Vas Népe, 1993. augusztus (38. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-02 / 178. szám
Megkérdeztük a minisztert Jó üzlet-e a rádiótelefon-hálózat kiépítése... és kinek? Nem ritka esemény Magyarországon, hogy különböző fejlesztésekre pályázatokat írnak ki, amelyeken magyar és külföldi cégek egyaránt résztvesznek. A zsűriknek általában nincs könnyű dolguk, de az ügyek végül is viszonylag csendben elintéződnek. —Miért kivétel e tekintetben a Mobil telefohálózat kiépítésére kiírt pályázat, amely az utóbbi hetekben politikai, szakmai és sajtóberkekben egyaránt nagy vihart kavart? — Mert nagy üzletről van szó — válaszolta dr. Schamschula György közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a Ferenczy Europress főszerkesztőjének, Pálos Tamásnak adott interjújában. A hírközlés az európai közösség országaiban a nemzeti jövedelemnek mintegy 8 százalékát adja, s további gyors fejlődés előtt áll. Magyarországon is nagy szükség van ennek az ágazatnak a nagyarányú fejlesztésére, s ezen belül is a telefonhálózat bővítésére. Ezt elsősorban a vezetékes összeköttetés kiterjesztésével akarjuk elérni, de nagy az igény a ma még luxusszolgáltatásnak tekinthető hordozható rádiótelefonokra is. Ezért írta ki a minisztérium az úgynevezett digitális mobil rádiótelefon-hálózat fejlesztésére vonatkozó pályázatot, amelyen öt cég jelezte részvételi szándékát. Ezek a vállalatok nyilvánvalóan nemcsak azért pályáztak, mert műszakilag felkészültnek érzik magukat a feladat megoldására, hanem azért is, mert az üzletből nagy jövedelemre számítanak. —Akkor a pályáztatónak ennek tudatában kell meghatároznia a feltételeket. Nem így történt? — A pályázatot — hogy elkerüljék a monopólhelyzet kialakulását —, két engedély elnyerésére hirdették meg. Az első számítások szerint 21 millió dollárért lehet elnyerni a magyarországi hálózatépítés jogát. Amikor már miniszterként megismerkedtem a pályázat feltételeivel, megütköztem azon, hogy egy ilyen jövedelmező szolgáltatás jogát mindössze 25 millióért értékesítjük. (Görögországban ugyanezen pályázat nyertesei 195 millió dollárt fizettek az államnak.) Ennek ellenére a pályázatot visszavonni nem lehetett, nem is akartam, de úgy véltem, az ország érdekében élnem kell az eredeti kiírás azon kitételével, miszerint azonos műszaki megoldások benyújtása esetén fel lehet tenni a kérdést az érdekelt cégeknek: ki ad többet az engedélyekért? — De mindez már az ajánlatok benyújtása után történt. Lehet-e, szabad-e menetközben módosítani a feltételeket? — Ez nem módosítás, hanem a korábban megadott bírálati szempontok, egyéb pénzügyi feltételek változatlansága mellett annak felmérése, mit érnek valójában a koncessziók a pályázóknak.Ennek ellenére elhangzott, hogy ez a koncessziós törvény megsértése. Ilyenkor lehet bírósághoz, vagy nemzetközi fórumokhoz fordulni, de — ahogy tudom — mindezek helyett egy kormánypárti képviselő fordult szembe önnel, és levelet kapott a Parlament illetékes albizottságától is. Tehát egy szakmai ügy politikai köntösben jelentkezett. Miért? —Mert így lehetett leplezni a lényeget: szembetaláltam magam az érdekek szövevényével, áthúztam egyesek számításait, hogy bizonyára igen kifizetődő közreműködésükkel, befolyásukkal viszonylag olcsón hozzásegítenek cégeket a hálózatépítési engedélyekhez. Vagyis amit nem tudnak szakmailag vagy pénzügyileg felhozni velem szemben, azt más módon próbálják a rovásomra írni. Teszik ezt annak ellenére, hogy tudják, a kiírás szerint a koncessziót csak olyan külföldi cég nyerheti el, amelynek magyar résztvevője is van, így hazai cégeket lehet jó üzlethez juttatni, ami a jövedelem, a foglalkoztatottság, a technikai fejlődés szempontjából egyaránt előnyös lehet. — Másrészt azonban megdrágíthatja a majdan kiépülő szolgáltatást, hiszen a pályázat nyertesei a nagyobb ráfordítást a fogyasztókkal fizettetik meg. — Minthogy itt ma még luxusigényeket kielégítő szolgáltatásról van szó, a díjtételeket az igénylők fizetőképessége, a szolgáltatás eladhatósága határozza majd meg. Következésképpen nem a koncessziós díjaktól függnek a tarifák. — Mit szólnak a licithez maguk a pályázók? — Mindegyik eljött, ecsetelte ajánlatának előnyeit, s fenntartotta a pályázatát. Volt, amelyik képviselőjén keresztül igyekezett nyomást gyakorlni rám. Mindenkit biztosítottam arról, hogy a zsűrizés, a döntés, teljesen