Vas Népe, 1997. augusztus (42. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-01 / 178. szám
1997. augusztus 1. PÉNTEK KRÓNIKA A Nyírfa-dosszié bezárul Több hiba történt — mondja dr. Monostori Endre országgyűlési képviselő • Erős D. Zoltán Elkészült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának jelentése a Nyírfa-ügyben folytatott ténymegállapító vizsgálatról. A bizottságnak tagja dr. Monostori Endre vasi képviselő is. Vele beszélgettünk az ügy tanulságairól. — A Nyírfa-ügy 1995 februárjában azzal kezdődött, hogy a Határőrség vezetői az Információs Hivatal (IH) közreműködését kérték a szervezett bűnözés és a csempészforgalom felderítésére az északkeleti határtérségben. Az első hiba itt történt, hiszen ez a tevékenység a Nemzetbiztonsági Hivatal feladatkörébe tartozna. Később azonban kormányzati igény merült fel arra, hogy az összes titkosszolgálatnak — hatáskörüktől függetlenül — részt kell vennie a szervezett bűnözés felgöngyölítésében a keleti térségben. Ebből az Információs Hivatal arra következtetett, hogy ez már nem csak a Határőrség kérése, hiszen a kormány álláspontja is megerősítette, hogy ebben a munkában rájuk is számítanak. Ennek jegyében folytatták az információgyűjtést. A Nyírségben az IH-nak volt egy nagyon aktív ügynöke, aki kitűnő kapcsolatokkal rendelkezett. Másfél év alatt több mint kétezer oldalnyi anyagot gyűjtött össze, amelyben bizony szép számmal szerepeltek piszkos ügyek. A második hiba pedig ott történt, hogy a Nyírfa-dossziét úgy megnyitották, hogy azt senki nem engedélyezte, s valójában csak egy év múlva lett hivatalos a dolog. Nagy probléma volt az is, hogy az IH „ráült” az összegyűjtött információkra. A hivatal illetékesei arra hivatkoznak, hogy azért nem terjesztették fel az anyagot az elemző csoporthoz, mert az adatokra nem voltak bizonyítékok, s féltek, hogy miután politikusok, országgyűlési képviselők neve is szerepelt a jelentésekben, a dolog ellenük fordul. Különösen gyakran említették Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter nevét, aki a területfejlesztéssel kapcsolatban gyakori vendég volt a térségben, s óhatatlanul is találkozhatott olyan személyekkel, illetve hozzátartozóikkal, akik nem voltak éppen makulátlanok. Ennek ellenére ez nem volt célirányos vizsgálat, nem irányult konkrétan senki ellen, hanem egy általános adatgyűjtés folyt. — Hogyan pattant ki az ügy? — Egyes állítások szerint egy — a Miniszterelnöki Hivatalnak küldött — névtelen levél irányította rá a figyelmet, míg mások úgy tudják, hogy egy titokzatos telefon. Az azonban felettébb érdekes, hogy ez akkor történt, amikor a nemzetbiztonsági miniszter, valamint az Információs Hivatal vezetői is külföldön tartózkodtak, így nem véletlen, hogy vannak, akik puccsszerűnek érzik a dolgot. Az újonnan kinevezett osztályvezetőnél mindenféle jegyzőkönyv felvétele nélkül foglaltatta le a miniszter kabinetfőnöke az iratokat. Ebből viszont ma már több oldal is hiányzik, így valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy a dosszié teljességében milyen adatokat tartalmazott. — Mit tett a nemzetbiztonsági miniszter, amikor tudomást szerzett a dologról? — Fegyelmi vizsgálatot rendelt el az IH-nál, de ugyancsak meglepő módon már másnap ki is rúgták a hivatal vezetőit. Talán ezért is érzik az érintettek kicsit leszámolásízűnek a dolgot. Az is tény, hogy erre mulasztásaikkal okot is adtak. A bizottságunk jelentése is megállapította felelősségüket, azt azonban kétlem, hogy bűncselekményt követtek volna el. — Egyes vélemények szerint a történtekért felelős a törvényességi felügyeletet ellátó nemzetbiztonsági miniszter, Nikolits István is. — Véleményem szerint ő nem követett el olyan dolgot, ami miatt mennie kellene, ám az kétségtelen, hogy neki is voltak mulasztásai. Alapvetően az, hogy nem kezelte súlyának megfelelően az ügyet. A nemzetbiztonsági bizottságot