Vas Népe, 2015. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

2015-02-28 / 50. szám

Egyetemi logikák A Savaria Egyetemi Központ jelenéről és főleg jövőjéről dr. Dinnyés Álmos NymE­ kancellárt kérdeztük. 10. oldal NEWSPAPER DESIGN b CONCEPT Award of Excellence Európai Nívódíjas melléklet Elbájolódtunk megint: Boros Ferenc ezúttal a Zaporozsec frontemberét, Varga Bencét hívta meg a Berzsenyi könyvtárba. Milyen jól tette (11. oldal) Apró, titkos világok Szauer Ágoston az egyik dimenzióban gimnáziumi magyartanár, egy másikban pedig költő: világokat teremt. 11. oldal Humoros oldalunk Ez nem tréfa! Nevessen velünk hétről hétre a Hétvége mellékletben megjelenő Laza ol­dalunk segítségével. 12. oldal Mielőtt a nagy esők visszatérnek Merklin Tímea merklin.timea@vasnepe.hu A megváltozott időjárásból adódó rengeteg belvíz elvezetésének megoldása az idei év legnagyobb feladata Nardán, ahol tavaly hét­szer volt „árvíz", pedig se patak­juk, se folyójuk nincsen. A leszakadó­­ hatalmas mennyiségű csapadék özönvízszerűen öntötte el a települést,jár­ni .Olyannyira, hogy a falukép is megvál­tozott, miután a feláztatott földből a szél kifordított több mint harminc 40-50 méteres fenyőfát, amelyek a főutca jellegzetességei voltak. A tűzoltók és a ka­­tasztrófavédők sokat dol­goztak Nardán. Még be sem fejezték az egyik he­lyen a munkát, megesett a baj máshol is. Emberélet­ben nem esett kár, szeren­csére nem dőlt rá fa sem­mire, de a problémát meg kell szüntetni, hiszen a nagy esők visszatérnek. A falu arculatához ragasz­kodnak az itt élők. Ta­vasszal új fákat ültetnek, de ezúttal nem fenyőket, mert azok nem eresztik túl mélyre a gyökerüket, ha­nem a kertészek tanácsára tujákat. - Rettenetes volt az a sok víz, valósággal úszott a falu - meséli a polgármes­ter, Glavanics Krisztina, aki 2009 óta irányítja a fa­lu életét.­­ A fagyökerek kilazultak, a szél kifordí­totta őket a földből. Hihe­tetlen volt, ahogy állt a tűz­oltóparancsnok az egyik tuskón, és spriccelt a gyö­kér alól a talajvíz. Senki nem gondolta, hogy fél óra alatt 60 milliméter csapa­dék hullik, és az égi áldás eltelíti a földet. A kertek vége magasan van, a víz a telt földből árad, lefolyik, ellepi az utcákat, betelíti az árkokat. A nagy esőzések nem csak Nardán, de sok más településen is gondot okoz­tak. Tipikus problémája a horvát falunak, hogy amíg a nagyszülők generációja még mezőgazdaságból élt, a fiatalabb generációk már nem ezzel foglalkoznak. Aki régen művelte a földet, dűlőt szántott a földje mel­lé, szikkasztókat létesített, hogy a vizet elvezesse, ér­deke volt, hogy tisztán tart­sa az árkokat. A ma földet művelők többsége ezekről a természetes védelmi be­rendezésekről nem is tud, és nem is volt felkészülve ezekre az esőzésekre. Te­hát nemcsak az időjárás változott meg, hanem a ter­mészettel való összehango­­lódás is, amennyiben keve­sebbet tudunk róla, nem is­merjük a „haragját”. Fel­nőtt egy olyan generáció is, akinek már földje sincs, vagy van földje, de nincse­nek eszközei, hogy meg­művelje, ezért kiadta bér­be. Előállt a „ki a házát vé­di, ki a földjét” helyzet, pe­dig minden házat és földet védeni kell, együtt.­­ A megoldás sok milli­óba kerül, meghaladja a fa­lu önerejét. Márciusban látszik majd, miből tudjuk finanszírozni a csapadékel­vezetést. Idén mindent erre mozgósítunk — tudjuk meg a polgármestertől.­­ Korábban csináltunk szép dolgokat, például most zárul egy osztrák-ma­gyar projekt, amely­nek keretében 180 ezer euróból Szom­bathellyel közösen egy kerékpározható utat és pihenőhelyet alakítottunk ki, már most is sokan hasz­nálják. A pihenőhely egy tó mellett van, amit úgy hoztunk létre, hogy összegyűjtöttük az alatta lévő kis erek vizét, azok táplálják, mindig tele van a meder. Osztrákok is sokan járnak át, mert a horvát nyelv összeköt minket. Van egy boltunk, két kocsmánk. Szeretnénk, ha a tulajdonos korszerűsítené, csinosítaná ezeket, mert nem csak a fa­luról, de Magyarországról is képet adnak, hiszen nagy a határforgalom, a ki-bejá­rás. Narda nagyon rendezett falu, érződik az osztrák ha­tás. Mondják, ha itt elindul egy fűnyíró, elindul mind, hogy egységesen szép le­gyen a falukép, és minden­hol kikerülnek a muskátlik a portákra. Az itt élő embe­rek között sok az ingázó, főleg a mesteremberek ta­láltak kint