Vasuti és Hajózási Hetilap, 1931 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1931-01-18 / 1-4. szám

MSBTI fs на 1071SZ H FT 11 J P 1—4. szám A forgalomszerzésről a vasúti személyforgalomban írta: dr. Bodnár Jenő, műv. segédtitkár Amíg a háborút megelőző időben az európai vasutak bevételeinek csupán 20—30%-a eredt a személy- és poggyászforgalomból, addig a háború utáni években azt tapasztaljuk, hogy a személy-és poggyászforgalomból szár­mazó bevételek vasutanként váltakozva 35—50%-át képezik az összbevételeknek. Ez a körülmény megdöntötte azt a már a köztudatba is átment véleményt, hogy a személy­­fuvarozás a vasutak részére nem jövedelmező üzletág és hogy azt az állam inkább gazdaságpolitikai szempontjai­nak érdekében fejleszti. Az utóbbi időben beigazolást nyert az olasz, de különösen a svájci vasutaknál, hogy a személy­­forgalom megfelelő tarifapolitika és megfelelő propaganda mellett igen jövedelmező üzlet is lehet. Ez a felismerés a többi európai vasutat is arra ösztökélte, hogy a személy­­forgalom fejlesztésének módozatait tanulmányozza, a nyert tapasztalatokat a gyakorlatba átvigye és a helyi viszonyoknak, az utazóközönség igényeinek, valamint más gazdasági körülményeknek figyelembevétele mellett újabb személyforgalmak megszerzésével üzemét fokozza. Ma már ennek a kérdésnek nemcsak Németországban, hanem Európa más államaiban is meglehetősen kiterjedt irodalma van, amely ezt a kérdést többféle szempontból világítja meg. Miután a kérdés bő tárgyalása e lap kereteit meg­haladja, az alábbiakban ismertetem azokat a fontosabb körülményeket, amelyek a forgalomszerzésnél szerepet játszanak. Noha az utazás fárasztó dolog, az emberek nagyobb része mégis szívesen utazik, örül az izgalmaknak és az uta­zás okozta fáradtság kipihentével szívesen gondol vissza az úti emlékeire. A kedv az utazáshoz tehát a közönség nagy részében megvan, azt csak ki kell fejleszteni. Erre szolgálnak a különféle propagatív eszközök : ismertetők, plakátok, menetdíjkedvezmények, egyes helyeken ren­dezett ünnepségek, stb. Az utazási kedv fejlesztésére igen kedvezően hatnak a kényelmes, ízlésesen berendezett járművek, melyeknél az apró kényelmi igények is kielégít­hetők, valamint a jó csatlakozások és kedvező menetrendek is. Ahhoz, hogy valamely vasút személyforgalmát fokoz­zuk, a legkülönbözőbb körülményekre kell tekintettel lenni. A legfontosabb minden kérdés között annak megállapítása, hogy az egyes vasutaknál mi alkalmas az utazási kedv növelésére, vagy miáltal növekszik más okokból a személy­forgalom? Az ipari és kereskedelmi vidékeken inkább kereskedők és ipari érdekeltségűek utaznak, míg a ter­mészeti szépségekben bővelkedő vidéket a turisták és más természetkedvelők keresik fel. Két egymással szoros gaz­dasági vagy más kulturális kapcsolatban álló terület közé ékelt vasúton inkább az átmenő forgalom fejlődik ki és így még más különféle szempontok is lehetnek, amelyek döntő fontossággal esnek latba az egyes vasutak személyforgalmá­nak kialakulásánál. A helyes forgalomszerzési tevékenység­nek tehát elsősorban fel kell ismernie azt a körülményt, amely idegenforgalom szerzésére alkalmas és ezt megfelelő eszközökkel hangsúlyoznia kell, át kell vinni a széles nép­rétegek tudatába. Amint fentebb említettem, az utazókat három főcso­portba oszthatjuk és pedig : a) kereskedelmi, vagy ipari ügyekből kifolyólag uta­zók, b) szórakozásból utazók vagy turisták és c) azok, akik valamely területet csupán mint átutazók érintik. E három típusnak megfelelően más és más eszközöket kell a forgalomszerzés