Vas Népe, 2018. január (63. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-06 / 5. szám
8 Marcsák Gergely Pottó-panzió Egy napon egy pottócsapat szobát bérelt, húszágyasat. Fán henyéljünk? Jobb a fotel. Dzsungel helyett luxushotel. Felkiált a pottófalka: pottók, irány Mátészalka! Pottó ősök lánya, fia - elindult a kompánia. Kongóban egy komp hátára ugrott fel a pottógárda. Kongó folyó, Tisza folyó. Mentek, mint a puskagolyó. Reggelre a pottónépek Mátészalkán partra léptek, s mikor mind a hotelhez ért, beküldték a pottóvezért. Én vagyok a fő-fő pottó. Becses nevem Pottó Ottó. Van velem egy pottócsapat, szobát kérnénk, húszágyasat. Recepciós gyorsan szalad: egy lakosztályunk még szabad. Erre ez a pottóbanda a szép hotelt lerohanta. Liftaknában föl-le másztak, csillárokon légtornásztak, szaunában ebédeltek, szétrágták a házirendet. Mit tudtak a dzsungellakók, hogy a vécék mire valók? Szemeteltek ahol lehet, elűzték a vendégeket, menekült sok alkalmazott, hagytak hotelt, csapot-papot. Elment szakács, inas, portás. Ez ám szép kis fogadtatás. Nyugtalan a portósereg, nincsenek kik etessenek. Éhen fogunk halni, Ottó? Nem maradt itt csak rizottó! Nem kell nekünk ilyen „pompa”. Sokkal jobb a dzsungelhonba’. S másnapra a pottógárda hazaindult Afrikába. IRODALMI KULI URÁLI J Ml LLLKLI I Arany János Alkalmi vers Az új évet (ócska tárgy!) Kell megénekelnem, Hálálkodva, ahogy illik, Poharat emelnem. Mit van mit kívánni még ily áldott időben? Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Olcsó legyen a kenyér, A gabona áros, Jól fizesse a triót S nyerjen a mészáros, Mérje pedig szöszön-boron, Font kijárja bőven. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Senkinek a nyakára Ne vigyenek kontót, Valaki csak ráteszen, Nyerje meg a lottót, Annyi pénzünk legyen, hogy! Még pedig pengőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Szegény ember malacának Egy híja se essék; Messze járjon dög, halál, Burgonya-betegség; Orvos, bakó a díját Kapja heverőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Tücski-hajcski baromnak Sokasuljon lába; Boci járjon mezőre, Gyermek iskolába; Gyarapodjék a magyar Számra, mint erőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Kívül, belül maradjon Békében az ország. A vásárra menőket Sehol ki ne fosszák. Béke legyen a háznál És a szívredőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. A bíró is, mint eddig, Tisztét jól betöltse: Víz kedvéért a babát Soha ki ne öntse. Emberiség, igazság Egyik serpenyőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Zenebona, babona, Huzavona vesszen! Visszavonás, levonás Minket ne epesszen. Legyen egység, türelem, Hit a jövendőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Nagy uraink (ha élnek) Nőjenek nagyobbra; Áldozzanak, legyen is mit, Mégse üssék dobra; Nemzetiségünk mellett Buzogjanak hően. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben, író pedig írónak Szemét ki ne ássa, Ne is legyen az idén Napfogyatkozása Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-, S előfizetőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Mire üssek még pohárt? Asszonyi hűségre? Barátság-, polgár-erény, Vagy mi más egyébre? Hiszen ezek közöttünk Vannak /kelendőben/. Tudj Isten, mi minden nincs Ez új esztendőben! LAPSZÁMUNK SZERZŐI Csender Levente (1977) József Attila-díjas író Farkas Weltmann Éva (1979) költő, szerkesztő, kritikus Fekete Péter (1963) Jászai Mari-díjas