Vas Népe, 1992. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-06 / 262. szám
Többféle jogértelmezés '56 ügyében A katonai ügyész másként látja Az előzmények. Megtagadta a nyomozást dr. Váradi Gyula ezredes, a Győri Katonai Ügyészség vezetője a mosonmagyaróvári 56-os sortűz kapcsán Dudás István és társai ügyében. A feljelentők panaszt nyújtottak be, ám a legfőbb ügyész helyettese jóváhagyta a nyomozás megtagadását. Ilyen előzmények után született meg a kormány deklaratív jellegű törvényjavaslata, melynek célja, hogy összegyűjtse az 1956-os forradalom és szabadságharc idején és ma is hatályban lévő törvényeket, amelyek alapján eljárás indítható a háborús és az emberiség elleni bűncselekmények elkövetőivel szemben, abból a tényből kiindulva, hogy 1956-ban háború volt. Ez a törvényjavaslat nyilvánvalóan érinti a mosonmagyaróvári sortűz megítélését is, ezért kíváncsiak voltunk dr. Váradi Gyula véleményére, miként értékeli a kormány javaslatát. — Teljes egészében ismernem kellene a törvényjavaslatot ahhoz, hogy érdemben nyilatkozni tudjak róla. —Egyebek között az szerepel a javaslatban, hogy már az 1945. évi VII. törvény kimondta a háborús és népellenes bűncselekmények büntethetőségét. — Valóban ennek a törvénynek az egyik szakasza rendelkezik azokkal szemben, akik a népek békéjét megzavarják, akik idegen katonai erő behívásában segédkeznek. — A kormány törvényjavaslata arra is hivatkozik, hogy a forradalom idején ugyancsak érvényben voltak, az 1954. évi 32. számú rendelet értelmében, a genfi konvenció előírásai. Az 1971. évi I. törvény pedig, amely a magyar jogrendbe iktatta a New York-i egyezményt, az előző jogszabályhoz kapcsolódva kimondja, hogy a genfi konvencióban foglalt súlyos jogsértések soha el nem évülő emberiségellenes bűncselekményeknek tekintendők. — Uram, ez nem más, mint játék a szavakkal. Egy jogász számára ennek nincs semmi értelme, és nem értem, hogy a közvéleményt miért nem tájékoztatják arról, hogy mi van egy ilyen általános szöveg mögött. Miért nem mondják azt el, hogy nem létezik a hazai jogrenden felül álló nemzetközi jogrend. A mosonmagyaróvári sortűz esetében például tiszteletben kell tartani az Alkotmány azon pontját, hogy ne lehessen felelősségre vonni, ha az elkövetés idején a cselekmény nem ütközött a hazai jogba. A jelenleg érvényben lévő BTK is kimondja a visszaható hatály tilalmát, miszerint a cselekményt mindig az elkövetés idején hatályban levő szabályok szerint kell elbírálni. Ennek értelmében az óvári sortűz több emberen elkövetett emberölésnek minősül, aminek az elévülése 15 év. — Ezt nem befolyásolják az elfogadott nemzetközi egyezmények? — Éppen itt van a nagy félreértés. Csak akkor befolyásolnák, ha be lennének építve a magyar jogrendbe. Ám ezekkel az egyezményekkel semmi más nem történt, mint hogy kihirdették, s utolsó paragrafusként utasították az igazságügyi minisztert, hogy építse be a magyar büntetőjogba. Erre viszont nem került sor, hiszen akkor azonnal felelősségre kellett volna vonni például az '56 utáni megtorlás résztvevőit. Látni kell, hogy itt egy farizeus dolog történt. Az, hogy háborús helyzet volt '56- ban, azért nem lehet kérdés, mivel a legújabb magyarázatok a nemzetközi jogban már a fegyveres konfliktusról is szólnak. Ám itt most arról van szó, hogy a most hatályos jogszabályok visszamenőleg nem alkalmazhatók. — Ön, úgy tűnik, makacsul kitart a jogi megközelítés mellett. Mert itt jogtechnikai és jogfilozófiai kérdésekről van szó. És jó volna, ha nem a jogászokon vernék el a port azért, mert ragaszkodnak az érvényes jogrendhez. A törvényhozás feladata, hogy hozzanak meg egy olyan új törvényt, ami a visszamenőleges hatályt alkalmazza. Erre már volt példa a magyar történelemben. Nekünk a jogot csupán alkalmaznunk kell. Ha lesz egy ilyen törvény, mi alkalmazni fogjuk. f.s./Graffiti Bibó-konferencia Szegeden Bibó István életművének aktualitását elemző konferencia kezdődött tegnap Szegeden. A háromnapos tanácskozáson az előadók Bibó politikai filozófiáját, történelemfelfogását, teológiai szemléletét, társadalomértelmezését, röpiratainak