Vas Népe, 1999. november (44. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-20 / 271. szám

Ki lehet magyar állampolgár? Az 1879-es állampolgársági törvény alapján 100 millióan lennénk Kétnapos magyar-magyar csúcs volt egy hete Budapesten. A parlamenti pártok között vitatott kérdések közül elfogadták: törvény formájában szabályozzák a határon túli magyarok ma­gyarországi jogállását, a külföldi magyar állampolgárok szava­zati jogának biztosítása viszont már nem került a zárónyilatko­zatba. A Magyarok Világszövetségének képviselői is részt vet­tek a tárgyalásokon. A világszövetség álláspontjáról a vasi el­nökkel, Sárközy Csabával beszélgettünk. - Miért égetően fontos kérdés a határainkon kívül élő magya­rok jogállásának rendezése? - Ma a magyarsághoz tartoz­ni csak erkölcsi és érzelmi kate­gória. Jogilag nincs rendezve. Ráadásul az a probléma, hogy ez az érzelmi és erkölcsi kötődés a magyarországi magyarokban van meg a legkevésbé, a határon túli magyarokban jóval erősebb. Ma már az egész világon érték a kettős állampolgárság. A mi legutóbbi állampolgársági tör­vényünk 1879-ből való, korsze­rűtlen, hiszen annak alapján több mint 100 millió ember kér­hetne magyar állampolgárságot szerte a világban. Végül az is sürgeti az állampolgárság ren­dezését, hogy az utódállamok­ban először lesz előnyös ma­gyarnak lenni.­­ Az SZDSZ éppen ez ellen érvel. Szerintük el kell kerülni, hogy a szomszédos országokban anyagi megfontolásból legyen érdemes magyarnak lenni. Eör­­si Mátyás nyilatkozta, ha a hatá­ron túli magyarok Magyaror­szágtól kedvezményeket kaphat­nak, akkor sokan pusztán üzleti ügyből vallanák magukat ma­gyarnak. Azt is elmondta, ha a kormány törvényt akarna alkot­ni a különleges státusukról, ak­kor ez ellen nagyon keményen fognak küzdeni a parlamentben.­­ Ez jellemző a gondolko­dásmódjára. Történelmünk el­múlt ezer éve alatt a Kárpát-me­dencei magyar és német lakos­ság megszokta, hogy bármely idegen hatalom uralma alatt a lojalitás és az adó fejében békén hagyják. A török még a vallás­gyakorlást is békén hagyta. Ez európai szokásjog, európai vi­selkedés. Trianon, s különösen a második világháború után az utódállamokban — bizonyos fo­kig Magyarországon is — ez megszűnt. A lojalitáson és az adón kívül totális azonosulást kívánt meg a hatalom. A kör­nyező államokban annyiban más volt a helyzet, hogy Trianon után egy etnikai egységesség in­dokolta volna a gyenge lábakon létrejött államot. Ezért lett Ro­mániában Paul Kineziu, azaz Kinizsi Pál híres román törökve­rővé, vagy Alexandra Sama (Körösi Csom­a Sándor) az a hí­res román, aki elkészítette a ti­beti-angol szótárt. Ezzel a hely­zettel a határon túli magyarok erkölcsileg lettek másodrangú állampolgárok. Most először le­hetnek erkölcsileg, a régi euró­pai szokásjognak megfelelően azonos értékű állampolgárai a hazának. -És a Nyugaton élő magya­rokkal mi a helyzet? -Őket elüldözte a kommu­nizmus, vagy más diktatúra, vagy gazdasági helyzet. Közü­lük azok, akik akarták, már mind megszerezték a magyar ál­lampolgárságot. Tudni kell azonban, hogy a magyar nem­zeteszme rettentően sérült. Ezt bizonyítja, hogy nagyjából ugyanannyi ír vándorolt ki Amerikába, mint ahány magyar. Ma Amerikában 1 millió 570 ez­ren vallják magukat magyar ere­detűnek, 17 millióan írnek. - Nem azért, mert a katolikus írek több gyermeket vállaltak? - Sok oka van, de gyermeke­ik éppúgy voltak. Wass Albert egy New Yorkban megjelent ta­nulmányának az a címe: a kivé­nült harcos leteszi a fegyvert. Ő, a kivénült harcos a közömbös­ség miatt tette le a fegyvert.