Vasuti és Hajózási Hetilap, 1934 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-01 / 1-4. szám

2 »sau ts mjozasi нпла? 1—4. szám. Klubunk jótékonycélú művészesstélye Az 1934 február 12-én (farsang hétfőjén) rendezendő m­ű­vészestélyünk úgy művészi, mint társadalmi vonatko­zásban klubéletünk kimagasló eseményének készül. A mű­­vészest műsorán a MÁV 60 tagból álló kitűnő szimfonikus zenekara, Ábrányi Emil igazgató-karnagy vezetésével két önálló számmal (Goldmark: Sakuntala-nyitány és Nikolai: »Windsori vig nek-nyitánya) szerepel és ezen­kívül Su­ppé »A szép Galatea« című bájos vigoperájához szolgáltatja a zenét. Az egyfelvonásos vigoperát­or. Dal­­noky Viktor a m. kir. Operaház művésze és a Városi Színház volt főrendezője rendezi és a m. kir. Operaház művészei adják elő. A műsor" hangversenyrészében fellép Nógrády Ilona Mária énekművésznő is, ki legutóbb Mianóban rendezett önálló hangversenyén aratott nagy és megérdemelt sikert. Az estélyt reggelig tartó tánc követi, melyhez két zenekar (cigány és jazz) szolgáltatja a zenét. A vigalmi bizottság gondoskodni fog arról, hogy a­­hangverseny után úgy az alagsori étteremben, mint a félemeleti termekben kellő számú asztal álljon a klub­tagok rendelkezésére, valamint, hogy vendéglősünk gazda­gon ellátott konyhájával és a kiszolgáló személyzet meg­felelő megerősítésével tagjainkat minden tekintetben ki­elégítse. Minthogy a művészestre csak annyi jegyet adunk ki, ahány ülőhely van dísztermünkben, kérjük t. tagtársain­kat, hogy szíveskedjenek jegyekről előre gondoskodni. A belépőjegyek, valamint a menüjegyek (1.20 P elő­jellel 1.60 P) a klub irodájában naponta délután 5—7 óra között és a főkomornyiknál egész napon át előre v­álthatók. Vigalmi bizottságunk maga gondoskodik a meg­vívók szétküldéséről. Felkérjük tehát tagtársainkat, hogy szíveskedjenek meghívandó vendégeik neveit a társadalmi láltás és pontos lakcím megjelölésével a klub irodájával közölni. A Budapesti Helyiérdekű Vasutak ISST—1033 Irta : Bicskei Jenő Bhér, műszaki főtanácsos (Folytatá­­s) Rá akarok most mutatni arra, hogy milyen hatással voltak a Budapesti Helyiérdekű Vasutak a környék és a főváros lakásviszo­nyaira, mennyiben szolgálták a főváros élelmezését, mint lendítették fel kereskedelmét és hogy terjedt az épülő vonalak nyomán a kul­túra. Nagy horderejű kérdések ezek, melyek mindegyike egy-egy külön értekezés tárgyát képezhetné. A Budapesti Helyiérdekű Vasutak vonalai olyan közelfekvő területeket kapcsolnak a fővároshoz, melyek, ha a közlekedés meg­felelő, lakások építésére kiválóan alkalmasak. A gyors és sűrű vasút­­forgalomnak köszönheti Rákosszentmihály, Cinkota, Mátyásföld, sőt legújabban Gödöllő is nagyfokú fejlődését lakosszámának szaporo­dását. A pestszenterzsébeti és csepeli vonalak mentén a vasutak épí­tése előtt terméketlen homokbuckák terültek el, ma itt népes, sűrűn lakott, ipari és kereskedelmi tekintetben fejlett községek vannak. A vonal mentén fekvő Budafok, a hegy és a Duna közé szorítva, régi határai között már nem tudott fejlődni és mert közlekedést kapott az új Törökbálint-i vonalban, amerikai méretű építkezés kez­dődött a fővárossal szomszédos Rózsavölgyben. A másik budai vonal mentén, a Duna völgyének a fővárostól északra fekvő jobbparti részein, a Római fürdőn, Csillaghegyen, fel egész Szentendréig, egymásután keletkeznek a lakótelepek. Ezek a lakótelepek ma, amikor közlekedésük még szervesebb összefüggésbe kerül a fővárosi vasúthá­­zattal, kétségtelenül fej­lődni fognak. Nem csupán föltevés ez, de minden nagyváros ter­mészetes kifejlődésének velejárója, hogy a lakóhely mindinkább eltávolodik a munkahelytől. A munkahely ugyanis minden metro­polisban az a belső rész, ahol az üzletek, hivatalok vannak és ez az oka, hogy a munkahely közelében az elsőrendű életszükségletek — ezek között a lakás is — sokkal magasabb áron szerezhetők be, mint a perifériákon. Ezért kénytelenek úgy a szellemi, mint a