Vas Népe, 1992. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-17 / 271. szám
Székelyföldi utazás I. Ember lenni mindig, minden körülményben” Elhagyva a határállomást, máris Bihar megye székhelyén, Nagyváradon vagyunk. Az út elején csak előre illene néznem. Én mégis szinte önkéntelenül hátraarcot csinálok. Nem bántam meg, hiszen tanúja lehetek egy nagyon szép naplementének, és visszatekintve a két határszéli falucska, Bors és Biharszentjános irányába, csak sajnálni tudom, hogy soha nem volt közöm rajzlaphoz, ecsethez. Viszont láthattam a több kilométeres kocsisort is. Vannak, akik, már második napja várakoznak, hogy a Magyar Köztársaság területére léphessenek. A bokáig érő szemét már balkáni állapotokra utal. Itt kincsnek számít egy üveg tiszta víz, egy marék szilva... És az ártándi helységnévtábla már belépést jelent Európába. Itt komolyan kell venni a realitásokat. Csak gondjaimat sza(Arany János) pontom, ha magyar nyelvű utcanévtáblákat akarok keresni. Ahol állok, az az itteni térképeken Oradea, énhozzám mégis magyarul szólnak. Igaz, a második mondatuk arra vonatkozik, hogy 1:4,50 arányban váltanának forintot. Itt egy nyarat kellene eltölteni, hogy a székesegyházat, a különböző felekezetű templomokat, múzeumokat, a várat, irodalmi és történelmi emlékhelyeket ne csak kívülről láthassuk. Abban a reményben intünk búcsút Ady mellszobrának, hogy ide még vissza kell térni. Felérve a Király-hágó tetejére, ismét egy Ady-emlék, a csucsai kastély, amelyben Csinszka mint Boncza Berta töltötte gyermekéveit. A Körös szorosát elhagyva újra szétterül a táj. Ez már a Kalotaszegi-medence. A központ Bánfihunyad. Lakóinak száma még a tízezret sem éri el, de itt reggeltől estig áll a vásár a házak elé kirakott sátraknál. A hegyekben készült fafaragás és kézimunka nélkül nem illik távozni az átutazónak. No, persze kapunk jótanácsot is. Körösfőn feltétlenül álljunk meg, mivel onnét ráláthatunk az egész Kalotaszegi-medencére-Kolozsvár is megyeszékhely, de nekünk ennél többet mond. Itt a Szent Mihály templom, mellette a város szülöttének, Mátyás királynak a lovasszobra. A reggeli szentbeszédbe hallgatunk bele, első nagy királyunkra emlékezik a szónok. Egyszerű külsejű épület a néhai Méhffy Jakab háza. Ebben szállt meg Szilágyi Erzsébet, itt született az igazságos Mátyás király. Az első arra jövő idősebb hölggyel szóba elegyedem: — Emlékszik arra, mikor koszorúzták meg utoljára ezt a bronz emléktáblát? — Hogyne, emlékszem, sok évet megértem már... — Húsz éve? — Több annál, sokkal több... — Talán negyven? — Biztos megvan negyven is, de lehet, hogy még annál is több. Régen volt... * Az Aranyos két partján épült Torda városa. Tipikus erdélyi város, két felekezet fér meg benne békésen egymás mellett. Lakóinak száma nem éri el a hatvanezret, de van összesen tíz templomuk. Valamikori olvasókönyvünkből előbukkan a Tordai-hasadék legendájának emléke. Az ótordai református paplak falán viszont olyan emléktáblát találunk, mely alaposan meglep bennünket, mert férfiasan bevallva, ebből nem készültünk. Petőfi Sándor itt vett búcsút 1849. július 21-én feleségétől és kisfiától, miután Miklós Miklós lelkész gondjaira bízta őket. Soha többé nem látták egymást. Már nem is olyan érdekes a Tordai-hasadék legendája! Nekünk, magyaroknak csak ilyen szomorú emléktáblákat juttatott a sors. * Újabb székhelyre, Marosvásárhelyre érve meggyőződhetünk arról, hogy azért itt sem állt meg az idő kereke. Már hiába keresnénk a Szovjet hősök terét. S a helyi rádiót hallgatva, a helyi újságot olvasva feltűnik a bátor hangnem, amely nem kíméli a most hatalmon lévőket sem. Bárkivel beszélünk itt, a közelmúlt történelme kerül