Vas Népe, 1992. október (37. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-01 / 232. szám
Nagy Lajos, vagyis premontrei iskola határok nélkül? VITÁK KORÁT ÉLJÜK. Ez vitathatatlan. Vitatkozni azonban csak tényeken érdemes. A tények ugyan akadnak számosak a Nagy Lajos Gimnázium kontra Premontrei ügyében, de a tényeknél jóval több a kérdés, s az ezekre adandó válaszok cseppfolyósan bizonytalanok. Talán nem is szerencsés a fenti mondatban használt „kontra” kifejezés, hiszen a viták és városszerte terjedő pletykák, szóbeszédek egyik legnagyobb „bűne”, pontosan az önkéntelen szembeállítás. Pedig a jelek szerint éppen nem erről van szó. Nem könnyű kívülről, s talán nem is szabad, beleszólni ebbe a vitába, ezért legjobb, ha a tényeknél maradunk, érzelmeket, egykori, és mai kötődéseket félretéve. ALAKULT EGY BIZOTTSÁG tavasszal, amely abból a célból szerveződött, hogy a Premontrei Rend elvi igényén túl, miszerint újra működtetni kívánja Szombathelyen megszüntetett gimnáziumát, konkrét lépéseket tegyen, tárgyaljon, szervezzen, ha kell, s tegyen javaslatot számos, nyitott kérdésben. A bizottság tagja többek között dr. Horváth Lóránt Ödön prépostprelátus, a Nagy Lajos Gimnázium tantestületének két tanára, egykori premontrei diákok. Titkára pedig az a Nagy Zsolt, aki a bizottság megalakulásakor még a szombathelyi polgármesteri hivatal, szakterületen dolgozó munkatársa volt. Noha már az alakuló ülés során voltak nézetkülönbségek a premontrei gimnázium oktatási rendszerét, az újraindítás időpontját illetően, a munkabizottság mára egységre jutott, s megszövegezett egy megállapodás-tervezetet, amely immár ott fekszik dr. Konkoly István megyés püspök, Wagner András polgármester, a csornai apát, és a Nagy Lajos Gimnázium megbízott igazgatójának íróasztalán. Igaz, ez a megállapodás még csak tervezet, de egyrészt olyan konkrétumokat tartalmaz, amelyekről lehet, és kell is vitatkozni, másrészt pedig egészen más javaslatok szerepelnek benne, mint amelyekről eddig folyt a polémia. A MEGÁLLAPODÁS tizenöt pontból áll. Az elvi első pont után, a második rögzíti a premontrei rend igényét két ingatlanra. Az egyik az az épület, amelyben jelenleg is gimnázium működik, a másik az úgynevezett Szegedy ház (Fő tér 13.), amely rendház céljára szolgálna a tervek szerint. A két ingatlan 1948 január 1-én került kártalanítás nélkül a rend tulajdonából állami tulajdonba. A megállapodás negyedik pontja szerint, ezen ingatlanok tényleges tulajdonba és használatba adását külön megállapodás fogja tartalmazni. A negyedik pont rögzíti azt is, hogy a Nagy Lajos Gimnáziumot az önkormányzat 1994 július 15-ig átadja a premontrei rendnek, amely azt az 1994/95-ös tanévtől (!), mint katolikus egyházi gimnáziumot kívánja működtetni. A PREMONTREI REND elfogadja a nagy Lajos Gimnázium fennálló négyosztályos iskolatípusát, a koedukációt, a speciális osztályokat és a fakultációs rendszert, azért, hogy minden tanulónak, aki ebben az iskolatípusban kezdte meg tanulmányait, lehetősége legyen annak befejezésére. A leendő egyházi gimnázium, bár elsősorban katolikus, jó képességű gyerekeket hív, kész nem katolikus és nem hívő gyerekek felvételére is, mondja a megállapodás-tervezet hatodik pontja. Akik az előző, tehát 93/94-es tanévre már beiratkoztak, azok korlátozás nélkül folytathatják tanulmányaikat. Ebben az is benne foglaltatik, hogy a leendő iskola vezetése ugyan keresztény alapokon nyugvó, katolikus szellemiséget kíván érvényesíteni, de azokat a korábban beiratkozott tanulókat, akik ezt lelkiismereti és állampolgári jogaik alapján nem kívánják elfogadni, hátrányos helyzetbe ne hozza. A JELENLEGI TANTESTÜLETET a rend elfogadja, kölcsönös megállapodás