Vas Népe, 1995. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-15 / 112. szám
1995. MÁJUS 15. HÉTFŐ Nemeskürty István 70 éves „Mozdulnunk kell” • NÉMETHY M. Kevés kortárs polihisztoraink egyike, Nemeskürty István professzor, a közismert író, történész, filmes szakember tegnap ünnepelte 70. születésnapját. Nem tudom, szombat délután hányan telepedtek a tévé képernyője elé, vagy vették a fáradságot, s vasárnap reggel bekapcsolták a rádiót, hallgatták a születésnapi beszélgetést Nemeskürty Istvánnal. A Magyar Televízió egykori elnöke nem éppen dédelgetett kedvence a most hatalmon lévőknek, ezért a főműsoridőn kívüli, marginális szereplési lehetőség. Pedig amit mond, arra oda kellene figyelni. Már csak azért is, mert kevés olyan személyisége van a magyar közéletnek (értelmiségnek), aki valóban mélyrehatóan végigtanulmányozta nemzetünk történelmét, szűrt le következtetéseket, jelentetett meg könyveket, robbantott ki vitákat azzal, hogy más megvilágításba helyezte nemzeti sorsfordulóinkat. Oda kell(ene) figyelni születésnapi gondolataira is. Arról szólt, hogy a XVI. század óta mások akarata döntött nemzetünk sorsáról, ebben a hosszú időszakban megszoktuk, hogy Bécsből, Moszkvából, a két világháború között Berlinből jött rendeleteket hajtották végre, aszerint éltünk. Korántsem azért volt ez így, merthogy a magyar alattvaló alkat lenne. A magyarázat mindössze annyi: a nemzet meg volt fosztva az önálló döntés lehetőségétől. Mi a mostani gondok gyökere Nemeskürty szerint? Az egyik: a pártoknak nem volt idejük néhány évi erőgyűjtésre, nem tudott kialakulni kiérlelt arculatuk, a 80-as évek vége óta versenyfutás folyik a hatalomért. A másik gond: a századunkban megélt államközpontúság miatt a polgárok természetesnek tartják, hogy az állam mindenbe beleszól, ezért a nép négyévenként csak arról dönt, ki fog négy évig gondoskodni róla. Legutóbb A kőszívű ember unokáit olvastam tőle. Ebben a kicsi, nem egészen 300 oldalas könyvben történelmünk kurta negyedszázadát tekinti át, ritka sikerkorszakunkat az 1867-es kiegyezéstől 1896-ig, a millenniumig. Miért lényeges elolvasni? „Úgy tűnik, hogy a huszadik századi Magyarország sorsa ekkor, 1896 táján dőlt el. ...Az 1896 utáni kormányok, főleg pedig személy szerint Tisza István és köre, de az ellenzék is, azt a súlyos hibát követték el, hogy sem az uralkodó és a közös hadsereg, sem pedig a választójogot követelő közvélemény igényeit nem elégítették ki.” Nemeskürty láttatja: abban a korban nemcsak a Mikszáth-regényekből ismert kártyázó, korrupt, öntelt, buta „urak” éltek, hanem kialakult egy hazáját szerető, művelt, értelmes, emberséges, szabadelvű állampolgártípus is. Például Táncsics Mihály tanítványa, a ma sehol sem emlegetett Kállay Béni, illetve Széll Kálmán, Wekerle Sándor, Eötvös Loránd, Justh Zsigmond. Nemzeti liberálisok, akik sokban eltérnek a mostani liberálisoktól. A 70. születésnapját ünneplő Nemeskürty István Széchenyire hivatkozik: „Mozdulnunk kell, akár akarjuk, akár nem, s nehogy hátrafelé nyomattassunk, lépjünk előre.” A jubileum alkalmából jelenik meg a két világháború közti Magyarországról írt műve, a Búcsúpillantás. Válogatott textilek között Textillel mindent lehet. Festeni vele, szobrot készíteni belőle. Határtalan. Végtelen. Mintha meggyötörné azokat, akik esküsznek rá. Akik hűségére szegődtek. Merthogy annyira megfogható és annyira megfoghatatlan. A Szombathelyi Képtárban pénteken délután nyílt kiállítás mindenkihez szól. Válogatás a képtár óriási gyűjteményéből, 30 év terméséből. Együtt múlt és jelen, előrevetítve a jövő. (A kiállítást Cebula Anna rendezte.) Fotó: Horváth Csaba • MERKLIN TÍMEA „A szeretetnek éppen az a tragédiája, hogy akit mi szeretünk, az ritkán adja fenntartás nélkül a szívét, és aki minket szeret, azt gyakran mi nem tudjuk szeretni. Ezért: Szeress mindenkit, Senkit meg ne vess, mert szerethet téged az is, Akit te nem szeretsz!” Ez volt az utolsó üzenet Vasváron. A hónapokon át göngyölődő vers-hólabdát nem