Vas Népe, 1997. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-28 / 50. szám

1997. február 28. PÉNTEK HÁTTÉR Vadvirágot unokáinknak! Vas megye természeti értékei, védett tavaszi virágai „ Tavasz, tavasz, virágok friss füvek közt. Tegyétek félre a kést, a botot. Füvek, virágok e két durva eszközt nem szívlelik, mert bántani szokott. Bot és kés ellensége a virágnak, kaszálja és nyesi vakon, vadul. És ellensége az egész világnak, mert emberekre is rászabadul..." (Részlet Nadányi Zoltán Virágok című verséből) Képes összeállításunk mind­azoknak szól, akik szeretnék megismerni, megismertetni és megvédeni Vas megye természe­ti értékeit. Sokan látták már az itt szereplő vadvirágokat, bizo­nyára arról is hallottak, hogy vé­dett növények is vannak közöt­tük. De hogy valójában melyek a védettek, és pontosan mit je­lent a törvényes védelem, nem tudja mindenki. Mi sem igazolja jobban mindezt, mint az az évről évre visszatérő jelenség, hogy a virágárusok tavaszi kínálatában megyeszerte láthatjuk azokat a növényeket, amelyeket a termé­szetvédelmi törvény szerint ol­talmazni kellene. Biztosak va­gyunk abban, hogy e nem kívá­natos jelenség és a vele szemben tapasztalható közöny főleg tájé­kozatlanságból fakad. Az itt lát­ható vadvirágok mind előfor­dulnak megyénkben, állomá­nyaik és élőhelyeik védelme nemcsak törvény szabta, de er­kölcsi kötelességünk is. A ter­mészet védelméről szóló 1996. évi 53. törvény 42. paragrafusa szerint „tilos a védett növényfa­jok egyedeinek veszélyeztetése (beleértve virágának, termésé­nek, vagy szaporításra alkalmas szervének, például hagyma, gu­mó), engedély nélküli elpusztí­tása, károsítása, élőhelyeinek veszélyeztetése, károsítása”. A törvény a védett fajok eszmei ér­tékéről is rendelkezik. Sokak számára érthetetlen a helyen­ként tömegesen előforduló nö­vények védelme. Ezt jellemző élőhelyeik (például keményfali­­get-erdeink) megfogyatkozása indokolja. Írásunkkal nem azoknak kí­vánunk lelkiismeret-furdalást okozni, akik alkalomszerűen egy-egy tarka vadvirágcsokor­ral kedveskednek hozzátarto­zóiknak, avagy lakásukat díszí­tik velük. Inkább azt szeretnénk elérni, hogy védett növényein­ket megismerve, védelmüket betartva ezek egyre ritkábban, illetve egyáltalán ne kerüljenek a csokrokba, vázákba. Ily mó­don minél többen váljanak ré­szeseivé a természeti értékeink­ről való közös gondoskodásnak, hogy unokáinknak is örökül hagyhassuk a természet e sze­­met-lelket gyönyörködtető gyó­gyító kincseit. A kikelet mindig várt, legko­rábbi hírnöke, télbe fáradt köz­érzetünk kedves-szerény re­ménycsillaga a hóvirág (Ga­­lanthus nivalis) — a legismer­tebb vadvirágok egyike. Neve nemcsak korai megjelenésére, s a virág színére utalhat, de temér­dek mennyiségével hószerű le­pellel is elboríthatja a tél havától épphogy csak megszabadult üde erdeink alját. Valamikor úgy tűnt, hogy kipusztíthatatlanul sok van belőle. Sajnos évtizede­ken keresztül a sok szedés és hagymáinak kiásása, kereske­delme — noha nemzetközi egyezmény is tiltja (Washing­ton, 1973) — egyre komolyab­ban veszélyezteti. Mivel évről évre a legszebb, legjobban fej­lett egyedeket viszik el, csak a kevésbé szépek, gyengén fejlet­tek maradnak meg, illetve sza­porodnak tovább (a tudomány ezt a genetikai állomány romlá­sának nevezi). Annak ellenére tehát, hogy az itt bemutatott vi­rágok közül egyedül ez nem vé­dett, kíméljük. Ha csak lehet, keveset szedjünk belőle. Nőna­pon a kevesebb szálból álló cso­kor is lehet kedves. Kiskertben magjáral, vagy egy-két hagyma elültetésével is szaporítható. A hóvirág közeli rokona, de annál jóval ritkább, s így kevés­bé közismert a tavaszi tőzike (Leucojum vernum). Virágzása inkább már a hó teljes eltűnését kíséri. Tőkocsányán egy vagy két harang alakú, fehér virág csüng, lepelleveleinek széle sár­ga vagy zöld pettyes. Nyirkos talajú gyertyán- és bükkelegyes erdőkben szórványosan, folyó­menti ligetekben, égeresekben egyes helyeken tömegesen is előfordulhat. Megyénkben első­sorban a Rába- és a Répce-menti erdőkben. Kiskertekbe telepíté­se Közép-Európában 1420-ig követhető vissza. Sajnos máig előfordul hagymástól való be­gyűjtése, noha magról is jól sza­porítható. Állományainak fo­gyatkozásával vált veszélyezte­tetté. 