Vas Népe, 1993. július (38. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-01 / 151. szám
Tilcsik György továbbra is a levéltár élén Az igazgató megbízhatóan „söpröget” Tilcsik György másfél évtizede dolgozik a Vas Megyei Levéltárban. 1986-ban nevezték ki igazgatóhelyettesnek, majd igazgatónak. A megyei közgyűlés döntése értelmében további öt évig ő a levéltár igazgatója. Egy órával a kinevezése után beszélgettünk a 41 éves igazgatóval. — A szavazás előtt volt önben feszültség? — Megmondom őszintén: nem. Azért nem, mivel az én életemben nincs akkora jelentősége annak, hogy igazgatóként, vagy levéltárosként dolgozom. Az adminisztratív munka sok időt vesz el attól a munkától, amelyet én nagyon szívesen csinálok. Nem izgultam azért sem, s ezt nem nagyképűségből mondom, mert úgy érzem, jól csinálom az igazgatói munkát is. S hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szívesen csinálom. Én ebben a levéltárban kezdtem dolgozni, ismerem minden zugát. Mindenfajta munkát végeztem, ezért ha netalán azt mondták volna, hogy holnaptól nem én vagyok az igazgató, az sem rendített volna meg. A kinevezés viszont egyfajta elismerése a hétévi igazgatói munkának. — Ketten pályáztak az igazgatói posztra. Az indoklásban kiemelték az ön magas szintű szakmai programját, valamint a dolgozói kollektíva százszázalékos támogatását. Mint igazgató, mit tart a legsürgetőbb feladatnak a levéltárban? — Nagyon sok a tennivaló. A legelső megoldandó dolog az új raktár kialakítása, mivel a régi épületet visszaigényelte az egyház. Én azt javasoltam, ha már létesítünk egy ezer négyzetméteres raktárat, akkor ezt célszerű lenne egy 300—400 négyzetméternyi irodával is kiegészíteni. Az igazi megoldás az volna, ha ez új épület lenne, mert a régiek ugyan átalakíthatók, de a továbbiakban, az igényeknek megfelelően, nem bővíthetők. A mostani elaprózottság áldatlan állapotokat teremt. Ez a viszonylag kis intézmény már öt helyen működik. Az új raktár létesítésével szorosan összefügg a személyi állomány bővítése is, mivel óriási elmaradásaink vannak az iratátvételekben. Ha ezek tárolásához lesz raktár, akkor a kezelésükhöz kellenek új emberek is. Ha időnk és pénzünk engedi, akkor szeretnénk több kiadványt is megjelentetni. Jó lenne, ha évente akár kétszer is jelentkezhetnénk a Vas Megyei Levéltári Füzetekkel. Ehhez szellemi kapacitással rendelkezünk. Szintén fontos a Vasi Honismereti Közlemények, amely 1990 óta szintén a mi kiadásunkban jelenik meg. Ebből is készülhetne évente több szám is. Remélem, hogy folytatódik a megyei közgyűlések regesztáinak kiadása, akárcsak a városi jegyzőkönyvek közzététele is. Jó lenne, ha ezeket követnék a káptalani jegyzőkönyvek. A megyének van egy nagy terve. Szeretné megjelentetni 1872-től 1950- ig a megye, a városok, a járások, a falvak, minden közigazgatási egység választott tisztségviselőinek, képviselőinek a névsorát. Ez egy nagyon nagy feladat, amit megelőz még egy közigazgatási történeti alapkutatás, amelynek feladata feltárni ennek az időszaknak a közigazgatási szervezetben bekövetkezett változásait. Van még egy tervünk: a megye történetét bemutató, mintegy 10-12 darabos térképsorozat kiadása. Szívesen vállalkoznánk kiállítások rendezésére, de erre a jelenlegi körülményeink között nincs helyünk. A honismereti