szolgálatába állítanunk. A kereskedő vagy iparos utazásának gazdasági okai vannak, aki csak abban az esetben utazik, ha ezáltal jöve­delemhez juthat, s így fontos körülmény utazásánál, hogy a számítását megtalálhassa. Ezt pedig csak akkor érheti el, ha az u. n. rezsi­kiadásai a legszükségesebbre csökken­nek. Az ilyen utasok részére tehát kedvezményeket kell biztosítani, hogy a vasutat minél több ízben vegyék igénybe. A vasút a szükséges kedvezményeket ezen utazók részére bérletjegyek (éves-, féléves-, havi bérletjegyek, vagonbérlet stb.) alakjában nyújtja. Ugyancsak a keres­kedelmi, vagy ipari foglalkozású utazóközönség részére van rendszeresítve az u. n. vásári kedvezmény is. A vasutak ugyanis alkalmi vásárokra és kiállításokra is adnak bizo­nyos alakiságokhoz kötött kedvezményeket, amelyek mérve a polgári menetdíjak 33—50%-a között váltakozik. A szórakozásból utazókat és a turistákat elsősorban a vidék látnivalói érdeklik, nekik tehát mindenekelőtt erre kell a figyelmüket felhívni. Ebből a célból a vasutak ismer­tetőket adnak ki, amelyek néha művészi szempontból is igen magas színvonalon állanak és ma már sok vasút a propagandafüzetek illusztrálásához és a plakátok tervezé­séhez neves művészeket szerződtet. A turisták utazásainál is szerepet játszik az útiköltség kérdése és különösen a háború utáni nehéz gazdasági helyzetben kénytelenek voltak a vasutak az utazási kedv fokozására kedvezménye­ket életbeléptetni. Rendkívül jól bevált kedvezmény pél­dául a magyar királyi államvasutak által 1926. évben bevezetett u. n. hétvégi (week-end) kedvezmény. Amíg 1926-ban mintegy 46.700 ilyen jegy kelt el, addig 1930-ban — egy elismert súlyos gazdasági esztendőben — több­ mint 646.500 hétvégi menetjegyet váltottak. A turistaság foko­zására újabban az európai vasutak a társasutazási kedvez­mények kiterjesztésével foglalkoznak, mely kedvezmény 33%-os menetdíjmérséklésnek felel meg és ma már több nemzetközi díjszabásban rendezve is van. A fent említett kedvezményeken kívül turisták részére még igen sokféle kedvezményt nyújtanak a vasutak, melyek országonként és vidékenként változnak és amelyek felsorolása igen hosszadalmas lenne. Az utazóközönség harmadik csoportja az átutazók, akik egyik országból egy másikba utazva a tekintetbe­jövő országot csupán érintik. Ezek az utasok sok eset­ben el sem hagyják a vonatjukat az ország területén, azonban még­sem szabad őket elhanyagolni, mert más alkalommal, az esetleg szerzett kedvező benyomások következtében több időt töltenek ott el. Az ilyen utasok elnyerésére szintén a menetdíjak csökkentésével törek­szenek a vasutak. Ma már gyakori eset a verseny menet­díjak képzése, ami a háború előtt igen ritkán fordult elő és amit azelőtt csak az áruforgalomban ismer­tünk, ami abban áll, hogy az egyes vasutak díjaik képzé­sénél tekintettel vannak a versenyző vasutak díjaira. Sokszor előfordul, hogy hosszabb és tovább tartó uton át az utas olcsóbban utazik, mint a rövidebben, mert a két versenyző vasút a menetdíjainak csökkentésével igyekszik magának az utast megnyerni. A forgalomszerzéssel szerves kapcsolatban áll az idegenforgalom fejlesztése is. Amíg a vasútra nézve közöm­bös, hogy a menetdíjakat bel- vagy külföldi utas fizeti-e meg, addig az államra, illetve a közgazdaságra nézve igen nagy jelentőséggel bír, hogy minél nagyobb számban láto­gassák külföldiek az országot. Épp ezért olyan országok­ban is, amelyekben a vasutak magánkézben vannak, az állam a vasutakat külföldi utas-forgalomszerzési tevé­kenységükben támogatja. Ma már igen sok állam ismerte

Next