szakszerű és jogszerű lesz, de azt ne vessék a szememre, hogy minél nagyobb bevételhez kívánom juttatni az államot az általa rendelkezésre bocsájtott koncessziós jogokból. —Ezzel a licittel ön belenyúlt a privatizációs darázsfészekbe, jelezve, hogy az állami javak — néhány sajnálatos példától eltérően — olcsón nem eladók. — Inkább más hasonlattal élnék: az üveggyöngyöket igyekszem konvertibilis valutára váltani... Ferenczy Europress Az év végére talán már lesz hitel A nyolc vasi takarékszövetkezet a vidék bankja hálózatban A nyolc vasi takarékszövetkezet mindegyike részt vesz a vidék bankja hálózat kialakításában, tudtuk meg Németh Lajostól, a Ják és Vidéke Takarékszövetkezet elnökétől. Ugyanez nem mondható el az ország más megyéiben működő hasonló pénzintézetekről, hiszen a Földművelésügyi Minisztériumtól származó információk szerint az országban található 260 takarékszövetkezet között jelentős számban vannak, amelyek egyelőre idegenkednek attól a közelmúltban elfogadott kormányprogramtól, amely a vidéki bankhálózat kialakítására készült. Sajtónyilatkozatok szerint azonban az első lépéseket akár negyven takarékszövetkezettel is meg lehet tenni. A takarékszövetkezeteknek jelenleg mintegy 1800 fiókjuk van az országban, Vasban is negyvennél több. Mivel a vidéki emberek számára elérhető közelségben vannak, ezért is célozta meg a kormányprogram elsősorban ezeket a pénzintézeteket, dacára annak, hogy a takarékszövetkezeteknél országos viszonylatban korábban nem volt számottevő a válallati hitelezés. Vas — úgy tűnik — erre is rácáfolt már, hiszen a Ják és Vidékének a nyilvántartásában csupán az egyik szombathelyi fióknál háromszáz vállalkozói hitelügylet van jelenleg is. Németh Lajos sajtóügynökségünknek elmondta, hogy a PHARE-program keretében külföldről érkező hitelcsomag arra hivatott, hogy a mezőgazdasági vállalkozók olyan pénzforráshoz jussanak, amely a termelést, a feldolgozást és az értékesítést segíti. Az eddigi hitelekkel szemben ennek várhatóan nem lesz felső határa. Az állami garanciavállalás mellett további könnyítés, hogy a vállalkozók mintegy 70—75 százalékos kamattámogatást kapnak. Mindez nemcsak nekik, hanem a pénzt kihelyező bankoknak is bizonyos biztonságot jelent — ez a kormányprogram egyik lényeges eleme. Ugyanakkor abból a pénzből, amihez a pénzintézetek hozzájutnak, jelentős fejlesztést is végrehajthatnak a takarékszövetkezetek. Szeretnék megtöbbszörözni a fiókok számát, így nem elképzelhetetlen, hogy Vas megyében akár 80—100 takarékszövetkezeti fiók is kínálja majd ugyanazt a banki szolgáltatást. A vállakozóknak még kocsiba sem kell ülni, ha fel akarják keresni a bankjukat. Kialakításra vár az a számítógépes hálózat, amely összeköti például a répcelaki és a szentgotthárdi fiókot, naprakész információkat adva a banki „eseményekről”. Úgy tudni, hogy az Európa Banknál már jóváhagyták a hazai vidék bankja hálózat számára folyósítandó összeget, ami kilencmilliárd forint. Meg nem erősített információk szerint a pénz egy része már meg is érkezett az országba, de egyelőre nem tudni, mikor juthatnak hozzá a vidéki vállalkozók. — Másfél éve húzódik már ez az ügy — mondta Németh Lajos —, én nagyon remélem, hogy az év végére már folyósíthatjuk az első hiteleket. Jelenleg még folyik a szervezés, a takarékszövetkezetek ezekben a napokban írják alá az integrációs szerződéseket. Ezt követően alkalmassá kell tenni a csúcsbankot erre a nem kis feladatra, majd ki kell dolgozni a hitelfolyósítás feltételeit. A takarékszövetkezetek természetesen nem kaphatnak kizárólagosságot, hiszen a piaci versenynek ezen a területen is érvényesülnie kell. Az elképzelések szerint négy bank, illetve bankcsoport is részt vesz az agrárszféra kedvezményes finanszírozásában. Érdekesség, hogy a 3200 „bankhellyel” rendelkező Postabank nincs ezek között. Nyilatkozónk ezzel összefüggésben azt mondta, nincs mit csodálkozni ezen, hiszen egy vidéki postahivataltól nem várható el, hogy a hagyományos postai szolgáltatás mellett a postán ma már megszokott kereskedelmi tevékenységen túl hitelügyletekkel is foglalkozzon. Ez a kifejezetten banki szolgáltatást nyújtó fiókok feladata. B.L./Pannonpress Bealkonyodik a füzetcsomagoknak (Folytatás az 1. oldalról) különböző iskolatípusok igényeiről. Hiányt egyelőre semmiből sem tapasztaltak, igaz, a vásárlási dömping várhatóan náluk is csak az