Vas Népe, 2018. június (63. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-27 / 147. szám

2018. JÚNIUS 27. SZERDA ­ Ingyenes koncertek, kiállítás KŐSZEG A szakmai előadá­sok mellett esténként ingye­nes koncertek és kiállítások színesítik a Nemzetközi Nyári Egyetem programját. A kínai származású, most a Brandenburgi Műszaki Egye­temen világörökség témában doktorandusz Lijin Chen zon­goraművész koncertjét június 28-án, csütörtökön 19.30-kor hallgathatják meg az érdeklő­dők az Európa Házban. Zenei csemegének ígérkezik a Heru­­vimi Macedón Női Kamarakó­rus középkori énekkoncertje július 2-án, hétfőn 19 órakor a Jurisics téri Szent Imre-tem­­plomban. A 2013-ban alakult együttes repertoárján zsoltárok és macedón zeneszerzők művei is szerepelnek, őrzik néphagyo­mányaikat és a szláv-bizánci tradíciót. Gabriele Matzner volt osztrák diplomata, író és festő­művész kiállítása hétfőn nyílt a Zwingerben. Gabriele Matzner festőművész a kiállításmegnyitón Fotó: Nagy Jácint NYÁRI EGYETEM VAS NÉPE 13 ­ A változás viharában van Európa Párbeszéd - eltérő vélemények, érdemi megoldási javaslatok - a 23. Nemzetközi Nyári Egyetemen KŐSZEG Tizenkét napon keresztül mintegy hatvan meghívott előadó és a vi­lág számos országából ér­kezett hallgató tanácskozik, vitatkozik - ahogy az ha­gyomány­­ a világ és ben­ne Közép-Európa helyze­téről, összekötve a globális és az európai probléma­köröket a közép-európai­val.­ ­ Több mint húsz országból - Albániából, Bulgáriából, Örmé­nyországból, Kamerunból, Indi­ából, Jemenből, Szerbiából, az USA-ból, Csehországból, Olaszországból és Kínából is - érkeztek hallgatók, előadók a 23. Nemzetközi Nyári Egyetem­re, ez maga a csoda a mostani világhelyzetben - köszöntötte Miszlivetz Ferenc professzor, intézetigazgató az FTI-JASK szervezésében, a Társadalmi és Európai Tanulmányok Intézeté­vel (ISES) és a Pannon Egye­temmel együttműködve, a Kö­zép-Európai Kezdeményezés (CEI) támogatásával életre hí­vott rendezvény résztvevőit va­sárnap este. Básthy Béla, Kő­szeg alpolgármestere városházi látogatásra invitálta a vendége­ket. - Mi a Felsőbbfokú Tanul­mányok Intézetében hiszünk a kérdésekben, és sok kérdés vár válaszra a következő két hétben - így adta át a szót Miszlivetz professzor Sean Cleary-nek, a Világ Jövője Alapítvány alapító­jának. A strukturális elemek, ame­lyek magyarázatot adnak az Eu­rópában mostanában tapasztalt feszültségekre mindenütt egy­formán tetten érhetők - a Közel- Keleten, Délkelet-Ázsiában -, és ezek hátráltatják Közép-Afri­ka fejlődését is, hangsúlyozta Sean Cleary. Kijelentette: a tör­ténelem elhajlási pontjában va­gyunk, egy korszak végére ér­tünk. Földtani hasonlattal, amit most kezdtünk megtapasztalni, az a „kőzetlemezek mozgása” a gazdaságban, a politikában - mindezek Európára gyakorolt hatása jelentős. Mint mondta, az összekapcsoltság jellemzi legin­kább a mostani környezetet (példaként az internetet, a légi járművek kontinensek közötti forgalmát említette), és utalt Kí­na nyugati nyitásának program­jára, a 64 országot érintő Egy övezet, egy új koncepcióra: a kí­naiak infrastruktúra-fejlesztő kapacitásukra építve akarják összekötni országukat három szárazföldi és egy tengeri úton Belső-Ázsiával, Európával és Afrikával a középkori selyemút újraélesztésének gondolatával. Az előre nem mérhető negatív és pozitív következményeket is elemezte a következő évtizedek távlatában. Amennyiben azt akarjuk, hogy a világ „egy