szóba. — Majd egyszer, talán majd ha a jóságos Isten is megsegíti a várost, lesz itt egy hatalmas emlékmű, olyan, amilyen a város lakóinak szívében most is él a gyertyás felvonulásról. Az ősök nyelvének használatáért vonultak az utcára, majd a Bolyai Líceum udvarára könyvvel, égő gyertyával a kezükben, némán, több tízezren, hogy az unoka is tanulhasson a nagypapa nyelvén. Akkor úgy tűnt, a hatalom beadja a derekát, látva a város történetében példa nélküli demonstrációt. Most azonban, jó fél év elteltével már folytatódik az eltervezett románosítás. Az emberek becsapottnak érzik magukat, többet nem hisznek az ígéreteknek. Ennek egyik negatív következménye, hogy nagyon sokan elhagyják a várost és az országot is. Viszont azóta is minden szentmise és istentisztelet felér egy falak közé zárt tüntetéssel. És amire nagyon büszkék, a helyi színház előadásai. Mert ott nincs félház! Oda jegyet kapni, bejutni már önmagában is sikernek számít. Amikor befejeződik az előadás, jön az est második része: magyar szó, magyar nóta, magyar imádság. Ott, akkor már nincs külön néző és színész, csak egymás kezét szorító magyar emberek vannak. És itt, ilyenkor még azt is elfelejtik, hogy aznap a 153 000 lakosú városban nem volt a boltokban kenyér, egyetlen deka sem! Gombás Imre Bizton állíthatjuk, az RTL plus a legközkedveltebb műholdas csatorna nálunk. Talán sokan nem is tudják, hogy a név a luxemburgi rádió és televízió nevét rejti magában, a legnagyobb tulajdonrész a Compagnie Luxembourgeoise de Telediffusion cégé, kisebb része van a közismert német UFA részvénytársaságnak és a Westdeutsche Allgemeine Zeitungnak is. Nyolc éve működik. A magántelevízió főnöke Helmut Thoma. — El tudná-e képzelni, hogy például hétfőn leülne elejétől végignézni az RTL plus egész napi adását? — Mindent szívesen megnéznék. — Ön tréfál. Az ön olcsó kolbásza, a Jó idők, rossz idők című naponkénti szappanopera-sorozat alulmúlja minden idők tévés mélypontját. Egy profi tv-s hasfájást kap ilyentől. — Önök ne aggódjanak az én egészségem miatt. Ez a sorozat valami egészen új a televízióban. Ausztráliában ezernél több rész ment belőle sikerrel. A kezdeti szélcsend után három és fél millióan nézték a sorozatot Németországban. A kritika hamis mértékkel ítél. A magántévét viszont a tömeg tartja életben. — Vagyis milliók nem tévedhetnek? — Ami tényleg rossz, azt nem sokan nézik meg. Az embereknek állandó műsorokra is szükségük van. Egy kommersz tv-adónak figyelembe kell vennie egy átlagos német ember napirendjét. Az embernek tudnia kell, mi várja minden nap a képernyőn.— Például tizenegy órakor van délelőttönként a Viva című műsor. Abban a receptektől a vasalási tanácsokon át az erőszak terjedéséig, minden van. A stúdióközönség pedig hálásan tapsol. — A Viva egy életközeli női magazin. Lehet, hogy nem tetszik önnek, ám beleillik a mi elképzeléseinkbe. Ez egy háttérműsor, nem egyszer ez a legsikeresebb műsor az ötven alatti nők körében. — Viszont a hírek, az információ minden magán tv gyenge pontja. — Az információ valóban a közszolgálati televízió bástyája. Szerintem azonban a mi hírműsorainkat is magasra értékeli a néző, talán nem véletlenül. —Az RTL egyik vonzereje az erotika. Az RTL-szex törzsvásárlói azonban egy ideje méltatlankodnak, amiért a közkedvelt Tutti Frutti kezdését az éjszaka közepére helyezték. — E műsorunk nem futott ugyan zátonyra, de kétségtelen, hogy az évek során veszített kezdeti bájából. Semmi pánik, már készítünk egy másik playboy-műsort, egy erotikus játékshowt, ami jókedvűbben mutatja be a szexet... —... itt álljunk meg egy pillanatra egy szörnyű bukásnál, az emlékezetes rokokó szexsorozatnál, a