Vas Népe, 2003. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
2003-08-05 / 181. szám
8 VAS NÉPE Aláírások az állatokért Budapest (VN) Aláírásgyűjtési akciót indítottak állatvédő szervezetek az állatkínzás szigorúbb büntetésének kiharcolásáért. Az akció célja, hogy az Országgyűlés szigorítsa meg az állatkínzás büntetését a büntető törvénykönyvben. Az aláírásgyűjtést a Magyar Állatotthonok Országos Szövetsége koordinálja. Az íveket szeptember 19-én adják át az Országos Választási Bizottságnak. Hírek Herényből Szombathely (tk) Ötszázezer forintot nyert eszközbeszerzésre a Herényi Kulturális és Sportegyesület a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól. Az összegből még a nyáron televíziót, videót, korongozót és egy kisebb szintetizátort vásárolnak. Szeptembertől az egyesület komposztáló programot indít a városrész lakóinak. A házaknál keletkező hulladékot, nyesedéket a lakók az egyesület aprítógépével dolgozhatják fel, majd hasznosíthatják kiskertjükben. Aki szeretne a programhoz kapcsolódni és a szakmai előadásokon részt venni, a herényi művelődési házban jelentkezhet. Netes prevenció Szombathely (VN) - A www.junkiemonkey.hu webcímen található az új, Junkie Monkey nevű drogpevenciós internetes játék, melynek segítségével a szenvedélybetegségekkel kapcsolatos kérdéseikre kapnak választ az érdeklődők. A játék készítőinek munkáját rendőrök, jogászok, addiktológusok, szociális munkások segítették. Az ifjúsági minisztérium támogatásával létrejött játék kizárólag nonprofit célokat szolgál. Civilek a Szigeten Budapest (WNI) A ma záruló Sziget fesztiválon immár negyedik alkalommal várta az érdeklődőket a Civil Falu, ahol közel harminc hazai civil szervezet képviseltette magát. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium támogatásával létrejött Civil Falu programjaira főként a 14—25 év közötti - a kábítószer-fogyasztás szempontjából veszélyeztetettnek tartott - korosztályt várták. A civilek felvilágosítással szolgáltak minden szenvedélybetegséggel - kiemelten a drogokkal - kapcsolatban felmerülő kérdésben. Az egészségházban ingyenes AIDS-szűrésen vehettek részt az érdeklődők. A kábítószerezés és más szenvedélybetegség megelőzését célzó programok mellett kézműves-foglalkozások, interaktív játékok, jógaoktatás és teaház várta a Sziget fesztiválon részt vevő fiatalokat. CIVIL FÓRUM 2003. augusztus 5. KEDD A kastély a múzsák találkozóhelye lett A városrész lakói megteremtették maguknak a közösségi színteret ■ Tersztyánszky Krisztina Szombathely - A Gyöngyöshermán-Szentkirályi Polgári Kör eddigi történetét az önszerveződés iskolapéldájaként lehetne tanítani. Néhány év leforgása alatt olyan pezsgő kulturális életet teremtettek maguknak, ami mára jóval túlmutat a városrész keretein. Most, az új kormányzati civil stratégia megszületésének és az EU- csatlakozás igenlésének évében mégis bizonytalanná vált az egyesület jövője. Gyöngyöshermán, Szentkirály, Zalkaháza, Bogát, Bádonfa, sajátos együttese a déli városrész alapjául szolgáló egykori településeknek. Hatalmas konglomerátum ez, nagy történelmi múlttal, őslakosokkal és betelepülőkkel, akikről valahogy mégis megfeledkezett a hatvanas évek népművelési lendülete. A városrésznek a háború óta nem volt kultúrháza, nem volt kultúrfelelőse. Pedig akik itt élnek, emlékeznek még a „békebeli”, spontán polgári szerveződésekre. Ahogy fújni kezdtek az új szelek, a déli városrész lakói is egyre inkább teret engedtek annak a régi vágyuknak, hogy közösségi, művelődési fórumot