Vas Népe, 2007. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-10 / 35. szám

14* VAS NÉPE 2007. 02.10. SZOMBAT Geológus és kóborló farkas Németh Adél vasnepe@vw.pk.hu Dr. Juhász Árpád geológus, a tv2 közszolgálatokért felelős tanácsadója a héten Szombathelyre látogatott. A több mint 90 országban járt geológussal a globális felmelegedésről és gyerekkori indián nevéről is beszélgettünk. A kereskedelmi televízió reggeli műsorában kérdezhetik akár árvízről, vulkánkitörésről, cunamiról vagy tájfunról, tudása, és több mint 90 országban szerzett tapasztalatai alapján bármelyik, szakterületéhez kötődő témában - szinte gombnyomásra - közérthető tájékoztatást nyújt. Rekedtes hangján megnyugtatott akkor is, amikor egy tartályhajó elsüllyedésekor olaj mosta a tengerpart széleit, mondván, a természet előbb vagy utóbb, de helyreállítja saját rendjét. De meddig állítható helyre a természet rendje?, kérdeztük szombathelyi látogatásakor dr. Juhász Árpád geológust, a tv2 tanácsadóját, akinek nevéhez olyan filmek kötődnek, mint Az élet keletkezése a Kék bolygón, a Barangolás Rorneón, vagy a Teleki Sámul útján. A bulvárlapok által „csak” magyar David Attenboroughként emlegetett geológus a főiskola forrásközpontjában tartott előadást. Levetítette az ORTT pályázata által támogatott - Nepálban készített filmjét. A Látlelet a Földről sorozat egyik része a Halottégetés a Bagmati folyónál című film, amelyből Nepál fővárosa, Katmandu ismerhető meg. A képsorokból a világ azon vallási szellemiségű városa tárul fel, ahol rengeteg a műemlék, a barátságos ember, de a maoista gerillák folyamatos támadásai miatt visszaesett az idegenforgalom. Filmvetítéssel egybekötött előadásában kiemelte: a földtörténetnek számos olyan korszaka volt, amikor a pólusokon nem volt jégsapka. Kezdetben mi is a globális felmelegedés hatásairól kérdeztük. Egyes, újabban nyilvánosságot látott szakvélemények szerint, ha az emberiség a mostanihoz hasonlóan folytatja tovább ipari tevékenységét, tíz év múlva a következmények visszafordíthatatlanná válnak. - Azt hiszem, dátumot nem lehet megjelölni. Példaként említhetném László Ervin zongoraművész, filozófus - aki egyike a Római Klub megalakítóinak - elméletét. Az emberiség jövőjéről globális kérdéseket vet fel, úgymint: mikor fogynak el az energiahordozók, s a mostani életvitelnek milyen klimatikus következményei vannak? László Ervin legújabb, Káoszpont című kötetében úgy kalkulált, hogyha az emberiség nem csökkenti az energiatermelést, s ezáltal nem csökken a szén-dioxid-kibocsátás a légkörben, szerinte 2012-re, azaz öt év múlva visszafordíthatatlanná válnak a természeti következmények. Ismert fizikai törvény, hogy a légkörbe került szén-dioxid-molekulák ugyan beeresztik a napsugarakat, de azt a hőt, amit a Nap a földfelszínen gerjeszt, már vissza nem engedik. Ez az üvegházhatás lényege. Úgy kell ezt elképzelni, mintha a Föld egy fóliasátor alatt lenne. Az bizonyos, hogy a szén-dioxid légkörbe kerülésével létrejön egy felmelegedési folyamat. Azt viszont nem lehet tudni, hogy ebben a felmelegedésben mekkora szerepe van az embernek. Lehet, hogy 50, de lehet, hogy 20 vagy 80 százalékos. Az ember mérni tudja, hogy mennyivel lett melegebb a légkör, de hogy ebben a folyamatban mekkora a természet spontán szerepe, ezt sajnos nem tudni. Vannak olyan környezetvédők, akik talán egy kicsit dramatizálják a helyzetet, s azt _____ mondják, tíz év múlva itt a vég. Valószínű, hogy ez túlzás. Az bizonyos, hogy valamit tenni kell, mert ez az állapot hosszú távon tarthatatlan. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy vannak olyan olajlobbik, amelyek kézben tartják a világgazdaságot. Hatalmuk ellen sokat nem lehet tenni. - Előadásában említette, hogyha tegyük fel, mindenütt csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást, kivéve a milliárdos lakosú Kínában és Indiában, akkor már nem hatékony a prevenció. - Nem, de etikai kérdések is femerülnek. Mi milyen alapon lassítsuk egy kínai vagy egy indiai ember gazdagodását? A magasabb életszínvonal óhatatlanul nagyobb energiafelhasználással jár. Természetes, hogy az az indiai paraszt, aki eddig csak jakzsírmécsest égetett a hegyi falujában, szeretné, ha neki is lenne világítása, televíziója, mosógépe. Ha