nem értesítette azonnal a történtekről, de még ennél is nagyobb hiba volt, hogy az anyagot nem adta át elemzésre, s ezután nem továbbította az illetékes szervekhez. Akkor még le lehetett volna csapni a bűnözőkre. Azóta viszont már megsemmisültek a bizonyítékok, a pénzeket tisztára mosták. Előbb ezt kellett volna meglépni, s aztán jöhetett volna a fegyelmi vizsgálat. Bizonyos fokig a miniszter számlájára írható az is, hogy botránnyá dagadt az ügy, hiszen a sajtótájékoztatón olyan dolgot is bejelentett, amiről a bizottságunkat másképpen informálta. Hogy mindezek megtörténhettek, abban véleményem szerint fontos szerepe van a miniszter kabinetirodájának is, amely az indokoltnál nagyobb hatáskörrel rendelkezve rátelepszik a biztonsági szolgálatokra. — Mi lehet az ügy tanulsága? — Az, hogy egyértelműen meg kell határozni a biztonsági szolgálatok feladatait. Sajnos egy évvel a nemzetbiztonsági törvény elfogadása után sem készültek el a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének fő irányait kijelölő, az információ értékelésének és hasznosításának rendjét meghatározó kormányhatározatok. A bizottságunk előírta, hogy ezt a mulasztást hatvan napon belül pótolni kell. Ez viszont nem változtat azon a tényen, hogy a történtek után elbizonytalanodtak a szolgálatok munkatársai, s főleg nem tudják, mit kell tenni akkor, ha netalán egy politikus neve is szóba kerül egy nem éppen tiszta ügy kapcsán. Tűzoltólétrán a menyasszonyáért 130. évfordulójuk megünneplésére készülnek a kőszegi tűzoltók • Némethy M. A jövőre 130 esztendős kőszegi önkéntes tűzoltóegyesület legutóbb a turistákat is érdeklő, nem akármilyen látványossággal szolgált a városban. Egy tűzoltó, ifjabb Fejes Zoltán házasságkötése napján a násznép — amely eleinte csupa tűzoltó kollégából állt — a tűzoltóság udvaráról indult el hosszú menetben. Elöl egy muraközi lovakkal vontatott, felpántlikázott régi létrás fogat haladt, rajta a vőlegénnyel, utána a kollégák, ifjú tűzoltók gyalogosan, majd a mai létráskocsi, a tűzpiros Mercedes autó lépésben zárta a sort, így ballagtak végig a városon, aztán leparkoltak a Kiss János lakótelep egyik tömbházánál, ahol a virágokkal feldíszített Mercedesről felkúszott a létra a lángos ház negyedik emeleti lakásának erkélyére. Azon indult el legényként utolsó bevetésére az ifjú tűzoltó. A hirtelen összeverődött nézelődők nevetve hallgatták, hogy kollégái miként biztatták harsányan: „Most még visszafordulhatsz, Zoli!” Nem tette. A násznéppel együtt vonultak a házasságkötő terembe, majd a Jézus Szíve plébániatemplomba, ahol — lévén a férj evangélikus presbiter, az ara pedig katolikus — a városban eddig egyedülálló módon ökumenikus szertartás keretében, a katolikus pap és az evangélikus lelkész együtt eskette meg őket. „Kötelez bennünket a hagyomány.” A mondatot Kőszeg tűzoltóparancsnoka, Seper András mondja, aki úgy tartja, a kőszegi tűzoltók 130 év alatt sokféle módon szolgálták városukat, sokfajta szövedékkel kapcsolódtak be annak életébe. Vidám epizódokkal, látványos megmozdulásokkal is. Ha ilyennel mostanában még nem is, mint ez az esküvő. De felelevenítettek egy régi szokást, az utcabált. Most augusztus 23-án már negyedszer nyitják ki a tűzoltóság kapuit a vidámságot kedvelő polgárok előtt. Este 8 órától áll majd a bál a belső udvaron. A bevételt (belépőket a tűzoltóságon, illetve az önkéntes tűzoltóknál lehet vásárolni) mint eddig mindig, eszközök vásárlására fordítják. Mindenféle úton-módon próbálkoznak növelni bevételüket, fejleszteni eszközeiket, körülményeiket, például ezért árulnak ők maguk gázpalackokat a tűzoltóság udvarán. Tavasszal, egy verőfényes szombaton a tűzoltók családostul vonultak ki egy hétvégén a Hétforráshoz, azt tisztították ki. Harminc ember egynapos munkájába került az idegenforgalmi látványosság környékének rendbetétele. (Az önkormányzat csak az üzemanyag költségét