ez ingerültséget szült, az ingerültség pedig tízezrek halálát. Nos, ez a film példaértékű lehet arra nézve, hogy hova juthat országunk, világunk, ha rikoltó elmebetegek kezébe kerül a hatalom, vagy annak valamelyik ága. És most ne mondja senki, hogy nincsenek politikusnak álcázott elmebetegeink, ha nem is hatalmon, de annak közelében... Csak figyelni kell a rikoltozásra. Gallipoli - üzenet volt a túlpartról, okuljunk belőle. kozma Negyedszer Gyermek olvasótábor Körmenden Tegnap reggel Vizi László, a körmendi Városi Könyvtár igaz­gatója a körmendi gyermek­­könyvtárban nyitotta meg az idén immár sorrenden negyedik alkalommal megrendezésre kerü­lő gyermek olvasótábort. Ezúttal harmincnégy 2-4. osztályos álta­lános iskolás diák ismerkedhet meg közelebbről a könyvtári munkával, a gyermek- és ifjúsá­gi irodalom tudnivalóival. Az egyhetes rendezvénysorozat programját színesítik játékos sportvetélkedők, lesz kirándulás a veszprémi gyermekkönyvtárba és a veszprémi állatkertbe, a herendi porcelánmúzeumba is. Lazító program a körmendi Ha­­tárőr Kiképző és Továbbképző Intézet bemutatása, csapat múze­umlátogatás és játékos túra is. KOSSUTH RÁDIÓ 8.00 Krónika. - 8.20 Mindennapi tudomány. - 8.30 Hangszemle. -9.05-10.59 Napközben. - 11.05 Válogatott perceink. - 11.35 Ker­tész Imre: Gályanapló. - 12.00 Déli Krónika. - 12.30 Vendég a háznál. -12.45 Füleljen! - 13.05 Ki nyer ma? -13.15 Falurádió. - 13.30 Hitélet. -14.05 Klasszikusok mindenkinek. -15.05 Kossuth-klub. - 16.00 Dél­utáni Krónika. - 16.15 Mindennapi gazdaság. - 16.30 Zenefórum. -17.00 Magyarországról jövök... -18.00 Esti Krónika. - 18.30 Rá­adás. - 19.05 Sportvilág. - 19.30 Jó éjszakát, gyerekek! - 19.35 Első mestereim. - 20.05 Népi táncmu­zsika. - 20.30 Határok nélkül. -21.05 Kossuth-klub. - 22.00 Késő esti Krónika. - 22.30 Fórum. URH- n: 9.00-19.00 Közvetítés az Ország­­gyűlés üléséről. - 19.00 Szlovák. -19.30 Román. - 20.00 Német. -20.30 Horvát és szerb nemz. műsor. PETŐFI RÁDIÓ 8.05 Sportreggel. - 8.20 Rival­dafényben. - 8.50 Helykereső. -9.05 Zene­szó. - 11.05 Napóra. -12.00 Nótaszerzők hangalbuma. -13.05 Ami a káprázat mögött van. -13.30 Idősebbek hullámhosszán. -16.00 Csúcsforgalom. - 17.05 Napóra. - 18.00 Rockhullám. -18.30 Helykereső. - 19.05 Kata­­posta. - 19.35 Magyar tájak dalai­ból, táncaiból. - 20.00 Mi közöm hozzá? - 20.40 Hernádi Judit és Kern András énekel. - 21.05 Bleus. - 22.00 Rockpanoráma. - 22.30 Jazz. - 23.10 Napforduló. BARTÓK RÁDIÓ 9.05 Pódium. - 10.05 Elfeledett irodalom? - 10.20 Donizetti ope­ráiból. - 11.02 Zenekari muzsika. -11.40 Országok, tájak népzenéje. -12.05 Hangverseny délidőben. -13.21 A Pik Dáma. Részletek Csajkovszkij operájából. - 14.05 Anyám könnyű álmot ígér. - 15.01 A St. Martin-in-the-Fields Kamara­zenekar játszik. - 16.05 Felfedező úton muzsikáló városokban. - 16.37 Mai magyar kamarazene. -17.00 Kilátó. - 18.05 Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok. Három­­felvonásos opera. - 22.47 Régi kamaramuzsika. GYŐRI RÁDIÓ 6.55 Műsorismertetés. - 7.00 Budapesti Krónika. - 7.30 