Vas Népe, 1994. november (39. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-01 / 256. szám
1994. NOVEMBER 1. KEDD _____________________________ P. G. Az áfészek erre a hétre országos akciót terveztek, több árucikk jelentősen olcsóbban lett volna kapható. Egyértelműen a 109 forintos Florid étolaj volt a „sláger”. Sajnos csak néhány percig, mert a vevők a legtöbb áfész-ABC előtt már nyitáskor sorban álltak, és pillanatok alatt elkapkodták az olcsó étolajat. Aki később érkezett, széttárt kézzel fogadták az eladók, sajnos elfogyott. A vásárlók nagy része felháborodott, mondván, hogy nem „ameddig a készlet tart” — alapon hirdették meg az akciót. A szombathelyi Rumi úti ABC-ben a megrendelt 20 karton étolaj húsz percig tartott. A kereslet olyan nagy volt, hogy míg tartotta magát a Floriol, a zsúfoltság miatt be kellett zárni a boltot. A Géfin utcai bolt 225 liter Floriolt rendelt, ez mindössze egy óra hosszat tartott. Miért nem rendeltek többet az olcsó étolajból, hisz sejteni lehetett, hogy rengetegen fogják keresni a 155 forint helyett 109 forintért kínált étolajat — kérdeztük Kiss Zoltánt, a Szombathely és Vidéke Áfész áruforgalmi vezetőjét. — Körülbelül három hónappal ezelőtt mértük fel a boltok igényeit, ekkor még 115 forint volt a Floridl litere. A boltvezetők részéről nem volt nagy érdeklődés a hat forinttal olcsóbb étolaj iránt, üzletenként néhány kartonnal rendeltek. Miután a megrendeléseket továbbították a gyárnak, hirtelen felemelték az étolaj árát 155 forintra. Ekkor már nem lehetett növelni a megrendelt mennyiséget. —Az akció e hét végéig tart. Tudnak más akciós étolajat kínálni a vevőknek a hét végéig? — 5670 liter Vénusz étolajat rendeltünk a győri cégtől, teherautónk már berakodásra vár. Ha a tételt megkapjuk, 139 forint helyett 127 forintért tudunk holnaptól Vénusz étolajat adni boltjainkban. 600 litert kap a Gyöngyös áruház, 300 litert a nagyobb boltok, a kisebb ABC-knek 50—60 litert tudunk adni belőle. A Florid csak percekig tartotta magát Félresikeredett az áfész-akció FÓKUSZ „Néha nem csak képletesen csapkodjuk az asztalt” Csala Péter —Miniszter úr! Nem érzi Dabas-Sárit a tárca és a sajtó kudarcának? Úgy látszik, hogy a minisztérium közvetítési kísérletei hiábavalóak voltak... — Nagyon elszomorít a dolog, hiszen már közelinek tűnt a megoldás, az egyházi és a világi iskola vezetése is kompromiszszumkészséget mutatott. Sajnos, az egyházi iskolába járó gyerekek szüleinek ellenállása miatt hiúsult meg a kiegyezés. Hovatovább már egy „szellemi Libanon” alakul ki Dabas-Sáriban. A minisztériumnak, a miniszternek is megvannak a maga korlátai. Természetesen intézkedünk, hogy a gyerekek ne maradjanak a sátortanteremben, de ezzel a probléma még nem oldódik meg. Néhány héttel ezelőtt a pénzügyi kormányzat által meghirdetett gazdasági irányelvekben még a felsőoktatásban tanulók létszámának csökkentése szerepelt. Ez ellentétben áll a kormányprogrammal, és azzal is, amit például Jánosi György Vas megyében, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán mondott. Ő akkor még a hallgatói létszám emelését ígérte. — Megdöbbentem, amikor a Pénzügyminisztérium elképzeléseit megismertem. Azonnal tárgyalni kezdtünk, sokszor nem csak képletesen csapkodva az asztalt. Végül abban állapodtunk meg, hogy a hallgatói létszámot 1995-ben is folyamatosan emelni fogjuk. Más kérdés, hogy a demográfiai hullám most a felsőoktatásban tetőzik, ezért több elutasítás születik majd helyhiány miatt, mint eddig. A kormányzat gazdasági nehézségek miatt nem tud lépést tartani az igényekkel. A változásokat kétezerig ígértük. Ahhoz, hogy betartsuk, még 1995 közepéig meg kell hoznunk a felsőoktatási fejlesztési törvényt, amely kiemeli a felsőoktatást jelenlegi állapotából, és hosszú távra meghatározza a fejlesztés irányát és feltételeit. — A jövő évi költségvetés hárommilliárd forintot irányoz elő a felsőoktatás fejlesztésére. Jut ebből vidékre is? — Nagyon szeretném, ha jutna. A pénz jelentős részét valószínűleg a lemondott expo kapcsán tervezett budapesti egyetem építésére kell fordítanunk. Nem vagyok híve a felsőoktatás