Pompon Rouge kastélynál! ■— A Pompon Rouge bukás volt, mert nem igazi erotikus sorozat. Aki Elisabeth Volkmannt teljes felszerelésben ülteti be a fürdőkádba, annak halvány gőze sincs a szexről. — Ön ezt elnézte valakinek? — A producer csak ötezer márkát kért percenként ehhez a filmhez. A költségek azonban háromszor ennyit tettek ki. Másutt próbálta meg behozni a különbséget. Tíz rész után belebukott. — Önöknél is vannak „realista show”-k, ahol a néző mások életszerűen lejátszott kínjaiban „gyönyörködhet”. Ilyen például a Notrus (Segélyhívás), vagy az Életre és halálra. Gyerekek potyognak bele a kotrógépbe, aztán nagy szerencsével megmentik őket. Kit érdekelnek az egyforma kékfény-műsorok? — Erről a nézőket kell megkérdezni. A televízió sajátja egy kis voyeurizmus, intim kukkolás is. Cinikusan, talán öröm látni mások szerencsétlenségét. Az ilyen show is amerikai találmány. Akárcsak a játékshowkat, ezeket is villámgyorsan átvette Európa. Ezek a műsorok olyan jól „meg vannak csinálva” hogy az egész világon eladhatók. — Az önök legutóbbi „ nagyberuházása" az osztrák tv-ből Thomas Gottschalk volt. Ő eleve siker, de ha naponta látják az emberek, nem lesznek-e hamar torkig vele? — Hogyan gondolja? Ön is minden nap látja a feleségét. Ha valakinek sikerül Németországban megalapozni a késő éjszakai szórakoztatást, az csak Gottschalk lehet. — A kommersz televíziók először a sporttal futottak be. Ám most a Bundesliga-mérkőzésekkel éppen a konkurens Sat 1 játszotta ki önöket. — Nem egészen így látom. Mindig mondom, öt sportág van, a foci, a foci, a foci, aztán tenisz — de csak ha Boris Becker és Steffi Graf játszik — és még van a Forma-1. Ami sportot adunk, nekem elegendő. Öt évre 700 millió márkát fizet fociért a Sat 1, ennyit nekünk nem ér meg beruházni a konkurenciaharcba. Három-ötmillió márkát adni egyetlen meccsért — tiszta őrültség. — Az RTL plus mindenkihez akar szólni, de vajon mennyire tarthatja meg a nézőt az egyre szakosodó „ szatellit-piacon ” ? A filmcsemegéket a dekóderes műholdadó, a Premiere adja, a tizenéveseket a londoni Music Television érdekli, a Sat 1 gazdasági csatornává kezd válni, a Time-Warner konszern a hírcsatornává fejlődő „ n-tv” -t szemelte ki, Bertelsmannék a most szerveződő új, Vox nevű információs csatornába fektettek be, Kirch (Sat 1) a konkurencia pedig gyerekműsorokat ad. Mi a jövő? — Azt hiszem, 2000-ig semmiképpen sem lesz gyors a közönség ízlés- vagy szokásváltása. Amerikában száz programból válogathatnak, de a három nagy hálózat „birtokolja” a nézők kétharmadát. Német területen 24 kábel- és műholdas adó van. A távoli jövőben számítok csak újabb audiovizuális forradalomra, ugrásszerű programnövekedésre. Az új vállalkozások egy része biztosan reklámokból akar megélni, mint ma, mások pedig dekóderes műsorokkal, előfizetésszerűen fedezik költségeiket, mint ma. Ám a tömegműsorokat biztosan akkor is hirdetésekből dotáljuk. — Önöknek azonban már addig is nehezebb lesz. Az RTL plus maga teremtette meg konkurenciáját, az RTL 2-t. — Az RTL 2-t én is konkurenciának szeretném, olyannak, amellyel üzletet is lehet kötni, szövetséges is lehet a nagy nyugati médiamonopóliumokkal szemben. Ugyanis a politika most Kirchet (Sat 1) támogatja... Úgy tervezzük, az RTL 2-t e hónap végén már sugározhatják. Thoma: az átlag német emberhez igazodunk — A Tutti Frutti hátrább került, de lesz jobb — Gottschalk, a főnyeremény — Egy focimeccs ötmillió márka — Még ebben a hónapban: RTL2 Az RTL plus mindenkihez akar szólni Helmut Thoma Éjszakai erotikus műsor a Férfimagazin. Gottschalk: átigazolás Ausztriából. Egy sikeres közéleti sorozat, a Forró szék. 1992. november 17. Kedd 9