munkát. Hétszer volt árvíz tavaly Nardán, pedig se patakjuk, se folyójuk nincsen A falunak jók a nemzet­közi kapcsolatai, főleg kül­honi horvátoktól kapják meg azokat az impulzuso­kat, amelyek a kulturális fejlődés, a nyelvi megúju­lás lehetőségei. Nemrégiben díszpolgári címet kapott a falu első polgármestere, a 80 éves Varga Kálmán, aki elindí­totta 20 évvel ezelőtt a mu­raszerdahelyi testvérvárosi kapcsolatot. Muraszerda­­hely Horvátország legfiata­labb, legészakibb városa, Rédics után található, szlo­­vén-horvát határátkelő. Polgármesterük, Drazen Srpak személyesen is igen sokat tesz Nardáért, ezért ő is díszpolgári címet ka­pott a közelmúltban. - A Vöröskereszt révén jött össze a két település: Muraszerdahely Horvátor­szágban, Narda Vas me­gyében volt a leg­jobb véradó 20 éve - meséli Glavanics Krisztina. - Most is vannak véradóink, évek óta visszajárok és újak is. A 460 fős lakosságból legalább húsz félévente ad vért. Tegnap 15.30-tól is volt, itt a művelődési ház­ban. A szomszéd települé­sekről, Felsőcsatárról, Vas­­keresztesről is jöttek. Megtudtuk: Muraszerda­­hellyel olyan együttműkö­dési megállapodást kötött Narda, amelybe minden ci­vil szervezetet bevontak. A horvát énekkart Németh Sándorné vezetésével, tamburásokat Németh Gá­ a­borné vezetésével, a nyug­díjas klubot Glavanics Vil­mosné vezetésével, továbbá az önkéntes tűzoltókat is, akiknek parancsnoka Pe­zendoffer Zoltán. De test­vértelepülésük az ausztriai Schandorf is — ahogy mondják, az emberemléke­zet óta. Ugyanaz a nyelvjá­rásuk, csak az egyikben (osztrákban) kicsit több a germanizmus. Zágrábbal 25 éves a test­vérkapcsolat, amit a pol­gárháború ugyan megsza­kított, de 2007-ben újra­kezdték. Hasonló kapcso­latot ápolnak a Varasd mel­letti Donja Vocával és Ka­­menicával. a­­ Büszkék lehetünk erre nemzetközi kapcsolati hálóra, ez újít meg minket, minden hang, minden szó, minden CD vagy program nekünk kincs — fogalmaz a polgármester. Narda 2014 végén kapta meg a Communitas Fide­­lissima (A leghűségesebb falu) címet Felsőcsatárral, Vaskeresztessel, Horvátlö­vővel, Pornóapátival, Szentpéterfával és Ólmod­dal együtt, amiért az első világháborút lezáró triano­ni békeszerződés után kife­jezte Magyarországhoz va­ló tartozni akarását. Erre is büszkék. Csavanics Krisztina polgármester a nardai tónál, amelyet úgy hoztak létre, hogy összegyűjtötték az alatta futó erek vizét, ezek táplálják folyamatosan, a meder mindig tele van Fotó: Merklin Tímea Földközeli válaszok Sok magyar faluban is meg­történt, ami a határmenti horvát kistelepülésen: meg­változott az emberek földhöz, természethez való viszonya, a nagyszülők generációjához képest a fiatalabbakban már nincs meg az a tudás, ami védelmet is jelentene. A tár­sadalmi és történelmi okok mellett az egyéni komfortos­ság iránti igény is elvezette az embert attól a körültekin­téstől, amely még lehetővé tette, hogy a természettel - megfigyelései, tapasztalatai alapján - a lehető legna­gyobb összhangban éljen. A szüleink elszakadtak a falutól, városokba, panelokba köl­töztek. Megszabadultak szim­bolikusan a sártól, azoktól a „nehézségektől", a föld- és kertművelés, az állattartás terheitől, ami a nagyszüleink számára még az életet jelen­tette. Ők még úgy éltek, hogy tulajdonképpen azért dolgoztak folyamatosan reg­geltől estig, hogy legyen mit enni­­ nekik maguknak és az állataiknak. A háztáji gazdálkodás, az ön­­fenntartásra törekvő kis gaz­daság ma - egy-két generá­ció kimaradásával - megint vonzó életforma, egyre töb­ben vesznek területet, kertet azért, hogy újratanulják a pa­raszti hagyományokat, meg­tapasztalják éltető erejét, és megtöltik a föld, a fák, a sző­lőtőkék gyümölcseivel az éléskamrájukat. Az állattartás nehezebben megy, mert „ér­teni" kell hozzá, leginkább kecskékkel, disznókkal, ba­romfival próbálkoznak az „új gazdák". Miért a visszafordu­lás? A természettel való kap­csolat az ember alapvető igé­nye, ez a legmegfelelőbb kö­zeg számára, nem csoda, ha oda visszavágyik­. A rohanás­sá fajult civilizációs előreme­­net közben a fejlődés útjára így kérdeznek rá: milyen a hosszú távon fenntartható élet? És „földközeli" választ adnak az életformával, ami­ben az a bölcsesség is ben­­­ne van: „Segíts magadon, az Isten is megsegít." Merklin Tímea merklin.timea@vasnepe.hu

Next