Vas Népe, 2016. január (61. évfolyam, 1-25. szám)
2016-01-09 / 7. szám
Köpönyeg és palást A szombathelyi Márton-év kiemelkedő eseménye lesz a WSSz ősbemutatója, a drámapályázat nyomán. 11. oldal A festő ablakában Horváth János festőművész nemcsak a képeivel, hanem a létezésével is hat: derűt és nyugalmat áraszt. 11. oldal A csönd csodálatos és beszédes birodalmába visznek el Szendi Péter fotói: elmélyüléssel, meditációval ér föl ez a varázslatos téli utazás. (10.oldal) Humoros oldalunk Ez nem tréfa! Nevessen velünk hétről-hétre a Hétvége mellékletünkben megjelenő Laza oldalunk segítségével. 12. oldal Hosszan tartó filmhatás Ölber Lívia olbei.livia@vasnepe.hu Ha a múlt év januárjában Mayer Rudolf, a szombathelyi Agora Kulturális Központ mozgókép-szakági vezetője azzal az örömhírrel indított, hogy „van új magyar film", akkor abból következik a folytatás: 2015-ben rekord-nézőszámot produkált a Savaria mozi. És a helyzet csak fokozódik. Az elmúlt bő évtized legjobb eredményét hozta 2015-ös év: 70 ezer fölé kúúszott az önkormányzati fenntartású belvárosi Agora - Savaria mozi nézőinek száma. Mayer Rudolf azt mondja, már az első félévben érezni lehetett, hogy jó év lesz ez, de a dolgok természetéből fakadóan decemberben tetőzött az érdeklődés. És mindjárt az elején mondjuk ki annak a filmnek a címét, amelynek külön fejezetet kellene szentelni, és amelynek a története még messze nem ért véget: Saul fia, Nemes Jeles László rendezésében, ráadásul a szombathelyi kötődésű Zányi Tamás hangmérnöki közreműködésével. Na, akkor menjünk __ sorjában. Az Agora - Savaria mozi filmszakmai működése négy pilléren nyugszik, magyarázza Mayer Rudolf. Az első megingathatatlan pillért az amerikai szuperprodukciók adják (lásd A szürke 50 árnyalata, Star Wars), a másodikat az animációs családi filmek, a harmadikat Európa és a világ artfilmjei (amelyeket sikeres fesztiválszereplések visznek tovább). Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a belvárosi Savaria mozi számára azonban a legfontosabb és egyre stabilabb pillér a negyedik (a sorrend tehát nem fontossági), ez maga az új magyar film. Mayer Rudolf azt mondja, a 2014-es Swing-bemutató volt az első erős jele annak, hogy valami történik, a 2015- ös folytatás szerint pedig sorban váltak valóra a filmtervek, a Nemzeti Filmalap működése kezdett láthatóvá válni. A Savaria mozi ráadásul - csehországi tapasztalatok alapján - azt a műsorpolitikát választotta, hogy hosszan, több héten át műsoron tart, időről időre visszahoz egyegy filmet, hogy a némmmzőnek legyen ideje „észbe kapni”. Mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem szabad föltétlenül az első vetítési hét sikeréből - vagy sikertelenségéből - ítélni, van értelme a kivárásnak. (És mintha megrendeztük volna, érkezik az élő bizonyíték: a Cinema kávézó asztalánál valaki azzal szólítja meg Mayer Rudolfot, hogy lesz-e még műsoron Gárdos Péter filmje, a Hajnali láz. A válasz megnyugtató: lesz, pótolható a hiány.) A múlt év november 30- áig összesített országos adatok szerint egyébként a 2015- ös termésből a fesztiválokon is sikeres Liza, a rókatündért látták a legtöbben (126 ezren), aztán következik az Argo 2 (110 ezer nézővel), a harmadik helyen a Saul fia (95 ezer néző). Itt jegyezzük meg, hogy Mayer Rudolf már a múlt év eleji esélylatolgatásban fényes jövőt jósolt Ujj Mészáros Károly mozijának, a Liza...