Vas Népe, 2003. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-01 / 203. szám

2003. szeptember 1. HÉTFŐ KRÓNIKA Persányi Miklós kör­nyezetvédelmi és vízügyi miniszter: - A minisztérium terü­leti szervei eddig is akadá­lyozták a bánya megvaló­sulását, most pedig határo­zott utasítást kaptak tőlem arra, hogy a jövőben is ezt tegyék. Minden lehetsé­ges eszközzel akadályozni fogjuk, hogy sebet ejtse­nek ezen a tájon. Mivel a családom Vas megyéből, Celldömölkről származik, magam is sokszor megfor­dultam ezen a vidéken, így nemcsak miniszterként, de környezetvédő magánem­berként sem szeretném, ha lignitbánya létesülne az Alpokalján. Básthy Tamás, a térség országgyűlési képviselője: - Demokráciában az embereknek joguk van a véleménynyilvánításhoz, a döntéshozóknak pedig kötelességük azt tudomá­sul venni. Az itt élőknek számtalanszor volt alkal­muk bizonyítani magyar­ságukat, szülőföldjükhöz való ragaszkodásukat, ve­lük szemben is cserbenha­­gyás lenne, ha nem állnánk melléjük. A burgenlandiak harminc éven keresztül si­keresen védték meg kör­nyezetüket, irányukban is óriási kötelezettségeink vannak. Éppen ezért a bá­nyanyitás nem lehet gaz­dasági kérdés. Dr. Ipkovich György, Szombathely polgármes­tere: - Rosszul számítottak azok, akik úgy gondolták, hogy tönkretehetik a kör­nyezetünket, ebben a kér­désben ugyanis nagyon nagy az egység. Szeretném eloszlatni azoknak a re­ményeit, akik esetleg off­shore cégek mögé bújva úgy gondolják, hogy eze­ket az erdőket ki lehet irta­ni, és itt külszíni fejtéssel bármit is bányászni lehet. Erre a mai megmozdulás is garancia, hisz mindegyik politikai erő hangoztatja, hogy lignitbányának nincs helye ezen a vidéken. Se bánya, se erőmű! Vasiak és burgenlandiak együtt demonstráltak a bányanyitás ellen (Folytatás az 1. oldalról) Mire a közgyűlés véget ért, az időnként szemerkélő esőben már autókkal, buszokkal, ke­rékpárokkal, gyalogosan sok ember igyekezett Nardán a foci­pálya felé, a „Se lignit, se erő­mű!” osztrák, magyar közös de­monstráció színhelyére. Több ezren gyűltek össze zászlókkal, transzparensekkel a pályán. Né­metül olvastuk, hogy „A szmog határtalan”, meg „Közösen va­gyunk erősek”, magyarul „Lig­­nitbánya,falurombolás”, illetve „Ott nyiss bányát, ahol szám­lát!” A demonstráció egy táro­gató szomorú hangjával kezdő­dött. Aztán az egybegyűlt soka­ság megtekintette a Szombathe­lyi Néptáncműhely táncosainak szép műsorát, majd a sárkánnyá „változott” markológép és a ki­rályfiak viadalát. Egyetértően hallgattuk az érintett falvak fia­taljainak nevében szóló séf Pe­­zenhoffer Györgyöt. Tanmesét mondott el a lignitlelkű ember­ről. Ebben Bányász Béla és Be­fektető Károly jól megszedve magát vígan él­­ a bányától 600 kilométerre. Lufik is szálltak az égre, cetliken vitték a bányanyi­tás elleni óhajokat. Narda polgármestere, a Vasi Lignitszelídítők Egyesületének elnöke, Horváth Sándor gyújtó hangú köszöntője végén egy nardai tűzoltó alkalmi versét idézte, benne azt, hogy hazája, és gyönyörű kis faluja, „Narda nyugalmát üzleti érdek zavar­ja”. Megnyitójában Markó Pé­ter, a megyei közgyűlés elnöke arról a keserű szájízről beszélt, hogy például nem borút meg­nyitása hozta ide össze az embe­reket, hanem egy „őrült terv” megakadályozása. Elmondta: a megye él felterjesztési jogával, a parlementtől az Országos Ren­dezési Tervben a kulturális táj védelmét kéri a területre. Végül Széchenyit idézte: „Egynek minden nehéz, sokaknak semmi sem lehetetlen.” Dr. Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter felszólalását eleinte tiltakozó zúgás, fütty kí­sérte, a végén azonban megtap­solták. Összegezte, hogy eddig mit tett tárcája a bányaügyben, majd kijelentette: sem a környe­zetvédelem, sem a természetvé­delem nem járul hozzá itt bá­nya nyitásához. Magánvélemé­nyeként fogalmazta meg: a lig­nit környezetszennyező, óriási pusztítást végezne, amit cirka 100 ezer ember sínylene meg. Végül kijelentette: itt „nincs helye lignitbányászatnak”. Az egymás után felszólaló burgen­landi politikusok, a Zöld párti Josko Vlasich, Franz Steindl burgenlandi tartományfőnök­­helyettes, majd Hans Niessl tar­tományfőnök beszédét is élén­ken megtapsolták a demonstrá­ció résztvevői. Arról szóltak, hogy Burgenland ellenzi a lig­nitbánya és hőerőmű megnyitá­sát, ők már egyszer megakadá­lyozták azt, az alternatív ener­giáé a jövő. Steindl úrnak azt a kijelentését, hogy „ha kell, egé­szen Brüsszelig visszük az ügyet”, nagy üdvrivalgás kísér­te. Dr. Náray-Szabó Gábor aka­démikus az üvegházhatás kö­vetkezményeit ecsetelte, meg­említve: Kiotóban a magyar ál­lam aláírta a szén-dioxid meny­­nyiségének csökkentéséről szó­ló nemzetközi egyezményt. Dr. Csókay András orvosként az os­toba terv emberellenes voltát emelte ki, dr. Ipkovich György, Szombathely polgármestere pe­dig egyenesen kijelentette: eb­ből a bányából nem lesz semmi. Figyelmeztetett arra, hogy egysé­gesnek kell ma­radni. Sportolók is felszólaltak a bánya ellen. Fe­kete László erő­emelő azt hang­súlyozta „ebben a versenyben ne legyünk másodi­kak”. Felolvas­tak levélben megfogalmazott üzenetet, majd Hergovich Vince az országos hor­­vát önkormány­zat nevében tilta­kozott a bánya el­len. A felszóla­lók sorát dr. Illés Zoltán, a parlament környezet­védelmi bizottságának alelnöke zárta. A jól ismert környezetvé­dő nemcsak azt hangoztatta, hogy „El a kezekkel ettől a vasi tájtól, le az ökogyarmatosítók­kal!”, de figyelmeztette is a de­­monstrálókat: ma itt nem oldó­dott meg semmi. Elmondta, hogy a parlament egyik bizott­sága (nincs vasi képviselő ben­ne) az utolsó pillanatban indít­ványozta, hogy a táj védettsége szűnjön meg. Illés közölte: itt az után is érték, azt is akarják. Az ügyben ő dr. Gyimesi József képviselővel együtt hétfőn mó­dosító indítványt kezdeményez a parlamentben. Volt még kiállítás és filmvetí­tés, szerepelt a Sajtóklub is, aki akart, helyi kulturális értékeket is megtekinthetett Nardán. Egy fenyegetett faluban, a tíz közül. Sokan érkeztek zászlókkal, transzparensekkel a demonstrációra Egyetértő politikusok A kihelyezett és rendkívüli megyei közgyűlés majdnem tel­jes létszámú tagsága, a meghí­vott országgyűlési képviselők, az értintett települések polgár­­mesterei, a pártok nevében szó­lók kinyilvánították: nem kér­nek a Nógrádszén Kft. tervéből. Sem lignitbányát, sem hőerő­művet nem engednek Torony környékén nyitni, megépíteni. Négy tartózkodás ellenében egyhangúan fogadták el a ha­tározati javaslatokat, így a me­gye felterjesztéssel él az ország­­gyűléshez, kéri, hogy módosítsa az Országos Területrendezési Tervet, hogy a burgenlandi na­túrparkokkal és a Kőszegi Táj­védelmi Körzettel az országos ökológiai hálózat megyei öve­zete lehessen a jelenleg sziget­szerűen létező, bányászatra ki­szemelt, sokrétű értékkel bíró terület. Elfogadták azt is, hogy akár anyagi segítséget is kapja­nak az érintett kistelepülések, hogy módosíthassák rendezési tervüket. Felkérik a Nógrádszén Kft.-t, hogy megyénk határozott tiltakozása miatt önként álljon el tervétől. A meghívottak közül dr. Hende Csaba MDF-es or­szággyűlési képviselő javaslatát is megszavazták. Eszerint a köz­gyűlés és a vasi országgyűlési képviselők a törvényes út bejá­rása utáni sikertelenség esetén élére állnak a polgárok engedet­lenségi mozgalmának. Szó volt arról is: az energialobbi erős. Markó Péter, a megyei közgyű­lés elnöke éberségre szólított fel, amikor dr. Katona Tamás helyettes államtitkár aláírásával a Miniszterelnöki Kabinetirodá­tól érkezett faxot olvasta fel. Eb­ben Katona reményét fejezte ki, hogy „a bírósági eljárás mindkét fél számára megnyugtató ered­ményt hoz majd”, s bízik abban, hogy „olyan megoldást sikerül találni, amely mind