élhetőbb, jobb” hely legyen, környezeti és társadalmi szempontból fenn­tartható gazdasági növekedésre van szükség, arra, hogy a méltá­nyosság lencséjén keresztül néz­zünk a szegénységre és az egyenlőtlenségre. Ugyanezen logikát követve a biztonság újra­fogalmazására van szükség, a kiszolgáltatottság csökkentésé­re, hogy elősegítsük a biztonsá­got az egyén, a nemzet, a régió és globális szinten. Hogy mind­ezeket megtehessük, megállapo­dásra kell jutnunk a normákat, a játékszabályokat illetően, ame­lyek lehetővé teszik 7,6 milliárd ember együttélését a földön, úgy, hogy közben elismerjük és kibékítjük a kulturális ellentéte­ket, fejlesztjük a nemzetközi in­tézményeinket. Úgy vélte, Euró­pában pont ez jelent kihívást, megállapodni a normákban és meghatározni, mi adja az identi­tás érzését több szinten. Beszélt az összetett rendszerek jellem­zőiről: „az összekapcsoltsággal exponenciálisan nő a bizonyta­lanság érzése”. Demográfiai trendek alapján 2050-re majd­nem 2 milliárddal többen le­szünk a földön, felgyorsuló ur­banizációval, öregedő társadal­makkal, a digitalizáció terjedé­sével kell számolnunk. Beszélt a globális trendekről 2030-ig: a növekvő tőke-, a csökkenő mun­kaerőigényről, az automatizáció felé való erőteljes elmozdulás­ról, a korábban jól fizető ipará­gakban alacsonyabb bérekről - a munkanélküliség növekedésé­ről és az ezzel járó társadalmi polarizációról, a képviseleti de­mokráciák gyengüléséről, a geo­politikai környezet átrendeződé­séről és a kényszerű migráció­ról. Kijelentette: túl sokan va­gyunk egy véges alkalmazko­dásra képes rendszerben: uta­zunk, ingázunk, termelünk, fo­gyasztunk és pazarolunk egyre növekvő mértékben, és ezzel a bioszféra súlyos zavarait idéz-A történelem elhajlási pontjában vagyunk, egy korszak végén áák elő. A legnagyobb feszült­ség a Sean Cleary által vázolt jövőképben az összetettség és a sürgősség várt cselekvés között mutatkozik, nincs elég idő a megoldásra, ez félelmet generál, jegyezte meg Daniel Brooks (Torontói Egyetem) a vitaindító utáni kerekasztal-beszélgetésen. James M. Skelly (FTI-JASK) Milan Kunderát idézve reflek­tált: „Az ember gondolkodik, Is­ten nevet” - szerinte nem szem­lélhetjük az életünket rendszer­ként, és nem tudhatjuk ponto­san, mi fog történni. Jody Jen­sen (Pannon Egyetem) úgy fo­galmazott: veszélyben van a vi­lág, a jelen neoliberális narratí­­vája szerint a domináns állam okozta a zavart - a kollektiviz­mus korábban eltaposta a sza­badságot, az individualizmust. A probléma a neoliberális model­lel az, hogy úgy érezzük, képte­lenek vagyunk helyettesítő, új narratívát létrehozni. Pedig igazi változás akkor történne, ha a ré­git felválthatná az új. A kínálko­zó megoldás: visszatérni a Keynes-i narratívához és gazda­ságpolitikai modellhez, ami ugyanakkor nagyon problemati­kus. A Miszlivetz Ferenc vezette, az EU jövőjéről, közép-európai távlatokról tartott hétfői első pa­nelbeszélgetésen Zupkó Gábor diplomata, az EU magyarorszá­gi képviseletének vezetője Or­bán Viktor miniszterelnök tava­lyi, Brüsszelben elhangzott mondatát idézte: Európa tovább­ra is a világ legjobb helye az életszínvonal, a szabadság és a kulturális örökség tekintetében is. Elmondta: az ENSZ, a Nem­zetközi Tehetség Versenyképes­ségi Index és az egyéb felméré­sek eredményei tényleg ezt tá­masztják alá. Az Unió egyik je­lentős vívmánya az egységes pi­ac, hozzájárul a tagállamok gaz­dasági fejlődéséhez. Európa megőrizheti