alapján az alkalmazásban állók munkaviszonyát fenntartja. A gimnázium jelenlegi tanáraitól, amennyiben az egyházi iskolában kívánnak tanítani, a rend elvárja, hogy szaktárgyukat lelkiismeretesen tanítsák, és elvárja a szakmai, és emberi helytállást. Nem várja viszont el a lelkiismeretükkel ellentétes vallásgyakorlást. A megállapodás tizenkettedik pontja hangsúlyozza, hogy a rend a tantestülettel együttműködve mindent meg kíván tenni azért, hogy Szombathely legpatinásabb, nagy múltú intézménye, minden szenvedélykeltést elkerülve továbbra is megmaradjon az ország egyik legkiválóbb iskolájának. A tizenharmadik pont leszögezi, hogy az intézmény átadása teljes berendezésre és minden felszerelésre vonatkozik. Az utolsó előtti pont pedig azt tartalmazza, hogy a Nagy Lajos Gimnázium igazgatói álláshelyére 1993-ban kiírandó pályázat elbírálásánál az önkormányzat ki fogja kérni a rend véleményét. EDDIG A TÉNYEK. Pontosabban a megállapodás-tervezet, amely a továbbiakban annak a vitának az alapját képezheti, amelynek immár értelme van. Hogy számos ponton lesz is vita, az nem kétséges. Hiszen a tervezet valójában a premontrei rend elképzeléseit tartalmazza, amelyek ugyan rendkívül toleránsak és körültekintőek, figyelembe veszik a diákok, a tanárok érdekeit egyaránt, de kérdés mit szól hozzá a tanári kar, az önkormányzat, az ott tanuló diákok és szüleik. Nagy Zsolt, a bizottság titkára éppen azért bocsájtotta rendelkezésünkre a megállapodás szövegét, hogy ne megalapozatlan mendemondák, találgatások jellemezzék a polémiát. Az bizonyos, hogy a most előterjesztett részletes koncepció gyökeresen különbözik mindattól, ami eddig ebben az ügyben elhangzott. Hiszen nem arról van szó, hogy a Nagy Lajosról elnevezett állami gimnázium átadja épületét a premontreinek, s valahol másutt a városban tovább működik, hanem arról, hogy a Nagy Lajos megszűnik, felváltja a premontrei, megőrizve elődje tanári karát, diákságát, oktatási rendszerét. A premontrei feladja ugyanakkor a nyolcosztályos képzést, legalábbis időlegesen. Kérdés persze, hogy a város jól felfogott érdekében nem ragaszkodik-e a jól működő állami gimnáziumához, kérdés, hogy a tantestület minden tagja vállalja-e az egyházi gimnáziumban való oktatást, s kérdés, hogy azok a szülők, aki amúgy a Nagy Lajosba íratták volna gyermeküket, ezután automatikusan katolikus gimnáziumba kívánják-e járatni? Kérdés az is, hogy akik viszont egyházi gimnáziumot igényelnének, de esetleg nem férnek be, nem katolikus, vagy nem hívő tanulók miatt, hogyan minősítik mindezt. Vagy a leendő felvételi szempontok mégis alárendelődnek a vallásgyakorlás kérdéseinek? Kérdés, hogy az idén elindított Püspöki Elemi Iskola tanulói, akik ígéretet kaptak a megyés püspöktől, hogy a négy osztály befejezése után egyházi iskolában folytathatják tanulmányaikat, vajon hol teszik ezt, ha a rend lemond a nyolcosztályos gimnáziumról? Szóval a kérdések számosak. Amennyiben a rend ragaszkodik a 94/95-ös tanévkezdéshez, akkor az önkormányzatnak még az idén döntenie kell a megállapodásról, magyarán elfogadnia, módosítania, vagy elutasítania azt. Az idő meglehetősen rövid, így aztán Hölgyeim és Uraim, most már valóban lehet vitatkozni. És dönteni, Halmágyi Miklós Megbilincselt elöljárók (Folytatás az I. oldalról). Beinvitál a hivatalba, hellyel kínál, és ugye megértem, hogy nem kíván nyilatkozni. Kicsit persze elbeszélgetünk, mutat valami sebet az oldalán, ami állítólag akkor esett rajta, amikor a rendőrök betuszkolták az autóba. Merthogy betuszkolták? — kérdezem. Nincs válasz. Szép, hosszú, békés falu ez a Csipkerek. Az ember hajlamos és ráfeledkezik a hangulatos kis házakra, képes és elmélázik. Idős néni segít ebben, nem