Vas Népe, 1995. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-15 / 112. szám

1995. MÁJUS 15. HÉTFŐ Nemeskürty István 70 éves „Mozdulnunk kell” • NÉMETHY M. Kevés kortárs polihisztoraink egyike, Nemeskürty István professzor, a közismert író, történész, filmes szakember teg­nap ünnepelte 70. születésnapját. Nem tudom, szombat délután há­nyan telepedtek a tévé képernyője elé, vagy vették a fáradságot, s va­sárnap reggel bekapcsolták a rádiót, hallgatták a születésnapi beszélge­tést Nemeskürty Istvánnal. A Ma­gyar Televízió egykori elnöke nem éppen dédelgetett kedvence a most hatalmon lévőknek, ezért a fő­műsoridőn kívüli, marginális szereplési lehetőség. Pedig amit mond, arra oda kellene figyelni. Már csak azért is, mert kevés olyan személyisége van a magyar közéletnek (értelmiségnek), aki való­ban mélyrehatóan végigtanulmányozta nemzetünk történelmét, szűrt le következtetéseket, jelentetett meg könyveket, robbantott ki vitákat azzal, hogy más megvilágításba helyezte nemzeti sorsfor­dulóinkat. Oda kell(ene) figyelni születésnapi gondolataira is. Arról szólt, hogy a XVI. század óta mások akarata döntött nem­zetünk sorsáról, ebben a hosszú időszakban megszoktuk, hogy Bécsből, Moszkvából, a két világháború között Berlinből jött ren­deleteket hajtották végre, aszerint éltünk. Korántsem azért volt ez így, merthogy a magyar alattvaló alkat lenne. A magyarázat mind­össze annyi: a nemzet meg volt fosztva az önálló döntés lehetősé­gétől. Mi a mostani gondok gyökere Nemeskürty szerint? Az egyik: a pártoknak nem volt idejük néhány évi erőgyűjtésre, nem tudott kia­lakulni kiérlelt arculatuk, a 80-as évek vége óta versenyfutás folyik a hatalomért. A másik gond: a századunkban megélt államközpon­túság miatt a polgárok természetesnek tartják, hogy az állam min­denbe beleszól, ezért a nép négyévenként csak arról dönt, ki fog négy évig gondoskodni róla. Legutóbb A kőszívű ember unokáit olvastam tőle. Ebben a kicsi, nem egészen 300 oldalas könyvben történelmünk kurta negyedszá­zadát tekinti át, ritka sikerkorszakunkat az 1867-es kiegyezéstől 1896-ig, a millenniumig. Miért lényeges elolvasni? „Úgy tűnik, hogy a huszadik századi Magyarország sorsa ekkor, 1896 táján dőlt el. ...Az 1896 utáni kormányok, főleg pedig személy szerint Tisza István és köre, de az ellenzék is, azt a súlyos hibát követték el, hogy sem az uralkodó és a közös hadsereg, sem pedig a választójogot kö­vetelő közvélemény igényeit nem elégítették ki.” Nemeskürty láttatja: abban a korban nemcsak a Mikszáth-regé­­nyekből ismert kártyázó, korrupt, öntelt, buta „urak” éltek, hanem kialakult egy hazáját szerető, művelt, értelmes, emberséges, sza­badelvű állampolgártípus is. Például Táncsics Mihály tanítványa, a ma sehol sem emlegetett Kállay Béni, illetve Széll Kálmán, Weker­­le Sándor, Eötvös Loránd, Justh Zsigmond. Nemzeti liberálisok, akik sokban eltérnek a mostani liberálisoktól. A 70. születésnapját ünneplő Nemeskürty István Széchenyire hi­vatkozik: „Mozdulnunk kell, akár akarjuk, akár nem, s nehogy hát­rafelé nyomattassunk, lépjünk előre.” A jubileum alkalmából jele­nik meg a két világháború közti Magyarországról írt műve, a Bú­csúpillantás. Válogatott textilek között Textillel mindent lehet. Fes­teni vele, szobrot készíteni belő­le. Határtalan. Végtelen. Mint­ha meggyötörné azokat, akik es­küsznek rá. Akik hűségére sze­gődtek. Merthogy annyira megfogható és annyira megfog­hatatlan. A Szombathelyi Kép­tárban pénteken délután nyílt kiállítás mindenkihez szól. Vá­logatás a képtár óriási gyűjte­ményéből, 30 év terméséből. Együtt múlt és jelen, előrevetít­ve a jövő. (A kiállítást Cebula Anna rendezte.) Fotó: Horváth Csaba • MERKLIN TÍMEA „A szeretetnek éppen az a tragédiája, hogy akit mi szeretünk, az ritkán adja fenntartás nélkül a szívét, és aki minket szeret, azt gyakran mi nem tudjuk szeretni. Ezért: Szeress mindenkit, Senkit meg ne vess, mert szerethet téged az is, Akit te nem szeretsz!” Ez volt az utolsó üzenet Vasváron. A hónapokon át göngyölődő vers-hólabdát nem gurítják tovább. A