ilyen koncentrálásának. Az egyetemek és főiskolák fele ma is a fővárosban működik. Ezt az arányt nem szerencsés tovább rontani. Indokoltnak látom tehát a vidéki egyetemek támogatását, a főiskolák egyetemmé válási törekvéseinek segítését. — Hogyan állnak a nemzeti alaptanterv kidolgozásával? Egyáltalán szükség van rá? — Nagyon hosszú és vontatott, mondhatni áldatlan vita zajlott ebben a kérdésben. Úgy gondolom, hogy ezeket még a jövő év végéig le kell zárni és el kell készíteni az alaptantervet. Szerencsére nekünk már nem kell az elején kezdenünk a munkát. Hasznosítva az eddig beérkezett javaslatokat, továbbra is támaszkodva a szakmára, rövidesen elkészítünk egy utolsó, és most már remélem, végleges változatot. Nézetem szerint szükség van a nemzeti alaptantervre, hiszen nem szabad meggátolni a különböző iskolatípusok, egyházi és magániskolák létrejöttét, de egy egységes követelményrendszer és egy ehhez igazodó vizsgarendszer azért kell. A tervek szerint minden tanuló 16 éves korában tenne le egy szintfelmérő vizsgát, függetlenül attól, hogy melyik iskolatípusba jár. — Mi a helyzet a pedagógusbérekkel? Ahogy tudom, ön nemrég részt vett a pedagógus szakszervezetek küldöttgyűlésén. Milyen tapasztalatokat szerzett? — Szombaton reggel tartották az említett küldöttgyűlést Budapesten. Ezen a legtöbb szó valóban a közalkalmazotti bértábla A1-es alapkategóriájának meghatározásáról esett. Az ügy sajnos nem a minisztériumban, hanem az Érdekegyeztető Tanács ülésén dől el. Én, mint az oktatási tárca minisztere, a kormányban természetesen a döntés meghozataláig a pedagógusok érdekeit fogom képviselni. — Kérdés, hogy milyen eredménnyel. A kultuszminisztereket gazdasági válság idején nem nagyon dédelgetik. — Ez tény, de nem kell a Pénzügyminisztériumot valamilyen gonosztevővel azonosítani. A kormányban minden miniszter igyekszik a saját területének érdekeit érvényesíteni, a legtöbbször kompromisszum születik. Én számtalanszor hangoztattam, hogy a kormánynak a gazdasági nehézségek ellenére is prioritást kell biztosítania a közoktatásnak és a kultúrának. Minél mélyebb a válság, annál több pénzt kell adni az oktatásra, mert hosszú távon csak ez segítheti a kilábalást. Interjú Fodor Gábor kultuszminiszterrel A politikusok népszerűségi listáján még mindig előkelő helyen van Fodor Gábor, a Horn-kormány ifjú kultuszminisztere. Sikerült kihevernie a Fidesszel való szakítást, rövd parkolás után üstökösként tért vissza a politikai életbe, vállalt közszereplést most már a szabaddemokraták oldalán. Azon senki sem lepődött meg, hogy a koalíció felállítása után egy miniszteri tárcával kínálták meg. Más kérdés, hogy vajon mennyire tud ellenállni Fodor Gábor a kőkemény Békesi-programot követő kormányzatnak. Láthatóan nem érzi magát túl jól a bőrében, amikor a „nehéz gazdasági helyzetre” kell hivatkoznia, ugyanúgy mint elődjének. Hogyan boldogul tehát a gyermekarcú, ám komoly gondolkozásig többnyire korát meghazudtoló bölcsességet tanúsító miniszter? A hét végén a szomszédos Zala megyébe látogatott, itt faggattuk az oktatás aktuális kérdéseiről. Bodorkós A szombathelyi Szent Márton utcai temető — a lakótelep és a vasút szomszédságában — egyre pusztul. A hajdan gondozott sírok, díszesen faragott emlékművek omladoznak. A szombathelyi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola két fiatal tanára, Tóth Csaba és Torjay Valter festőművészek elhatározták, halottak napjára „rekviem-kiállítással” tiltakoznak a jelenlegi állapotok ellen. A temetőt ábrázoló fotókat, tárgyi emlékeket, grafikákat gyűjtötték össze tanítványaik segítségével. Az elhunyt Mészáros József képei, valamint napjaink vasi művészei, Lakatos József, Marosfalvy Antal alkotásai segítségével is képet alkothat az utókor arról, milyen is volt egykor a temető. A ma élő alkotók és a rendezők így protestálnak az elhanyagolt temető ellen. A kiállítás szerdán délután 5-kor nyílik a művészeti gimnáziumban. Rekviem a temetőért A kiállítás szerdán 5-kor nyílik Útlevél helyett róka-plakát B.V.