Vas Népe, 1992. november (37. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-17 / 271. szám

Székelyföldi utazás I. Ember lenni mindig, minden körülményben” Elhagyva a határállomást, máris Bihar megye székhelyén, Nagyváradon vagyunk. Az út elején csak előre illene néznem. Én mégis szinte önkéntelenül hátraarcot csinálok. Nem bán­tam meg, hiszen tanúja lehetek egy nagyon szép naplementé­nek, és visszatekintve a két ha­társzéli falucska, Bors és Bihar­­szentjános irányába, csak saj­nálni tudom, hogy soha nem volt közöm rajzlaphoz, ecset­hez. Viszont láthattam a több ki­lométeres kocsisort is. Vannak, akik, már második napja vára­koznak, hogy a Magyar Köztár­saság területére léphessenek. A bokáig érő szemét már balkáni állapotokra utal. Itt kincsnek számít egy­ üveg tiszta víz, egy marék szilva... És az ártándi helységnévtábla már belépést jelent Európába. Itt komolyan kell venni a rea­litásokat. Csak gondjaimat sza­(Arany János) pontom, ha magyar nyelvű ut­canévtáblákat akarok keresni. Ahol állok, az az itteni térképe­ken Oradea, énhozzám mégis magyarul szólnak. Igaz, a máso­dik mondatuk arra vonatkozik, hogy 1:4,50 arányban váltaná­nak forintot. Itt egy nyarat kellene eltölte­ni, hogy a székesegyházat, a kü­lönböző felekezetű templomo­kat, múzeumokat, a várat, iro­dalmi és történelmi emlékhe­lyeket ne csak kívülről láthassuk. Abban a reményben intünk búcsút Ady mellszobrá­nak, hogy ide még vissza kell térni. Felérve a Király-hágó tetejé­re, ismét egy Ady-emlék, a csu­csai kastély, amelyben Csinszka mint Boncza Berta töltötte gyer­mekéveit. A Körös szorosát elhagyva újra szétterül a táj. Ez már a Ka­lotaszegi-medence. A központ Bánfihunyad. Lakóinak száma még a tízezret sem éri el, de itt reggeltől estig áll a vásár a há­zak elé kirakott sátraknál. A he­gyekben készült fafaragás és kézimunka nélkül nem illik tá­vozni az átutazónak. No, persze kapunk jótanácsot is. Körösfőn feltétlenül álljunk meg, mivel onnét ráláthatunk az egész Ka­lotaszegi-medencére-Kolozsvár is megyeszékhely, de nekünk ennél többet mond. Itt a Szent Mihály templom, mellette a város szülöttének, Mátyás királynak a lovasszobra. A reggeli szentbeszédbe hallga­tunk bele, első nagy királyunkra emlékezik a szónok. Egyszerű külsejű épület a né­hai Méhffy Jakab háza. Ebben szállt meg Szilágyi Erzsébet, itt született az igazságos Mátyás király. Az első arra jövő idősebb hölggyel szóba elegyedem: — Emlékszik arra, mikor ko­­szorúzták meg utoljára ezt a bronz emléktáblát? — Hogyne, emlékszem, sok évet megértem már... — Húsz éve? — Több annál, sokkal több... — Talán negyven? — Biztos megvan negyven is, de lehet, hogy még annál is több. Régen volt... * Az Aranyos két partján épült Torda városa. Tipikus erdélyi város, két felekezet fér meg benne békésen egymás mellett. Lakóinak száma nem éri el a hatvanezret, de van összesen tíz templomuk. Valamikori olvasó­könyvünkből előbukkan a Tor­­dai-hasadék legendájának em­léke. Az ótordai református paplak falán viszont olyan emléktáblát találunk, mely alaposan meglep bennünket, mert férfiasan be­vallva, ebből nem készültünk. Petőfi Sándor itt vett búcsút 1849. július 21-én feleségétől és kisfiától, miután Miklós Miklós lelkész gondjaira bízta őket. So­ha többé nem látták egymást. Már nem is olyan érdekes a Tor­­dai-hasadék legendája! Ne­künk, magyaroknak csak ilyen szomorú emléktáblákat juttatott a sors. * Újabb székhelyre, Marosvá­sárhelyre érve meggyőződhe­tünk arról, hogy azért itt sem állt meg az idő kereke. Már hiába keresnénk a Szovjet hősök terét. S a helyi rádiót hallgatva, a he­lyi újságot olvasva feltűnik a bátor hangnem, amely nem kí­méli a most hatalmon lévőket sem. Bárkivel beszélünk itt, a közelmúlt történelme