Vas Népe, 1994. november (39. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-01 / 256. szám

1994. NOVEMBER 1. KEDD _____________________________ P. G. Az áfészek erre a hétre orszá­gos akciót terveztek, több áru­cikk jelentősen olcsóbban lett volna kapható. Egyértelműen a 109 forintos Florid­ étolaj volt a „sláger”. Sajnos csak néhány percig, mert a vevők a legtöbb áfész-ABC előtt már nyitáskor sorban álltak, és pillanatok alatt elkapkodták az olcsó étolajat. Aki később érkezett, széttárt kézzel fogadták az eladók, saj­nos elfogyott. A vásárlók nagy része felháborodott, mondván, hogy nem „ameddig a készlet tart” — alapon hirdették meg az akciót. A szombathelyi Rumi úti ABC-ben a megrendelt 20 karton étolaj húsz percig tartott. A kereslet olyan nagy volt, hogy míg tartotta magát a Floriol, a zsúfoltság miatt be kellett zárni a boltot. A Géfin utcai bolt 225 liter Floriolt rendelt, ez mind­össze egy óra hosszat tartott.­­ Miért nem rendeltek töb­bet az olcsó étolajból, hisz sejte­ni lehetett, hogy rengetegen fog­ják keresni a 155 forint helyett 109 forintért kínált étolajat — kérdeztük Kiss Zoltánt, a Szombathely és Vidéke Áfész áruforgalmi vezetőjét. — Körülbelül három hónap­pal ezelőtt mértük fel a boltok igényeit, ekkor még 115 forint volt a Floridl litere. A boltveze­tők részéről nem volt nagy ér­deklődés a hat forinttal olcsóbb étolaj iránt, üzletenként néhány kartonnal rendeltek. Miután a megrendeléseket továbbították a gyárnak, hirtelen felemelték az étolaj árát 155 forintra. Ekkor már nem lehetett növelni a meg­rendelt mennyiséget. —Az akció e hét végéig tart. Tudnak más akciós étolajat kí­nálni a vevőknek a hét végéig? — 5670 liter Vénusz étolajat rendeltünk a győri cégtől, teher­autónk már berakodásra vár. Ha a tételt megkapjuk, 139 forint helyett 127 forintért tudunk hol­naptól Vénusz étolajat adni boltjainkban. 600 litert kap a Gyöngyös áruház, 300 litert a nagyobb boltok, a kisebb ABC-knek 50—60 litert tudunk adni belőle. A Florid­ csak percekig tartotta magát Félresikeredett az áfész-akció FÓKUSZ „Néha nem csak képletesen csapkodjuk az asztalt” Csala Péter —Miniszter úr! Nem érzi Da­­bas-Sárit a tárca és a sajtó ku­darcának? Úgy látszik, hogy a minisztérium közvetítési kísér­letei hiábavalóak voltak... — Nagyon elszomorít a do­log, hiszen már közelinek tűnt a megoldás, az egyházi és a világi iskola vezetése is kompromisz­­szumkészséget mutatott. Saj­nos, az egyházi iskolába járó gyerekek szüleinek ellenállása miatt hiúsult meg a kiegyezés. Hovatovább már egy „szellemi Libanon” alakul ki Dabas-Sári­­ban. A minisztériumnak, a mi­niszternek is megvannak a ma­ga korlátai. Természetesen in­tézkedünk, hogy a gyerekek ne maradjanak a sátor­tanterem­ben, de ezzel a probléma még nem oldódik meg.