munkánk a határokon túlra is kinyúlik, s ez már átvisz a nemzetközi kapcsolatok színterére. Jó az együttműködés a maribori, valamint a burgenlandi levéltárral, s remélhetőleg hamarosan rendszeressé válik kapcsolatunk a gráci levéltárral is. — Nagy lehetőségeket látnék abban, ha a Vas megyei tudományos intézmények szorosabb kapcsolatban lennének egymással. A levéltár, a könyvtár, a múzeum sok területen tudna együttműködni egymással. Például minden intézményben van könyvtár. Egyeztetésekkel ki lehetne küszöbölni a párhuzamos gyűjtéseket. Kellene egy nagy megyei katalógus, amely tartalmazná a megye valamennyi közgyűjteményének anyagát. Ennek alapján az érdeklődők azonnal tudnák, hogy az általuk keresett anyag a múzeumban, a könyvtárban, vagy éppen a levéltárban van. Nagy fantáziát látnék olyan közös kiállításokban, amelyek bemutathatnák az egész megye, vagy éppen egy város, falu, település történetét. — Az igazgatói munka mellett mennyi idő jut tudományos munkára? — Sokkal kevesebb, mint amennyi kellene. Korábban azt gondoltam, hogy az igazgatói munkát lehet majd rutinból csinálni, de rájöttem, nem lehet. Ami a tudományos munkát illeti, bár ma már kevésbé intenzíven, a megye reformkori politikai életével foglalkozom. Persze nem csak azzal, most éppen Batthyány Lajos ikervári uradalmának leltárán dolgozom, s szeretném, ha ez jövőre megjelenhetne. Miután ezekre a munkákra itt viszonylag kevés az időm, ezért gyakran dolgozom otthon is. — S mit szól ehhez a család? —Hát... Mivel általában késő este veszem elő a dolgaimat, ezért túl nagy gondot nem okoz. Jut idő a családra is. Tizenegy éves fiam ugyan éppen elég nehéz korban van, de már mégsem olyan, mintha három lenne. — Ezek után talán felesleges megkérdeznem, van-e valamilyen hobbija? — Hogyne lenne. Nagyon szeretek focizni. A Kispityer kispályás labdarúgó-csapatában játszom. A bajnokság felénél az élen állunk. — Milyen poszton játszik? — Hátvéd vagyok. „Öregember” már csak hátvédet játszhat. — Kőkemény hátvéd? — Az túlzás, hogy kőkemény, inkább megbízható. Ezt mutatja, hogy tizenegy meccsen mi kaptuk a legkevesebb gólt, mindössze huszonegyet. Persze ebből az együttesből én már kilógok. Egy régi öreg hírmondó a korábbi csapatból. — A jól végzett munka után jöhet a pihenés. Lesz nyári nagy szabadság? — Lesz. Én minden nyáron elmegyek három hét szabadságra. Miután anyám Balatonszemesen lakik, így az úticél sem nagyon kétséges: irány a Balaton. Ha kimaradna egy nyár, nem mondom, hogy összedőlne a világ, de nagyon hiányozna. A munkámtól azonban a nyáron sem szakadok el. Az eddigi legjobb írásom is ott készült. Véleményem szerint azért sikerült olyan jól, mivel volt rá elegendő időm. — Budapesten született, a Balaton partján nőtt fel, másfél évtizede Szombathelyen él. Mit jelent önnek ez a város? — Nagyon sokat. Huszonhat évesen kerültem ide, sok jó barátom van már. Ennek ellenére úgy érzem, az eltöltött tizenöt év még kevés ahhoz, hogy tősgyökeres szombathelyinek valljam magam. Hogy az legyek, ahhoz az kell, hogy a fontos élményeim, ismeretségeim ehhez a városhoz kössenek. Én úgy gondolom, hogy a legjobb úton haladok efelé. Nagyon jól érzem magam, szeretek itt élni. Ismerem már a város legnagyobb erényeit, de a hátrányait is. A tizenöt év talán még kevés volt ahhoz, hogy