Vasuti és Hajózási Hetilap, 1934 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-01 / 1-4. szám
2 »sau ts mjozasi нпла? 1—4. szám. Klubunk jótékonycélú művészesstélye Az 1934 február 12-én (farsang hétfőjén) rendezendő művészestélyünk úgy művészi, mint társadalmi vonatkozásban klubéletünk kimagasló eseményének készül. A művészest műsorán a MÁV 60 tagból álló kitűnő szimfonikus zenekara, Ábrányi Emil igazgató-karnagy vezetésével két önálló számmal (Goldmark: Sakuntala-nyitány és Nikolai: »Windsori vig nek-nyitánya) szerepel és ezenkívül Suppé »A szép Galatea« című bájos vigoperájához szolgáltatja a zenét. Az egyfelvonásos vigoperátor. Dalnoky Viktor a m. kir. Operaház művésze és a Városi Színház volt főrendezője rendezi és a m. kir. Operaház művészei adják elő. A műsor" hangversenyrészében fellép Nógrády Ilona Mária énekművésznő is, ki legutóbb Mianóban rendezett önálló hangversenyén aratott nagy és megérdemelt sikert. Az estélyt reggelig tartó tánc követi, melyhez két zenekar (cigány és jazz) szolgáltatja a zenét. A vigalmi bizottság gondoskodni fog arról, hogy ahangverseny után úgy az alagsori étteremben, mint a félemeleti termekben kellő számú asztal álljon a klubtagok rendelkezésére, valamint, hogy vendéglősünk gazdagon ellátott konyhájával és a kiszolgáló személyzet megfelelő megerősítésével tagjainkat minden tekintetben kielégítse. Minthogy a művészestre csak annyi jegyet adunk ki, ahány ülőhely van dísztermünkben, kérjük t. tagtársainkat, hogy szíveskedjenek jegyekről előre gondoskodni. A belépőjegyek, valamint a menüjegyek (1.20 P előjellel 1.60 P) a klub irodájában naponta délután 5—7 óra között és a főkomornyiknál egész napon át előre válthatók. Vigalmi bizottságunk maga gondoskodik a megvívók szétküldéséről. Felkérjük tehát tagtársainkat, hogy szíveskedjenek meghívandó vendégeik neveit a társadalmi láltás és pontos lakcím megjelölésével a klub irodájával közölni. A Budapesti Helyiérdekű Vasutak ISST—1033 Irta : Bicskei Jenő Bhér, műszaki főtanácsos (Folytatás) Rá akarok most mutatni arra, hogy milyen hatással voltak a Budapesti Helyiérdekű Vasutak a környék és a főváros lakásviszonyaira, mennyiben szolgálták a főváros élelmezését, mint lendítették fel kereskedelmét és hogy terjedt az épülő vonalak nyomán a kultúra. Nagy horderejű kérdések ezek, melyek mindegyike egy-egy külön értekezés tárgyát képezhetné. A Budapesti Helyiérdekű Vasutak vonalai olyan közelfekvő területeket kapcsolnak a fővároshoz, melyek, ha a közlekedés megfelelő, lakások építésére kiválóan alkalmasak. A gyors és sűrű vasútforgalomnak köszönheti Rákosszentmihály, Cinkota, Mátyásföld, sőt legújabban Gödöllő is nagyfokú fejlődését lakosszámának szaporodását. A pestszenterzsébeti és csepeli vonalak mentén a vasutak építése előtt terméketlen homokbuckák terültek el, ma itt népes, sűrűn lakott, ipari és kereskedelmi tekintetben fejlett községek vannak. A vonal mentén fekvő Budafok, a hegy és a Duna közé szorítva, régi határai között már nem tudott fejlődni és mert közlekedést kapott az új Törökbálint-i vonalban, amerikai méretű építkezés kezdődött a fővárossal szomszédos Rózsavölgyben. A másik budai vonal mentén, a Duna völgyének a fővárostól északra fekvő jobbparti részein, a Római fürdőn, Csillaghegyen, fel egész Szentendréig, egymásután keletkeznek a lakótelepek. Ezek a lakótelepek ma, amikor közlekedésük még szervesebb összefüggésbe kerül a fővárosi vasútházattal, kétségtelenül fejlődni fognak. Nem csupán föltevés ez, de minden nagyváros természetes kifejlődésének velejárója, hogy a lakóhely mindinkább eltávolodik a munkahelytől. A munkahely ugyanis minden metropolisban az a belső rész, ahol az üzletek, hivatalok vannak és ez az oka, hogy a munkahely közelében az elsőrendű életszükségletek — ezek között a lakás is — sokkal magasabb áron szerezhetők be, mint a perifériákon. Ezért kénytelenek úgy a szellemi, mint