-nak, ahogy az Argo 2-t is kasszadöntögetőnek prognosztizálta. (Az Argó 2 alkotói közül többen itt voltak Szombathelyen a bemutatón.) Ami pedig a Saul fiát illeti: „Huszonöt éves mozis pályafutásom alatt még soha nem fordult elő, hogy két nap alatt az összes jegy elkelt volna, a Saul fiával pedig ez történt.” Sőt, dupla díszbemutatót tartott a Savaria mozi, a rendező és a hangmérnök jelenlétében. Mayer Rudolf azt mondja, Nemes Jeles László filmje több szempontból mérföldkő a filmtörténetben - „ettől fogva minden más” -, és a film fantasztikus személyes sikertörténete sem ért még véget: „Majdnem biztos vagyok benne, hogy megkapja az Oscart, Zányi Tamást pedig külön is díjazzák.” A Saul fia sok más mellett azért filmtörténeti jelentőségű alkotás, mert alapkérdést feszeget: „A Saul fiát eredetileg analóg technikával, 35 milliméteres filmre rögzítették. Innen nézve távlatosan az a tét, hogy feláldoznak-e mindent a filmesek a digitális technika oltárán, vagy visszatérnek az analóg filmkészítéshez.” Mayer Rudolf ezen a ponton arra is felhívja a figyelmet, hogy 2016 egyik első dobását, Az aljas nyolcast eredendően szintén analóg módra, 70 milliméteres változatban forgatta le Quentin Tarantino. Ennek pedig szintén erős jelzésértéke van. A Savaria mozi egyébként bármikor újra hadrendbe tudja állítani az analóg technikát, nem dobták ki a berendezéseket. A 70 milliméteres filmekkel viszont országszerte bajban lennének a mozik: az utolsó 70 milliméteres vetítőgép jelenleg muzeális tárgyként létezik, gyűjtő birtokában van, és pillanatnyilag lehetetlen volna rendszerbe állítani. „Az elmúlt 100 évben sokszor temették a mozit, aztán mindig kiderült, hogy hiába, végül az összes riválisával képes volt versenyre kelni. Most a legnagyobb ellenfél az internet.” De, ahogy Mayer Rudolf hangsúlyozza, nem szabad elfelejtenünk, hogy a mozifilmek nagy vászonra készülnek, ebben rejlik igazi hatásuk és erejük. Vagyis mindazoknak, akik arra vágynak, hogy filmélményben legyen részük, egyet tanácsolhatunk: járjanak moziba. „A Saul fia mérföldkő az egyetemes filmtörténetben, ettől fogva minden más" Mayer Rudolf, az Agora - Savaria mozi mozgókép-szakági vezetője az új Star Wars kellékeivel. A széria folytatódik: „Minden bizonnyal versenytársa lesz megint a karácsonynak: jön a 8. rész" Nemes Jeles László a Savaria moziban, a Saul fia júniusi díszbemutatóján Fotók: Unger Tamás A körhintának forognia kell A nagy vászonnak lélegzetelállító ereje van. Mostanában a színház is egyre többször él filmes eszközökkel, veszi át a filmes gondolkodás elemeit. A szombathelyi WLSz játszd újra, Sams előadása például úgy kezdődik, hogy hosszú percekig a Casablanca fekete-fehér kockái peregnek előttünk: a híres zárójelenet. Woody Allen, amint az közismert, erre a klasszikusra írta rá a saját önironikus sztoriját, amely ráadásul bizonyos szempontból éppen azt bizonyítja, hogy a Casablanca-típusú hagyomány nem folytatható. Legalábbis "nem úgy". És mégis: a nagyterem plüss székeibe süppedve (amennyire süppedni lehet) az ember azt veszi észre, hogy beszippantja a film. Ingrid Bergman, Bogart, a köd, a cigarettafüst, a repülőgép, a veszély, a romantika, a lemondás. A képek. És közben észre se veszi a végig színen lévő Görög Lászlót, aki szintén nézi a filmet, szerepe szerint sokszor nézi, nem bír elszakadni tőle. Ő a színházi előadás főszereplője. Hát, nem lehet egyszerű a Casablanca óriási képsorai után megszólalni. Arról nem beszélve, hogy a színészeknek csakis a film hozhatja meg a széleskörű népszerűséget. Különben Görög László is a filmvászonról jött le hozzánk: ki ne emlékezne például a Szambára? Úgyhogy remélhetőleg megint egyre több színész tehet szert filmszerepek révén közismertségre. Kern András új filmjében (bemutató január 21-én) például ismét feltűnik Törőcsik Franciska, akinek nevét most már illik megtanulnunk. És ha már Törőcsik: a Savaria mozi egyik legszebb eseménye volt 2015-ben, amikor a 80 éves Törőcsik Marit köszönthettük, csordultig telt ház előtt. A körhintának forognia kell. Ölbei Lívia olbei.livia@vasnepe.hu >