az apró finomságokat megérezzem, s bár nem vagyok született szombathelyi, de már annak érzem magam, itt van az otthonom. Erős D. Zoltán Pannonpress Politikai és gazdasági szempontból egyaránt jelentősnek minősítette az Európa Tanács koppenhágai értekezletén elfogadott, és a kelet-európai országok csatlakozásának perspektíváját is felmutató dokumentumot az Országgyűlés Európai Közösségi Ügyek Bizottsága. A képviselők előtt Kiss Tibor, a Külügyminisztérium képviselője elmondta: az egyes országoknak csalódást okozott, hogy az EK nem szándékozott a társulás konkrét időpontját meghatározni, pontosabban nem jelölte meg az egyes országok érettségét eldöntő konferencia időpontját. Az EK-döntés visszatükrözi azt a viszonylag visszafogott magyar álláspontot, amely a határidő megjelölése helyett az egyes országokban a feltételrendszer kialakítására helyezi a hangsúlyt. Kétségtelen, hogy a dokumentum nem kezeli úgy a társult országokat, mintha azok részei lennének az EK döntéshozatalának, ám rendszeresíti a külügyminiszteri és a külügyi politikai főigazgatói dialógust, és nem zárja ki a kormányfői és államfői csúcstalálkozókat sem. Hargita Árpádné, az NGKM képviselője arról beszélt, hogy a dokumentum gazdasági szempontból is jelentős, és pozitívan értékelhető, hogy a csatlakozásnak csak az általános keretfeltételeit fogalmazta meg. Nem határozott meg olyan számszerű kritériumokat, mint például a nemzeti jövedelem nagysága, a konvertibilitás, privatizáció, mégis sejthető, hogy a számszerűségek megadása nélkül is a magyar gazdaságban igen komoly felkészülésnek kell megkezdődnie. A piacra jutási feltételek javítása érdekében a dokumentum elsősorban az „érzékeny” termékekre és a textilkivitel terheinek csökkentésére ad lehetőséget. Hörcsik Richárd, a bizottság elnöke sajnálkozását fejezte ki, amiért a parlamenti kapcsolatokról nem tett említést a dokumentum. A bizottság a szerdai ülésen egy másik napirendi pontként elfogadta azt a kormánybeszámolót, amely az Európai Közösségekbe való integrációval kapcsolatban megtett kormányzati szervezeti és felelősségi rendszerről szól. Változik a határforgalom a vámosszabadi Duna-híd felújítása miatt A magyar-román határátkelőhelyek közül továbbra is az ártándi és a gyulai határállomá Ehetnek át a szemét várakozásnélNagylaknál 40, Ártándnál 30 és Gyulánál 50 órát. Az ország többi határállomásán egyelőre zavartalan a forgalom. Ma, július 1-jén reggel 6 órakor felújítás miatt lezárják Vámosszabadinál a Dunahidat, s ezért ennek a határátlelőhelynek a forgalmát átsrelni más határállomáselvek szerint októ-A nemzetközi egyeztetéseknek megfelelően a határforgalom átterelése a következőképpen alakul: Rajkánál továbbra is lebonyolítják a nemzetközi teher- és autóbuszforgalmat és a vízumköteles utasok be- és kilépését; a híd lezárásával egyidőben ideiglenes jelleggel megnyílik a Rajka-Rusovce II (Dunacsún) közötti határátkelőhely július 1-jén, csütörtökön reggel 6 órakor. Ezen az átkelőhelyen a vízummentes utasok nemzetközi személygépkocsi-forgalmát fogadják, az átkelőn nem adnak vízumot. Várhatóan július 15-étől a Komárom- Komarno közúti határátkelőhelyre terelik át magyar-szlovák viszonylatban 20 tonnáig terjedő súlykorlátozással a teherforgalmat. k’ ''-től szersze-V ' V, r'V„. Szittya, szittyó