Vas Népe, 2018. április (63. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-28 / 98. szám

- ------------------------------------------------­ [ffiFirfffirrmn KINEK A FELELŐSSÉGE? Kántor Mihály Március elején Donald Trump el­nök összehívta a videojáték-ipar prominens cégeinek vezetőit, hogy a floridai középiskolai lövöldözés kapcsán támadt országos felzúdu­lás elé - melynek nagyja a Nem­zeti Fegyverszövetség (NRA) ellen irányult - alternatív bűnbakot ál­lítson. A videojátékokban ábrázolt erőszak, mint közvetett hatás, évek óta gyakran megidézett fogalom minden olyan erőszakos esetben, ahol fiatalkorú volt az elkövető. S bár a találkozó a Fehér Ház olda­láról felkészületlen és kapkodva szervezett volt, valamint a pontos szándékát illetően meg is kérdője­lezhető, ám annyit elért, hogy ismét felszínre hozza a témát. A játékfejlesztők azzal védekez­tek, hogy az évek során több, füg­getlen tudományos felmérésnek sem sikerült egyértelműen bizonyí­tania a fiatalkorúak erőszakos bűn­­cselekményei, illetve a videojátékok közötti összefüggést, mi több, épp az ellenkezőjére utaló eredményeket tártak fel. Emellett rámutattak, hogy a játékok besorolását meghatározó rendszer meglehetősen pontosan írja le az adott játék tartalmát, jelöli meg a hozzá tartozó korhatárt. Ez utóbbi érvvel pedig visszaadták a labdát az értékesítőnek, illetve a fogyasztónak. A játék szó hallatán nagy való­színűséggel sokan először a gyerme­ki elfoglaltságra asszociálnak, és csak utána következnek az olyan felnőttes vonatkozások, mint a sport, a hobbi vagy a szerencsejáték. Amikor tehát a gyerek egy videojátékot kér, a szülő inkább aggodalmaskodik azon, hogy a gyerkőc megint sokat fog ülni a gép előtt, mint azon, hogy egész ponto­san milyen típusú játékért is esdekel a lurkó. Míg mondjuk egy filmnél a szülő jobban odafigyel a tartalomra, addig a játékoknál ez kevésbé jele­nik meg. A magyarázat prózai: fil­meket ő maga is néz, így a témában tájékozottabbnak mondható, míg játékokkal lényegesen kevesebben játszanak. Érdekes elméleti kérdés, hogy növelné-e a videojátékokban kevésbé járatos szülők tudatosságát, ha azok a játékok, melyek felnőtt közönségnek készültek, nem játék, hanem mondjuk szimuláció néven lennének értékesítve, és a boltok­ban is eszerint elkülönítenék el őket. 2009-ben egy kaliforniai képviselő is kezdeményezte, hogy a magasabb korhatár-besorolású játékok kapja­nak egy, a cigarettákéhoz hasonló látványos egészségügyi figyelmezte­tő jelzést, ezzel is felhívva a vásárlók figyelmét arra, hogy a tartalom ag­resszív viselkedéshez vezethet. Fontos azonban megjegyezni, hogy nagyjából több mint egy évti­zede szülői korba ért az a generá­ció, mely már videojátékokon nőtt fel. Köreikben jelentősen nagyobb a tudatosság e téren, alaposabban odafigyelnek arra, hogy mivel és mennyit játszik a gyermekük. Haj­lamosak nem magára hagyni cse­metéjüket a játékkal, mi több, a ját­­szottak/látottak feldolgozásában is felelősen segítenek. A tartalmi cenzúra tehát nem le­het megoldás egy olyan kérdésre, melynek felelőssége az értékesítőn, illetve a vásárló szülőn múlik. A tájékoztatás és a tájékozódás fon­tosságát ellenben nem lehet eléggé hangsúlyozni. IRODALMI KULTURALI.