Vas Népe, 1992. november (37. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-06 / 262. szám

Többféle jogértelmezés '56 ügyében A katonai ügyész másként látja Az előzmények. Megtagadta a nyomozást dr. Váradi Gyula ezredes, a Győri Katonai Ügyészség vezetője a moson­magyaróvári 56-os sortűz kap­csán Dudás István és társai ügyében. A feljelentők panaszt nyújtottak be, ám a legfőbb ügyész helyettese jóváhagyta a nyomozás megtagadását. Ilyen előzmények után szüle­tett meg a kormány deklaratív jellegű törvényjavaslata, mely­nek célja, hogy összegyűjtse az 1956-os forradalom és szabad­ságharc idején és ma is hatály­ban lévő törvényeket, amelyek alapján eljárás indítható a hábo­rús és az emberiség elleni bűn­­cselekmények elkövetőivel szemben, abból a tényből kiin­dulva, hogy 1956-ban háború volt. Ez a törvényjavaslat nyil­vánvalóan érinti a mosonma­gyaróvári sortűz megítélését is, ezért kíváncsiak voltunk dr. Vá­radi Gyula véleményére, mi­ként értékeli a kormány javasla­tát. — Teljes egészében ismer­nem kellene a törvényjavaslatot ahhoz, hogy érdemben nyilat­kozni tudjak róla. —Egyebek között az szerepel a javaslatban, hogy már az 1945. évi VII. törvény kimondta a háborús és népellenes bűncse­lekmények büntethetőségét. — Valóban ennek a törvény­nek az egyik szakasza rendelke­zik azokkal szemben, akik a né­pek békéjét megzavarják, akik idegen katonai erő behívásában segédkeznek. — A kormány törvényjavas­lata arra is hivatkozik, hogy a forradalom idején ugyancsak érvényben voltak, az 1954. évi 32. számú rendelet értelmében, a genfi konvenció előírásai. Az 1971. évi I. törvény pedig, amely a magyar jogrendbe iktatta a New York-i egyezményt, az elő­ző jogszabályhoz kapcsolódva kimondja, hogy a genfi konven­cióban foglalt súlyos jogsérté­sek soha el nem évülő emberi­ségellenes bűncselekményeknek tekintendők. — Uram, ez nem más, mint játék a szavakkal. Egy jogász számára ennek nincs semmi ér­telme, és nem értem, hogy a közvéleményt miért nem tájé­koztatják arról, hogy mi van egy ilyen általános szöveg mögött. Miért nem mondják azt el, hogy nem létezik a hazai jogrenden felül álló nemzetközi jogrend. A mosonmagyaróvári sortűz ese­tében például tiszteletben kell tartani az Alkotmány azon pont­ját, hogy ne lehessen felelősség­re vonni, ha az elkövetés idején a cselekmény nem ütközött a hazai jogba. A jelenleg érvényben lévő BTK is kimondja a visszaható hatály tilalmát, miszerint a cse­lekményt mindig az elkövetés i­­dején hatályban levő szabályok szerint kell elbírálni. Ennek ér­telmében az óvári sortűz több emberen elkövetett emberölés­nek minősül, aminek az elévülé­se 15 év. — Ezt nem befolyásolják az elfogadott nemzetközi egyezmé­nyek?­­ — Éppen itt van a nagy félre­értés. Csak akkor befolyásol­nák, ha be lennének építve a ma­gyar jogrendbe. Ám ezekkel az egyezményekkel semmi más nem történt, mint hogy kihirdet­ték, s utolsó paragrafusként uta­sították az igazságügyi minisz­tert, hogy építse be a magyar büntetőjogba. Erre viszont nem került sor, hiszen akkor azonnal felelősségre kellett volna vonni például az '56 utáni megtorlás résztvevőit. Látni kell, hogy itt egy farizeus dolog történt. Az, hogy háborús helyzet volt '56- ban, azért nem lehet kérdés, mi­vel a legújabb magyarázatok a nemzetközi jogban már a fegy­veres konfliktusról is szólnak. Ám itt most arról van szó, hogy a most hatályos jogszabályok visszamenőleg nem alkalmaz­hatók. — Ön, úgy tűnik, makacsul kitart a jogi megközelítés mel­lett.­­ Mert itt jogtechnikai és jogfilozófiai kérdésekről van szó. És jó volna, ha nem a jogá­szokon vernék el a port azért, mert ragaszkodnak az érvényes jogrendhez. A törvényhozás feladata, hogy hozzanak meg egy olyan új törvényt, ami a visszamenő­­leges hatályt alkalmazza. Erre már volt példa a magyar történe­lemben. Nekünk a jogot csupán alkalmaznunk kell. Ha lesz egy ilyen törvény, mi alkalmazni fogjuk. f.s./Graffiti Bibó-konferencia Szegeden Bibó István életművének aktualitását elemző konferencia kezdődött tegnap Szege­den. A háromnapos tanácskozáson az elő­adók Bibó politikai filozófiáját, történelem­felfogását, teológiai