mai tanulságait vizsgálják meg. Kerekasztal-beszélgetéseken elemzik a Bibó-emlékkönyv szerzői az életmű aktualitását, a meghívott politikusok pedig elmondják véleményüket Bibó István értékvilágáról és a jelenlegi politikai helyzet viszonyáról. Új emlékmű Celldömölkön Ünnepélyes keretek között, szép műsorral, az elhunytakat név szerint is említve avatták fel Celldömölkön a második világháború áldozatainak emlékművét. Kiss Sándor Munkácsydíjas érdemes művész megindítóan szép alkotása — képünkön — előtt még virítanak a koszorúk, amelyek minden bizonnyal nem csak ünnepeken kerülnek ide. Fotó: kiss. 1992. november 6. Péntek A hallgatás nem egyetértés Vállalkozó lett a Munkáspárt megyei vezetője Gyakran mondták régen, hogy az MSZMP vezetése elöregedett. Nos, úgy tűnik, ebben a vonatkozásban is megújult az egykori állampárt, amely most már Munkáspártnak nevezi magát. Boros Ottó, a megyei koordinációs bizottság elnöke ugyanis a fiatalabb korosztályhoz tartozik. Munkásból lett vállalkozó, 1979 óta tagja a pártnak. — Egyszer MSZMP-nek, máskor Munkáspártnak hívják magukat. Melyik a párt valódi neve? — Nem akarjuk megtagadni MSZMP-s múltunkat, de tisztában vagyunk azzal, hogy sikerült ezt az elnevezést az elmúlt évtizedekben lejáratni. Tudjuk, hogy az egykori kommunista rendszer hibái, túlkapásai még ma is benne vannak az emberek tudatában, velünk élő történelem. Ezért döntöttünk a Munkáspárt elnevezés mellett. Természetesen MSZMP-ként is emlegethetnek bennünket. —— Ez formai változás csupán, vagy a tartalom is változott? — Az MSZMP megújítása a célunk. A tagságot szeretnénk megfiatalítani, szimpatizánsokat szerezni, azon vagyunk, hogy leszámoljunk a rossz emlékű múlttal. Azaz, a kommunista elveket tovább vallva, helyeseljük a nagyobb demokráciát, a szólás-, vallás- és sajtószabadságot, a magánszektor térnyerését. Helytelenítjük, ami megkülönböztetést tesz az emberek között hatalmi elit és alárendeltség alapján. Mindez nagyon szépen hangzik, de egy kicsit mintha késő lenne az önkritika, a megújítási szándék. Hisznek Önök a rendszer feltámadásában? — Illúzió lenne azt hinni, hogy a régi módon és a régi eszközökkel fel lehet támasztani a szocializmust, a kommunizmust. Mi egy, a mainál emberibb, igazságosabb társadalmat akarunk, mert egyre több a rendszerváltásban csalódott, kiábrándult ember. Sajnos a szociális piacgazdaság csak szólam, helyette munkanélküliség, létbizonytalanság, esélyegyenlőtlenség, és a közbiztonság hiánya tapasztalható. Egyes rétegek — ilyen a nagyüzemi munkásság — érdekeivel senki sem törődik. Kétfelé, gazdagokra és szegényekre szakad az ország. Azt is a múlt rendszerre, a kommunistákra fogják, aminek nem ők az okai, amit most rontottak el. •A politikai vitakörökre sokan rossz szájízzel gondolnak. Önök most mégis felújították ezt a „mozgalmat”. Nem tapasztaltak provokációt, rendzavarást az összejöveteleken ? — Szerencsére nem. Pedig mi is tartottunk a szélsőséges megnyilvánulásoktól. Meglepően nagy az érdeklődés és az aktivitás. Ezek a fórumok már nincsenek manipulálva. Bárki eljöhet és elmondhatja véleményét, akkor is, ha az ellentétes az elképzeléseinkkel, elveinkkel. Csak azt nem szeretnénk, ha valaki kifejezetten ellenséges szándékkal jönne el ezekre a beszélgetésekre. —Mégis, milyen céljai vannak a Munkáspártnak? — Szeretnénk a következő választásokon bekerülni a parlamentbe. Sajnos a vasi kommunisták országosan is leszerepeltek az előző választáson, most megpróbálunk erőt gyűjteni, híveket szerezni a programunkhoz. A hallgatásunk eddig sem volt beleegyezés, a változtatások elfogadása. Olyan országot akarunk, ahol igazi lét- és közbiztonság van, minimális a munkanélküliség, az állam nem hagyja teljesen magára a polgárokat gondjaikban, nem züllik tovább az erkölcs, és nagyobb az esélyegyenlőség. Persze sok minden múlik azon is, hogy a következő választásokon a közömbössé váló, kiábrándult polgárok elmennek-e egyáltalán szavazni. Jelenleg ugyanis a közhangulat egyre rosszabb, a demokrácia helyett káosz, anarchia uralkodik, előtérben vannak az egyéni és