­­ A napokban a Magyar Tele­vízióban arról tájékoztattak minden itt élő ukrán állampol­gárt, hová menjenek szavazni. Az ellenzék a Nyugaton élő ma­gyar állampolgársággal rendel­kezők szavazati jogát nem támo­gatja.­­ A mi álláspontunk szerint megilleti őket ez a jog. Az az elv, hogy nem adóznak itt, amit az MSZP-s Tabajdi Csaba el­mondott a televízióban, teljesen hamis. Ezen az alapon az alkal­mazottakon és a nyugdíjasokon kívül ma Magyarországon jó­formán senki másnak nincs vá­lasztásra erkölcsi joga. A napi sajtóból tudjuk, hogy az ország legtehetősebb rétege ma alig­­alig adózik, vagy nem adózik. A Nyugaton élők közül nagyon so­kan sokszorta többet tettek a magyarságért, mint a puszta adózás. A lobbizásukra két pél­dát mondok. Tudatosan nem gazdasági jellegűeket, mert nem akarom pénzkérdéssé silányíta­­ni az ügyet. 1956 után a gyer­mekek kivégzését 10 millió alá­írás szüntette meg Magyaror­szágon. Ennyi aláírást vittek te­herautókon Tollas Tiborék az ENSZ székházába. A másik nagy dolog: 1995-ben az EBED közgyűlésén az akkori magyar delegáció a szlovák helyzetet elemezve 9 perces hozzászólá­sában egyetlenegyszer sem ej­tette ki azt a szót, hogy magyar­ság. Ezután három magyar kül­dött három különböző ország és szervezet képviseletében há­romszor 9 percig szólt az ottani magyarság helyzetéről. Erre ka­pott Szlovákia másodszor is dip­lomáciai visszakozt az EBEO-tól. A nyu­gati magyarságot a választójog szerin­tünk igenis megilleti. - Miből állna a Kárpát-medencei magyarok jogi hely­zete? - Úgy véljük, nem lenne helyes számuk­ra megadni a kettős állampolgárságot. Nekik külhoni állam­­polgárságot javas­lunk. Ha teljes körű állampolgárságot kapnának, az egyet jelentene azzal, hogy ide költöznének hoz­zánk. Nem biztos, hogy gazdasági meg­fontolásból jönné­nek, hanem kitelepí­tenék őket. Akik el akartak jönni például Romániából, már el­jöttek. Mi azt szeretnénk, ha ott maradnának, de élvezhetnének bizonyos előnyöket. A Magya­rok Világszövetsége szeretné ezt kiegészíteni. Mi az őshonos, legalább három generáció óta a kiegyezés utáni Magyarország területén élő nem magyarok szá­mára egy különleges schengeni státust biztosítanánk. - Ez segítség lenne az ott élő magyarok számára is az együtt­élésben. - Pontosan. Én ezt egy bölcs dolognak tartom. Tudni kell, hogy Románia területén igen komoly mozgalmak vannak. Az erdélyi románság tartja el a Re­­gátot, s ezt nehezen viselik el. Nemrégiben egyesületük is ala­kult. Brassóban megjelent egy újság, amely Erdélynek a Ha­vasalföldtől való elszakadását szorgalmazza. Jászvásáron, Moldvában olyan párt működik, amelyik Moldvának az összes többitől való elszakadását kí­vánja. Ne feledjük el, hogy az összes trianoni utódállam fel­bomlott, kivéve Romániát. És azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a karasvölgyi hor­­vátok megkapták a teljes jogú horvát