Vas Népe, 1996. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-14 / 138. szám

1996. június 14. PÉNTEK Mától: Magyar Textilbiennálé Ötmillió forint a falon: a gobelin negyvenhat művész közös munkája • Ölbei Lívia Ma délután négy órakor nyí­lik meg a Szombathelyi Képtár­ban a 14. Magyar Textilbienná­lé, vele együtt áll. Nemzetközi Miniatűrtextilbiennálé és az 1. Zászlóbiennálé. A képtár kö­zönsége megtekintheti a Rózsa Anna Alapítvány, valamint az 1994-es textilbiennálé díjnyer­tes alkotásait is. A tárlatok au­gusztus 31-éig tartanak nyitva. A részletekről Cebula Annát, a képtár textilgyűjteményének vezetőjét kérdeztük: " Az idén mind a fal- és tér­textil, mind az alkalmazott textil kategóriában született művek témája a magyar honfoglalás 1100. évfordulója, ezért a 14. Magyar Textilbiennálé a Mille­centenárium '96 címet kapta. Bár a téma korlátok közé szorí­totta a művészi gondolat szár­nyalását, igényes és változatos művek születtek. A Rózsa Anna Alapítvány díját fal- és tértextil kategóriában az idén Lencsés Ida Örökség című — a klasszi­kus latin múltat­ műveltséget idéző — gobelinje kapta. Alkal­mazott textil kategóriában Ko­vács Péter a győztes, Aurum és Argentum elnevezésű jacquard bútorszöveteivel. Fal- és tértex­til kategóriában 86 alkotás neve­zett a biennáléra—a zsűri 49-et javasolt kiállításra —, az alkal­mazott textil kategóriában 36 munkából 32 ütötte meg a mér­cét. A Rózsa Anna Alapítvány díjára nem pályázott a biennálé valamennyi résztvevője. — Hallani lehet mostanában arról, hogy a textilművészet ki­fulladóban van. Mindaz, amit elmondott, cáfolja ezt a véle­ményt. — Egyáltalán nincs szó kiful­ladásról. Világszerte élénk az érdeklődés a textil különböző formái iránt. Az ipari textil al­kalmazott textillé alakult, (ál­landóan) kísérletezik, új utakat keres a miniatűr textil. A 11. Nemzetközi Textilbiennáléra 517 jelentkező közül 145 mű­vész munkáját fogadta el a zsűri. 34 ország művészei küldték el nekünk piciny — 25x25x25 centiméteres —, ötletes alkotá­saikat, amelyek között van ró­zsaszirmokból készített edény és matchboxokból összeállított mini roncstelep, hogy csak ket­tőt említsek a gazdag választék­ból. — Mi lesz a művek sorsa? — Reméljük, hogy a Műve­lődési és Közoktatási Miniszté­rium egy — természetesen ol­csóbb — alkotást megvásárol a képtárnak a biennálé után. Azt a nagyméretű gobelint, amelyet egy XII. századi térkép nyomán közösen készített negyvenhat (!) művész, már „kinézte” az Iparművészeti Múzeum főigaz­gatója, dr. Lovag Zsuzsa — ő nyitja meg egyébként ma dél­után a biennálét. A Térkép hatá­rok nélkül című falikép ára 5 millió forint. A minitextil gyűj­teményünk folyamatosan gya­rapszik: az idén például minden meghívott művésznek megír­tuk, hogy örülnénk, ha a bienná­lén kiállított alkotását a képtár­nak ajándékozná. A résztvevők kétharmadától pozitív választ kaptunk. Az adományozással a művész is jól jár, hiszen munká­ja így további kiállításokon for­dulhat meg, és Szombathelynek rangja van a (textil)világban. *** Az idei Magyar Textilbien­nálé díjazottjainak nevére ma derül csak fény: a zsűri tegnap végezte el nehéz munkáját a Szombathelyi Képtárban. Ugyancsak ma, délelőtt 11 órakor konferencia kezdődik a képtárban Európa és a magyar textilművészet kapcsolata a honfoglalástól napjainkig cím­mel. Az előadások sorát dr. Sze­­gedy-Maszák Mihály egyetemi tanár kezdi, történelmi beveze­tővel. Dr. F. Dózsa Katalin mű­vészettörténész a millenniumi pesti divatról, dr. Nagy