teremtsenek önmaguknak. Az áttörést az 1996-os, 97-es évek hozták meg. A leendő egyesület tagjai a szentkirályi iskola falai között dugták össze a fejüket, és hamarosan összeállt a polgári kör alapításának ötlete. Ez a városrész — eltérően az ugyancsak egyesületet létrehozó Zanattól vagy Herénytől - nem a meglévő kultúrházat vette át üzemeltetésre a várostól, hanem magát a kultúrát. Épületük egyelőre nem volt. Hol az iskola szűk folyosóján, hol a könyvtárban, hol az Isten szabad ege alatt tartották megbeszéléseiket és egyre sűrűsödő programjaikat. Polgárőrség, asszonykor, vegyeskar alakult, sport- és gyerekprogramokat szerveztek a városrész fiataljainak. Közben pedig folyamatosan helyet kerestek maguknak. Szóba jött egyesületi klub építésére a bogáti sportöltöző tetőtere, majd később a szentkirályi templom mögötti, Szedresnek nevezett elhanyagolt terület. Mígnem eljött 1998 ősze, amikor a város szinte jelképes áron megvásárolta és az egyesület használatába adta a zarkaházi Szily-kastélyt. Az egyesület életében innentől új fejezet íródott. - Igazán nagy tömegeket először a kastély ügye mozgatott meg a városrészben - idézi fel a történteket Hegedűs Éva, a Gyöngyöshermán-Szentkirályi Polgári Kör elnökhelyettese. - Sosem felejtem el azt a lelkesedést, amivel a lakosság két-három hét alatt, több millió forint értékű társadalmi munkával kipofozta a szocreál stílusban üzemmé átalakított, lerobbant műemlék épületet. December ötödikén már több száz fős tömeg jött el az első Mikulás napi ünnepségünkre. A szentkirályiak hamar belakták a kastélyt. Ez lett a színtere az asszonytémának, az énekkari próbáknak, a kézműves-foglalkozásoknak, a báloknak. De talán a legnagyobb érdeklődést a képzőművészeti kiállítások váltották ki. Az egyesületi tagok nem úgy álltak hozzá a kérdéshez, hogy repedezett falra nem lehet festményt akasztani. Igaz, hogy a kastély még düledezett, és az ablakokat is csak a több réteg festék tartotta össze, de a nagyteremben már legalább havonta új képzőművészeti tárlat nyílt. Alig akad vasi művész, aki ne kapott volna itt bemutatkozási lehetőséget, de volt kiállító Erdélyből, Svájcból, Afrikából is, az év utolsó hónapjában pedig mindig a városrész amatőr művészei állhattak munkáikkal a közönség elé. A megnyitók rangos közéleti rendezvényekké váltak. - Alapításunkkor minden lehetséges célt magunk elé tűztünk, amit csak egy ilyen civil szerveződés felvállalhat - magyarázza Csinger Péter, az egyesület elnöke. - Feladatunknak tekintettük a kulturális élet, a sporttevékenység támogatását csakúgy, mint a természet és az épített környezet védelmének ügyét, a szociális tevékenységet, vagy a közrendről való gondoskodást. Azt hiszem, mindezekről tisztességesen számot is tudunk adni. Időközben mégis a kultúrára tevődött tevékenységünkben a legnagyobb hangsúly. Ennek egyrészt az lehet az oka, hogy a kastély nagytermében folyamatosan kiállítások voltak, és így aki bármilyen programra bejött, az képek, szobrok között találta magát. Másrészt programjainkon mindig igyekeztünk ötvözni a képzőművészetet, zenét, irodalmat, és ezt egy csokorba kötve adtuk át a közönségnek. Szerencsére ehhez megvoltak a jó segítőtársaink, egyik ember odahozta a másikat, egyik műfaj erősítette, vonzotta a másikat. Szívesen jött el a helyi ember, mert a kultúrát a helyébe hoztuk. Nem kellett feszengenie, itt mindig ő volt otthon, és a kultúra volt a vendég. A művészeti programokat rendszerint vendéglátás, kötetlen beszélgetés követte, ahol őszinte, meghitt emberi