Vas Népe, 1994. április (39. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-11 / 83. szám

D GAZDASÁG Mindenki gazda, aki dolgozik Nagyobb bevételben reménykedik a tehéntartó Udvardy Gyula. Fotó: Kaczmarski Mozgás, teremtő élet van Pe­­renyén, Takács Lajosék portá­ján. Három éve láttam utoljára a családot, s alig győzöm a cso­dálkozást a felnőtté cseperedő gyönyörű unokákon. Adrian nyolcadik osztályos, termetre alig kisebb az édesapjánál. Amikor alkalma van rá, traktor­ra ül, s teszi, amit a munka kí­ván. Ötödikbe jár Nikoletta, aki játékos is, dolgos is. Most az ud­vart söpri és édesanyjával, if­jabb Takács Lajosnéval ért szót a következő tennivalókban. La­li, a fiatal gazda osztrákokkal ment Szombathelyre, idősebb Takács Lajos pedig szénafélét hoz a pajtából az istállóba egy vesszőkosárban. Járása lelas­sult, de nem bírná ki munka nél­kül, akárcsak élete párja, Maris­ka néni, aki tán mindig eleve­nebb lesz, s aki az első ébredő és felkelő a családban. — Mikor kel Mariska néni? — Mindig fél ötkor, kedves... Kifelé menet szólok a Lalinak, a fiamnak, aki ébreszti a felesé­gét, Erzsikét. Hárman látjuk el az állatokat, mert a férjem, a La­jos bácsi fájdítja a lábát. Ő 69 éves, sokszor kelt korán életé­ben, pihenjen, ameddig jónak látja. Napközben úgyis dolgo­zik, amennyit csak tud... — Két istállóban egyetlen üres jászoskarika nincs—mon­dom. — Maguknak megéri a te­héntartás? — Több az állat, mint kelle­ne, bár most kevesebb van, mint évekkel ezelőtt. Volt már húsz tehenünk is, jelenleg csak 15 van — magyarázza Lajos bácsi. — Tizenhat — igazítja ki Mariska néni —, meg borjak vannak a szaporulatból.. Igaz, négyet mostanában adtunk el, mert helyük sem lenne, de még maradt. A legtöbb tejet adók ivadékából ötöt vagy hatot meg­nevelünk, azok jönnek majd az öregebb tehenek helyére. Leg­alábbis ez a tervünk, a holnaplá­tásunk, ha a Jóisten is úgy akar­ja­—Akkor csak megéri tehenet tartani — vetem közbe ismét. — Keservesebb dolog ez, mint ahogy a kívülálló látja — Magyarázza idősebb Takács Lajos. — Egyik kezemen meg tudnám számolni, hány helyen van még szarvasmarha. Perenye egykoron a sok állatot tartók fa­luja volt. Most az egész község­ben nincs annyi tehén, mint ná­lunk. Miért nincs? Mert drága a gép, drága az üzemanyag, az egekben van a tápfélék ára. Va­gyis az etetnivalót nagy költség­gel lehet előállítani, míg a tej li­terjéért csak 18 forintot kap a termelő. Hát hol van az arány? Ha meg betegség is közbelép, egy vagyon kell a gyógyszerre. Ezer szerencse, hogy dr. Tímár István állatorvos úr a szívén vi­seli az állományt. Az meg egye­nesen bosszantó, hogy a tőlünk olcsón megvett tejért kétszer annyit vagy többet kérnek a boltban. Tehát nem a termelőé a haszon, ahogy az illenék. Ez is oka annak, hogy eltűnik a mar­ha... Nemrégiben volt egy kor­mányzati ígéretféle, hogy a te­héntartók pénzbeli kedvez­ményt kapnak. Mostanában nagy csönd van róla, pedig mi várnánk azt a megsegítést... — Mégis, az állomány meg­tartását, fiatalítását tervezik... — Mert reménykedik az em­ber. Évekkel ezelőtt a marhatar­tásra rendezkedtünk be. Van járva kaszálónk, körbálázónk a széna gyűjtéséhez, tárolásához. A Lali fiúnk traktorvásárlásra adta be az igényt. Úgy tűnik, ab­ból