Vas Népe, 1998. június (43. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-02 / 127. szám
1998. június 2. KEDD Újraavatták a II. világháborús emlékművet • Kaiser E. — A Hősök Napján emlékezzünk mindazokra, akik életüket áldozták a hazáért, ők adjanak erőt ahhoz, hogy ne legyenek többé hősi halottaink — mondta Zsíros Imre, a Szombathelyi Szépítő Egyesület titkára vasárnap, a szombathelyi 11 -es Huszár úti kórház előkertjében, a II. Világháborús Hősi Emlékmű újraavatásakor. Korábban a szombathelyi Jáki úti temetőben róhatták le kegyeletüket az utódok, mostantól a 11- es Huszár úti kórház kertjében álló obeliszk is őrzi a hősök emlékét. A kórház kertjében álló szobor feltehetően az egyetlen emlékmű hazánkban, melyet a háború alatt, 1943-ban állítottak a világégés áldozatainak. Az emlékmű sokáig a kórház pincéjében állt, az intézmény egyik munkatársa hívta fel a figyelmet rá. A levéltári, könyvtári kutatás nem járt eredménnyel, nem sikerült kideríteni, vajon az első, vagy a második világháború hallottainak állított-e emléket az obeliszk. A szépítő egyesület felhívást tett közzé. Dr. Vitéz Molnár Zoltán nyugalmazott alezredes felismerte az emlékművet, s rendelkezett néhány, az emlékmű avatásakor készült fényképpel is. A 11-es Huszár úti intézmény ekkor honvédkórház volt, kertjében állt az obeliszk. Az emlékművet vasárnap Baji János plébános szentelte fel, koszorúzott a honvédség, a határőrség, a rendőrség, a szombathelyi és a megyei önkormányzat és több társadalmi szervezet képviselője is. A hősi halottak utódai is virágot helyeztek el az emlékművön. A szombathelyi hősök napi megemlékezést az emlékmű avatása előtt a Március 15. téren tartották, ünnepi beszédet mondott Náday Gyula alezredes,helyőrségparancsnok. Felszentelték vasárnap az emlékművet Fotó: Kiss Teodóra Májusfa-kitáncolás • Dévai Mária A hagyományok szerint május utolsó szombatján idén is „kitáncolták a májusfát” Körmenden, a Batthyány-kastély udvarán. Tizennyolc népzenei együttes vetélkedett a VII. Békefi Antal Emlékversenyen, délután öt táncegyüttes koreográfusai mérték össze tudásukat a Színházban. A főiskola egykori tanáráról elnevezett emlékversenyen hagyományosan Békefi Antal gazdag gyűjtéséből is kerültek dalok az együttesek programjába. Mivel a körmendi esemény az országos minősítő versenyeknek része, az eredményhirdetéskor nyolc népzenei együttes büszkén vehette át az arany fokozatot: a Kemenesmagasi Citera- és Népdalkör, valamint a Citeraegyüttes, a Gellénházi Dalkör, a Magyarszombatfai Citerazenekar, a Szentpéterfai Ljubicica Női Kar, a Perenyei Bokréta Népdalkör, a szombathelyi Baraboly Népzenei Együttes és a Peresznyei Zviranjak Együttes. Kaszab Sára, az MMIK zenei munkatársa szerint „aki a mostani — az amatőr világnak nem kedvező—időket túléli, később is maradandót hozhat létre. Egyre azonban ügyelni kell: az újításokkal csínján kell bánni, csak így maradhat hiteles a népzene”. Délután, a Lajtha László Néptánc Koreográfiái Versenyen a szokottnál kevesebb, öt együttes vett részt. Este a közönség a várudvaron rendezett gálában gyönyörködhetett. Fotó: Szendi Péter KRÓNIKA Változnak a telefonszámok Hétfőtől az egyessel kezdődő budapesti telefonszámok többsége 3-assal, illetve 4-essel kezdődik. A budapesti számváltozás mintegy 159 ezer előfizetőt érint, akiket erről már levélben tájékoztattak. Ezzel egy időben a mentők, a tűzoltók és a rendőrség már csak a februárban bevezetett háromjegyű—104,105,107— számokon hívható, az eddigi kétjegyű számok megszűnnek. A háromjegyű segélyhívó számokra való átállással a Matáv a nemzetközi gyakorlathoz igazodik. Az átállásokat követően a hívó felet három hónapig hangbemondás tájékoztatja a változásokról. Szűk, romló utak, öreg burkolatok A 8-ason a négysávosítás még nem időszerű A megnövekedett forgalom miatt nehéz közlekedni a főútvonalakon, sok helyen az elöregedett burkolat is gondot okoz a megyében. Még nagyobbak a problémák a mellékutakon. A közúti szakemberek szerint széles körű összefogásra lenne szükség, hogy a helyzeten érzékelhetően javítani lehessen. Az 1996-os programok óta a megye főútvonalain nem volt lehetőség útvonal-rehabilitációra — tudtuk meg Kovács Jenőtől, a Vas Megyei Állami Közútkezelő Kht. igazgatójától. Ő úgy véli, ha erre jövőre sem lesz lehetőség, úgy további közlekedési nehézségekre lehet számítani a megye fő- és mellékútjain. A 8-as főútvonalon a fejlesztések csak részproblémákat oldanak meg. Ennek része a Csákánydoroszló és Rátót közötti útépítés, valamint a kámi kapaszkodó kialakítása. Ezek mintegy kétszázmillió forintba kerülnek, s