hallotta, mi történt a polgármesterrel, állítja szemlesütve. Kicsit odébb diót szed egy asszony, dolgunk nincs vele, így bajunk sincs, mondja a polgármesterre, aki hát Istenem, egy kicsit bepityókázott. Megesik az ilyesmi errefelé. Azért lassacskán csakcsak fölfakad a történet, hát volt bennük rendesen, hallani innét is, onnét is. A rendőrök megverték őket, azt is hallani, és, hogy megbilincselve vitték be a falu két elöljáróját Vasvárra, ahol a polgármester a földre feküdt, alig tudták elvonszolni. Ellenállt, de amúgy rendes ember, bármit kérünk megteszi, mondják némely nénikék a járdán ácsorogva. Férfiemberek már markánsabban fogalmaznak, korábbi csetepatékat és italozásokat is emlegetnek. Meg a szégyent, hogy majd így ismerszik meg a falu. Ezt a várható rossz hírt, a leendő széthúzást és a csipkerekiek kibeszélésének hátrányait emlegeti az iskola igazgatója is, akinek szavaiból az tűnik ki, hogy a nyugalom és a béke szerencsésebb adomány volna a falu számára, mint a botrány. Értem az aggodalmait, tisztelem is ezért, de némelykor a hallgatás mostohatestvére a cinkosságnak. És ebben megegyezünk. Valóban igaz, hogy a polgármester az ominózus eset másnapján letiltatta a helyi körzeti megbízott rendőr egyik kislányának az ebédjét, bár a megbízott nem volt ott a polgármester és a jegyző előállításakor. Az igazgató továbbra is rendkívül megfontoltan és alaposan fogalmaz, de nem lehet nem észrevenni, hogy milyen erkölcsi dilemmákat okozott neki az ügy. Eltöprengve meséli, hogy szeretett volna valamilyen megnyugtató megoldást találni a kislány számára. És az is nagy örömére szolgált, hogy a hétvégi tábortűzre azért eljött a lány, megnyugtatva őt, hogy nem haragszik rá. Kezdek rájönni, hogy legalább olyan kínos kutakodni ebben az ügyben, mint amilyen kínos maga az ügy a falu számára. A jegyzőről például csak jót mondanak, meg azt, hogy a polgármester vitte bele a hülyeségbe. Vagy éppen nem mondanak semmit. Miként a körzeti megbízott sem, aki a kerítésen túlról csóválja a fejét, nem, nem, ő ebben az ügyben nem nyilatkozik. Ez ragályos lehet, hiszen Vasváron a rendőrőrs parancsnoka a közölhetőség határát a csipkereki ügy kezdeténél húzza meg. A vizsgálat lezárásáig semmit nem mondhatnak. Arról sem, hogy az intézkedő rendőrök megverték-e a falu két elöljáróját, és arról sem, hogy a csipkereki tisztségviselők ellenállása kimerült-e egy ótvaros káromkodásban. A parancsnoki vizsgálat szerint mindenesetre a rendőrök jogszerűen jártak el. A legkínosabb perceket a csipkereki jegyző vasvári lakásán sikerül átélnem. Mi a fenét keresek itt, jut eszembe látva a gyerekszobában pihenő játékokat, az atlétatrikóban előttem ülő jegyző sápadt riadtságát, a Betaloc jól ismert dobozát a kisasztalon. Bár tudom, a kijózanodás még nem mentség, csupán egy menetrendszerűen érkező fázisa valaminek. Nem tudom, mértek-e valaha rekordot az elköszönésben? A csipkereki történet ettől még lehetne akár mulatságos is, akár elgondolkodtató is, ám nézzük a dolgok állását. Lévén, hogy a két elöljáró sorsáról a képviselő testület dönt, megkérdeztük dr. Tömböly Tamást, a köztársasági megbízott területi hivatala miként vélekedik az ügyről. — Meg kell várnunk a bírói ítéletet, s csak azt követően mérlegeljük, hogy kezdeményezünk-e valamit. Azt viszont tudni kell, hogy a polgármester és a jegyző további sorsáról csak a helyi képviselő-testület dönthet a Munka Törvénykönyv alapján.