szemléletét, társadalom­értelmezését, röpiratainak mai tanulságait vizsgálják meg. Kerekasztal-beszélgetéseken elemzik a Bibó-emlékkönyv szerzői az életmű aktualitását, a meghívott politikusok pedig el­mondják véleményüket Bibó István értékvilá­gáról és a jelenlegi politikai helyzet viszonyá­ról. Új emlékmű Celldömölkön Ünnepélyes keretek között, szép műsorral, az elhunytakat név szerint is említve avatták fel Celldömölkön a második világháború áldo­zatainak emlékművét. Kiss Sándor Munkácsy­­díjas érdemes művész megindítóan szép alko­tása — képünkön — előtt még virítanak a ko­szorúk, amelyek minden bizonnyal nem csak ünnepeken kerülnek ide. Fotó: kiss­­. 1992. november 6. Péntek A hallgatás nem egyetértés Vállalkozó lett a Munkáspárt megyei vezetője Gyakran mondták régen, hogy az MSZMP vezetése elöregedett. Nos, úgy tűnik, ebben a vonatkozásban is meg­újult az egykori állampárt, amely most már Munkáspártnak nevezi magát. Bo­ros Ottó, a megyei koordinációs bizott­ság elnöke ugyanis a fiatalabb korosz­tályhoz tartozik. Munkásból lett vállal­kozó, 1979 óta tagja a pártnak. — Egyszer MSZMP-nek, máskor Munkáspártnak hívják magukat. Melyik a párt valódi neve? — Nem akarjuk megtagadni MSZMP-s múltunkat, de tisztában va­gyunk azzal, hogy sikerült ezt az elneve­zést az elmúlt évtizedekben lejáratni. Tudjuk, hogy az egykori kommunista rendszer hibái, túlkapásai még ma is ben­ne vannak az emberek tudatában, velünk élő történelem. Ezért döntöttünk a Mun­káspárt elnevezés mellett. Természete­sen MSZMP-ként is emlegethetnek ben­nünket. —— Ez formai változás csupán, vagy a tartalom is változott? — Az MSZMP megújítása a célunk. A tagságot szeretnénk megfiatalítani, szimpatizánsokat szerezni, azon va­gyunk, hogy leszámoljunk a rossz emlé­kű múlttal. Azaz, a kommunista elveket tovább vallva, helyeseljük a nagyobb de­mokráciát, a szólás-, vallás- és sajtósza­badságot, a magánszektor térnyerését. Helytelenítjük, ami megkülönböztetést tesz az emberek között hatalmi elit és a­­lárendeltség alapján.­­ Mindez nagyon szépen hangzik, de egy kicsit mintha késő lenne az önkritika, a megújítási szándék. Hisznek Önök a rendszer feltámadásában? — Illúzió lenne azt hinni, hogy a régi módon és a régi eszközökkel fel lehet tá­masztani a szocializmust, a kommuniz­must. Mi egy, a mainál emberibb, igaz­ságosabb társadalmat akarunk, mert egy­re több a rendszerváltásban csalódott, ki­ábrándult ember. Sajnos a szociális piacgazdaság csak szólam, helyette munkanélküliség, létbizonytalanság, e­­sélyegyenlőtlenség, és a közbiztonság hiánya tapasztalható. Egyes rétegek — i­­lyen a nagyüzemi munkásság — érde­keivel senki sem törődik. Kétfelé, gazda­gokra és szegényekre szakad az ország. Azt is a múlt rendszerre, a kommunisták­ra fogják, aminek nem ők az okai, amit most rontottak el. •­­A politikai vitakörökre sokan rossz szájízzel gondolnak. Önök most mégis felújították ezt a „mozgalmat”. Nem ta­pasztaltak provokációt, rendzavarást az összejöveteleken ? — Szerencsére nem. Pedig mi is tar­tottunk a szélsőséges megnyilvánulások­tól. Meglepően nagy az érdeklődés és az aktivitás. Ezek a fórumok már nincsenek manipulálva. Bárki eljöhet és elmond­hatja véleményét, akkor is, ha az el­lentétes az elképzeléseinkkel, elveink­kel. Csak azt nem szeretnénk, ha valaki kifejezetten ellenséges szándékkal jönne el ezekre a beszélgetésekre. —Mégis, milyen céljai vannak a Mun­káspártnak? — Szeretnénk a következő választá­sokon bekerülni a parlamentbe. Sajnos a vasi kommunisták országosan is leszere­peltek az előző választáson, most meg­próbálunk erőt gyűjteni, híveket szerezni a programunkhoz. A hallgatásunk eddig sem volt beleegyezés, a változtatások el­fogadása. Olyan országot akarunk, ahol igazi lét- és közbiztonság van, minimális a munkanélküliség, az állam nem hagyja teljesen magára a polgárokat gondjaik­ban, nem züllik tovább az erkölcs, és na­gyobb az esélyegyenlőség. Persze sok minden múlik azon is, hogy a következő választásokon a közömbössé váló, kiáb­rándult polgárok elmennek-e egyáltalán szavazni. Jelenleg ugyanis a közhangu­lat egyre rosszabb, a demokrácia helyett káosz, anarchia uralkodik, előtérben vannak az