Vasuti és Hajózási Hetilap, 1927 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-31 / 1-4. szám
4 VASÚTI ÉS HAJÓZÁSI HETI LAP 1 - 4. szám A klub Szilveszter-estélye. Estélyeink sorozatába ezidén ismét beiktattuk a szilveszteri mulatságot s esténk várakozáson felüli sikere fényesen igazolta a vigalmi és művészi bizottság elnökségének optimizmusát. Klubpalotánk fennállása óta még nem látott olyan nagyszámú közönséget falai között, mint az ezidei Szilveszter-estélyen, melynek összes jegyeit már napokkal előtt szétkapkodták. Nagyon sokan még aznap este szerettek volna jegyekhez jutni, de a már amúgy is túlzsúfolt terembe többen nem fértek be. Az estélyt Bartók Lipót vigalmi és művészi bizottsági titkár rendezése mellett, tréfás kabaré vezette be. Bartók rövid bevezető konferansza után Rákosi Szidi filmiskolájának növendékei Margittay Gyula tanár vezetése mellett egy apacs-filmjelenetet játszottak el, amelyben különösen Bleyer Rózsi és Székely Klári tűntek ki kifejezésteljes, karakterisztikus játékukkal. Az utóbbi apac-csábtáncával is sok tapsot aratot. A magyar királyi operaház hat fiatal, bájos solo-táncosnője: Verhás Ilonka, Morgan Fiai, Szalay Karola, Moser Irén, Mólnás Kortensia és Stiller Ilonka gyönyörű magyar kosztümben »Hunyady László című operának toborzó-táncát adta elő. Verhás Ilonka azonkívül a »Sába királynője« méhtáncát és egy Liszt-rapszódiát táncolt el gyönyörű plasztikával. Morgan Fini és Szalay Karola tüzes spanyol tánca is magával ragadta a közönséget. Vargha Imre, a Városi Színház széphangú énekese magyar nóták előadásával csillogtatta érces baritonját, Fedor Anci kilenc éves táncművésznő fejlett technikájával ámulatba ejtette a jelenvoltakat, Bodnár Eta és Tolnay Béla pedig modern tánc-kuplékat adtak elő szép sikerrel. Dezső József »Vallomások« című kedves kis vígjátékéban a csinos megjelenésű Gross Erzsi és Gaupp József tagtársunk kitűnően mulattatták a közönséget. Gross Erzsi bájosan csicseregte el az egyszerű, naiv varróleány szerepét és ügyesen mozgott a színpadon, Gaupp pedig egy félszeg néptanító alakját elevenítette meg rutinos játékkal. Műsorunk egyik kimagasló száma Mann Tibornak klasszikus és modern zeneművekből összeállított humoros hegedűversenye volt, melyet két fiatal hegedűművésznő: Bartók Klári és Jámbor Böske, sziámi ikreknek öltözve, egy hegedűn adott elő. Boszorkányos ügyességgel oldották meg nehéz feladatukat s a közönség szűnni nem akaró tapssal és számtalan kihívással fejezte ki elismerését a szellemes és komoly zenei tudást kívánó produkcióért. Ugyanilyen sikere volt az utolsó számnak: Harmath-Losonczy Felvételi vizsga című énekes bludtjéinek , melyet az Operaház négy jóhumorú tagja: Toronyi Gyula, Kertész Ödön, Lakatos Sándor és Krasznay Elek játszott el, a közönség hangos derültsége mellett. Az ének- és zeneszámok kitűnő zongorakiséretéről Hegyi Pál, a Városi Színház fiatal karmestere gondoskodott s értékes közreműködésével nagyban hozzájárult az est sikeréhez. Előadás után közönségünk víg hangulatban foglalta el a félemeleti és alagsori éttermek asztalait, majd kitűnő cigányzene és jazz-band hangjai mellett megkezdődött a tánc. Ennek végéről nincs hiteles tudósításunk, mert e sorok írója reggel hat órakor távozott a klubból, de akkor még mindig ropták a charlestont. Dr. W. Tea-esték klubunkban. Lapunk legutóbbi számában értesítettük tagtársainkat, hogy vigalmi és művészi bizottságunk