­­ Néhány héttel ezelőtt a pénzügyi kormányzat által meg­hirdetett gazdasági irányelvek­ben még a felsőoktatásban ta­nulók létszámának csökkentése szerepelt. Ez ellentétben áll a kormányprogrammal, és azzal is, amit például Jánosi György Vas megyében, a Berzsenyi Dá­niel Tanárképző Főiskolán mondott. Ő akkor még a hallga­tói létszám emelését ígérte. — Megdöbbentem, amikor a Pénzügyminisztérium elképze­léseit megismertem. Azonnal tárgyalni kezdtünk, sokszor nem csak képletesen csapkodva az asztalt. Végül abban állapod­tunk meg, hogy a hallgatói lét­számot 1995-ben is folyamato­san emelni fogjuk. Más kérdés, hogy a demográfiai hullám most a felsőoktatásban tetőzik, ezért több elutasítás születik majd helyhiány miatt, mint ed­dig. A kormányzat gazdasági nehézségek miatt nem tud lé­pést tartani az igényekkel. A változásokat kétezerig ígértük. Ahhoz, hogy betartsuk, még 1995 közepéig meg kell hoz­nunk a felsőoktatási fejlesztési törvényt, amely kiemeli a fel­sőoktatást jelenlegi állapotából, és hosszú távra meg­határozza a fejlesztés irányát és feltételeit. — A jövő évi költ­ségvetés hárommilli­­árd forintot irányoz elő a felsőoktatás fej­lesztésére. Jut ebből vidékre is? — Nagyon szeret­ném, ha jutna. A pénz jelentős részét való­színűleg a lemondott expo­ kapcsán terve­zett budapesti egye­tem építésére kell fordítanunk. Nem vagyok híve a fel­sőoktatás ilyen kon­centrálásának. Az egyetemek és főisko­lák fele ma is a fővá­rosban működik. Ezt az arányt nem sze­rencsés tovább rontani. Indo­koltnak látom tehát a vidéki egyetemek támogatását, a főis­kolák egyetemmé válási törek­véseinek segítését. — Hogyan állnak a nemzeti alaptanterv kidolgozásával? Egyáltalán szükség van rá? — Nagyon hosszú és vonta­tott, mondhatni áldatlan vita zajlott ebben a kérdésben. Úgy gondolom, hogy ezeket még a jövő év végéig le kell zárni és el kell készíteni az alaptantervet. Szerencsére nekünk már nem kell az elején kezdenünk a mun­kát. Hasznosítva az eddig beér­kezett javaslatokat, továbbra is támaszkodva a szakmára, rövi­desen elkészítünk egy utolsó, és most már remélem, végleges változatot. Nézetem szerint szükség van a nemzeti alaptan­tervre, hiszen nem szabad meg­gátolni a különböző iskolatípu­sok, egyházi és magániskolák létrejöttét, de egy egységes kö­vetelményrendszer és egy eh­hez igazodó vizsgarendszer azért kell. A tervek szerint min­den tanuló 16 éves korában ten­ne le egy szintfelmérő vizsgát, függetlenül attól, hogy melyik iskolatípusba jár. — Mi a helyzet a pedagógus­­bérekkel? Ahogy tudom, ön nemrég részt vett a pedagógus szakszervezetek küldöttgyűlé­sén. Milyen tapasztalatokat szerzett? — Szombaton reggel tartot­ták az említett küldöttgyűlést Budapesten. Ezen a legtöbb szó valóban a közalkalmazotti bér­tábla A1-es alapkategóriájának meghatározásáról esett. Az ügy sajnos nem a minisztériumban, hanem az Érdekegyeztető Ta­nács ülésén dől el. Én, mint az oktatási tárca minisztere, a kor­mányban természetesen a dön­tés meghozataláig a pedagógu­sok érdekeit fogom képviselni. — Kérdés, hogy milyen ered­ménnyel. A kultuszminisztereket gazdasági válság idején nem nagyon dédelgetik. — Ez tény, de nem kell a Pénzügyminisztériumot vala­milyen gonosztevővel azonosí­tani. A kormányban minden mi­niszter igyekszik a saját terüle­tének érdekeit érvényesíteni, a legtöbbször kompromisszum születik. Én számtalanszor hangoztattam, hogy a kormány­nak a gazdasági nehézségek el­lenére is prioritást kell biztosíta­nia a