1988 óta védett, egy-egy tő eszmei értékét a képe(k) alatt tüntettük fel. Február—március forduló­jától, közvetlenül a hóvirág után nyílik a költői bájú, törékeny megjelenésű kakasmandikó (Erythronium dens-canis). Hamvasszürke alapon barnán foltozott, átellenesen álló két tő­levele fogja közre magányos, bókoló virágját. Hasonlatossága miatt népiesen tavaszi ciklá­mennek is hívják. Élénk bíbor­piros lepellevelei eleinte előre­fordulnak, majd fokozatosan szétnyílva hátrahajlanak — ba­lerina a virágok világában! Üde gyertyán- és bükkelegyes er­dőkben lelhető fel, főként az Őr­ségben és a Vend vidéken. A leginkább a mediterrá­­neumban elterjedt sáfrányok nemzetségének hazánkban négy, megyénkben azonban csak egy faja fordul elő vadon. Az Alpok némely alhavasi rétjé­re a második „hófátylat” a fehér sáfrány (Crocus albiflorus) se­regnyi tömege varázsolja. On­nét érkeztek hozzánk cserme­lyeken leereszkedve, a Gyön­gyös-patak habjaiban ma már csak egyetlen jelentős hazai ál­lományának magvai. A Kőszegi Tájvédelmi Körzet területén lé­vő, korábban ismert élőhelye a melioráció áldozatául esett. A hótakaró alól felszabadult, le­nyomott ártéri gyepből március­ban tűnnek elő az 5-10 centimé­teres, hagymagumós növény fe­héres „kelyhei”. Tőálló, kes­keny, szálas levelei — mint minden sáfrányé — közepükön fehér csíkot viselnek. Védett, a kipusztulás közvetlen veszélye fenyegeti! Nyugat-Dunántúlon, Sop­rontól a Mecsekig a gyertyános­tölgyesek, bükkösök gyakori kora tavaszi dísze a szártalan kankalin (Primula vulgaris). Megyénkben is szép számmal nő, hosszúkás levelei által ölelt virágcsomói világító foltjaikkal tarkítják az erdők alját, vagy kénsárga mintát szőnek az erdő­széli, éledő gyepek fakózöldjé­be. Gyakori, régóta közkedvelt kerti virág, mely egy-egy tövé­ről jól „elveti magát”, és elsza­porodik. Kiskertbe azonban in­kább a termesztett, bíborlila színváltozatát ültessük, hiszen az alapfaj 1988 óta védett! A kökörcsineket a hideg ellen védelmet nyújtó sűrű, fehér sző­rű „bundájukról”, harang alakú virágaikról és szeldelt leveleik­ről, később repítőszőrös termé­seiről ismerhetjük meg. Száruk a virágzás alatt fokozatosan nyúlik meg. Védett sztyeppnö­vények. Kevéssé háborgatott napos, száraz lejtőkön szem­gyönyörködtető jelei az ébredő tavasznak. A leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) virágai felállók, nagyobbak, kékesibo­­lyásak. A fekete kökörcsin (Pul­satilla nigricans) virágai bóko­­lók, kisebbek, bíborfeketék, ke­vésbé nyílnak ki. Megyénkben mindkettő ritkán fordul elő, s jó tudni, hogy erősen mérgező nö­vény. A bemutatott virágok közül a legkésőbb, áprilisban „lép szín­re” a magányos, kecsesen bóko­­ló virágjával harangozó kockás­liliom (Fritillaria meleagris). Nevét a lilásbarna leplek jól lát­ható világos sakktáblaszerű mintázatáról nyerte. Szépsége, impozáns megjelenése miatt gyakran végzi a kirándulók csokraiban, sőt piacokon is elő­fordul! Élőhelyei a folyóparti mocsárrétek, nedves kaszálók, keményfaligetek. Ezért fenn­maradását leginkább a műtrá­gyázás, intenzív legelőgazdál­kodás, vízrendezés vagy épp a rétek feltörése veszélyezteti. Ez utóbbi sajnos a nem is olyan rég­múltban megyénkben is meg­történt egyik legjelentősebb Rá­­ba-ártéri állományával. Védett! Kérjük a biológiatanárokat, lelkes tanítványaikat és mind­azokat, akik fontosnak érzik Vas megye természeti értékei­nek megőrzését, gyűjtsék össze megfigyeléseiket és tapasztala­taikat lakóhelyük térségének védett tavaszi vadvirágairól. A védelem és a megbecsülés első feltétele a megismerés. Ehhez kívánt segítséget nyújtani: Dr. Szinetár Csaba, Balogh Lajos (Berzsenyi Dániel Tanár­képző Főiskola Állattan Tan­szék és Savaria Múzeum) A fényképeket készítették: Balogh Lajos, Márkus Teréz, Szinetár Miklós, dr. Szinetár Csaba, dr. Takács Béla, dr. Víg Károly. A megjelenést támogatta a Chemel István Madártani és Természetvédelmi Egyesület. Szártalan kankalin, 1988 óta védett (eszmei értéke 2000 Ft) Tavaszi tőzike (eszmei értéke 2000 Ft) Kakasmandikó (eszmei értéke 10 000 Ft) Kockásliliom bókoló virágainak eszmei értéke 10 000 Ft A hóvirág fehér lepelként borítja az erdőit alját Leánykökörcsin (eszmei értéke 10 000 Ft) Fekete kökörcsin (eszmei értéke 5000 Ft) Fehér sáfrány (eszmei értéke 10 000 Ft) VAS NÉPE .

Next