kétkezi munkások a központtól távolabb lakást keresni, kiáramlani. Nagyon helyesen jegyzi meg Ruisz kartársam a »Vasúti és Hajó­zási Hetilap« 1933. évi novemberi számának hasábjain, hogy »a Máv. Budapest agglomerációjának határait igen messze — Monor, Vác, Gödölő, Dunaharaszti, Torbágyon túl — meghosszabbította« és »hogy ez a megnyújtás a főváros fejlődése szempontjából nem volt feltétlenül kívánatos«. Világos, hogy ez a kiáramlási határ nem lehet több, mint a fő­város középpontjából vont 25—30 kilom­éter sugarú kör, éppen az a körzet, amelyen a Budapesti Helyiérdekű Vasutak vonalai feküsz­­nek. Ebben a zónában még mindig nagyarányú építési lehetőség van, hiszen az egyes elszórt telepek között szántóföldeken át fut a vasút. Megvan a helyes elgondolás arra, hogy ezeket a területeket miként lehetne éppen a közlekedéssel kapcsolatban benépesíteni, még a mai gazdasági viszonyok között is, hiszen erre példát szolgál­tatott a régi Budapesti Közúti Vaspálya Társaság, de el kell hagy­nom ezt a tárgyat, mert a Bhév. egy másik fontos szerepére akarok rámutatni, melyet a főváros élelmezése körül teljesített és ma is teljesít. Már a Budapesti Helyiérdekű Vasutak tervezésének első lépé­sénél, a Budapest—soroksári vonal 1883. évi április 4-én tartott közigazgatási bejárásánál halljuk és később az 1886. évi március 8-án kötött egyességben — (közúti­ főváros) amikor Budapest Szé­kesfővárost Kamermayer polgármester, a közmunka és közlekedési minisztériumot pedig Baross, akkor még államtitkár képviselte — olvassuk : »Felhívja az Elnök a bizottságot, hogy mindenek előtt tegyék meg észrevételeiket a vonal létesítése tekintetében általában s adják elő a vasút létesítése által érintett érdekeiket illető egyéb kívánságaikat. A bizottság, különösen a főváros közönségének képviselői kijelen­tették, mikép a vasút létesítése ellen, nemcsak hogy észrevételük nincs, sőt azt, mint különösen a főváros élelmezési viszonyaira jótékony befo­lyással kecsegtető vállalatot örömmel üdvözlik.­ Pedig a mai, közel egymillió gyomrot ételemmel ellátó buda­pesti piachoz képest, az akkori főváros piaca talán egy mai vidéki város hetivásárával vonható párhuzamba. Itt is, mielőtt rátérnék arra, hogy a Budapesti Helyiérdekű Vasutak milyen munkát végeztek a főváros élelmezése körül, rámutatok arra, hogy miként lehetne ezt a munkát kiterjeszteni és a főváros büdzséjében hasznot húzóvá tenni ma, amikor megszűnt a B. Sz. K­ R­ T. és a Hév., a két szállítóvállalat külön-külön érdekeltsége. Nem kézenfekvő-e, hogy a szentendrei vonalról befutó piszkét, málnát, gyümölcsöt szállító vagyonok ahelyett, hogy a Pálffy-téren megtorpannak, vagy a nagytétényi, budaörsi, törökbálinti gyü­mölcsöt, tejtermékeket szállító utasok, min­málik, vagy a maga ide­jében a mogyoródi paradicsomot hozó vagyonok, a ráckevei vonal szőlőtem­ését, borát értékesítő termelők, nem állanának meg a Gel­­lért­ téren, a keleti pályaudvari végállomáson, a Soroksári­ úti Köz­vágóhíd állomásán, hanem a BSzKRT vonalainak közvetítésével a vásárcsarnokba, vagy a nyílt piacokra futhatnának? Még csak új építkezés sem kellene, mert a Budapesti Helyiér­dekű Vasutak vonalai minden végállomáson össze vannak kötve a B. Sz. K­­R­ T. vonalaival. A forgalmat sem zavarná egyik részen sem, mert ez a forgalom éjjel volna lebonyolítható, hiszen hajnalra az árunak a piacon kell lennie. Arra nem kell külön rámutatnom, hogy gazdasági és szociális tekintetekből, az átalakulás szempontjából mit jelent az, ha minden termény akkor, amikor kell, idényszerűen és megfelelő meny­­nyiségben jelenik meg a piacokon. Mit jelent az, ha ezeket az idény­­szerű mezőgazdasági és kertgazdasági termelvényeket nem kell az ország távol eső vidékeiről a fővárosba szállítani. A Budapesti Helyiérdekű Vasutak mentén a környék földmű­velő népe, ha megfelelő berendezkedésű, a piacokkal szerves össze­köttetésben álló közlekedési eszköz áll rendelkezésére, az áldott

Next