közoktatásnak és a kultúrá­nak. Minél mélyebb a válság, annál több pénzt kell adni az ok­tatásra, mert hosszú távon csak ez segítheti a kilábalást. Interjú Fodor Gábor kultuszminiszterrel A politikusok népszerűségi listáján még mindig előkelő helyen van Fodor Gábor, a Horn-kormány ifjú kultusz­­minisztere. Sikerült kihevernie a Fidesszel való szakítást, rövd parkolás után üstökösként tért vissza a politi­kai életbe, vállalt közszereplést most már a szabaddemokraták oldalán. Azon senki sem lepődött meg, hogy a koalíció felállítása után egy miniszteri tárcával kínálták meg. Más kérdés, hogy vajon mennyire tud ellenállni Fodor Gábor a kőkemény Békesi-programot követő kormányzatnak. Láthatóan nem érzi magát túl jól a bőré­ben, amikor a „nehéz gazdasági helyzetre” kell hivatkoznia, ugyanúgy mint elődjének. Hogyan boldogul tehát a gyermekarcú, ám komoly gondolkozásig többnyire korát meghazudtoló bölcsességet tanúsító miniszter? A hét végén a szomszédos Zala megyébe látogatott, itt faggattuk az oktatás aktuális kérdéseiről. Bodorkós A szombathelyi Szent Márton utcai temető — a lakótelep és a vasút szomszédságában — egyre pusztul. A hajdan gondozott sí­rok, díszesen faragott emlékmű­vek omladoznak. A szombathelyi Művészeti Gimnázium és Szak­­középiskola két fiatal tanára, Tóth Csaba és Torjay Valter festőmű­vészek elhatározták, halottak napjára „rekviem-kiállítással” til­takoznak a jelenlegi állapotok el­len. A temetőt ábrázoló fotókat, tárgyi emlékeket, grafikákat gyűjtötték össze tanítványaik se­gítségével. Az elhunyt Mészáros József képei, valamint napjaink vasi művészei, Lakatos József, Marosfalvy Antal alkotásai segít­ségével is képet alkothat az utó­kor arról, milyen is volt egykor a temető. A ma élő alkotók és a ren­dezők így protestálnak az elha­nyagolt temető ellen. A kiállítás szerdán délután 5-kor nyílik a művészeti gimnáziumban. Rekviem a temetőért A kiállítás szerdán 5-kor nyílik Útlevél helyett róka-plakát B.V.___________________ Átlagos volt a forgalom a hét végén Vas megye határátkelőhe­lyein. Búcsúnál hét-, Kőszegnél ötezren, Bozsoknál négyszázhe­­ten lépték át az országhatárt, Szentpéterfánál a megszokott ezer helyett háromezerötszázan. (A rábafüzesi torlódás miatt soka­kat átirányítottak Szentpéterfára.) A hét végén Búcsúnál hat ro­mán, hétfő hajnalban pedig Zsira térségében három jugoszláv ál­lampolgár kísérelte meg illegáli­san elhagyni hazánk területét, a jobb megélhetés reményében. Ügyükben a vizsgálat még tart. Szombaton este Kőszeg mel­lett egy hegyeshalmi lakos pró­bált kijutni Ausztriába okmányok nélkül. Ő valószínűleg orvosi eset, hiszen személyazonossága igazolására egy erdeinkben gya­korta látható, veszett rókát ábrá­zoló plakátot mutatott fel az ál­­mélkodó határőröknek. Ma Ausztriában egyházi ün­nep van, ezért az átkelőhelye­ken — a korábbi évek tapaszta­latai alapján—az átlagosnál na­gyobb forgalom várható.