Nyu­gat-Magyarországi Krónika. -8.00-9.00 Önkormányzati Híradó. Reggeli telefon, Fogadóóra, Posta­zsák, Nyugdíjas percek, Baba-Ma­ma, Slágernaptár. TV1 5.45 Jó reggelt, Magyarország! Falutévé. - 6.00 A Reggel. - 8.30 Közjáték. - 8.35 Gyerekeknek. -9.00 Telelottó. - 9.05 Friderikusz­­show. - 10.25 Szentimentális férfi. Finn kisjátékfilm. - 10.45 Képúj­ság. - 17.00 Délutáni egyenleg. -17.10 Megveszem ezt a nőt. -17.40 Galilea. Angol rajzfilm. -17.50 Sógorok. Riport-dokumen­­tumfilm. - 18.30 Pénzvilág. -18.40 „Egyetlen Földünk van” -18.50 Mini klip-mix. - 19.00 JÁTÉK. - 19.15 Esti mese. -19.25 „Egyetlen Földünk van” -19.30 IS. - 20.00 Híradó. - 20.30 Telesport. - 20.40 Kerék­ bár. -21.15 Közjáték. - 21.25 Úton. Olaszország. - 22.45 Lovejoy. Angol tévéfilm. - 23.35 Késő esti Híradó. - 23.40 BBC Híradó. TV2 9.00 Műsorismertetés. - 9.05 Titokzatos utazás. - 10.00 Parla­menti Napló. - 16.00 Ma délután. -16.05 Korforduló. - 16.25 Dominó. - 16.40 Prizma. - 17.45 Regionális híradó. - 18.00 Híradó. - 18.12 Időjárás. - 18.20 Gyerekeknek. -18.40 Telesport. - 19.05 Ki a csuda ez a fiú? - 20.05 Lyukasóra. -21.00 Létkérdések. - 22.00 Esti egyenleg. - 22.20 Időjárás. - 22.25 Napzárta előtt... - 22.45 Újmagyar siralom. Magyar dokumentumfilm. ORFI 9.00 Híradó. - 9.05 Csodálatos évek. - 9.30 Angol nyelvlecke. -10.00 Iskolatévé. - 10.30 Hajókáz­­ni megyek. - 11.50 Az állatok édenkertjei. - 12.15 Hadüzenet a lélekkufároknak. - 13.00 Híradó. -13.10 Kalandozás a növényvilág­ban. - 13.35 Családi kötelékek. Film. - 14.00 Batman. - 15.00 Gyermekműsor. - 15.05 Nevetsé­ges és lehetséges történetek. - 15.30 An­tan­ténusz. - 15.55 Kör­­nyezetdetektívek. - 16.05 A ma­chete éve. - 16.30 Mini műterem. -17.00 Mini tv-híradó. - 17.10 Wurlitzer. - 18.00 Híradó. - 18.05 Mi. - 18.30 A repülő orvosok. Film. - 19.22 Tudományos újdon­ságok. - 19.30 Híradó. - 20.15 Univerzum. - 21.07 Oldalpillantá­sok. - 21.15 Dean Martin születé­sének 75. évfordulóján. - 22.50 Az elnök. Francia melodráma. - 0.20 Petrocelli. Krimi. - 1.05 Híradó. -1.10 Ezer mestermű. ORF2 8.30 Időjárás-panoráma. - 16.45 Ezer mestermű. - 16.55 Művészle­xikon. - 17.00 Tájékozódás. -18.00 Csodálatos évek. - 18.30 Izé. - 19.00 A tartományok mai napja. - 19.30 Híradó. - 20.00 Kulturális hírek. - 20.15 Szórakoz­tató műsor. - 21.07 Az ORF külpolitikai magazinja. - 22.00 Híradó. - 22.25 Híradó da capo. -22.30 Klub 2. MOZI Savaria: Hófehérke és a hét törpe, 5. Szombat esti frász, 10, fél 7, fél 9. Mini: A nagy vörös sárkány, 6. Szerelem gyertyafény­nél, 8. HEMO: A prosti, fél 6. fél 8. Ajánló a rádió és a tv mai műsorából 1992. június 16. Kedd Fassbinder­fesztivál Berlinben Szabadtéri előadáson, a berlini Alexanderplatzon vetítik le a „Berlin Alexanderplatz”-ot, a tíz évvel ezelőtt elhunyt német film­rendező, Rainer Werner Fassbin­der monumentális művét. Alfred Döblin, a megfilmesített regény szerzője természetesen egy telje­sen más tér környékén mozgatta szereplőit: az egykori NDK fővá­ros, huzatos, sokak szerint rideg, barátságtalan központjában a gyorsvasút