állampolgárságot. Ro­mániában most van a parlament előtt a román állampolgárság ki­­terjesztése minden született ro­mánra. Ugyanúgy, ahogyan Né­metországban megvan minden született németre, Horvátor­szágban megvan minden szüle­tett horvátra, Izraelben megvan minden magát zsidónak vallóra, és még nagyon sok országot em­líthetnék példaként. Mi a triano­ni érzékenység miatt javasoljuk a külhoni állampolgárságot. - Mennyi esélyt lát ennek be­vezetésére? - Született pesszimista va­gyok. Én semmilyen esélyt nem látok rá. Magyarországon igen könnyen félre lehet vezetni a la­kosságot. Egy klasszikus esete ennek: Kovács László a Duna Televízióban 1998. április 6-án kerek perec kijelentette, hogy az állampolgárság kiterjesztése el­lentétes az Európa Tanács kon­venciójával. Külügyminiszter­ként viszont nem sokkal ezelőtt a nyilatkozata előtt írta alá az Európa Tanács 166/1097. szá­mú konvencióját, amelynek má­sodik cikkelye pontosan az el­lenkezőjéről szól. Mi azért is nagyon fontosnak tartjuk a kér­dés mielőbbi rendezését, mert stratégiai bizottságunk a ma­gyarság számát a jövő évezred közepére körülbelül kétmillióra teszi. Felméréseink szerint a Kárpát-medence magyarsága 1996 óta folyamatosan gyorsul­va évente minimum 100, maxi­mum 200 ezerrel fogy. Nagy­szalontán tavaly 100 magyar ha­lálozásra 3 magyar születés esett. - Fekete Gyula tette ezt elő­ször szóvá évekkel ezelőtt. - Igen, bohócot is csináltak belőle. Az én magyarázatom az, hogy olyan súlyos értékrendvál­ságon mentünk keresztül az el­múlt évtizedekben, amit csak egy erős ellenpropagandával tudnánk legyőzni. Ha egy ma­gyar televíziós állomáson mű­sorszám lehet a férfisegg-szép­­ségverseny, akkor körülbelül meg is határoztuk, milyen igényszint felé törekszik - ter­mészetesen behatásokra - a ma­gyarság. Elképesztő értékrend­változást jelez, amikor az inter­netről elindulhat nálunk egy köztörvényes bűnöző istenitése, noha a „whiskys” nem Rózsa Sándor. Én ezt tartom fogyá­sunk legfontosabb okának. A határainkon túl élők meg azért fogynak, mert belefáradtak a másodrendűségükbe. Alpesie­­sen, Vajdahunyad mellett egy színmagyar faluban a gyerekek már csak románul tudnak. Akk­­limatizálódnak. Az egyik finn­ugor nép, a csúd, a legendák sze­rint kollektív öngyilkosságot követett el. Az oroszok elsöpör­ték őket. Erre hatalmas gödröket ástak, állványokból tetőt csinál­tak, földdel megrakták, s saját magukra fogyasztották. Ehhez tudom hasonlítani a határon túli magyaroknak a rendkívül gyors fogyását. A magyarországiakét viszont nem igazán értem. A gazdasági helyzetre vezetik vissza, de hát ez nem érv, mert jóval szegényebb magyarság tu­dott eltartani sok gyereket. 1984-ben az európai értékrend­konferencia felmérést végzett Európában arról, mennyire ér­vényesülnek a római államesz­me és a kereszténység értékei. A kommunista államok közül egyedül nálunk engedte meg a kormány a részvételt. Arra is rákérdeztek, mennyire érvé­nyesül az áldozathozatal ténye egy-egy nemzet életében. Az angoloknál ötven, de az összes európai nemzetnél körülbelül kilencven százalékban vállalták azt, hogy áldozatot kell hozni a hazáért, a családért, az iskoláért. A megkérdezett magyar csalá­dokban 13,4 százalék vállalta ezt. Ez