helyi művelődési ház dolgozói­nak a megyében egyedülálló ötlete volt ez: a havonta megjelenő, prog- Vállalkozó könyvtárak? • NÉMETHY M. Negyedszázada jelenik meg A Vas megyei könyvtárak értesítője. A jubileumi szám bevezető­jében Takács Miklós említi: „A sokszor egyhangú könyvtári munkát állhatatosan végigkísérő laphoz a csendesebb megemlékezés jobban illik.” Szó nélkül mégsem lehet elmenni amellett, hogy a tudományos és kulturális élet háttérszerep­lőjének tartott könyvtáros szakmán belül a vasiak rangosak, odafigyelnek rájuk. Éppen az „Értesítő” 25 éve az egyik bizonyíték erre. Az ebben közzé­tett egy-egy gyűjteményszervezési, vagy olvasó­­szolgálati módszer ösztönözte arra az ország más részeiben élő kollégákat, hogy tapasztalatcserére jöjjenek Vas megyébe; az itteni könyvtári gyakor­latból született írások közül nem egy szerepelt or­szágos és tudományos folyóiratok hivatkozásai­ban, a felsőfokú könyvtárosképzés ajánlott és kö­telező irodalmi listáin. A jubileumi szám rendkívül adatgazdag, sokré­tű, helyenként színes képét adja megyénk könyv­tári-könyvtárosi életének. Rögtön az első nagyobb fejezetből (A számok tükrében, 1994) meg lehet tudni, hogy tavaly év végén 243 önkormányzati könyvtár működött Vasban. Két városi fiókkönyv­tár (Körmend, Szentgotthárd) szűnt meg, de két új községi szolgáltatóhely is létesült (Bük, Hegyfa­lu). A szegénység, az önkormányzatok egyre csök­kenő pénze tükröződik ebben a statisztikában. Ta­valy 19 községi könyvtár szüneteltette működését, de több helyen (Csánig, Szalafő, Szatta, Zsédeny) már 1991 óta folyamatosan zárva tartják a könyv­tárat. A könyvek árának emelkedése miatt 1993- hoz képest csökkent a vásárolt kötetek száma is. A községi könyvtárak közül tavaly 31, 1990 óta 18 nem gyarapítja állományát. Az olvasók száma va­lamivel kevesebb volt (több mint 10 százalékkal csökkent például Körmenden), ugyanakkor több mint 30 százalékkal több látogató fordult meg az önkormányzati könyvtárakban. Hasonlóan bőséges adatokat közöl a kiadvány a munkahelyi és az iskolai könyvtárakról is. Nagyon érdekes az a tanulmány (szerzője a me­gyei könyvtárban dolgozó Lukácsné Varga Judit), amely a könyvtárak vállalkozási lehetőségeiről szól. Arról, hogyan lehet a vállalkozás kímélé­sén­ túllépni ezekben az intézményekben. Konk­rétan a helyismereti anyag számítógépes feltártsá­­gát, és néhány számítógépes jogszabálynyilván­­tartó­ rendszert nevez meg ennek a rétegnek a ki­szolgálására, de megtudható az is, hogy a megyei könyvtár tevékenyen részt vett a Vállalkozói In­formációs Project munkálataiban. Összegyűjtöt­ték például a megye területén működő információ­­ellátással foglalkozó cégeket a VIP-TIPPTÁRban. „Könyvtárunk a vállalkozói információs szolgál­tatások területén annyit vállal, amennyire ereje és kapacitása van... Már csak a vállalkozóknak kell vállalkozniuk arra is, hogy az eléjük tálcán kínált informálódási lehetőségeket kihasználják.” Az or­szágos project keretében tavaly a szombathelyi ta­nárképző könyvtáros tanszéke 120 órás tovább­képző tanfolyamot tartott a vállalkozók informálá­sába bekapcsolódott könyvtárak munkatársai szá­mára. Erről Téglási Ágnes közöl dolgozatot. Bárki Katalin pedig arról ír, hogy — az országban hato­dikként — a szombathelyi főiskola könyvtára csat­lakozott az ALEPH integrált számítógépes rend­szerhez, s mintegy referenciahelyként működik. Kuntár Lajos könyvtárossá válásáról jelentetett meg visszaemlékezést. A kiadványok közül két bibliográfiáról olvashatunk részletesen. A folyóirat végén közölt Hírek bizonyítják: ha csendben is, ha kissé háttérbe szorulva is, de egyál­talán nem eseménytelenül zajlik a vasi könyvtáro­sok, könyvtárak élete. KULTÚRA Elolvad a hólabda Vasváron romokat közlő szórólapon bárki üzenhetett, s mindig az választhatott újabb költeményt, címzettet, akinek a verset küldték. Ám a hólabda egyre lassabban, nehézkesebben gumit, s mostanra el is olvadt, talán mert jön a nyár, talán mert minden játéknak az a sorsa, hogy elkopik. Akik szívesen részt vettek, vagy részt vettek