a helyi la­kosság megnyugvását, mind az ország energiellátásának hosszú távú biztosítását szolgálja.” A kultúrotthonban volt a rendkívüli megyei közgyűlés A tüntetés miatt maradtak A magasba emelt magyar és résztvevői. „No­mines and po­­német nyelvű tiltakozó táblák wer station!” A bánya és erő­­között egy angol feliratra is jel­ mű létrehozását ellenző transz­figyelhettek a demonstráció parenst három angol gyermek -Nicol, Emma és Marc - ké­szítette. A fiatal tiltakozók a nardai születésű, 1956-ban disszidált Rosits László uno­kái. Az angliai Tring városá­ban élő férfi 12 éve vásárolt házat szülőfalujában. Felesé­gével, Carollal és az unokák­kal minden nyáron hat hetet töltenek el a gyermekkori emlékek színhelyén, így volt ez most is, igaz, a demonstrá­ció miatt egy nappal tovább maradtak a tervezettnél. A Nardáról elszármazott férfi és családja is úgy gondolja, ezen a vidéken nem szabad bányát nyitni. Rositsék teg­nap reggel hazautaztak, és mint elmondták, remélik, hogy az elkövetkezendő években is ugyanilyen gyö­nyörű táj fogadja majd őket. Az Angliában élő Bosits László feleségével és unokáival VAS NÉPE 3 GLOSSZA ■ Halmágyi Miklós Bárnevolna A fenti cím nem valamifé­le öncélú nyelvi játék. A Bárnevolna nevű major a Horvátlövő és Nárai közötti erdőben található. Ha mégis minden tiltakozás ellenére megnyílik a lignitbánya, a sajátos hangulatú földrajzi név kiürül, vagy major he­lyett bányagödröt, bányát, és csillesort jelöl majd. De erre a sorsra jut sok más, ma még jelentéssel bíró föld­rajzi név a környéken. Ri­­csavina, Duzsina, Jereza, Tuskós, Kistápla, Darázs erdő, Kukul­ló... Merthogy lignitvagyon van alattuk. Bár ne volna. Ma már senkit sem kell az itt élők közül meggyőzni, hogy mivel jár a külszíni fej­tés és az erőműépítés. Min­den szakmainak tűnő érvelés ellenére környezetbarát erő­mű nem létezik, legfeljebb, ha orbitális pályán kering a Föld körül. A külszíni fejtés­ről pedig annyit, hogy jelen pillanatban 15 ezer(!) bá­nyagödör vár rekultivációra Magyarországon. A rend­szerváltás óta mindössze öt­száz bányagödröt rekultivál­­tak, no nem egykori működ­tetőik, hanem az önkormány­zatok az illetékes minisz­térium támogatásával, tehát költségvetési pénzekből, az­az az Önök és az én adóim­ból. Miután harmincezer Vas megyei honpolgár alá­írásával, néhány ezer szom­bati tiltakozásával kinyilvá­nította, hogy nem kíván bá­nya és erőmű közelében élni, a kérdés immár nem az, hogy lesz-e, vagy sem bánya és erőmű, hanem hogy volt-e Magyarországon rendszer­­váltás, vagy csak hazudták nekünk, s van-e demokrácia errefelé, vagy csak annak a látszata? S persze, hogy ér­demes volt-e belépni az Eu­rópai Unióba? Hogy a Nógrádszén Kft. cégbíróságon bejegyzett tu­lajdonosainak érdekük a bá­nya megnyitása, az nem kér­déses, hogy rajtuk kívül ki­nek érdeke még, magyarul milyen hazai, netán helyi vagy nemzetközi, politikai vagy gazdasági szereplő hú­zódik meg mögöttük, az a ta­lálgatások világába tartozik egyelőre. De ha demokrácia van, akkor nem sokáig. Elő kell lépniük, vállalniuk a nyilvánosságot, ha másért nem, hát azért, mert a város­védők szlogenjét kifacsarva, nevüket még unokáink is át­kozni fogják. Az aláírásgyűj­tés és a tüntetések után egyelőre a hatóságoké lesz a főszerep. Akik a próbafúrás engedélyeztetési eljárása so­rán egyszer már elaludtak, hiszen beleértve a Vas me­gyeieket is, az érintett tele­pülések jegyzőit kivéve, szin­te egyikük sem emelt kifo­gást 2001-ben az engedély megadása ellen. Egyébként a Nógrádszén Kft. két tulajdonosa közül az egyik Budán, a főváros tüde­jének számító övezetben, pa­zar villában lakik, a másik pedig messze a lignitbá­nyáktól, erdő szélén, családi házban, melyet nyáron nap­­kollektorokkal hűt, télen pe­dig fűt, vagyis kedveli a sze­líd energiát. Tudom persze, hogy ez demagógia. Bár ne volna az.

Next