a kétkezi munkások a központtól távolabb lakást keresni, kiáramlani. Nagyon helyesen jegyzi meg Ruisz kartársam a »Vasúti és Hajózási Hetilap« 1933. évi novemberi számának hasábjain, hogy »a Máv. Budapest agglomerációjának határait igen messze — Monor, Vác, Gödölő, Dunaharaszti, Torbágyon túl — meghosszabbította« és »hogy ez a megnyújtás a főváros fejlődése szempontjából nem volt feltétlenül kívánatos«. Világos, hogy ez a kiáramlási határ nem lehet több, mint a főváros középpontjából vont 25—30 kilométer sugarú kör, éppen az a körzet, amelyen a Budapesti Helyiérdekű Vasutak vonalai feküsznek. Ebben a zónában még mindig nagyarányú építési lehetőség van, hiszen az egyes elszórt telepek között szántóföldeken át fut a vasút. Megvan a helyes elgondolás arra, hogy ezeket a területeket miként lehetne éppen a közlekedéssel kapcsolatban benépesíteni, még a mai gazdasági viszonyok között is, hiszen erre példát szolgáltatott a régi Budapesti Közúti Vaspálya Társaság, de el kell hagynom ezt a tárgyat, mert a Bhév. egy másik fontos szerepére akarok rámutatni, melyet a főváros élelmezése körül teljesített és ma is teljesít. Már a Budapesti Helyiérdekű Vasutak tervezésének első lépésénél, a Budapest—soroksári vonal 1883. évi április 4-én tartott közigazgatási bejárásánál halljuk és később az 1886. évi március 8-án kötött egyességben — (közúti főváros) amikor Budapest Székesfővárost Kamermayer polgármester, a közmunka és közlekedési minisztériumot pedig Baross, akkor még államtitkár képviselte — olvassuk : »Felhívja az Elnök a bizottságot, hogy mindenek előtt tegyék meg észrevételeiket a vonal létesítése tekintetében általában s adják elő a vasút létesítése által érintett érdekeiket illető egyéb kívánságaikat. A bizottság, különösen a főváros közönségének képviselői kijelentették, mikép a vasút létesítése ellen, nemcsak hogy észrevételük nincs, sőt azt, mint különösen a főváros élelmezési viszonyaira jótékony befolyással kecsegtető vállalatot örömmel üdvözlik. Pedig a mai, közel egymillió gyomrot ételemmel ellátó budapesti piachoz képest, az akkori főváros piaca talán egy mai vidéki város hetivásárával vonható párhuzamba. Itt is, mielőtt rátérnék arra, hogy a Budapesti Helyiérdekű Vasutak milyen munkát végeztek a főváros élelmezése körül, rámutatok arra, hogy miként lehetne ezt a munkát kiterjeszteni és a főváros büdzséjében hasznot húzóvá tenni ma, amikor megszűnt a B. Sz. K R T. és a Hév., a két szállítóvállalat külön-külön érdekeltsége. Nem kézenfekvő-e, hogy a szentendrei vonalról befutó piszkét, málnát, gyümölcsöt szállító vagyonok ahelyett, hogy a Pálffy-téren megtorpannak, vagy a nagytétényi, budaörsi, törökbálinti gyümölcsöt, tejtermékeket szállító utasok, minmálik, vagy a maga idejében a mogyoródi paradicsomot hozó vagyonok, a ráckevei vonal szőlőtemését, borát értékesítő termelők, nem állanának meg a Gellért téren, a keleti pályaudvari végállomáson, a Soroksári úti Közvágóhíd állomásán, hanem a BSzKRT vonalainak közvetítésével a vásárcsarnokba, vagy a nyílt piacokra futhatnának? Még csak új építkezés sem kellene, mert a Budapesti Helyiérdekű Vasutak vonalai minden végállomáson össze vannak kötve a B. Sz. KR T. vonalaival. A forgalmat sem zavarná egyik részen sem, mert ez a forgalom éjjel volna lebonyolítható, hiszen hajnalra az árunak a piacon kell lennie. Arra nem kell külön rámutatnom, hogy gazdasági és szociális tekintetekből, az átalakulás szempontjából mit jelent az, ha minden termény akkor, amikor kell, idényszerűen és megfelelő menynyiségben jelenik meg a piacokon. Mit jelent az, ha ezeket az idényszerű mezőgazdasági és kertgazdasági termelvényeket nem kell az ország távol eső vidékeiről a fővárosba szállítani. A Budapesti Helyiérdekű Vasutak mentén a környék földművelő népe, ha megfelelő berendezkedésű, a piacokkal szerves összeköttetésben álló közlekedési eszköz áll rendelkezésére, az áldott