példaként közel egymilliárd ember szeretne úgy élni, mint mi, akkor az elképesztő energiafelhasználással és nagymértékű szén-dioxid-kibocsátásal jár. Ezek hatásai a légköri szenynyezést felgyorsítják. Mást is említenék. A Föld kőolaj-mennyiségének csaknem negyedét az Egyesült Államok használja fel. Stratégiai okokból az USA a saját kőolajmezeit aranytartalékként őrzi, azaz összfogyasztásának körülbelül nyolc-tíz százalékát termeli csak ki a saját területéről, a többit megveszi. Tény, hogy a világ könnyen kitermelhető kőolajkészletének több mint fele a Közel-Keleten található. A nemzetközi összecsapások hátterében is kimondatlanul az olaj áll. Éppen a nagy olajlobbik és energialobbik ködösített információi miatt sem lehet hiteles képet kapni arról, hogy ezek a felmelegedéssel kapcsolatos negatív tendenciák, hol és mikor hatnak majd. Az „olajtermelők fiókjaiban” rengeteg alternatív lehetőség kidolgozott tervezete található, de addig, amíg a piac mást diktál, ezeket a dokumentumokat pihentetik. A Jobbiknak a kommunikációra is olyan nagy a befolyásuk, a hatalmuk, hogy a drámai és riasztó negatív trendeknek, híreknek nem nagyon engednek nyilvánosságot adni. Lehet, hogy túlzók, de nekem meggyőződésem, hogy a manipulált adatok érdekében lefizetnek intézményeket. - Említette, hogy Szombathelyre ausztriai síeléséből érkezett. A szabadidő mellett mennyit jár, s forgat külföldön? - Most nagyon jó helyről érkeztem. Mindenki azt hiszi, hogy sokat csavargok a világban, mert ahol éppen jártam, arról tévé- vagy rádióműsorban számolnak be. Én egy alkalmazott vagyok a tv2-nél, s harminc szabadnapom van. A forgatásokat a szabadidőmben végzem. Közszolgálatokért felelős tanácsadóként dolgozom. A feladatom az, hogy a közszolgálati műsorok készítőivel, a műhelyek tagjaival megbeszéljem példaként az egészségmegőrzés prioritásait, figyelembe vegyem a vallási felekezetek közötti arányokat, s életmódmagazinoknál is tanácsokat adtak. - Egyik emlékezetes filmje az Emberek evők unokái között című, amelyben Új-Guinea egyik olyan törzsét mutatja be, ahol az 1960-as években is volt kannibalizmus. - Jó pár olyan helyszínen jártam, ahova ha még egyszer visszamennék, már soha nem lehetne ugyanazt lefilmezni. Az Emberevők unokái között című filmet Új-Guinea északnyugati részén forgattuk. Ez a terület - amelynek neve Irian Jaya - Indonéziához tartozik. Az őserdőben, 1500 méter magasan meztelenül járnak az emberek. Az autonóm területre, amely valamikor holland gyarmat volt, nem vezet út. A hegyi pápuák 1938-ig nem láttak fehér embert, s az 1960- as években még létezett a kannibalizmus. Az út alatt sikerült bejutnom az egyik törzs halotti tortára, amely nem idegenforgalmi esemény volt. A forgatás miatt az öreg harcosok a tűz mellett, lopótökből készült péniszvédőben, kifejezetten ellenségesen néztek ránk. De mindennek megvolt a hitelessége. Akkoriban a pápua csoportoknak túszejtő akcióik is voltak, így az indonéz hatóság nem igazán engedte meg, hogy külföldiek erre a területre lépjenek. Nehezen lehetett elintézni, hogy tévés csoportként kijuthassunk. Azonban sikerült egy indonéz fiúval felvenni a kapcsolatot, aki fogadott fia volt az egyik pápua klán vezetőjének. Ő intézte el, hogy részesei legyünk annak a halotti tornak, amelyen a 300 éves múmiát is kiültették a tűz köré, mint díszvendéget. Megjegyzem, mostanság is meghatározó élmények értek. Nemrég jöttem meg egy karibi útról. Régóta, s annyira izgatott ez a kivételes természeti adottságokkal megáldott vidék, hogy magam fizettem az utazás összes költségét. Hajóval mentünk, voltunk Martinique-on, Antigue-on, St. Martinon, a Virgin-szigeteken és a Dominikai Köztársaságoz tartozó szigeteken, így Tortolán is. Tavasszal egy társasággal megyek Dél-Afrikába. Velük voltam tavaly Nepálban is. A karibi útról készül film? - Ehhez természetesen támogatás kell. Már megmontíroztam a felvételeket, meg van vágva egy félórás film. Nyilván, szöveget nem írtam hozzá, mert ha az egy közszolgálati tévébe kerülne, akkor ortodox ismeretterjesztő hangvételben mutatnám be a látottakat. De ha a Spektrumba készülne, fordulatokkal tűzdelném meg. - Van olyan hely, ahova most visszavágyik? - Gyerekkoromban mindig szívesen voltam indián. A törzsi nevem Kóborló