Zoltán néprajzkutató a céhzászlókról beszél, Wehner Tibor művészeti író témája pedig a mai textilmű­vészet: síkban és térben. TEVEJEGYZET Vészhelyzet • Szenkovits Péter Mostanság talán a legnép­szerűbb és leghatásosabb tele­víziós sorozat — ki ne tudná? — a Vészhelyzet. Ha annyi fo­rintom lenne, ahány honi néző figyeli kedd esténként Green, Ross, Lewis, a már nem is annyira zöldfülű Carter dok­tor és társaik szakmai, emberi küzdelmét, akár egy ötös lottó (bár nem rekordot elért) nyer­tesének is beillenék. Hát ha még a földkerekség Vészhely­zet-rajongóinak számát forin­­tosítanánk... S hogy mi lehet e sorozat si­kerének titka? Egyrészt maga a cselekmény helyszíne: kór­házban valamikor minden né­ző — vagy hozzátartozója — volt, van, vagy éppen lesz. Másrészt a fordulatokban dúskáló, életszerű forgató­­könyv, amely hatásosan su­gallja: a főhősök nemcsak a betegekért, hanem valójában saját magukért, egzisztenciá­jukért, életükért, családjuk boldogulásáért is vívják har­cukat. Azt a harcot, amelyet amúgy a nézők maguk is meg­vívnak, amikor éppen nem a tévékészülékek előtt ülnek. Harmadrészt: a szakmát a kis­­ujjából is kirázó televíziós stáb, és semmiképpen sem utolsósorban: a kiváló színé­szek. Ne legyünk szerénytele­nek, kimondhatjuk: a magyar szinkron is dobott az egészen. Nincs vészhelyzet persze, mert szerencsére azért nem ez az egyetlenegy élvezhető so­rozat magyar televíziós csa­tornákon. A TV 2-esen nem­régiben fejeződött be A püs­pök című, nívós spanyol filmfolyam, amely egyebek között azt is bizonyította, s egyáltalán nem demagóg mó­don, hogy egy túlnyomórészt értékes életet élő magas egy­házi méltóság is lehet olykor­olykor gyarló. Végül is nem az a lényeg, hogy mi dominál va­lakiben? A húsz részben jelentkező Emilie című kanadai sorozat a Dunán pedig egy lírai történet arról, hogy egy fiatal, tiszta, tehetséges pedagógusnő is minden ellenkező híresztelés ellenére hús-vér nő. A számomra legeslegked­vesebb sorozat azonban befe­jeződött: a spanyol Don Qui­jote, Fernando Ray-jel a cím­szerepben, szintén a Dunán. Ha a már említett három tele­víziós folyam azért is szívme­lengető, mert valahol kicsit önmagunkra is ismerhetünk — vagy olyanokká szeretnénk válni, mint a főhősök, vagy olyan (képzelt) közösségek­ben szeretnénk élni, mint ők, s valami hasonlóan hasznosat szeretnénk létrehozni min­dennemű erőszak, brutalitás vagy éppen felszínesség kizá­rásával —, akkor Don Quijote nagyon is a mai korról és em­beréről beszél. S arról is, hogy vészhelyzetben (hol nincs ma az?) se adjuk meg magunkat egykönnyen, akkor se, ha fele­barátaink olykor hülyének néznek bennünket. Kemenesaljai betyárvilág Mától vasárnap estig megele­venedik a hajdanvolt betyárvi­lág a Kemenesalján. Igazi rab­lástól, rajtaütéstől talán senki­nek sem kell tartania, annál több szórakozásban, látványosság­ban lesz része annak, aki az el­következendő napokban a kör­nyékre: Celldömölkre, Dabró­­kára, Sitkére látogat. Ma délelőtt fél tízkor gőz­mozdony vontatta nosztalgiavo­nat indul Sárvárról Jánosházára , onnan autóbuszok szállítják az érdeklődőket Dabrókára, ahol a csárda mellett ökörsütés, pásztortalálkozó, kirakodóvásár várja őket. A vonat délután fél ötkor indul vissza Sárvárra. Holnap délután fél háromkor a celldömölki vasútállomásról is nosztalgiavonat indul: a Ság hegyre, ahol népi hagyományok elevenednek meg, és minden bi­zonnyal a torkok sem maradnak szárazon. De talán a szemek sem: a program vendége Bach Szilvia parodista. Vasárnap