egyéni és pártérdekek a veze­tésben. — Ön vállalkozóként lett a kommunis­ta párt megyei vezetője. Nem ellentmon­dás ez? — Eddig még nem tapasztaltam, hogy ezért szemrehányást tettek volna. Dol­goztam már nagyüzemi munkásként is. Azért köteleztem el magamat a Munkás­párt mellett, mert emberibb, igaz­ságosabb életet szeretnék, meggyőződé­sem, hogy nem a mostani az. Minden rendszerben szükség van becsületesen dolgozó, nem mások kizsákmányolásá­ból megtollasodó vállalkozókra. A fog­lalkozás nem determinálhatja az ideoló­giai, eszmei elkötelezettséget. —Nem érez hátrányt, megkülönbözte­tést pártállása miatt? — Nyugodtan kijelenthetem, hogy nem. Ez pedig egyértelműen a demokrá­cia, a jogállamiság térnyerését mutatja. Nagy kár, hogy ezeket az értékeket nem becsüljük eléggé, és sokszor visszaélünk velük... L. E. Újraegyesült Államok Tulajdonképpen nincs is mit írnom Clintonról. Megvá­lasztották, kész. Legfeljebb annyit lenne érdemes megje­gyezni az egészből, hogy a volt elnök — aki már elfelejtette volna, annak ideírom a nevét: Bush — miután értesült vere­ségéről, megköszönte híveinek a támogatást, majd felszólí­totta a konzervatívokat, álljanak az új elnök mellé, s támo­gassák mindenben. Tulajdonképpen nincs is mit írnom Clintonról. Legfel­jebb annyit lenne érdemes megemlíteni még, hogy a volt al­­elnök — akik hamar el szeretik felejteni a hatalomból épp kipottyant volt potentátok nevét, azoknak ide írom: Quayle­­, aki Clinton legádázabb ellenfelei közé tartozott, s akit korábban igen hevesen, nemegyszer nemtelenül támadott, nyilvánosan gratulált Clintonnak. Amikor a nyilván kon­zervatív többségű publikum erre zúgolódni kezdett, Quayle rend­reutasította őket, mondván, Bill immár az Egyesült Ál­lamok elnöke, ez most az ő győzelmének pillanata, megilleti a tisztelgő gratuláció. És még azt is mondta, hogy ha olyan jó elnök lesz, mint amilyen kiváló korteskampányt folytatott, akkor Amerika rendben lesz. Mondta a vesztes. William Jefferson Blythe, alias Bill Clinton pedig azt mondta, hogy túllépve a megosztottságon, az „Újraegyesült Államok” szembe tud nézni a jövő század kihívásaival, kor­mányába pedig a tehetséges embereket fogja hívni, függet­lenül attól, hogy demokraták, vagy republikánusok. Akinek füle van, az értsen belőle, akinek szeme van, az lássa. Ezért nincs mit írnom Bill Clintonról. h. m. o­p­o­gép és hang Reggel 6 óra, Szombathelyen, a Megyei Rendelőintézet­nél lévő villanyrendőrös sarkon. Még gyér, de már kezdődik a forgalom. Egyszer csak géphangot hallok, előtte tülkölést. A géphang azt közli, hogy „átjárás az SZTK felé”. Aztán is­mét tutulás, a hang most azt közli, „átjárás a Petőfi Sándor utca felé" .Tutulás, s most „átjárás a Király utca felé". Kapkodom a fejem, mi lehet ez? Valami gépkocsiból szól? Rendőrségi járőrkocsiból? Honnét, ki, kinek üzenget, s min­dig ugyanazt? Délelőtt arra járva ismét hallom a tutulást és üzenetet, de most már látom, hogy a villanyrendőrnél elhelyezett hang­szóróból jön. A rejtélyt egyik ismerősöm oldotta meg, aki éppen ott lakik egy emeletes házban: —Hagyd el, már csaknem megőrülünk ettől a monoton zajtól! Nemrég szerelték fel, s azt a célt szolgálja, hogy a gyengénlátók és a világtalanok is balesetmentesen tudjanak közelekedni. Őket tájékoztatják, hogy merre mutat zöldet a lámpa. Most már csukott ablak mellett vagyunk, de rossz rá­­gondolni, mi lesz, ha ki kell nyitni tavasszal, meg nyáron, hiszen így is minden behallatszik... Milyen érdekes is az élet! Ami egy csoportnak jó, az a má­siknak rossz. Dicséretes, hogy a világtalanokat ily módon is segíteni kívánják, de elgondolkoztató, hogy más népcsoport —az ottlakók—idegeit alaposan próbára teszik ezzel a ké­szülékkel. Nem valószínű az sem, hogy reggel hatkor vakok sétálgatnak errefelé, az meg természetes, hogy a nappali forgalomban átsegítjük gyengénlátó embertársainkat a túl­só partra. Mi tehát a megoldás? Talán az, hogy megfelelő időpontban kapcsolják be a sípládákat, de talán az élet maga is megoldja ezt a kérdést. Mert a Király utca felé szóló üze­netközvetítő már nem működik...! — szabály— o­o­o Madárvonulás (Lakatos Ferenc karikatúrája) 3

Next