Természetes, ha valaki a világ folyására figyelve aggódik nemzetéért, esetünkben a magyarságért. Még akkor sem aggatnék rá jelzőket (mucsai, mélymagyar, barackpálinkás stb.), ha ez az aggódás meghaladná a megszokott kereteket. Nem, mert nem egyformán éljük meg nemzeti (faji, vallási) hovatartozásunkat. Van, akiben erősebb a kötődés, van, akiben gyengébb. Ettől még nem muszáj türelmetlennek lenni. Rendelkeznünk kell azon bölcsességgel, amellyel a kérdéskör emígyen oldható fel: ez van, ilyen a világ és benne az emberek. No de mit kezdjen a magyarságát nem reklámként, hanem belülről, nagyon is mélyen megélő állampolgár olyan elméletekkel, amelyek azt sugallják neki: te vagy a világ elsőszámú nemzete? Mindez akkor jutott eszembe, amikor olvastam a tudósításokat a „nemzetközi” szitytya-találkozóról. Mi is a szittyizmus lényege? Vallói és ideológusai szerint az, hogy a magyar tulajdonképpen sumér, és a sumér vált egy hosszabb folyamat után magyarrá. E kristálytiszta okfejtés természetesen bővebb magyarázatot kívánna, de most elégedjünk meg annyival: a sumérok voltak az ókor legműveltebb, legcivilizáltabb népe. Nem kevesen tőlük eredeztetik a mai, modern civilizáció fundamentumait. Vagyis fantasztikusan jó eleink voltak — a szittyások szerint. Más kérdés, hogy a közvetlen ág feltételezést eddig egyetlen komolyabb tudományos tényező sem támasztotta alá. Mindegy, a találkozó lezajlott, ott voltak vagy 400-an az ország kitüntetett helyén. Türelemmel és megértéssel vagyunk mi, sima, egyszerű magyarok irántuk. Demokráciánkban szinte mindennek van helye a Nap alatt. Vörös álproletárnak is, meg fehér szittyának is. -kor OOO Lelemény Annyi mindenből hiány van mostanában, ha elkezdenénk sorolni, nem egy egész újságot, hanem köteteket lehetne megtölteni a hiány-tudomány ábrázolásával, példákkal, illusztrációkkal, sok-sok mindennel. Valószínűleg egy valami nem lenne a hiány-könyvekben, mégpedig a lelemény. Az emberi leleményesség, amelyről talán egész könyvtárnyi anyagot lehetne összegyűjteni. Fantasztikus dolog, hogy az ember mit ki tud találni.Mennyi-mennyi—fölösleges dolgot is. De ha még csak kitalálná, s nagy büszkén hangoztatná hülyeségét, s erre valaki például azt mondaná: öregfiú, bolondságokról álmodozol, eszedbe ne jusson meg is valósítani, s erre hallgatna is az illető, még csak hagyján, senki nem veszít ezzel semmit, nem károsul, sőt, még okulhat is valamicskét a dologból. El tudom képzelni azt a jelenetet, amikor egy lángelme fejéből kipattant, hogy a Vát és Sárvár közötti vasúti átjáró mindkét oldalán olyan autórázó figyelmeztetést kell az aszfaltra építeni, hogy az kirázza valamennyi utas lelkét. Megvan, ez kell! — kiálthatott fel boldogan emberünk, nyilván azonnal pedálozott az ötlettel a főnökénél, akinek történetesen tetszett a dolog, s nem mondta azt, hogy a háromszor hármas emelt aszfaltcsík elsősorban nem a sínpár közeledésére figyelmeztet, hanem balesetveszélyes, mert hirtelen túlzott, indokolatlan lassításra kényszerít, ráadásul tönkreteszi az autókat. A főnök igent mondott. Az autósok pedig nemet. A leleményesebbek, ha szemből nem jön semmi, a bal oldalon közlekednek. Valamit—jót!—sürgősen ki kellene találni Az emberi lelemény... szenkovits ovo sától... „Piacfelügyelet” (Lakatos Ferenc karikatúrája) Vas Népe 3