a sitkei kastélyfo­gadó kertjében mulatsággal zá­rul a betváros kemenesaljai hét­vége, amelyből hagyományt szeretnének teremteni létreho­zói: a Vas Megyei Közgyűlés idegenforgalmi szakbizottsága és a celldömölki, illetve a sárvá­ri polgármesteri hivatal. Az idén természetesen a millecentenári­­umhoz kapcsolódik a „Betyár­világ Kemenesalján”. Hogy ne csak történelmünk makulátlan személyiségeire emlékezzünk... KULTÚRA Bloom­ék nem teketóriáznak • Prieger Azt már megszoktuk a szom­bathelyi Bloom Galéria gazdái­tól, hogy amit csinálnak, az rendszerint zseniálisan illeszke­dik a korszellemhez, így felesle­ges tiszteletköröket ez ügyben most talán nem is látunk. Ellen­ben megint volt itt egy kiállítás, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül. A Megyik-Bortnyik- Szabó-Csutak-kvartett tárlata — ma még látható a Petőfi Sándor utcai Bloom Galériában — újabb bizonyíték arra, hogy mennyire nagy szükség van a „bloomosok” munkájára. Megyik Jánost és Bortnyik Évát nem kell különösebben be­mutatni lapunk olvasóinak, ró­luk már ejtettünk szót e hasábo­kon. Nem úgy Csutak Magdol­náról és Szabó Nóráról. Azt írja Kovalovszky Márta Szabó Nóra művészetéről, hogy „megfakult kéziratokra, megkopott sírkö­vekre, az emlékezet működésé­re, annak sokszálú, meg-meg­­szakadó, majd újra folytatódó, bonyolult szövevényére kell gondolnunk”, ha e képek előtt állunk. Na most én nem tudom, hogy mire kell gondolnunk bi­zonyos képek előtt állva — le­het, hogy semmire —, de egy biztos: „Szabó Nóra képei — Kukorelly Endre gondolataival — a kifejezés eredetéről szól­nak”. Ahogy kép és írás elválik. Ahogy két ágra szakad. Vagy ahogy az író fogalmaz: amiképp ugyanoda jut. „Nem tudom, miért volna az anyag méltatlan az isteni termé­szetre?” — kérdezi Spinozával Csutak Magda, akit — a műveit elemzők szerint — leginkább „az anyagba való mélyreszállás érdekel”. Vagy ahogy egy má­sik helyen olvasható: Csutak nem teketóriázik, a végső kérdé­sekre kíváncsi. Akárcsak a Bloom-ügy iránt elkötelezett „galériások”, akik tudják, mi kell nekünk. Nem teketóri­áznak. A Vígszínház sikere a bonni fesztiválon Kárpáti Péter Országalma című darabjával Rendkívül nagy sikert aratott a Vígszínház társulata kedden este a bonni színházi fesztiválon az Országalma című darab be­mutatásával. A nézőteret teljes egészében megtöltő közönség szűnni nem akaró tapssal és bravó kiáltások­kal jutalmazta Kárpáti Péter vi­dám, játékos és szatirikus szín­művének szinkrontolmácsolás­sal kísért bemutatóját. Különö­sen hangos elismerés fogadta a Mátyás királyt alakító Rudolf Pétert és a Csulánó szerepét ját­szó Szarvas Józsefet. A Bonni Biennálét 1992 óta rendezik meg, s az idei 11 napos programra 20 európai országból 26 előadást hívtak meg. Reykja­­víktól Vilniuson át Isztambulig a legkülönbözőbb stílust és ha­gyományt képviselő társulatok mutatják be kizárólag kortárs szerzők darabjait. A fesztivál hagyományához tartozik, hogy a bemutatók után a közönség az illető társulattal megtárgyalja a látottakat. A Vígszínház művészeinek elő­adása után is a közönség egy jó része a helyén maradt, és egy­részt a darab keletkezésének körülményeiről, másrészt a ci­gányság magyarországi helyze­téről érdeklődött. Spiró György, aki a fesztivál vezetőségének felkérésére ajánlásokat tett a meghívandó magyar előadásra, valamint Kárpáti Péter és Simon Balázs rendező beszámolt arról, hogy a társadalmi és gazdasági átalakulás milyen szociális fe­szültségekkel jár, hogyan hat a cigányság