elkövetkezendő napokban kezdődik. A Centrum Áruházban egyelőre hiába keresnek füzetcsomagokat a vásárlók, ott már felhagytak a kiszolgálás eme évtizedes módjával. Mint az áruház illetékese elmondta, nem akarják magukat kitenni annak, hogy esetleg olyan tanszert vásároltassanak meg a szülőkkel, amire nem lesz szükségük az iskolásoknak. A szülők anyagi túlterhelésére hivatkozva a nyilatkozó úgy vélte, egyetlen kidobnivaló forintja sincs senkinek, ezt tekintik döntésük alapjául. Ha lenne valaki, aki pontosan meg tudná mondani, melyik iskolatípusban milyen füzetekre és egyebekre van szükség az adott évfolyamokban és osztályokban, készséggel állítanának össze csomagokat. Az augusztusi forgalom gyorsítása érdekében azért a Centrumban is megvásárolhatók majd zacskóba téve a legalapvetőbb füzetek a hagyományos nyolc osztályos általános iskola egyes évfolyamaira, de más nem lesz a csomagokban. Erre vonatkozóan a Piért adott egy mintát. De még az sem mellékes, hány szótárfüzet kerül egy-egy csomagba, hiszen van olyan gyerek, amelyik egy nyelvet tanul, míg hasonló korú társa hármat is. Vélhetően azok a gyerekek járnak legjobban, akiknek az iskolájuk júniusban közölte, hány és milyen fajta füzet, valamint egyéb taneszköz kell az új tanévben. Kettő ilyenről tudunk. B.L./Pannonpress 1993. augusztus 2. Hétfő Verseny Ha a hét bármely napján a szombathelyi háziasszony végigsétál a piacon, az árverseny legcsekélyebb jelét sem tapasztalja. Ugyan mindig vannak kora délután sietős nénik, akik indulnának hazafelé, és pár forinttal kevesebbért szabadulnak a portékától. Ők nem törhetik le az árakat pár kiló uborkájukkal, paprikájukkal, a három barackfán termő őszibarackukkal. Az igazi kereskedők pedig szoros szövetséget alkotnak. Egy forintot nem engednének az árakból, hiszen tudják: a burgenlandiak annyiért is megveszik. A Szűrcsapó utca végében ezzel szemben valódi tőkéseket talál a vásárló. Az ABC környékén először csak egy zöldséges volt. Azután még egy költözött az árkádok alá, majd a nyár beköszöntével megjelent még három stand. A magyar viszonyokhoz szokott polgár először azt hitte, hogy az ABC zöldséges részlege lesz az útmutató árügyekben. Vagy talán az első kereskedő, akinek hirtelen féltucatnyi konkurenciája akadt. Vagy valamiféle árkartellban tömörülnek, hiszen se közel, se távol másik zöldséges. S a polgár csodát tapasztalt. Ugyan hallott már efféle mutatványról — néhány kilométerrel nyugatabbra megszokott dolog —, de először nem nagyon hitt a szemének. Ha végighordozta tekintetét, ugyanannak a paradicsomnak más-más ára volt a táblákon. Meg mindennek. A kereskedők elkezdtek versenyezni egymással és az árakkal. Valamire rájöhettek a derék spekulánsok. Ilyen szűk helyen, ennyi vevő mellett csak az él meg, aki a jobbat kevesebbért adja. S ez nem csak az ő érdekük. A miénk is. Követni való a példa. a.l. OOO Elmélkedés falunapokról Napjaink új divatja falvainkban a helyi falunapok rendezése. Azt gondolná az ember, hogy—mint minden divat, úgy ez is—, majd letűnik egyszer. Nos, nagyon szeretném, ha ez nem így lenne. A rendszerváltozás (?) után talán éppen a falu az, amely a rövid idő alatt a legtöbbet fejlődött. Szebbek, tisztábbak, rendezettebbek lettek falvaink, most már jó végigmenni a legkisebb falun is. Szombaton Nemesbődön rendeztek falunapot. Nem volt csinnadratta, nem volt vezető politikus. A falu önmagában ünnepelt. A téeszelnök focizottja, és szponzorált, mert anélkül nem megy manapság), a polgármester árulta a belépőket, a körzeti orvosasszony pedig nem állt ellen egyetlen táncra hívó szónak sem. Persze voltak más programok, műsorok, a kicsiktől az idősekig mindenki jól szórakozott. Persze nem ez, nem csak ez a fontos. Sokkal inkább érdekes az, hogy megmozdul a falu népe, együtt szervez, izgul, szurkol. Nem hasonlítható ez a búcsús hangulathoz, hiszen azt a családok maguk ünnepüik, itt pedig együtt, mindenki. A legnagyobb szerepe talán abban van a falunapnak, hogy kialakítja azt a közösségi érzést, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy egy község tudjon tenni egymásért, a településéért. És ha ez divat, akkor legyen az. De sokáig tartó, és mint a divat általában, mindig megújuló. Mert kell egy csapat, és ha az a csapat az egész falu, akkor talán már megérkeztünk, valahova. -kópé- Szabad vallásgyakorlás (Lakatos Ferenc karikatúrája) Vas Népe 3