állomásán kívül sem­mi sem emlékeztet a szétbombá­zott régi térre. A filmváltozat megtekintése ezúttal is különle­ges türelmet fog igényelni, még a Fassbinder-rajongóktól is: a szug­­gesztív adaptáció 13, egyenként egy órás folytatásból (és epiló­gusból) áll. A folytatásos mozi a berlini Fassbinder-fesztivál legfőbb at­trakciója. Július 19-éig Berlin­ben és a potsdami filmmúzeum­ban természetesen Fassbinder mind a 44 filmjét levetítik - a 37 éves korában elhunyt önpusz­tító művész mindössze 15 év alatt alkotta meg életművét - és azt a hatvanat is, amelyek erős hatással voltak rá. Az alexanderplatzi kiállítási központban 600 tárgy dokumentálja majd Fassbinder életét és pályáját, retrospektív vetítésekkel emlékeznek meg az évfordulóról a rendező szülővá­rosában, Münchenben is, külföl­dön pedig az Egyesült Államok­ban és Oroszországban. Az emberi kapcsolatok lehet­ségességéről pesszimistán véle­kedő, de a témához újra és újra visszatérő Fassbinder filmjei az artkínok repertoárdarabjai, de olyan alkotásai, mint a „Maria Braun házassága”, a Lili Mar­­leen”, a „Lola”, vagy a „Veronika Voss vágyakozása”, a nagykö­zönség körében is szereztek híveket művészetének. Halál, hol a te győzelmed?! A halál győzelme?­­ címmel nyílt a hét végén időszaki kiállítás az Osztrák kultúra Múzeumába Kismartonban, Ei­­senstadtban (Flayda-Gasse). A kiállítás anyagát nem csak osztrák, hanem magyarorszá­gi, csehszlovákiai, svájci, né­metországi és spanyolországi tárgyakból válogatták a rende­zők. Haláltánc, áldozat, a Meg­váltó halála, az erőszakos halál, gyermekhalott, halottas ruházat, halál és orosz, a halál pompája, a halál győzelme, illetve győzelem a halál felett - sorolhatjuk az egyes témákat. A válogatásból megismerhet­jük, miként tükröződik vissza a halál és a hozzá kapcsolódó rítusok a képzőművészetből és az irodalomból. Napjaink em­berét egyre jobban foglalkoz­tatja a halál gondolata, témája. A kismartoni kiállítás mankó lehet az egyáltalán nem ve­szélytelen úton. Képünkön a klosteneuburgi rendház halál­fejes órája. Ami az embert jellemzi -és ahogy az osztrákok vizsgálják Mi jellemzi az embert? Az, hogy jel­alkotó lény. A kérdésünkben már eleve ott bujkál ez az emberi vonás, ez az emberi tulajdonság. A jellemzésekhez jelek nélkül nem foghatunk. Erre persze nem mi, és nem most jöttünk rá. Rendszerbe foglalt, tudományos igényű gondo­latként többek között már Arisztotelésznél a jel, jelrendszer kérdése felmerült. De a jelek alkotá­sával és alkalmazásával, használatával foglalkozó tudomány ezredvégünk szülötte. Azt mondhat­juk, hogy alapjait immár két évtizede lerakták, többek között hazánkban is. Ausztriában erre talán nagyobb lehetőség nyílt volna, bizonyos szempontból nálunk a szemiotika mégis előbbre jár: nálunk például rendszeresen oktatják egye­temi szinten a szemiotikát. Éppen ezért érdeklő­déssel fordultunk ittjártakor az osztrák szemio­tikai társaság főtitkárához, Jeff Bernardhoz. Ő vezeti a bécsi székhelyű osztrák szocio-szemioti­­kai kutatások intézetét is, amely jogutódja a fenti