várhatóan a jövő év májusára készülnek el teljes egészében. A 8-as főút végének tekinthető Szentgotthárd központja. Ez a tervek szerint idén szeptember 30-áig teljesen megújul. A 186 millió forintos költség 55 százalékát vállalta a város önkormányzata. Szombathelyen az Óladi Kámon összeköttetésre is rendelkezésre áll a pénz, s ha a jogi akadályok elhárulnak, megindulnak a munkálatok. S bár az idén összesen csaknem egymilliárd forint áll a rendelkezésre a vasi úthálózat fejlesztésére, ez még a sürgős feladatokra is kevés. Sárvár, Zanat és Körmend elkerülő útjának megépítése szerény számítások szerint is mintegy 4,5 milliárd forintot igényelne. Ennek a megszerzéséhez azonban kevés a szakmai lobby, szükség van az önkormányzatok és a politikusok összefogására is. Alapvető cél az is, hogy a 8-as főút bekerüljön a rehabilitációs programba, vagyis évente mintegy 15-20 kilométeres szakaszt lehetne korszerűsíteni. A közúti igazgató szerint a forgalom nagysága még nem követeli meg az út négysávosítását, ám a nyolcméteres szélességet, valamint a települést elkerülő utak megépítését igen. A vasi utak burkolatának 44 százaléka tíz évnél öregebb. Ezek megújítását szolgálják azok a felületi bevonások, amelyek kavicsozás idején nem kevés bosszúságot okoznak az autósoknak. Kovács Jenő is elismeri, hogy különösen rosszak az alsórendű utak, mivel ezek megfelelő fenntartására nem jut pénz. A közútkezelő társaság önmaga ezen a helyzeten nem tud jelentősen változtatni, ezért itt is széles körű összefogásra lenne szükség az eredmény érdekében. VAS NÉPE 3 MEGKÉRDEZTÜK Hogyan lehetne védeni a közlekedési parkot? • Kosa T. Évek óta nem volt lopás a szombathelyi gyerekek által közkedvelt közlekedési parkban. Ám a hét végén, nyitvatartási időben és az után is jártak tolvajok a Brenner-parkban. Vasárnap nagy volt a forgalom, sokáig el is kértem a személyi igazolványokat, de egy rövid időszakban nem — tájékoztat Horváth Ferenc, a Gyermekek Házához tartozó KRESZ-park gondnoka, mindenese. — Délután fél öt és fél hat között nem hoztak vissza egy gyermekbiciklit, elvitték. Nagyon örülnénk, ha segítene, aki tud valamit a jármű sorsáról, netán megtalálja valahol. Nincs még meg — sajnos — az a gokart sem, amelyet május elsején loptak el. Annak már elég borsos az ára, tizenötezer forint körül lehet. • Felismerhető-e, ki érkezik rossz szándékkal a közlekedési parkba? — Jól öltözött emberekről nehéz feltételezni ilyesmit. Viszont a gokartlopással kapcsolatban vannak sejtéseink. ☆ A hét végén nemcsak a járműpark fogyatkozott meg, hanem ismeretlenek vandál pusztítást vittek végbe a közlekedési parkban. Közlekedési táblákat fűrészeltek le és vittek el, oszlopokat, lámpákat rongáltak meg. A rendőrség felmérte a helyszínt, a károk felmérése megkezdődött. Mivel nyilvánvalóan „fémgyűjtők” a tettesek, megpróbálják valamilyen úton-módon értékesíteni. Kérdés, lesz-e olyan, aki felismeri, milyen alumíniumoszlopokról van szó, s felveszi-e a telefont... GLOSSZA Hastánc Néhány pakisztáni és libériai menekült a magyar határőrök hálójába futott. Nem is volt az annyira háló, hiszen a vándorlók megmentőként fogadták a katonákat egy híd alatt. Teljesen elcsigázódtak, s arra a kérdésre, miszerint honnan jöttek, mely határokat ejtettek útba — nem tudtak válaszolni. Határőreink a jó öreg európai normáknak megfelelően enni és inni adtak a hozzánk szakadtaknak, mi több, lett tiszta és száraz ruha is. Ez a bánásmód annyira meghatotta illegális világpolgárainkat, hogy egyikük, egy biznyos libériai hölgy (nádszál karcsú, 24 éves) hálából hastáncot lejtett a kerekedő szemű és gyorsan vigyázzba merevedő határőreink előtt. Elképzelem, amint a tompás éjszakában megszólalnak az izgalmas sípok, nádi hegedűk és bőrkongák, hogy egy ifjú, dús fekete tollazatú hölgy kígyóként mozdul rá a főtörzsre, azaz Kovács Tizenkettő Lajosra. Akinek ugyan volt már számos elfogása, de ezt a mostanit nem szívesen eresztené el. Szóval hastáncol a hölgy, nagy, barna szemeit a Lajosra mereszti, annak meg csak úgy hullámzik a váll-lapja. És máris létrejön az elfogó és elfogott között a multikulturális kapcsolat, még csak internet sem kell hozzá. Aztán a hastánc ellapul, a menekültek jóízűen kortyolják a szegedi halászlét, majd a tévére merednek. Ott egy kis köpcös, nagyon elszánt emberke tesz egyre karakteresebb csípőmozdulatokat a friss borotváltság látszatát keltő délceg ifjú előtt. De ez már egy másik hastánc. Mondhatni, kis magyar pókhastánc. És persze korántsem olyan erotikus, hogy derék Tizenkettő Lajos összekeverje a géppisztolyt a gépzsírral. kozma Mohi vízió