volna ebben a szívküldi­­hez hasonló akcióban, ne keseredjenek el. Van még ötlet a népművelők tarsolyában. Azt ígérik, júniustól a vers-hólabdát felváltja valami más. Testvérmúzsák tizenötödször Ahogy a gyermekszív látja... • SZAKÁLY ÉVA Ha valaki betéved mostaná­ban a szombathelyi Művelődési és Sportházba, érdemes felfá­radnia a galériára, ahol három­száz gyermekalkotás mesél ar­ról, hogyan látják a világot a gyerekek, mi érinti meg őket igazán, s a rajztanárok által ta­nítva és inspirálva mit tudnak megjeleníteni ebből, s önma­gukból. Az idei, a tizenötödik alkalommal megrendezett Test­vérmúzsák című kiállítás egyik újdonsága az, hogy az idén elő­ször szerepelnek itt nemcsak a szombathelyi rajzos gyerekek, hanem a megyéből mindazok, akik így is meg akarták mutatni magukat. A megyeszékhelyről 15, a megyéből 17 általános is­kolából közel hatszáz gyermek­alkotásból válogathatott a zsűri, s a színvonalra jellemző, hogy soha ennyi díj még nem lelt gaz­dára. Kár, hogy nem lehettünk ott a megnyitón, amelyen a Pa­­ragvári utcai iskolások színi­forma játék- és mozgásattitű­dökkel szórakoztatták a közön­séget, s a tetoválás szolidabb formájaként megjelenő divatos testfestést mutattak be a főisko­lások segítségével. Örülhetünk annak, hogy gyermekeink szeretik a termé­szetet. A tárlatnak csaknem fele a természetre csodálkozik. Van ebben kisiskolás által egyetlen vonallal megrajzolt nyuszi csakúgy, mint a kedvenc kanári vagy kutyus, csodaszarvas — de legtöbb alkotáson a halak tűnnek fel cápaként, vagy béké­sebb formában. Ebből arra is következtethetünk, hogy sok ki­csinek van otthon akváriuma, kutyája vagy madara. Van olyan kis mű, amely a világűrbe röpít bennünket, az elvont gondolko­dás is jelen van például a Di­menziókban vagy a Tükröződé­sekben, de láthatóan ezeket is a természet ihlette. Nagyon sok a történelemhez kapcsolódó alkotás: az igazsá­gos Mátyás király, Husz János a máglyán, lovagok, gladiátor­harc, Kossuth Lajos, várak agyagban, rajzban, képregény­ben, de főleg a technikaként nagy számban megjelenő batik­­ban. A vallási témák között Mária, Jézus és a Szent család szerepel meghatóan, kedvesen. S meny­nyi, de mennyi humor van a gyermekeinkben! Az idén szin­tén sláger agyagfigurák közül a bábokon, maszkokon derülhe­tünk, a házaspáron, s azon az ál­latseregleten, amelynek alkotó­ja kijelenti: „Ezek nem mi va­gyunk!” Van ex libris, sok szép szőttes, fajáték, újdonság a pa­pírmasé használata, s igazi derűt lop szívünkbe a bábokkal te­leaggatott fa, amelyet a vasvári­ak küldtek, különben vidékről innét érkezett a legtöbb alkotás. Az irodalom- és meseszeretetet tükrözik az illusztrációk, ame­lyeken Ludas Matyi, A kis bice­bóca, Pinoccio jelenik meg. És természetesen nem hiányoznak a közvetlen környezetből a csa­ládok, a barátok, a testvérek: aranyosan karikaturisztikusak ezek a rajzok, de van közöttük tanulmány-portré értékű is. Ér­dekes­ munkaábrázolást mind­össze kettőt láthatunk. Gyü­mölcsszedőket és mezőn szor­­goskodókat. Naponta vonulnak a kis csa­patok tárlatot nézni. Nekik csakúgy öröm lehet, mint ne­künk, akik ezen a hullámhosz­­szon foghatják a 6—14 évesek rajzos üzenetét. Az idei magas nívó pedig a rajztanárokat is mi­nősíti. HÍREK Növény­grafikák A Természetvédelem éve Európában és Vas me­gyében címmel holnap délután 2 órától értekezlet lesz a szombathelyi MMIK-ban, mely Simon Károly grafikai kiállításá­nak megnyitójával kezdő­dik. A Pro Natura megyei egyesület rendezésében védett növényeink, védett értékeink tekinthetők meg a művész kiállításán. Terefere klub Évek óta klubnapra gyűlnek össze idősebb emberek keddenként dél­után öt órától Szombathe­lyen, a Savaria nagyszálló­ban. A Terefere klub oly népszerű lett, hogy a szomszédos Ausztriából is átjárnak azok, akik jó tár­saságra, oldott hangulatra, kulturált kikapcsolódásra vágynak. Az évek során eddig már húszan létesítet­tek párkapcsolatot a klub­ba járók közül. Májusban, a szerelem hónapjában rendezett összejövetele­ken zongorajáték is kíséri az alkalmi tereferét. e

Next