helyzetére. Szó volt a művészetek, a kultúra nehéz helyzetéről, a most Bonnban be­mutatott darab budapesti vegyes fogadtatásáról. A társulat siker feletti örömét fékezte viszont, hogy a szokat­lanul síkos színpadon még az el­ső felvonásban elcsúszott, és kézsérülést szenvedett a gólya­lábakon közlekedő Pályi János, de hősiesen végigjátszotta az előadást, és csak a bemutató után vitték orvoshoz. VAS NÉPE . HÍREK Bábfesztivál Békéscsabán A Szombathelyi Báb­színház is fellép a XI. Bé­késcsabai Nemzetközi Bábfesztiválon, amelyet július elseje és július ne­gyedike között rendez meg a Békés Megyei Mű­velődési Központ, és amelyre 17 magyar és kül­földi együttes hivatalos. A gyermekeknek játszó báb­színházak világtalálkozó­jának számító csabai fesz­tivál bemutatói a Jókai Színházban, a művelődési központban, a Nagy Imre téren, valamint a Mese­házban lesznek. Július 1- jén, hétfőn, az ünnepélyes megnyitó után a csabai Napsugár, valamint egy­­egy lengyel és belgiumi bábszínház adja elő műso­rát. A négynapos fesztivál második napján szerepel a szombathelyi társulat. A találkozón emlékkiállítás nyílik a fesztivált megál­modó és megteremtő báb­művész, a csabai Napsu­gár Bábegyüttest alapító s világhírűvé tevő Lenkefi Konrád tiszteletére. Vándor Pufi-díjas Juhász Jácint színmű­vész kapta az idei Vándor Pufi-díjat. A Madách Színház társulatának egy­hangú döntése alapján megszavazott, legjobb epizodistának járó elisme­rést az Erzsébet körúti együttes szerdai évadzáró ülésén adták át. A Vándor Pufi-díjat az 1990-ben el­hunyt Vándor József csa­ládja alapította 1992-ben. A legjobb epizódszínészi kitüntetésről minden év­ben titkos szavazással döntenek a társulati tagok. A Vándor Pufi-díjat első­ként Dengyel Iván vette át 1992-ben. TETSZÉS SZERINT • Egyházmegyei kiállítások­ A Szombathelyi Egyházme­gye három millecentenáriumi kiállítását tekinthetik meg az ér­deklődők augusztus 20-áig Szombathelyen, az Eölbey-ház­­ban. A Szent Lászlóról, a pápalátogatásról és az egyházmegye szentszéki kapcsolatáról összeállított kiállítást, valamint a szentkorona másolatát kedden és csütörtökön délután 2—4, szerdán, pénteken és szombaton 10—12 óra között nézhetik meg. • Napórák. „Napfény nélkül mit sem érek” címmel nyílik kiállítás — hordozható napórákból — holnap délelőtt tizen­egy órakor a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum biliárdter­mében. A kiállítás az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Nem­zeti Múzeum és az Országos Műszaki Múzeum közreműködé­sével készült. • Őrségi barangolás. Ingyenes, egynapos kirándulást szervez az Őrségbe a MATUR Szövetség Vas megyei szerve­zete — holnapra. Indulás 8.00-kor a szombathelyi vasútállo­más express áruraktára elől, illetve 8.40-kor a körmendi vár udvarának déli kijáratánál lévő parkolóból. Program: a Bat­thyány kastély megtekintése, Hegyhátszentjakab, Vadász-tó, Pankasz—szoknyás harangláb, Őriszentpéter—helytörténe­ti gyűjtemény, Szalafő—Pityerszer, Magyarszombatfa—fa­zekasház, látogatás egy fazekasnál (korongozás), veleméri műemlék templom. Utazás: autóbusszal.Várható hazaérke­zés: 19.30. Id­envezető: dr. Csiszár Károly. Jelentkezni lehet a Savaria Tourist Utazási Irodában (Szombathely, Berzsenyi tér 2.; Telefon: 94/324-341). • Bessenyei Ferenc színművész lesz Pammer István be­szélgetőpartnere ma este a vasszécsenyi VIV-kastélyszálló­­ban. A talk-show — amelyre minden jegy elkelt — hét órakor kezdődik. A műsorban közreműködik Gyarmati István zongo­rista.

Next