tea-esték rendezését határozta el. Az első estét január 12-én rendeztük s az este minden várakozáson felül sikerült. Félemeleti helyiségeinkben összejöttek mindazok, akik nagy estélyeink törzsközönségét alkotják. Fesztelen jókedvvel ülték körül az asztalokat, az ifjúság — sőt az ifjúság korosabb része is — csakhamar táncra perdült, melyhez egy különösen ügyes zongorista szolgáltatta a zenét. A tea estén klubunk elnöke, Horváth Károly h. államtitkár is részt vett. A vidám társaság még a helyszínen felkérte a vigalmi bizottság vezetőségét, hogy minél előbb ismételjék meg ezt a kedves mulatságot. A felszólításnak engedve, már tíz nappal későbben— január 22-én (szombaton) — megismételtük a tea-estét, mely ha ez egyáltalában lehetséges, még jobban sikerült, mint az első. A rossz, esős időjárás ellenére, már este fél tízkor alig lehetett asztalt kapni s a klub vendéglőse egyre több pótasztalt volt kénytelen felállítani. A társaság éppen olyan jókedvvel mulatott éjfél után 2 óráig, mint az első alkalommal s ekkor is csak a háznagy fölöttébb erélyes felszólítására hagyták el a klub helyiségeit. Vigalmi bizottságunk a nagy sikerre való tekintettel két-háromhetenkint meg fogja ismételni a kedélyes tea-estéket, klubunk szeretetreméltó háznagyának tehát ismét alkalma lesz közismert erélyét a vendégek szíves marasztalása érdekében kifejteni. Nyugdíjas és a-listás közlekedési tisztviselők figyelmébe. A Magyar Francia Biztosító intézet, mint lapunk más helyén megírtuk, külön osztályt szervezett a közlekedési alkalmazottak biztosítására. A biztosító intézet klubunk kívánságára elsősorban nyugdíjas és ů-listás volt közlekedési tisztviselőket óhajt keresethez juttatni új osztályában. Felhívjuk tehát azokat a nyugdíjas és ů-listás közlekedési tisztviselőket, akik hivatottságot éreznek magukban a biztosítási tevékenységre, jelentkezzenek a Magyar-Francia Biztosító Intézet Rt. közlekedési alkalmazottak biztosító osztályának klubépületünk második emeletén lévő irodájában. Klubunknak az a törekvése, hogy e téren tisztességes keresethez juttassa a volt közlekedési tisztviselőket, akik a mai súlyos gazdasági viszonyok közepette alig tudnak megfelelő alkalmazásban elhelyezkedni. SZEMLE: Az autóbusz fejlődése, szerepe és jövője a nagyvárosi közlekedésben, különös tekintettel Budapestre. Kelemen Móric, a magyar mérnöki kar egyik legkiválóbb tagja, rendkívül figyelemreméltó tanulmányt irt e kérdésről. Ez a tanulmány a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet út-, vasút- és gépipari szakosztályában A motoromnibusz szerepe a főváros közlekedésében című előadását jelentékenyen bővített formában öleli fel, a cím szerint tehát Budapestnek szerves egészként jelentkező közlekedésében a motor omnibusz működési területét igyekszik megállapítani. Ezért megelőzőleg ismerteti néhány európai nagyváros közlekedési berendezését és abban az autóbusz-forgalom szerepének fejlődését és mai helyzetét. Foglalkozik a tanulmány a fővárosi autóbuszok berendezésének időszerű kérdésével és rámutat arra, hogy az adott viszonyok között az autóbuszok hazai gyártása nemcsak lehetséges, de az egyetlen elfogadható megoldás. A próbaautóbuszokkal való laikus kísérletezgetés helyett az autóbuszok gyártására teljesen felkészült hazai gyáripart kell a szakértők bevonásával megállapítandó típus sorozatos gyártásával megbízni. Végül rámutatott arra, hogy mind az autóbuszközlekedés