állta.) Természetesen a munka, a gyakorlatozás állandó része a kőszegi önkéntes tűzoltók életének. Az elmúlt hetekben sem pihentek, majdnem negyvenszer riasztották őket bajba jutott emberek. Nem mindenütt tiszták a belvizet elvezető árkok, sokaknak elázott a pincéje. A legnagyobb bajt Bükön tapasztalták, ahol a kempingbe kétszer is ki kellett vonulniuk. Egyszer egyméteres víz állt benne. Este 8 órától hajnali 3-ig szivattyúzták a vizet. Nemrégiben ifjú tűzoltóknak szerveztek tábort. Két osztrák csapat és három magyar (egy zalaegerszegi, két vasi) táborozott Kőszegen. Jövőre a 130 éves évfordulót országos ifjúsági tűzoltótáborral akarják ünnepelni. Az idei volt a főpróba. Fotó: Németh Iván VAS NÉPE 3 MEGKÉRDEZTÜK Rejt-e veszélyt az utcán árusított gyümölcs? • Budai R. A zöldségtől, gyümölcstől roskadozó asztalok, pultok látványa szemre szép, idegenforgalmi vonzereje tagadhatatlan. Üzleti és vásárlói szempontból egyaránt ésszerű a nyár kincseit a legforgalmasabb helyeken kirakni: főutak mentén, pályaudvarokon, buszmegállók közelében, ahol sok ember mozog. A kérdések is a nagy gépkocsiforgalom, buszforgalom miatt fogalmazódtak meg: nem veszélyes-e az ilyen helyeken vett gyümölcsöt, zöldséget megenni? Nem nagyobb-e a szennyezettsége? Egyáltalán ellenőrzi-e valaki a forgalmas helyekre kirakott termékek szennyezettségi értékeit? A kérdésekkel az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Vas megyei szervezetének főorvosát, dr. Czápos Esztert kerestük meg: — A zöldségek, gyümölcsök utcai, főút menti árusítása nem tilos, semmi nem tiltja. Az engedélyezés az üzletnyitásról szóló, idei kormányrendelet értelmében a helyileg illetékes jegyzőktől függ. Tudomásom szerint a jegyzők meg szokták kérni a helyi ÁNTSZ hozzájárulását. Szakmai szempontból azt mondhatom, hogy nincs különösebb veszélye az utcán vásárolt gyümölcs, zöldség fogyasztásának. Korábbi vizsgálatok azt igazolták, hogy a leszedett zöldségbe, gyümölcsbe nem épül be a környezeti szennyeződés. A por, a kipufogógázból kiáramló ólom rárakódhat ugyan a termékekre, de alapos mosással, hámozással ezektől meg lehet szabadulni. A káros anyagok inkább a termelés során szívódnak fel. GLOSSZA Nemes verseny „A valóság szebb a statisztikánál” jelentette ki minap az ország rendőrfőkapitánya. A statisztikát, mely szerint az év első hat hónapjában 9,6 százalékkal nőtt a bűnözés, magam is elég randának tartom, ezért szívből örültem annak, hogy nem az a valóság. Némileg nyugtalanított ugyan, hogy a statisztika és a valóság, mint az elmúlt öt-hat évtizedben általában, már megint eltérnek egymástól, de mivel eddig a statisztika volt a szebb, a fordulat korszakalkotónak tűnt, és gyorsan megnyugodtam. Ezután megtekintettem a valóságot, melyet a főkapitány úr a következésképpen körvonalazott:.....Amióta nőtt a rendőri jelenlét a közterületeken, az emberek biztonságosabbnak érzik lakóhelyüket.” Gyorsan ittam tizenegy korty vizet lélegzetvétel nélkül, legyűrve így a hirtelen rámtört csuklást, majd megkíséreltem eligazodni a statisztika és a valóság egyszeriben bonyolulttá váló összefüggései között. Tehát: azok az adatok, melyeket a rendőrség által feltárt tények alapján a statisztika közölt, nem tükrözik a valóságot. És bár a bűnözés valóban növekedett 9,6 százalékkal, a valóság mégsem ez, hanem az, amit a lakosság érez a több rendőr láttán. Ha most már arról is sikerül bizonyosságot nyerni, hogy a lakosság azon része, mely a 9,6 százalékkal megnőtt bűnözés kárvallottja volt, szintén így érez, akkor a kérdést le is zárhatjuk. Nem mintha kételkednék a főkapitány úr prognózisában, csupán a biztonság kedvéért—végül is a valóság és a statisztika közötti szépségverseny eredményéről kell szavaznom — mielőtt döntenék, megnézem, mi is áll az értelmező szótárban az „ érzékcsalódás’’ és az „ illúzió” címszavak alatt. B. B. Az évszázad legerősebb éve