gurítják tovább. A helyi művelődési ház dolgozóinak a megyében egyedülálló ötlete volt ez: a havonta megjelenő, prog- Vállalkozó könyvtárak? • NÉMETHY M. Negyedszázada jelenik meg A Vas megyei könyvtárak értesítője. A jubileumi szám bevezetőjében Takács Miklós említi: „A sokszor egyhangú könyvtári munkát állhatatosan végigkísérő laphoz a csendesebb megemlékezés jobban illik.” Szó nélkül mégsem lehet elmenni amellett, hogy a tudományos és kulturális élet háttérszereplőjének tartott könyvtáros szakmán belül a vasiak rangosak, odafigyelnek rájuk. Éppen az „Értesítő” 25 éve az egyik bizonyíték erre. Az ebben közzétett egy-egy gyűjteményszervezési, vagy olvasószolgálati módszer ösztönözte arra az ország más részeiben élő kollégákat, hogy tapasztalatcserére jöjjenek Vas megyébe; az itteni könyvtári gyakorlatból született írások közül nem egy szerepelt országos és tudományos folyóiratok hivatkozásaiban, a felsőfokú könyvtárosképzés ajánlott és kötelező irodalmi listáin. A jubileumi szám rendkívül adatgazdag, sokrétű, helyenként színes képét adja megyénk könyvtári-könyvtárosi életének. Rögtön az első nagyobb fejezetből (A számok tükrében, 1994) meg lehet tudni, hogy tavaly év végén 243 önkormányzati könyvtár működött Vasban. Két városi fiókkönyvtár (Körmend, Szentgotthárd) szűnt meg, de két új községi szolgáltatóhely is létesült (Bük, Hegyfalu). A szegénység, az önkormányzatok egyre csökkenő pénze tükröződik ebben a statisztikában. Tavaly 19 községi könyvtár szüneteltette működését, de több helyen (Csánig, Szalafő, Szatta, Zsédeny) már 1991 óta folyamatosan zárva tartják a könyvtárat. A könyvek árának emelkedése miatt 1993- hoz képest csökkent a vásárolt kötetek száma is. A községi könyvtárak közül tavaly 31, 1990 óta 18 nem gyarapítja állományát. Az olvasók száma valamivel kevesebb volt (több mint 10 százalékkal csökkent például Körmenden), ugyanakkor több mint 30 százalékkal több látogató fordult meg az önkormányzati könyvtárakban. Hasonlóan bőséges adatokat közöl a kiadvány a munkahelyi és az iskolai könyvtárakról is. Nagyon érdekes az a tanulmány (szerzője a megyei könyvtárban dolgozó Lukácsné Varga Judit), amely a könyvtárak vállalkozási lehetőségeiről szól. Arról, hogyan lehet a vállalkozás kímélésén túllépni ezekben az intézményekben. Konkrétan a helyismereti anyag számítógépes feltártságát, és néhány számítógépes jogszabálynyilvántartó rendszert nevez meg ennek a rétegnek a kiszolgálására, de megtudható az is, hogy a megyei könyvtár tevékenyen részt vett a Vállalkozói Információs Project munkálataiban. Összegyűjtötték például a megye területén működő információellátással foglalkozó cégeket a VIP-TIPPTÁRban. „Könyvtárunk a vállalkozói információs szolgáltatások területén annyit vállal, amennyire ereje és kapacitása van... Már csak a vállalkozóknak kell vállalkozniuk arra is, hogy az eléjük tálcán kínált informálódási lehetőségeket kihasználják.” Az országos project keretében tavaly a szombathelyi tanárképző könyvtáros tanszéke 120 órás továbbképző tanfolyamot tartott a vállalkozók informálásába bekapcsolódott könyvtárak munkatársai számára. Erről Téglási Ágnes közöl dolgozatot. Bárki Katalin pedig arról ír, hogy — az országban hatodikként — a szombathelyi főiskola könyvtára csatlakozott az ALEPH integrált számítógépes rendszerhez, s mintegy referenciahelyként működik. Kuntár Lajos könyvtárossá válásáról jelentetett meg visszaemlékezést. A kiadványok közül két bibliográfiáról olvashatunk részletesen. A folyóirat végén közölt Hírek bizonyítják: ha csendben is, ha kissé háttérbe szorulva is, de egyáltalán nem eseménytelenül zajlik a vasi könyvtárosok, könyvtárak élete. KULTÚRA Elolvad a hólabda Vasváron romokat közlő szórólapon bárki üzenhetett, s mindig az választhatott újabb költeményt, címzettet, akinek a verset küldték. Ám a hólabda egyre lassabban, nehézkesebben gumit, s mostanra el is olvadt, talán mert jön a nyár, talán mert minden játéknak az a sorsa, hogy elkopik. Akik szívesen részt