— Az ügy folytatásaként a polgármester letiltotta a körzeti megbízott lányának étkeztetését. Nem lépte ezzel túl a hivatali jogkörét ? — Minden bizonnyal, hiszen ilyen intézkedést csak az intézmény vezetője hozhat. Sikerült szóra bírnunk dr. Orbán Péter megyei rendőr-főkapitányt, aki elmondta, hogy a csipkereki ügyet egyként kezelik a sok közül. Semmilyen politikai indítékot nem kell feltételezni. A polgármester is sok mindent állít az intézkedő rendőrökről, akik egészen másként számolnak be az esetről. Bíróság elé kerül a két állítás.Az ügyet a Győri Ügyészség vizsgálja, a polgármester ellen ittas vezetésért és hivatalos személy megsértése miatt, a jegyző ellen hivatalos személy elleni erőszak miatt tettek feljelentést. 1992. október 1. Csütörtök Bezzeg-hónap A kormány szerint húsz, egyéb saccolások, vélemények szerint harminc százalékos az infláció az idén. Az igazi szakértőit még a hónapokat is össze tudják vetni, és hogy kedvünket földerítsék, gyönyörű, alacsony számokat prezentálnak. Kedvenc hónapjuk a július. Könnyedén kimutatható, hogy akkor 0,6 százalékkal alacsonyabb volt az infláció emelkedési üteme, mint tavaly.Minden havi mérleget kedvelek, de különösen a júliusit. A július ugyanis olyan hónap, amikor még és már kevesebbet költünk. Még, mert az iskolai kiadások augusztusban és szeptemberben jelentkeznek, mert nincs fűtés, mert hosszúak a nappalok. (Például: aki este nyolckor, fél kilenckor elalszik, és reggel ötig ki sem nyitja a szemét, annak alig mozdul a villanyórája.) És már: mert bolond ember költ már ilyenkor nyári ruhára, szandálra, ami van, abban kihúzzuk a szezont. Nem véletlen, hogy mostanában a nyár közepén kezdődik a szezonvégi kiárusítás. Augusztusban már nem lehetne erre a holmira pénzt előcsalogatni. Viszont az évszakok kezdő hónapjai alkalmatlanok statisztikai célokra, ezek ugyanis viszik, szivattyúzzák a pénzt, csak arra alkalmasak, hogy a lakosság felfedezze, érzékelje, netán el is túlozza az infláció mértékét. — Ha nem veszünk semmit, akkor megélünk — mondják Átlag Magyarék. Amin azt értik, ha csak esznek, és fenntartják a lakást, akkor kijönnek a fizetésből. Ez a biztonság rendül meg szeptemberben. Kinőtt cipők, melegítők, dzsekik szegélyezik az ősz útját. Összezsugorodott kabátok, csizmák a tél közeledtét. Viszont júliusban, igen, akkor mi is élvezhettük a 0,6 százalék előnyét. Kár, hogy az idén is csak egy július volt. b.r. VADKELET Zajlik a boldog békebeli élet Vadkeleten. Nem mindig lehet követni, hogy mi történik. Az ember azt gondolta, hogyha kirúgnak egy ex-kommunistát, akkor örömtüzek gyúlnak, és zöld rakéták kúsznak az ég felé, ehelyett azonban bosszús morgás hallatszott csak. Pedig aztán a bolsevik ármány kivillantotta sárga agyarát, a beosztott egyszerűen közölte, a főnöke nem főnök többé, vagyis bele akarta taszajtani a rendet az anarchia vöröslő bugyraiba. Eközben a rendőrség a kommandósok segítségével letartóztatott egy urat, aki amúgy egy sportegyesületet vezetett, de emellett foglalkozott még miegyébbel is. Például adósságok behajtásával, a rendőrök szerint nem megengedett eszközöket használt. Azzal gyanúsítják az illetőt, így szerzett az egyesületnek több ingatlant. Tiszta szerencse, hogy békés cowboyokat nem támadott meg, s bár marhák errefele számosan vannak, közülük egy sem került sportegyesületi tulajdonba. Mi lesz, ha kiderül, hogy a vadkeleti módszerekkel dolgozó társulatból nemcsak egy van, hanem több is?Mit mond majd a nemzet esze, ha felfedezi, a gazdaság mozgat, a pénz beszél és dönt ? Mi lesz, ha rájönnek az urak, nehéz kijelenteni, hol kezdődik az alvilág, és meddig érnek el a szálak, a vonalak és kapcsolatok? S a felszínen tartott országosnak mondott gondok és nemzetfeszítő problémák eltörpülnek a lentről, a mélyből felmagasodó bajok árnyékában. Nem nehéz a felelet: semmi. Nagy kotkodácsolás, hogy az egyesületet úgy hívják: Maccabi. — Jöti — Mától: Számítógépen készül lapunk (Lakatos Ferenc karikatúrája) 3