pártérdekek a vezetésben. — Ön vállalkozóként lett a kommunista párt megyei vezetője. Nem ellentmondás ez? — Eddig még nem tapasztaltam, hogy ezért szemrehányást tettek volna. Dolgoztam már nagyüzemi munkásként is. Azért köteleztem el magamat a Munkáspárt mellett, mert emberibb, igazságosabb életet szeretnék, meggyőződésem, hogy nem a mostani az. Minden rendszerben szükség van becsületesen dolgozó, nem mások kizsákmányolásából megtollasodó vállalkozókra. A foglalkozás nem determinálhatja az ideológiai, eszmei elkötelezettséget. —Nem érez hátrányt, megkülönböztetést pártállása miatt? — Nyugodtan kijelenthetem, hogy nem. Ez pedig egyértelműen a demokrácia, a jogállamiság térnyerését mutatja. Nagy kár, hogy ezeket az értékeket nem becsüljük eléggé, és sokszor visszaélünk velük... L. E. Újraegyesült Államok Tulajdonképpen nincs is mit írnom Clintonról. Megválasztották, kész. Legfeljebb annyit lenne érdemes megjegyezni az egészből, hogy a volt elnök — aki már elfelejtette volna, annak ideírom a nevét: Bush — miután értesült vereségéről, megköszönte híveinek a támogatást, majd felszólította a konzervatívokat, álljanak az új elnök mellé, s támogassák mindenben. Tulajdonképpen nincs is mit írnom Clintonról. Legfeljebb annyit lenne érdemes megemlíteni még, hogy a volt alelnök — akik hamar el szeretik felejteni a hatalomból épp kipottyant volt potentátok nevét, azoknak ide írom: Quayle, aki Clinton legádázabb ellenfelei közé tartozott, s akit korábban igen hevesen, nemegyszer nemtelenül támadott, nyilvánosan gratulált Clintonnak. Amikor a nyilván konzervatív többségű publikum erre zúgolódni kezdett, Quayle rendreutasította őket, mondván, Bill immár az Egyesült Államok elnöke, ez most az ő győzelmének pillanata, megilleti a tisztelgő gratuláció. És még azt is mondta, hogy ha olyan jó elnök lesz, mint amilyen kiváló korteskampányt folytatott, akkor Amerika rendben lesz. Mondta a vesztes. William Jefferson Blythe, alias Bill Clinton pedig azt mondta, hogy túllépve a megosztottságon, az „Újraegyesült Államok” szembe tud nézni a jövő század kihívásaival, kormányába pedig a tehetséges embereket fogja hívni, függetlenül attól, hogy demokraták, vagy republikánusok. Akinek füle van, az értsen belőle, akinek szeme van, az lássa. Ezért nincs mit írnom Bill Clintonról. h. m. opogép és hang Reggel 6 óra, Szombathelyen, a Megyei Rendelőintézetnél lévő villanyrendőrös sarkon. Még gyér, de már kezdődik a forgalom. Egyszer csak géphangot hallok, előtte tülkölést. A géphang azt közli, hogy „átjárás az SZTK felé”. Aztán ismét tutulás, a hang most azt közli, „átjárás a Petőfi Sándor utca felé" .Tutulás, s most „átjárás a Király utca felé". Kapkodom a fejem, mi lehet ez? Valami gépkocsiból szól? Rendőrségi járőrkocsiból? Honnét, ki, kinek üzenget, s mindig ugyanazt? Délelőtt arra járva ismét hallom a tutulást és üzenetet, de most már látom, hogy a villanyrendőrnél elhelyezett hangszóróból jön. A rejtélyt egyik ismerősöm oldotta meg, aki éppen ott lakik egy emeletes házban: —Hagyd el, már csaknem megőrülünk ettől a monoton zajtól! Nemrég szerelték fel, s azt a célt szolgálja, hogy a gyengénlátók és a világtalanok is balesetmentesen tudjanak közelekedni. Őket tájékoztatják, hogy merre mutat zöldet a lámpa. Most már csukott ablak mellett vagyunk, de rossz rágondolni, mi lesz, ha ki kell nyitni tavasszal, meg nyáron, hiszen így is minden behallatszik... Milyen érdekes is az élet! Ami egy csoportnak jó, az a másiknak rossz. Dicséretes, hogy a világtalanokat ily módon is segíteni kívánják, de elgondolkoztató, hogy más népcsoport —az ottlakók—idegeit alaposan próbára teszik ezzel a készülékkel. Nem valószínű az sem, hogy reggel hatkor vakok sétálgatnak errefelé, az meg természetes, hogy a nappali forgalomban átsegítjük gyengénlátó embertársainkat a túlsó partra. Mi tehát a megoldás? Talán az, hogy megfelelő időpontban kapcsolják be a sípládákat, de talán az élet maga is megoldja ezt a kérdést. Mert a Király utca felé szóló üzenetközvetítő már nem működik...! — szabály— ooo Madárvonulás (Lakatos Ferenc karikatúrája) 3