gazdasági és politi­kai befolyását is, ha együttmű­ködnek az államai, ha fenntartja az integrációt. A kihívásokat, nehézségeket is illusztrálta: a 2050-ig várható hatalmas változásokat, a népes­ségnövekedést Afrikában, Indiá­ban, a világgazdasági erőviszo­nyok eltolódását, ahol a bővü­lésből jóval kisebb szeletet ha­síthat ki magának Európa. A Brexitről azt mondta, fi­gyelmeztető jelzés volt, a társa­dalom számára nyilvánvalóvá vált, mit veszíthetünk, ha el­hagyjuk az EU-t. Szerinte vá­laszt kell találni arra, hogyan le­het Európa demokratikusabb és hogyan vihető közelebb a vá­lasztópolgárokhoz. Szlovákia 2004 óta tagja az EU-nak, lelkesen csatlakoztunk, a „megcsináltak” érzésével, a pozitív attitűd évekig kitartott, és bár az ország továbbra is eu­­ro-optimista, vannak problémák, jegyezte meg Lucia Mokra, a pozsonyi Comenius Egyetem dékánja. Hiányzik az EU-val kapcsolatos nemzeti stratégia, a a választópolgárok összességé­ben elégedettek a tagsággal, de nem aktívak az ország uniós menetrendjét illetően. A politi­kai elit az EU-ra mint külső szervezetre tekint, amelynek az előnyeit ki kell használni. Van, aki szerint Oroszország fenyegeti az EU-t, széthúzást, ellentéteket szítva­­ a Moszkvá­ból érkezett Lyubov Shiselina, az Orosz Tudományos Akadé­mia Európa Intézete Kelet- és Közép Európa Központjának ve­zetője úgy véli, erre nincs észszerű magyarázat. Szerinte Oroszország elsődleges felada­tai: önmaga újbóli megszilárdí­tása, gazdaságának felélénkíté­se, innovációs potenciáljának növelése. Kitért a keleti partner­ség, 2009-ben indított közös kezdeményezésre, amely nem terjed ki Oroszországra, és a mai napig mély válságban tartja az EU és Oroszország viszonyát - az utóbbi ellenzi az egykori szovjet tagállamok közeledését Európához. A visegrádi négyek együtt­működéséről dr. Koller Boglár­ka, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem dékánja beszélt. Vajon értelmezhető-e úgy a visegrádi csoport, mint a differenciált in­tegráció új formája az EU-ban, tette fel a kérdést. A bővítések során a csatla­kozni kívánók ennek lelkesen eleget tettek, anélkül, hogy bár­mit megkérdőjeleztek meg. Eu­rópa közös asztalánál ülve már felerősödnek a kritikai hangok. Ma szélesebb értelemben vett európaizálódásról beszélünk: az újonnan érkezők a saját elképze­léseiket vihetik európai szintre. (alulról kiinduló megközelítés) Szerinte a V4-ek nem intézmé­nyi keretek között működő plat­form, melynek három színtéren zajlik a működése: a tagálla­mok, a V4 csoport és az EU szintjén. A nyári egyetemen során mintegy hatvan meghívott előa­dó és a világ számos országából érkezett 33 hallgató elemzi a he­lyi, nemzeti, regionális és transznacionális folyamatokat, összekötve a globális és az euró­pai problémaköröket a közép­európaival. Téma lesz még a klí­maváltozás, a vízkérdés, a mig­ráció - komplexitásukban láttat­va a mindenki által észlelt jelen­ségeket. Külön szekció foglal­kozik a biztonságpolitika kérdé­sével, az európai demokrácia jö­vőjével, a fenntarthatósággal és a kommunizmus emlékezetével. (x) Sean Cleary, a Világ Jövője Alapítvány alapítójának vitaindítójaFotó: Unger Tamás Az EU jövőjéről, közép-európai távlatokról Lucia Mokra, Lyubov Shiselina és Zupkó Gábor tartott gon­dolatébresztő előadást a Miszlivetz Ferenc vezette hétfői első panelbeszélgetésen Fotó: Unger Tamás Több mint húsz országból érkeztek hallgatók az idei nyári egyetemre Fotó: Unger Tamás

Next