Farkas volt. Talán a gyerekkori élményekből adódóan, de van néhány amerikai nemzeti park, amelyet nagyon szeretek. A legkedveltebb számomra a Yosemite vagy a Yellowstone Park. De csak akkor, ha kevés a turista. Ekkor lehet érezni igazán azt a magányérzetet, amely a gyerekkori indián élmények előhívásához szükséges. Egypárszor kifogtam, hogy felmentem a mamutfenyők erdejébe november végén, december elején, s rajtam kívül, az egész nemzeti parkban nem volt senki sem. - Romantikus lélek kell a munkájához? - Nem hiszek az asztrológiában, de állítólag tipikus ikrek vagyok. Az életemhez hozzátartozik a valamilyen szintű exhibicionizmus, éppen emiatt is szeretek előadásokat tartani, tévében szerepelni. Emellett nagyon jól meg tudok lenni egyedül is. Olyan törzsről is forgattam filmet, ahol a hatvanas években volt kannibalizmus Dr. Juhász Árpád ismert geológus a szakterületét érintő kérdésekben szinte azonnal közérthető tájékoztatást tud nyújtani. A héten a főiskola Regionális Felsőoktatási Forrásközpontjában tartott előadást, amelyen Nepálban forgatott filmjét is levetítette. Az előadás után kérdeztük az üvegházhatás következményeiről, külföldi útjairól, munkájáról, s emlékezetes, Új- Guineában forgatott filmjéről is. Az Emberevők unokái között című filmjében a törzs tagjai egy háromszáz éves múmiát is kiültettek a tűz közé, mint díszvendéget Kiderült az is, hogy mely helyekre jár igazán szívesen vissza Fotó: Szenci Péter Szűzijáték - ríkat, nem kacagtat a legújabb magyar vígjáték A vígjáték olyan műfaj, amire az ember megveszi a mozijegyet, aztán beül a terembe, előkészíti rekeszizmát, vidámra igazítja arcát, hátradől, és várja a katarzist... A Szűzijáték (állítólag) vígjáték - mégis negyven percet kell várnunk az első poénig. (A humorzsák jellemzésére legyen elég egy példa: Egon, a férfi főszereplő véletlenül fütykösére pillanatragasztóz egy plüssnyuszit...) Nehezen indul, szellemtelenül ér véget, s ami közben van, az sem hazudtolja meg a keretet. Hiába keres a jóindulatú recenzens pozitívumokat, kevés fogáspontot hagy magán a film... A történet önmagában kicsit túlontúl trendi talán, de még elmegy: Anna 26 éves, gyötri érintetlensége, és mindent elkövet annak elvesztéséért - ehhez kapóra jön Egon, az új albérlőtárs, aki hasonlóképpen magányos, de ettől egyáltalán nem szenved. Nosza, beindul a verseny: ki talál egy társra előbb?! Kovács István forgatókönyve tehát önmagában nem lenne rossz. (Egyébként rendezőként is ő jegyzi a filmet, sőt, szerepel is benne, hasonlóképpen az alkotógárda többi tagjához.) Frappánsabb szövegekkel, több szójátékkal és szellemességgel egészen jó dolog lehetett volna belőle. Segíthettek volna a harmonikus, jól komponált képek és az eleven színek, szóval a remeklő operatőri gárda - Páll Zsolt és Hatvani Balázs munkájának jellemzésére sajnos ez az utolsó jelző, ami eszembe jutna. Különösen a szexjeleneteknél érzékelhető amatörizmusuk - művészképek helyett öncélú meztelenkedéssel van tele a Szűzijáték. Ha viszont mind a profi képek varázsa, mind a történet pörgőssége hiányzik, legalább a vágó az asztalra csaphatott volna, és ügyes megoldásokkal feldobhatta volna a mozinéző hangulatát. Kertai Gábor sem tette meg ezt. Nemcsak megvalósításában sablonos - vagy inkább gyenge - ez a film, a karakteres szerep is kevés benne. Az Annát játszó Kenéz Anikó ügyes, de nincs tere kibontakozni kicsit a gyagya lányban. Roszik Gergelyről ugyanez mondható el, ám neki a szentimentálisnak beállított - de különben csak tökéletesen debil - vidéki költő bőrében még siralmasabb a helyzete. A mindent vivő színész a Szűzűző Kft. ügyvezetőjét játszó Dióssi Gábor - az ő játéka átható, szerepe él. Nincs több ilyen az egész filmben. Vagy talán mégis... Egyetlen villanás: a csocsóőrült Pálffy L. Péter két másodperce. Semmi elfogultság, vannak azért ötletes dolgok és jelenetek a Szűzijátékban - bár nem sok... A zene szintén enyhít valamennyit a film végéig kitartó letargián, tetszik is, míg el nem jutunk a stáblistáig, s észre nem vesszük, hogy az utolsó dal egy az egyben, ritmus- és hangzásszinten másolja a Valami Amerikát. A rekeszizomban nincs izomláz, a száj lebiggyedt. Az ember felkel a kényelmes mozifotelből, és csak ennyit tud kérdezni: ezt miért kellett?