lesz valami, sőt azt mond­ták, öt évre levizsgáztatják. Si­lózó is van, vagyis gépesítettük a takarmánytermesztést. Nem lehet felrúgni egy ilyen termelé­si hátteret azért, mert nem jö be az a haszon, amennyi illenék be­jönni a rengeteg munka után. — Lajos bácsi: nem sértem meg, ha azt kérdezem, ki a gaz­da ezen a tágas portán? Idős Takács Lajos az élénk szemű feleségére néz és azt mondja: — Hát ki lenne? Mindenki, aki dolgozik. A munka nehe­zebb részét a fiamék vállalják, de még mi sem adjuk fel. Már csak azért sem, hogy az ember érezze, nem értelmetlen az éle­te. A holnap mindenképpen a gyermekeké, meg az unokáké. Számítunk rá, hogy talán nem­sokára nagyobb értelme —­ és becsülete — lesz a paraszti munkának és értéke a mezőgaz­dasági termékeknek. Most még nem ez a helyzet. És hiszünk a föld éltető, megtartó erejében. Adrian, a fiú unokánk Kőszegen szeretne tanulni, a mezőgazda­­sági technikumban. Ez amolyan családi középtávú terv. Az oszt­rák paraszt, illetve a nyugat-eu­rópai paraszt is általában tanult ember. Nem a semmiért vannak ők a világ mezőgazdasági ter­melésének élvonalában. A kis­lány, Nikoletta is nagyon törek­vő, házias, belőle akár háziasz­­szony, akár kereskedő vagy egyéb szakember lesz, biztosan megállja a helyét... Szeretném látni, ahogy önállósodnak majd. Mit beszélek, de soká lesz az még! Igaz, nem lehet tudni: nemrég még óvodás korúak vol­tak... Megint a tehenekre fordítjuk a szót, hiszen az állomány a megélhetés forrása, s minden bizonnyal egyre inkább az lesz. Most tizennégy a fejős és na­ponta ennek megfelelő mennyi­séget visznek a csarnokba. Va­lamennyit a háztól is elvisznek, ahogy ez évszázados hagyo­mány falun. Ismerek olyan csa­ládot, akik ötven éve ugyanazon portára járnak tejért reggel és este. S el sem tudnák képzelni, hogy máshonnan „hordanák” a tejet. Mariska néni miközben elő­készít 16 adag ablakot, aminek szeletelt répa, krumpli, keverten árpa és kukoricadara a kelléke, azt magyarázza: a nagyobbik daráló osztrák, azon a Lali darál, mert ahhoz ő ért a legjobban. A kisebbiken korábban a Lajos bácsi apríttatta a szemet, de ezt csak akkor kapcsolnák be, ha emezzel váratlanul történne va­lami. Meg a Lajos bácsit külön­ben is kímélik a gépektől, ő in­kább a szénát készíti elő, elren­dezi az almot, a pajtából áthord amit kell, meg amit tud. De csak kímélje magát... — Tetszik tudni, mennyit kellene, hogy fizessenek a tej li­terjéért? Legalább 25 forintot. Ez sem lenne sok, de azt monda­ná az ember: no, ez már valami, mert a haszonnak is jobban vol­na látszata —magyarázza Ma­riska néni. Közben összeállítja a nyolcadik, a kilencedik... vödör ablakot, megjegyezve, hogy a tehén is kölcsön ad ám. Ha kap, akkor lehet várni is tőle. Cseppet sem cáfolom az igazságát és egyetértek a tej ter­melői árának indokolt emelésé­vel is. Erzsébet asszony elnézést kér, az átellenben lakó utcabe­liekhez megy tárcsázási ügy­ben, ahogy reggel megbeszél­ték. Nikoletta úgy köszön el, hogy kezet csókolom. Lajos bá­csi és Mariska néni pedig a ne­velő tavaszt is várják, hadd nő­jön a lucerna és a kaszáló füve. Ilyenkortájt rohamosan rövidül a kazal, apad a pajta aranytarta­léka, noha szénafélékkel is ki­tartanak az újig. Csak jó látni a növekedő