is jelzi a nálunk dúló ér­tékválságot. • Némethy Mária „Ma már az egész világon érték a kettős állampolgárság” Két szív, egy lélek Beszélgetés Eszenyi Enikővel, a Combok csókjáról Eszenyi Enikő színművésznő a Combok csókja című tangóestjével országos tur­néra indult. A bemutató elő­adást a nyír­egyházi Mó­ricz Zsigmond Színházban tartotta meg. Azért ott, mert a mű­vésznő Sza­­bolcs-Szat­­már-Bereg megyében, Csengerben született. Eszenyi Eni­kő a nézőtéri bejáraton érke­zik meg. Bal­lonkabátot vi­sel, s egy nagy bőröndöt cipel. A színpadra menvén az em­lékei között tal­­lózik. Lazán, humorosan, szórakoztatóan, lebilincselő természetességgel, kedves­séggel. A közönséggel -mint aki tényleg hazaérkezett - ki­tűnő kontaktust teremt. Szí­ni előadásként is élvezhető­en elmeséli, hogy a Buenos Aires-i tánciskolákban mi­ként tanulta meg a koránt­sem könnyű táncokat, azok formációit, lépéskombiná­­cióit. Az est a tánc, a kellemes dalok, a bensőséges hangula­tot árasztó tangóharmonika, zongora, gitár és hegedűszó jegyében telik. Minden róla, rólunk, az életről, a kedé­lyünkről, érzelmeinkről, a bi­zonyosságainkról és a kéte­lyeinkről, mindennapjaink hol fényes, hol árnyas oldalá­ról szól. A művésznővel az előadásról, vállalkozásairól beszélgettünk. - A Magyar Értelmező Ké­ziszótárban a tangóról mindössze ennyi található: főnév, dél-amerikai eredetű kétnegyedes ütemű, lassú tár­sas tánc. Gondolom, ha pusz­tán ennyiről lenne szó, akkor nem hódította, dobogtatta volna meg sem az ön, sem a közönség szívét. Mi ennek a táncnak a sava-borsa? Miként látja ezt, s fizikailag hogyan sikerült felkészülni rá? - A kondíciómmal nincs semmi gond, mert sokat mozgok. A tangó formájáról, tartalmáról sokat lehetne be­szélni, de annak lényegét csak az érezheti, értheti meg igazán, aki táncolja, vagy az a néző, aki lelkileg ráhango­lódik. A tangó varázslatos. Az est azonban nem egy csil­­logó-villogó show. A tangó: két lélek, egy szív. Táncolás közben a külvilág már nem számít, a táncosok szíve egy­szerre dobban. A harmónia magával ragadó.­­ A Combok csókja cím számomra szexualitást su­gall. Jól érzem ezt? - A tangót a combok csók­jának egy argentínai költő ne­vezte el, minden bizonnyal annak okán, hogy tánc köz­ben a combok gyakran talál­koznak. - Azt nyilatkozta koráb­ban, hogy argentínai álmait, tapasztalatait ültette át a tangóest programjába. Ál­mairól hallhatnánk kicsit bő­vebben? - Idén augusztusban ti­zenegy napot Argentínában töltöttem, ahol különböző táncokat tanultam. A tangóest programjának ge­rincét a közelmúltban megje­lent E. TANGÓ című le­mezről elhangzó számok ad­ják. Mivel ez nem egy hagyo­mányos színdarab, ezért nehéz beszélni róla. Az ál­moknak van szerepük, de a tangót táncolni, látni, érezni kell. - A tangóest minden bi­zonnyal életének fontos állo­mása. Esetleg valaminek a vége és valaminek a kezdete is? - Nem jelenti semminek a végét és semminek a kezdetét sem, mert ezt egy időszakos dolognak tartom. A Vígszín­házban is sokat játszom. Ami pedig az önálló esteket illeti, már jártam az országot más műsorral is, például fellép­tem Nyíregyházán a városhá­za udvarán. • Cselényi György Eszenyi Enikő: „Az est nem egy csillogó­villogó show”

Next