­­ * ____________________________________□ "lim i ~n lt:h r~—11-----11-----11-----ír J MEGKÉRDEZTÜK L ] Közeli-e [ a pedagógussztrájk? Budai R. A Pedagógusok (150 ezer tagú) Szakszervezeté­nek hétvégi kongresszusán anyagi kérdések sora vető­dött fel. Ha nem kezdődnek érdemi tárgyalások, ha nem teljesíti a kormány a szak­­szervezeti követeléseket, akkor sztrájk is lehetséges, hangzott el vezetői nyilat­kozatban. A szervezet me­gyei titkárát, Hargitai Vik­tóriát kérdeztük, közeli-e a sztrájk? — Megegyezésre hajla­mos a szakszervezetünk, de nem engedhetünk alapvető igényekből. Tiltakozott a kongresszus például az el­len, hogy emeljék a kötele­ző óraszámokat. Elfogadha­tatlan, hogy munkanélküli­ség árán legyen alap a bér­emeléshez. Képtelenségnek tartjuk a pedagógusi lét­számcsökkentést, hiszen nincs felmérés az országban a várható tanulói létszá­mokról, oktatási igények­ről, és nem történt meg a struktúraváltás sem. 3 vagy 6 százalékos béremelést he­lyezett kilátásba a Pénzügy­minisztérium, a szakszerve­zet 15 százalékot tart mini­málisnak. Nagy vitára, harcra készülünk az iskolák normatív támogatásának emelése érdekében is, kü­lönben a működés kerül ve­szélybe. Fel akarjuk emel­tetni a besorolást meghatá­rozó béralapot a mai 8000- ről minimum 9000-re, elvileg pedig a mindenkori minimálbér szintjére. Ha nem sikerül eredményt elér­nünk ezekben az ügyekben, keményebb eszközökhöz folyamodunk. Élnek még a sztrájbizottságok, amelye­ket tavaly hoztunk létre a béremelés érdekében. Tá­mogatja törekvéseinket a Szakszervezetek Együttmű­ködési Fóruma, a Művelő­dési és Közoktatási Minisz­térium. G­L­O­S­S­Z­A Temetetlen holtak Egy igazság van: mindnyájan halandók vagyunk, legyen földi sorsunk bármennyire is különböző. Napjainkban,kissé fura mód, lehet folytatni a gondolatmenetet tovább. Megdöbbentő kimutatást olvastam nemrég. A főváros te­metkezési vállalatának egyik illetékese nyilatkozott egyebek között arról, hogy idén eddig nyolc­száz felett van azon el­hunytaknak a száma, akiket a mai napig nem temettek el. Egy részük magányos, kitaszított nincstelen volt,amíg élt. Az maradt holtában is: nincs senki, aki tisztességgel eltemet­­tetné őket. A nagyobb hányad számára volna. Családtag, rokon. Itt más hiányzik. A pénz. Manapság ugye nem úgy van, mint volt a (szintén) meg­boldogult szocializmus idején, hogy aki hasonló anyagi kö­rülmények között veszítette el hozzátartozóját (vagy egysze­rűen egyéb meggondolás vezette), az fogta magát, és az illetékes irodánál bejelentette szándékát (egyházi temetés kizárva!), a többi aztán az állambácsira tartozott. Most nem. Legfeljebb annyit vállalt az állam, hogy bizonyos számú hű­tőt fagyasztóvá alakít át a felszínen maradottak számára, miként a temetkezési főember beszél is erről. És még valami­ről. Hogy mennyire divat lett—bizonyos társadalmi körök­ben—az érc-, sőt újabban az üvegkoporsóban való temetke­zés. A tarifa negyvenezertől százhatvanezer forintig terjed. Ennyi egy ilyen— egyedileg megrendelt—koporsó ára. Requiscat in pace! Ki így, ki úgy... A glossza feletti címen egyébként a Nobel-díjra jelölt Jean-Paul Sartre írt abszurd drámát a háború után. Az alat­ta lévő tényeket meg a mai magyar élet írja .Ez a valós dráma arról szól, hogy holtában sem egyenlő az ember. L.F. □ □ □ MDF: összeállt az új csapat (Lakatos Ferenc karikatúrája)

Next