utánpótlást... Mariska néni répaszalatekből, krumpliból, darált árpából és kuko­ricából állítja össze az ablakot Idősebb Takács Lajos Nikoletta játszik is, segít is Sokat fizet, aki nem fizet (időben) Az adózás rendjéről szóló, többször módosított 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) átfogóan és egységesen az adózás rendjét, vagyis az adózás „hogyanját”, az adózók és az adóhatóságok kapcsolatrend­szerét— kölcsönös jogait és kö­telezettségeit — vonta szabá­lyozási körébe. Az elmúlt idők adózási és a­­dóztatási tapasztalatai alapján a mulasztási bírság intézményét az Art. vezette be. Speciális pénzügyi — adójogi szankció, melyet más területeken nem al­kalmaznak, célja: az adózási fe­gyelem erősítése. Mulasztási bírság elnevezés alatt az Art. az eddigiek során is kiterjedt jogkövetkezmény­együttest értett és olyan maga­tartások adójogi eszközökkel történő rosszallását tette lehető­vé, amelyek ugyan nem jelentik az adózói főkötelezettségek (például bevallás, adófizetés) teljes megtagadását, de az adó­kötelezettségek „népes család­jához” tartozó úgynevezett részkötelezettségek teljesítésé­nek elmulasztásával, határidőn túli vagy hibás, hiányos teljesí­tésével veszélyeztetik, illetve jelentősen nehezítik az adó­rendszer egészének működését. A törvénymódosítás egyik — nem titkolt — célja éppen az volt, hogy a szankciók szigorí­tása erősítse meg az adózói fe­gyelmet és a jogkövetkezmé­nyek ösztönözzék az a­dózókat a jogszabályok követésére. Mindezen célok szem előtt tartásával a módosítás nem egy­szerűen felemelte az egyes ma­gatartásokért kiszabható bírsá­gok mértékét, hanem igyekezett a szóba jöhető kötelezettségsze­gések között olyan csoportokat kialakítani, amelyekre azonos típusú jogkövetkezményt enged alkalmazni, illetőleg ame­lyeknél a mulasztás pótlásának kikényszerítése a­z adózás érde­ke. Napjainkban kialakultak már olyan adóérdekeket súlyosan veszélyeztető magatartások, amelyekkel szemben a sima bír­ságolás nem tűnik elég haté­kony eszköznek, ezért a tör­vénymódosítás intézkedésekkel is kiegészíti az Art. jogkövet­kezményeket tárgyaló fejezetét. A változások lényege, a mu­lasztási bírság alkalmazásának egyes esetei: a./ Bevallási késedelem Ebben a bekezdésben a tör­vény meghatározza a bírság alapját, valamint azt is, hogy meddig tekinthető késedelmes­nek az adózó magatartása. Eszerint az adózó a késedel­mes bevallás jogkövetkezmé­nyeivel számolva addig nyújt­hatja be a bevallását, ameddig önként, az adóhatóság felszólí­tását vagy ellenőrzését megelő­zően tesz eleget a kötelezettsé­gének, még ha az eredeti határ­időt túllépte is. A mulasztási bírság-mérté­kek nem változtak, viszont je­lentősen megrövidültek a kése­delmi időintervallumok, ame­lyekhez az emelkedő mértékű, százalékban meghatározott bír­ságot hozzárendelik. így 15 nap késedelem 5 százalék, 15—30 napig terjedő késedelem 20 százalék, a 30 napot meghaladó késedelem már 30 százalék bírság kiszabását vonja maga után. Újdonság az 1994. január 1-jétől hatályos rendelkezések­ben az is, hogy a bevallási kése­delemért kiszabható bírság fel­ső határát 100 000 forintban ha­tározza meg a törvény. b./ Bevallás elmulasztása Az adóhatóság a rendelkezé­sére álló nyilvántartásokból