­ MLLI.L KI.L­I FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK remier A KIVARAT ÍRTA: MATZ / FORDÍTOTTA: KOPECZKY CSABA / RAJZ ♦ SZÍNEK: FUTAKI ATTILA / BEÍRÓ: LANCZINGER MÁTYÁS­ ­a puu-t SOHASEM HAGYOM, HOGY A LAKÁSOMIG VIGYENEK. EGYSZERŰ ÓVATOSSÁGI INTÉZKEDÉS... VANNAK, AKIK EZT PARANOIÁNAK NEVEZNÉK, SZÁMOMRA AZONBAN CSAK ÓVATOSSÁG, A KÜLÖNBSÉG A KETTŐ KÖZÖTT CSEKÉLY... ÍGY MEGGYŐZŐDHETEK RÓLA, HOGY MINDEN RENDBEN VAN-E, ÉS A SOFŐRÖK SEM TUDJÁK MEG, HOL LAKOM... A PARANOIA VISZONT, AZ, AMIKOR FELKÉSZÜLÜNK - DE SEMMI SEM TÖRTÉNIK. FELKÉSZÜLÜNK, DE TÉVEDTÜNK. AZ ÓVATOSSÁG AZ, HOGY KÉSZEN ÁLLUNK, HA TÖRTÉNNE VALAMI. CSAKHOGY SOSEM TUDHATJUK ELŐRE, MI TÖRTÉNIK MAJD. A PARANOIÁS TÉVEDETT, AZ ÓVATOS, BALSZERENCSÉJÉRE, OKKAL TARTOTT VALAMITŐL... A BÁTRAK NEM ISMERNEK LEHETETLENT, VISZONT SOHA SEMMI NEM GARANTÁLT A GYÁVÁK SZÁMÁRA. MELYIK OLDALHOZ TARTOZUNK? VAJON LEHET-E VÁLASZOLNI ERRE A KÉRDÉSRE, MEG MIELŐTT SZEMBESÜLTÜNK VOLNA SAJÁT VALÓSÁGUNKKAL? DE SOHA SEMMI SEM EVIDENS, SEMMI SEM LÁTHATÓ ELŐRE. ÁM A CSELEKVŐ EMBEREK TUDJÁK, HOGY CSELEKVÉS, KOCKÁZATVÁLLALÁS KÖZBEN KÖNNYŰ TÉVEDNI, MÉGIS JOBB TENNI VALAMIT, MINT TÉTLENÜL ÜLNI. helyőrség 4/46 2018. április ) Lapszámunkat BERKI VIOLA (1932-2001) festőművész, grafikus képeivel illusztráltuk. A Pesti Vigadóban látható tárlaton figyeltem meg, hogy gyerekek és felnőttek egyaránt el­időznek a képek előtt, és fel-felderül az arcuk, ha valami számukra kedves ábrázolásra buk­kannak egy-egy összetett kompozícióban. Az otthonosságtól szerethetők annyira ezek a képek, attól, hogy hordoznak valamit, ami ta­lán épp az álmainkból ismerős, és a mesékből, amelyek belakták a gyermekkorunkat. Talán templomi történetekből, ószövetségi borzon­gásból, falusi anekdotákból, az Ezeregyéjsza­ka furfangos varázslataiból, valami régi-régi tudásból hoz fel valamit a fényre, mintha csak illusztrálná azt a régmúltat, amely valamiért kikopott belőlünk. Berki Viola alkotói világában tetten érhető a Kiskunhalas határában lévő Kötöny-pusz­­tán eltöltött gyermekkor, a magyar történelmi múlt, a bibliai témák és a keleti művészet iránti tisztelete. Munkáiban a naiv művészetből ere­deztethető ábrázolásmód olyan kompozíciók­ban szervesül, amelyek az ikonfestészetben, a németalföldi késő gótika, a korai reneszánsz, a népies szürrealizmus és az indiai művészet ismert műalkotásain figyelhetők meg. Meghatározó volt számára a Kondor Bé­lával kötött barátság, aki a vele szomszé­dos műteremben alkotott. Ott ismerte meg Nagy Lászlót is, ő Viola rajzai című versé­ben ekként örökítette meg e képeket: „Tart a menet mindörökké, / megtűzdelve tőrrel, érccel, / fegyverek közt érvelünk mi / az Énekek Énekével. II Higgyük-e, hogy itt a hajnal, / ha jön fölnyitott erekkel? / S fölfor­dul az üveghintó / nagy kokárda-kerekek­kel? // Nyúlfület a holdvilágba, / bölényt a megbontott ágyba, / drámát agyvelőnkre hímez / Viola kezének árnya." (Bonczidai Éva)

Next