társaság alkalmazott szemiotikai szekciójának, s 1989-ben alakult. - A kívülállók számára miként határozná meg röviden a szemio­tikát? - kérdem bevezetőül Jeff Bernardtól. - A szemiotika a jelek tudo­mánya és tana. Mi emberek jeleket használunk, hogy meg­értessük magunkat: csak jelek révén tudunk kommunikálni. Ezért egymást kiegészítik a kuta­tásban is a szignifikáció és a kommunikáció, vagyis a jelzés és a jelentés. A nyelv már önmaga is jelrendszer. De szám­talan non-verbális, tehát nem szavakkal kifejezett jelrendszert is ismerünk: felsorolásuknál mondjuk a test­beszédtől (gesz­tus, mimika stb.) indulhatnánk, és valahol a kulturális és művészi kifejezési formáknál fejezhet­nénk be. Beszélhetünk többek között a zene, a jog, a biológia szemiotikájáról. A szemiotika mintegy harminc-negyven éve ilyen részkutatásokból született. Ezek életünk összefüggéseit mind a jelek fényében kutatták, kutatják. - Milyen a kapcsolata a sze­miotikának a rokontudományok­kal, például a szimbólumkutatás­sal? - Ami a szimbólumot illeti, sokan sokféleképp határozzák meg. Régebben elsősorban filo­zófusok és művészettörténészek használták gyakorta. A szemioti­kai szakkifejezések között is szerepel. Charles S. Peirce sze­rint a szimbólum nem­ motivált jel, ezt szembeállítja az ikonikus jellel. Egy mondott vagy írott szó szimbolikus jel, mert a jelölt tárgyhoz semmiben sem hason­lít. A művészettörténetből ismert szimbólum-fogalom korai-, vagy elő-szemiotikai fogalom. Cassirer például kidolgozott szimbólumel­mélettel foglalkozott a művésze­tekkel. Őt tekinthetjük a szemio­tika egyik megalapítójának. - Ausztriában mióta lehet sze­miotikát tanulni? - Szemiotikai tanulmányokat - szemben Magyarországgal - nálunk nem lehet folytatni. Csak néhány szemiotikai előadás van néhány felsőfokú intézetünkben. Friedrich Lachmayer például Bécsben és Innsbruckban a jog szemiotikáját tanítja. Magam Salzburgban tartok előadást Be­vezetés a szemiotikába címmel - különös tekintettel a kultúra szemiotikájára. De nincs olyan tanszékünk, mint amilyen például Umberto Econak van a bolognai egyetemen, Thomas A. Sebeők­­nek - Sebők Tamásnak - a bloomingtoni Indiana egyetemen. - Ön miként találkozott a szemiotikával? - Az építészetről, egy műszaki egyetemről indultam ebbe az irányba. (Megjegyzem, az építé­szetnek is van szemiotikája.) Szerencsémre egyik professzo­romnak köszönhetően megismer­kedhettem az akkori jeles sze­miotikai művekkel: Spencer, Eco és mások munkáival. Majd elvé­geztem a szociológiát is. Gyakor­latilag szociológusként kaptam állást, munkát. Fő kutatási terü­letem a szocio-szemiotika. Mi­hail Bahtyin, Adam Schaff, Georg Klaus, Ferruccio Rossi- Landi fémjelzik az általam köve­tett utat. - Azt még mindig nem értem, hogyan lett Önből szemiotikus! - A személyes érdeklődésem nyomán. Illetve úgy, hogy a korábbi társadalomtudományi kutatásokkal kapcsolatban hiány­érzetem támadt. Szabadidőmben sokat foglalkoztam a szemiotiká­val. Aztán 1976-ban megalakult az Osztrák Szemiotikai Társaság. A szemiotikusok második