kerül szó­ba. — Majd egyszer, talán majd ha a jóságos Isten is megsegíti a várost, lesz itt egy hatalmas em­lékmű, olyan, amilyen a város lakóinak szívében most is él a gyertyás felvonulásról. Az ősök nyelvének használa­táért vonultak az utcára, majd a Bolyai Líceum udvarára könyv­vel, égő gyertyával a kezükben, némán, több tízezren, hogy az unoka is tanulhasson a nagypa­pa nyelvén. Akkor úgy tűnt, a hatalom beadja a derekát, látva a város történetében példa nél­küli demonstrációt. Most azon­ban, jó fél év elteltével már foly­tatódik az eltervezett románosí­tás. Az emberek becsapottnak érzik magukat, többet nem hisz­nek az ígéreteknek. Ennek egyik negatív következménye, hogy nagyon sokan elhagyják a várost és az országot is. Viszont azóta is minden szentmise és is­tentisztelet felér egy falak közé zárt tüntetéssel. És amire nagyon büszkék, a helyi színház előadásai. Mert ott nincs félház! Oda jegyet kapni, bejutni már önmagában is siker­nek számít. Amikor befejeződik az előadás, jön az est második része: magyar szó, magyar nóta, magyar imádság. Ott, akkor már nincs külön néző és színész, csak egymás kezét szorító ma­gyar emberek vannak. És itt, ilyenkor még azt is elfelejtik, hogy aznap a 153 000 lakosú vá­rosban nem volt a boltokban ke­nyér, egyetlen deka sem! Gombás Imre Bizton állíthatjuk, az RTL plus a legközkedveltebb műhol­das csatorna nálunk. Talán so­kan nem is tudják, hogy a név a luxemburgi rádió és televízió nevét rejti magában, a legna­gyobb tulajdonrész a Compag­nie Luxembourgeoise de Tele­­diffusion cégé, kisebb része van a közismert német UFA rész­vénytársaságnak és a West­deutsche Allgemeine Zeitung­nak is. Nyolc éve működik. A magántelevízió főnöke Helmut Thoma. — El tudná-e képzelni, hogy például hétfőn leülne elejétől végignézni az RTL plus egész napi adását? — Mindent szívesen meg­néznék. — Ön tréfál. Az ön olcsó kol­básza, a Jó idők, rossz idők című naponkénti szappanopera-so­rozat alulmúlja minden idők té­vés mélypontját. Egy profi tv-s hasfájást kap ilyentől. — Önök ne aggódjanak az én egészségem miatt. Ez a sorozat valami egészen új a televízió­ban. Ausztráliában ezernél több rész ment belőle sikerrel. A kezdeti szélcsend után há­rom és fél millióan nézték a so­rozatot Németországban. A kri­tika hamis mértékkel ítél. A ma­gántévét viszont a tömeg tartja életben. — Vagyis milliók nem téved­hetnek? — Ami tényleg rossz, azt nem sokan nézik meg. Az em­bereknek állandó műsorokra is szükségük van. Egy kommersz tv-adónak figyelembe kell ven­nie egy átlagos német ember na­pirendjét. Az embernek tudnia kell, mi várja minden nap a kép­ernyőn.­­— Például tizenegy órakor van délelőttönként a Viva című műsor. Abban a receptektől a vasalási tanácsokon át az erő­szak terjedéséig, minden van. A stúdióközönség pedig hálásan tapsol. — A Viva egy életközeli női magazin. Lehet, hogy nem tet­szik önnek, ám beleillik a mi el­képzeléseinkbe. Ez egy háttér­műsor, nem egyszer ez a legsi­keresebb műsor az ötven alatti nők körében. — Viszont a hírek, az infor­máció minden magán­ tv gyenge pontja. — Az információ valóban a közszolgálati televízió bástyája. Szerintem azonban a mi hírmű­sorainkat is magasra értékeli a néző, talán nem véletlenül. —Az RTL egyik vonzereje az erotika. Az RTL-szex törzsvá­sárlói azonban egy ideje méltat­lankodnak, amiért a közkedvelt Tutti Frutti kezdését az éjszaka közepére helyezték. — E műsorunk nem futott ugyan zátonyra, de kétségtelen, hogy az évek során veszített kezdeti bájából. Semmi pánik, már készítünk egy másik play­­boy-műsort, egy erotikus játék­­showt, ami jókedvűbben mutat­ja be a szexet... —... itt álljunk meg egy pilla­natra egy szörnyű bukásnál, az emlékezetes rokokó szexsoro­zatnál, a Pompon