kapcsolatok születtek. A nem ritkán múzsák találkozóhelyeként is emlegetett tarkaházi kastély már első éveiben bevonult a szombathelyi kulturális köztudatba, és részévé vált az egyébként meglehetősen centralizált művészeti vérkeringésnek. Az egyesület részt vállalt a város nagyrendezvényeiből: Szent Márton-nap, Savaria Karnevál, Tavaszi Fesztivál. A számtalan nagy és helyi rendezvény mellett az ezredforduló évében Szent Istvánnak és Gizellának állítottak szobrot, egy évvel később kiadták a déli városrész történetét feldolgozó könyvet, majd a rengeteg munkával megtisztított Szedresben megteremtették egy állandó szabadtéri színpad alapjait, ahova akár városi rendezvényeket is ki lehetne vinni. Az évi többmilliós költségvetés túlnyomó részét a helyi vállalkozók, a tagság teremtette elő kétkezi munkával, anyagi áldozattal. Könnyebb az embereket „hadba állítani”, ha látják, hogy mire fordítják adományaikat. A nagyobb rendezvényekre ezen kívül a város is és más pályázati források is adtak támogatást. Mi attól lettünk civilek, hogy amit megálmodtunk, ahhoz először mindig a magunk erejéből kerestük a forrásokat, és csak akkor kértünk, ha már valamit letettünk az asztalra - magyarázza Németh Ferenc elnökségi tag. - Ha kellett, széket hordtunk, ha kellett, mosogattunk. Hallgatva a jószándékú tanácsadókra, hatalmas kulturális igényt sikerült felébresztenünk az emberekben, megszerették, várják a programjainkat. Az elmúlt öt év munkája vész kárba, ha nem lesz folytatás, de kénytelenek voltunk így dönteni. A tavalyi sikeres augusztusi program után az idén - egyebek között - háromnapos Szent István rendezvénysorozatot tervezett az egyesület, a Szedresben egy nap alatt tizenkét zenei műfaj rangos képviselője vonult volna fel. A „volná”-ra az egyesületi elnök csalódott szavai adnak magyarázatot. Ebben az évben a kastély felújításához 43 millió forint PHARE-támogatást nyert az egyesület, amit valószínűleg nem kapott volna meg, ha nem ilyen nyüzsgő életnek ad otthont az épület. Ezt még lebonyolítom, és ezután se a közösségi, se a közéleti munkát nem folytatom. Idén Szombathely költségvetésének fél ezreléke jut azoknak a civil szervezeteknek, amelyek kulturális feladatot vállalnak át a várostól. Ebből egy ötezer lelkes városrész egész évi nagyrendezvényeire 150 ezer forintot szavazott meg a város kulturális bizottsága. Ez megdöbbentő, megalázó, és alamizsnának is kevés. Még azt is el tudtuk volna fogadni, és folytatnánk a munkánkat, ha ésszerű takarékossági okokra hivatkozva egy fillért se kapunk, de legalább erkölcsileg elismerték volna a munkánkat, a sok millió forintot, amit eddig a városrész kultúrájára saját erőnkből áldoztunk. De amikor felelős városi vezető szájából az hangzik el, hogy ne higgye a Csinger Péter, hogy ő valami hülyeséget kitalál és azt a város fogja finanszírozni, vagy egy másikuk teátrális mozdulattal kezét széttárva megkérdi: Miért, mi történt Zalkaházán? - nos, akkor úgy érzem, hogy öt évig tévúton jártunk, és át kell gondolnunk a tevékenységünket. Többek között Habsburg Ottó és felesége is az egyesület vendége volt Az egyesület vezetősége. Álló sor balról jobbra: Németh Ferenc, Szabolcsi László, Csinger Péter, Chapó Tamás, Vass László. Ülő sor balról jobbra: Hegedűs Éva, Kopfer Béláné, Bődei Károlyné, Vass Andrea, Szabó Ernőné. A képről hiányoznak: Szilvágyi Sándor, Szilvágyi Sándorné, Tóth Zoltánná, Grünwald Stefánia, Geositsné Gerencsér Lucia A Szedres-kertben megtartott juniális a városrész kedvelt népünnepélye lett