___________________ Átlagos volt a forgalom a hét végén Vas megye határátkelőhelyein. Búcsúnál hét-, Kőszegnél ötezren, Bozsoknál négyszázheten lépték át az országhatárt, Szentpéterfánál a megszokott ezer helyett háromezerötszázan. (A rábafüzesi torlódás miatt sokakat átirányítottak Szentpéterfára.) A hét végén Búcsúnál hat román, hétfő hajnalban pedig Zsira térségében három jugoszláv állampolgár kísérelte meg illegálisan elhagyni hazánk területét, a jobb megélhetés reményében. Ügyükben a vizsgálat még tart. Szombaton este Kőszeg mellett egy hegyeshalmi lakos próbált kijutni Ausztriába okmányok nélkül. Ő valószínűleg orvosi eset, hiszen személyazonossága igazolására egy erdeinkben gyakorta látható, veszett rókát ábrázoló plakátot mutatott fel az álmélkodó határőröknek. Ma Ausztriában egyházi ünnep van, ezért az átkelőhelyeken — a korábbi évek tapasztalatai alapján—az átlagosnál nagyobb forgalom várható. * ____________________________________□ "lim i ~n lt:h r~—11-----11-----11-----ír J MEGKÉRDEZTÜK L ] Közeli-e [ a pedagógussztrájk? Budai R. A Pedagógusok (150 ezer tagú) Szakszervezetének hétvégi kongresszusán anyagi kérdések sora vetődött fel. Ha nem kezdődnek érdemi tárgyalások, ha nem teljesíti a kormány a szakszervezeti követeléseket, akkor sztrájk is lehetséges, hangzott el vezetői nyilatkozatban. A szervezet megyei titkárát, Hargitai Viktóriát kérdeztük, közeli-e a sztrájk? — Megegyezésre hajlamos a szakszervezetünk, de nem engedhetünk alapvető igényekből. Tiltakozott a kongresszus például az ellen, hogy emeljék a kötelező óraszámokat. Elfogadhatatlan, hogy munkanélküliség árán legyen alap a béremeléshez. Képtelenségnek tartjuk a pedagógusi létszámcsökkentést, hiszen nincs felmérés az országban a várható tanulói létszámokról, oktatási igényekről, és nem történt meg a struktúraváltás sem. 3 vagy 6 százalékos béremelést helyezett kilátásba a Pénzügyminisztérium, a szakszervezet 15 százalékot tart minimálisnak. Nagy vitára, harcra készülünk az iskolák normatív támogatásának emelése érdekében is, különben a működés kerül veszélybe. Fel akarjuk emeltetni a besorolást meghatározó béralapot a mai 8000- ről minimum 9000-re, elvileg pedig a mindenkori minimálbér szintjére. Ha nem sikerül eredményt elérnünk ezekben az ügyekben, keményebb eszközökhöz folyamodunk. Élnek még a sztrájbizottságok, amelyeket tavaly hoztunk létre a béremelés érdekében. Támogatja törekvéseinket a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium. GLOSSZA Temetetlen holtak Egy igazság van: mindnyájan halandók vagyunk, legyen földi sorsunk bármennyire is különböző. Napjainkban,kissé fura mód, lehet folytatni a gondolatmenetet tovább. Megdöbbentő kimutatást olvastam nemrég. A főváros temetkezési vállalatának egyik illetékese nyilatkozott egyebek között arról, hogy idén eddig nyolcszáz felett van azon elhunytaknak a száma, akiket a mai napig nem temettek el. Egy részük magányos, kitaszított nincstelen volt,amíg élt. Az maradt holtában is: nincs senki, aki tisztességgel eltemettetné őket. A nagyobb hányad számára volna. Családtag, rokon. Itt más hiányzik. A pénz. Manapság ugye nem úgy van, mint volt a (szintén) megboldogult szocializmus idején, hogy aki hasonló anyagi körülmények között veszítette el hozzátartozóját (vagy egyszerűen egyéb meggondolás vezette), az fogta magát, és az illetékes irodánál bejelentette szándékát (egyházi temetés kizárva!), a többi aztán az állambácsira tartozott. Most nem. Legfeljebb annyit vállalt az állam, hogy bizonyos számú hűtőt fagyasztóvá alakít át a felszínen maradottak számára, miként a temetkezési főember beszél is erről. És még valamiről. Hogy mennyire divat lett—bizonyos társadalmi körökben—az érc-, sőt újabban az üvegkoporsóban való temetkezés. A tarifa negyvenezertől százhatvanezer forintig terjed. Ennyi egy ilyen— egyedileg megrendelt—koporsó ára. Requiscat in pace! Ki így, ki úgy... A glossza feletti címen egyébként a Nobel-díjra jelölt Jean-Paul Sartre írt abszurd drámát a háború után. Az alatta lévő tényeket meg a mai magyar élet írja .Ez a valós dráma arról szól, hogy holtában sem egyenlő az ember. L.F. □ □ □ MDF: összeállt az új csapat (Lakatos Ferenc karikatúrája)