Rouge kas­télynál! ■— A Pompon Rouge bukás volt, mert nem igazi erotikus so­rozat. Aki Elisabeth Volkmannt teljes felszerelésben ülteti be a fürdőkádba, annak halvány gő­ze sincs a szexről. — Ön ezt elnézte valakinek? — A producer csak ötezer márkát kért percenként ehhez a filmhez. A költségek azonban háromszor ennyit tettek ki. Másutt próbálta meg behozni a különbséget. Tíz rész után bele­bukott. — Önöknél is vannak „rea­lista show”-k, ahol a néző má­sok életszerűen lejátszott kínjai­ban „gyönyörködhet”. Ilyen például a Notrus (Segélyhívás), vagy az Életre és halálra. Gye­rekek potyognak bele a kotró­gépbe, aztán nagy szerencsével megmentik őket. Kit érdekelnek az egyforma kékfény-műsorok? — Erről a nézőket kell meg­kérdezni. A televízió sajátja egy kis voyeurizmus, intim kukko­lás is. Cinikusan, talán öröm lát­ni mások szerencsétlenségét. Az ilyen show is amerikai talál­mány. Akárcsak a játék­show­­kat, ezeket is villámgyorsan át­vette Európa. Ezek a műsorok olyan jól „meg vannak csinál­va” hogy az egész világon elad­hatók. — Az önök legutóbbi „ nagy­­beruházása" az osztrák tv-ből Thomas Gottschalk volt. Ő eleve siker, de ha naponta látják az emberek, nem lesznek-e ha­mar torkig vele? — Hogyan gondolja? Ön is minden nap látja a feleségét. Ha valakinek sikerül Németország­ban megalapozni a késő éjsza­kai szórakoztatást, az csak Gott­­schalk lehet. — A kommersz televíziók először a sporttal futottak be. Ám most a Bundesliga-mérkő­­zésekkel éppen a konkurens Sat 1 játszotta ki önöket. — Nem egészen így látom. Mindig mondom, öt sportág van, a foci, a foci, a foci, aztán tenisz — de csak ha Boris Be­cker és Steffi Graf játszik — és még van a Forma-1. Ami spor­tot adunk, nekem elegendő. Öt évre 700 millió márkát fizet fo­ciért a Sat 1, ennyit nekünk nem ér meg beruházni a konkuren­ciaharcba. Három-ötmillió már­kát adni egyetlen meccsért — tiszta őrültség. — Az RTL plus mindenkihez akar szólni, de vajon mennyire tarthatja meg a nézőt az egyre szakosodó „ szatellit-piacon ” ? A filmcsemegéket a dekóderes műholdadó, a Premiere adja, a tizenéveseket a londoni Music Television érdekli, a Sat 1 gaz­dasági csatornává kezd válni, a Time-Warner konszern a hír­csatornává fejlődő „ n-tv” -t sze­melte ki, Bertelsmannék a most szerveződő új, Vox nevű infor­mációs csatornába fektettek be, Kirch (Sat 1) a konkurencia pe­dig gyerekműsorokat ad. Mi a jövő? — Azt hiszem, 2000-ig sem­miképpen sem lesz gyors a kö­zönség ízlés- vagy szokásváltá­sa. Amerikában száz program­ból válogathatnak, de a három nagy hálózat „birtokolja” a né­zők kétharmadát. Német terüle­ten 24 kábel- és műholdas adó van. A távoli jövőben számítok csak újabb audiovizuális forra­dalomra, ugrásszerű program­növekedésre. Az új vállalkozá­sok egy része biztosan reklá­mokból akar megélni, mint ma, mások pedig dekóderes műso­rokkal, előfizetésszerűen fede­zik költségeiket, mint ma. Ám a tömegműsorokat biztosan ak­kor is hirdetésekből dotáljuk. — Önöknek azonban már ad­dig is nehezebb lesz. Az RTL plus maga teremtette meg kon­kurenciáját, az RTL 2-t. — Az RTL 2-t én is konku­renciának szeretném, olyannak, amellyel üzletet is lehet kötni, szövetséges is lehet a nagy nyu­gati médiamonopóliumokkal szemben. Ugyanis a politika most Kirchet (Sat 1) támogat­ja... Úgy tervezzük, az RTL 2-t e hónap végén már sugározhat­ják. Thoma: az átlag német emberhez igazodunk — A Tutti Frutti hátrább került, de lesz jobb — Gottschalk, a főnyeremény — Egy focimeccs ötmillió márka — Még ebben a hónapban: RTL2 Az RTL plus mindenkihez akar szólni Helmut Thoma Éjszakai erotikus műsor a Férfimagazin. Gottschalk: átigazolás Ausztriából. Egy sikeres közéleti sorozat, a Forró szék. 1992. november 17. Kedd 9

Next