vettek, vagy részt vettek volna ebben a szívküldihez hasonló akcióban, ne keseredjenek el. Van még ötlet a népművelők tarsolyában. Azt ígérik, júniustól a vers-hólabdát felváltja valami más. Testvérmúzsák tizenötödször Ahogy a gyermekszív látja... • SZAKÁLY ÉVA Ha valaki betéved mostanában a szombathelyi Művelődési és Sportházba, érdemes felfáradnia a galériára, ahol háromszáz gyermekalkotás mesél arról, hogyan látják a világot a gyerekek, mi érinti meg őket igazán, s a rajztanárok által tanítva és inspirálva mit tudnak megjeleníteni ebből, s önmagukból. Az idei, a tizenötödik alkalommal megrendezett Testvérmúzsák című kiállítás egyik újdonsága az, hogy az idén először szerepelnek itt nemcsak a szombathelyi rajzos gyerekek, hanem a megyéből mindazok, akik így is meg akarták mutatni magukat. A megyeszékhelyről 15, a megyéből 17 általános iskolából közel hatszáz gyermekalkotásból válogathatott a zsűri, s a színvonalra jellemző, hogy soha ennyi díj még nem lelt gazdára. Kár, hogy nem lehettünk ott a megnyitón, amelyen a Paragvári utcai iskolások színiforma játék- és mozgásattitűdökkel szórakoztatták a közönséget, s a tetoválás szolidabb formájaként megjelenő divatos testfestést mutattak be a főiskolások segítségével. Örülhetünk annak, hogy gyermekeink szeretik a természetet. A tárlatnak csaknem fele a természetre csodálkozik. Van ebben kisiskolás által egyetlen vonallal megrajzolt nyuszi csakúgy, mint a kedvenc kanári vagy kutyus, csodaszarvas — de legtöbb alkotáson a halak tűnnek fel cápaként, vagy békésebb formában. Ebből arra is következtethetünk, hogy sok kicsinek van otthon akváriuma, kutyája vagy madara. Van olyan kis mű, amely a világűrbe röpít bennünket, az elvont gondolkodás is jelen van például a Dimenziókban vagy a Tükröződésekben, de láthatóan ezeket is a természet ihlette. Nagyon sok a történelemhez kapcsolódó alkotás: az igazságos Mátyás király, Husz János a máglyán, lovagok, gladiátorharc, Kossuth Lajos, várak agyagban, rajzban, képregényben, de főleg a technikaként nagy számban megjelenő batikban. A vallási témák között Mária, Jézus és a Szent család szerepel meghatóan, kedvesen. S menynyi, de mennyi humor van a gyermekeinkben! Az idén szintén sláger agyagfigurák közül a bábokon, maszkokon derülhetünk, a házaspáron, s azon az állatseregleten, amelynek alkotója kijelenti: „Ezek nem mi vagyunk!” Van ex libris, sok szép szőttes, fajáték, újdonság a papírmasé használata, s igazi derűt lop szívünkbe a bábokkal teleaggatott fa, amelyet a vasváriak küldtek, különben vidékről innét érkezett a legtöbb alkotás. Az irodalom- és meseszeretetet tükrözik az illusztrációk, amelyeken Ludas Matyi, A kis bicebóca, Pinoccio jelenik meg. És természetesen nem hiányoznak a közvetlen környezetből a családok, a barátok, a testvérek: aranyosan karikaturisztikusak ezek a rajzok, de van közöttük tanulmány-portré értékű is. Érdekes munkaábrázolást mindössze kettőt láthatunk. Gyümölcsszedőket és mezőn szorgoskodókat. Naponta vonulnak a kis csapatok tárlatot nézni. Nekik csakúgy öröm lehet, mint nekünk, akik ezen a hullámhoszszon foghatják a 6—14 évesek rajzos üzenetét. Az idei magas nívó pedig a rajztanárokat is minősíti. HÍREK Növénygrafikák A Természetvédelem éve Európában és Vas megyében címmel holnap délután 2 órától értekezlet lesz a szombathelyi MMIK-ban, mely Simon Károly grafikai kiállításának megnyitójával kezdődik. A Pro Natura megyei egyesület rendezésében védett növényeink, védett értékeink tekinthetők meg a művész kiállításán. Terefere klub Évek óta klubnapra gyűlnek össze idősebb emberek keddenként délután öt órától Szombathelyen, a Savaria nagyszállóban. A Terefere klub oly népszerű lett, hogy a szomszédos Ausztriából is átjárnak azok, akik jó társaságra, oldott hangulatra, kulturált kikapcsolódásra vágynak. Az évek során eddig már húszan létesítettek párkapcsolatot a klubba járók közül. Májusban, a szerelem hónapjában rendezett összejöveteleken zongorajáték is kíséri az alkalmi tereferét. e