megállapítja, hogy az adózó be­vallását nem nyújtotta be, 100 000 forintig terjedő mulasztási bírságot szab ki, és ezzel egy­idejűleg a bírságot kiszabó ha­tározatban — határidő tűzésé­vel — az adózót teljesítésre hív­ja fel. Lényeges változás 1994. ja­nuár 1-jétől, hogy az adóható­ságnak felszólítási kötelezettsé­ge nincsen, a nyilvántartás ada­tai alapján a bevallás hiányának észlelésével a mulasztási bírság megállapítható. c. / — Az eljárási illetékfize­tési kötelezettség nem megfele­lő teljesítése vagy elmulasztása (bírság kiszabása az Illetékhiva­tal hatáskörébe tartozik), — a hibásan benyújtott be­vallás és — a társasági adóval össze­függésben a feltöltési kötele­zettség határidőre történő telje­sítésének elmulasztása vagy nem megfelelő összegű ki­egészítése miatti bírságolásra vonatkozó jogszabályi rendel­kezések a jelenlegi szabályo­zásban nem változtak. d.­­Az adózó, aki munkáltató­ként, kifizetőként, vagy adóbe­szedőként a másoktól levont, beszedett adót nem fizeti be a törvény által előírt határidőre, a 20 százalékos mulasztási bírság mellett késedelmi pótlék fizeté­sére is kötelezett. Ha az adózó adólevonási kötelezettségét el­mulasztotta, 20 százalékos mu­lasztási bírságot fizet. (Folytatjuk) Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Vas Megyei Igazgatósága Adóbírságok (1.) PRÓBÁLJA KI! Ha még sosem fizetett elő a HVG-re, most itt az alkalom. Legalább 58 oldal hír és információ minden héten. 8 SZÁM MINDÖSSZE 299 FT. Ha érdekli ajánlatunk, küldje el névjegyét vagy kitöltve az alábbi kupont: _________________________ Név:............................................. Cím:................................................... Tel:............................................ Címünk: 1300 Budapest 3. Pf. 20. Fax: 188-7101 Éljen ezzel az új előfizetőknek szóló ajánlattal április 25-ig. 1994. ÁPRILIS 11. HÉTFŐ ..........................MIMI.II. ........................................... U­U_l Lopakodik a Develop Magyarországon is megkez­dődött a német alapítású Deve­lop cég japán gyártmányú fény­másolóinak és telefaxainak ér­tékesítése. A Develop gyártmá­nyok disztribútora az E. C. Port Irodarendszer Kft., amely az or­szág egyik legnagyobb kereske­delmi hálózatának, a teljesen magyar tulajdonban lévő Port­csoportnak a tagja. A Develop cég 1981-ben alakult meg Né­metországban, a Stuttgart mel­letti Gerlingenben. Jelenleg ja­pán fénymásolókat, telefaxokat, különböző irodatechnikai be­rendezéseket gyártanak, illetve szerelnek össze, s Nyugat-Euró­­pában már meghatározó része­sedést szereztek a piacon. Most épül ki az értékesítési hálózat. Vasi véradónaptár Ezen a héten az alábbi helyeken várják a véradókat: Április 11. hétfő: Zsira, Határőrség 10.00—14.00 óráig. Április 12. kedd: Körmend, művelődési ház 10.00—16.00 óráig. Április 13. szerda: Szombathely, Vértranszfúziós Állomás 7.30—10.00 óráig. Sárvár, Vagongyár 11.00—13.00 óráig. Április 14. csütörtök: Szombathely, Vértranszfúziós Állo­más 7.30—11.00 óráig. Szentgotthárd, Határőség 13.00— 17.00 óráig. Április 15. péntek: Bejcgyertyános, kultúrotthon 8.00— 11.00 óráig. Sótony, kultúrotthon 14.00—18.00 óráig. Hor­­vátzsidány, kultúrotthon 15.00—18.00 óráig. Életet ment, aki vért ad!

Next