színházi rendező, előadóművész, cirkuszművész, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója Ferdinandy György (1935) József Attila-díjas író, költő, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár Lakatos Mihály (1964) író Marcsák Gergely (1990) kárpátaljai költő, író Sántha Attila (1968) költő, író Szekály Zsuzsanna (1986) kulturális újságíró SZŐCS Géza (1953) Kossuth-és József Attila-díjas költő, írói lapszámunkat a Fővárosi Nagycirkusz elmúlt éveinek előadásfotói illusztrálják. A képeket Urbán Ádám készítette. helyőrség 01. jÚNU ÚI GYÁSZ Stumpf András Épp csak elindultam arra a baráti vacsorára szombat este. A kocsimban most is szólt a rádió. Kezdődött a nyolcas hírblokk. A hírolvasó először ezúttal is rövid mondatokban számolt be a később részletesen kifejtendőkről. „Meghalt Fábián Juli.” A szélvédőm tetejénél is jegesebb rémület egy pillanatra lett csak úrrá rajtam, majd gyorsan felolvasztotta a hirtelen jött bizonyosság: nyilván az operettszínház örökös tagjáról, az ötvenes években szép filmsikereket arató díváról van szó, aki nyolcvanhét évesen szenderült örök álomra. Hogy én ilyen idős színésznőt, akit Fábián Julinak hívnak, nem ismerek? Igaz, de hát nem ismerhetek minden idős színésznőt. Lényeg, hogy biztosan nem arról a Juliról van szó. Nem a mi Julinkról. Teltek a percek, a kocsiban meleg lett, a szélvédő jege is leolvadt végre, amikor újra vacogni és reszketni kezdtem. „Hosszan tartó, méltósággal viselt betegség után meghalt Fábián Juli énekesnő. 1980-ban született, zenei tanulmányait a Petőfi Sándor Általános Iskola ének-zene tagozatán alapozta meg, majd Munkácsi Beától és Winand Gábortól tanult dzsesszéneket. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszakán Berki Tamás tanítványa volt.” Az életrajzi adatok egyre távolabb kopogtak, 2005-ben jártam már, amikor először hallottam Fábián Juli hangját egy másolt CD-n. Az Erik Sumo Band My Rocky Mountain című korongja volt, német kiadónál megjelent magyar kacatpoplemez, s biztos voltam benne, hogy az a tiszta, mély hang csak valami hangmintatrükközés lehet egy régi korongról. Esetleg amerikai kölcsönénekes. Gershwin Summertime-jának Sumo-lemezes verzióját Julival mindenkinek hallania kellene, de a Taxi, a Map of the World vagy a Babyfoot is off today is kedvencem azóta. A kétezres évek második felében Barabás Lőrinc nu-jazz bandájának tagjaként hallhattuk Julit két lemezen is (Ladal - 2007; Trick - 2009), hogy aztán 2011-ben Zoohackerrel közösen összehozzák a nyár slágerét, a Girlyt. Rég pörgött már az akkor még zenét játszó Petőfin, de tömegek még akkor sem döbbentek rá, hogy nem a legújabb amerikai sláger megy. Hogy ez itt készült. Nehéz is volt elhinni, hogy két magyar művész olyan minőséget produkál a popzenében, amilyenre mondjuk Annie Lennox és Dave Stewart volt képes a nyolcvanas években. A Sizzlin’ című dalról, amely szintén a négyszámos Girly-lemezecskén van, rögtön ők ugrottak be akkor. És büszke voltam. Julira különösen, aki soha nem virtuózkodott a hangjával öncélúan, a sznobizmusnak cseppje sem volt benne. Pedig megtehette volna: ő volt az, aki tíz éve az egyik legismertebb jazzénekverseny, a Montreux Jazz Voice Competition legjobb nyolc énekese közé jutott. Magamutogatás helyett mégis arra figyelt mindig, ami fontos: a dalra. A baráti vacsorán aztán mindenki róla beszélt. Tudtuk mind: 2017. december 16-án kevesebben lettünk. Éppen egy embernyi világszínvonallal kevesebben.