világ­­kongresszusát pedig ’78-ban Bécsben tartották meg: ennek egyik szervezője voltam. A kong­resszus végén megválasztottak szövetségünk főtitkárává. Azóta a neves szociolingvistával, Pol­lack professzorral, aki a bécsi egyetem romanisztikai tanszéké­nek vezetője, építgetjük a sze­miotika infrastruktúráját Ausztria fővárosában. Háromévenként rendezzük az osztrák szemiotikai kongresszust, éppen jövőre lesz a következő, a nyolcadik, Innsb­ruckban. - Fogalmazhatunk úgy, hogy ön az egyik első szemiotikus Ausztriában? - Nehéz kérdés, hogy ki mikor és mitől válik szemiotikussá. Arisztotelésznél, Szokratésznél már találunk szemiotikai gondo­latokat. Ezek aztán az évszáza­dok során meg-megjelennek pél­dául Szent Ágostonnál, John Locke-nál és másoknál, így ju­tunk el a modern értelemben vett szemiotikusokig, Saussure-ig, Bahtyinig és másokig. Nagyon jelentős Sebeok bioszemiotikai, „állatkert” -szemiotikai munkás­sága, amelyben az állatok közlő viselkedésével foglalkozik. Tudományként századunk má­sodik felében született meg a szemiotika. Szervezeti keretei is akkor alakultak ki. 1969-ben lét­rejött a Nemzetközi Szemiotikai Társaság­­ olyan világhírű alapítói voltak, mint Aldigras Julien Grei­­mas vagy Roland és Barthes. Ők is - mint a legtöbb szemiotikus - előtte valamilyen klasszikus tudo­mánnyal foglalkoztak. Főleg nyel­vészekből és irodalomtudósokból lettek szemiotikusok, de vannak olyanok is, akik eredetileg kom­munikáció- vagy információelmé­lettel, matematikával, kibernetiká­val, logikával vagy mással foglal­koztak. A szemiotika lett az a tudomány, amelyben kezdetektől megvalósult az interdiszciplinari­­tás, ráadásul itt a társadalom- és a természettudományok művelői is közös platformot találtak. A sze­miotika egy kicsit át is vette a filozófia korábbi „tudományok feletti” szerepét. - Ausztriában mióta beszélhe­tünk szemiotikáról? - Elsősorban a filozófusok - különösen a nyelv­filozófusok - jelentik az előtörténetet: például Carnap, Wittgenstein. Aztán a 60- as évek végétől beszélhetünk a modern értelemben vett szemioti­káról Ausztriában. De erről már beszéltünk, amikor arról volt szó, hogyan lett belőlem szemiotikus. - Vajon a szemiotikusok köre csupán zárt kör? A szemiotika „nagy gyerekek játéka?" - Mivel az egyetemeken alig van lehetőségünk, ezért muszáj kutatási programokban részt ven­nünk. Ezeket pedig közpénzekből - az adóból - fizetik, tehát a tudásunkat a gyakorlatban kell alkalmaznunk, különben nem kapnánk e kutatásokra megbí­zást. Én például foglalkoztam a fogyatékosok társadalmi megíté­lésével. Kétkötetes művet írtam Ausztria szabad, illetve autonóm szerveződésű kulturális életéről. Ennek nyomán a művelődési minisztériumunkban önálló cso­port alakult, és azóta ütemeseb­ben fejlődik ez a terület. Tehát van arra alkalom és példa, hogy a tudomány - hála Istennek! - visz­­szahat a társadalmi valóságra. Tehát nem csak a fiókoknak dolgozunk, és nem is vonulunk el egy elefántcsont-toronyba. Horváth Sándor Fotó: H. Csaba Beszélgetés az oszt­rák szemiotikusok vezéralakjával 5

Next