Vasuti és Hajózási Hetilap, 1941 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1941-03-27 / 10-13. szám

XLIII. évfolyam Budapest, 1941 március hó 27. 10—13. szám. VASÚTI ÉS HAJÓZÁSI HETILAP A „MAGYAR VASÚTI ÉS HAJÓZÁSI KLUB“ KÖZLÖNYE Megjelenik minden szombaton Felelős szerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., Csengery­ utca 68. szám Postatakarékpénztári csekkszámla 30743 (Egyelőre havonkint 20 és 30-ika között jelenik meg) Dr. ESZLÁRY ISTVÁN TELEFON : 122-598 NAPIREND: 1. 2. 8. 4. 5. 6. 7. 8. 9. MEGHÍVÓ a Magyar Vasúti és Hajózási Klub 1941. évi április hó 27-én délelőtt 11 órakor a klub székházában (Budapest, VI., Cseng­ery­ utca 68. sz.) tartandó évi rendes közgyűlésére. A választmány jelentése az 1940. évről. Jelentés a közlekedési szakkérdést tárgyaló pályamunkákra hirdetett pályázat eredményéről. A számvizsgáló- és könyvtárvizsgáló bizottságok jelentései és a felmentvény megadása. Az 1941. évi költségelőirányzat tárgyalása. A számvizsgáló bizottság részére tiszteletdíj megállapítása. Az alapszabályok 12. §-a értelmében egy elnök és két alelnök választása. Indítvány tiszteletbeli tag választása iránt. Esetleges indítványok.* Az alapszabályok 12. §-a értelmében 30 választmányi rendes tag, 20 választmányi póttag, 5 számvizsgáló bizottsági rendes tag, 3 számvizsgáló bizottsági póttag, 3 könyvtárvizsgáló bizottsági rendes tag és 2 könyvtárvizsgáló bizottsági póttag választása. Samarjay Lajos s. k. elnök. * Alapszabályaink 12. §-ának 7. pontja értelmében csak azok az indítványok, netán a panaszok és kérelmek felett határoz a közgyűlés, amelyeket legkésőbb február hó 15-ig a választmánynál benyújtanak. Megjegyzés: E meghívót lapunk útján kézbesítjük és így más, névre szóló meghívót nem küldünk. A közgyűlésen megjelenő t. Tagtársainkat felkérjük, hogy a belépésnél, nevük feljegyzése céljából, tagsági igazuló­jegyüket mutassák fel. A választmány jelentése a klub 1940. évi működéséről. Az 1940-ik esztendő egy újabb nagy lépést jelen­tett nemzetünk vágyainak beteljesülése felé: a Ma­gyarok Istenének kegyelme és kormányzatunk böl­csessége lehetővé tette, hogy a keleti részek és északi Erdély a drága magyar vérnek ontása nélkül vissza­térhetett az anyaországhoz. Ez a nagy történelmi esemény, bár Istennek hála, vértelenül folyt le, mégis minden magyar embertől, a mindennapi élet száz és száz vonatkozásában fegyelmezettséget és ál­dozatokat kívánt, így nekünk is némi áldozatot kel­lett hoznunk a klubéletnek éveken át megszokott és megkedvelt programjával szemben, de azért a nagy ellenértékért, mit nemzetünk nyert, szívesen és kész­séggel hoztuk ezt meg. A klubélet a szokott kedves kirándulásainknak és nagycenki zarándoklatunknak elmaradásával hozta talán a legjelentősebb áldozatot. Bár kirándu­lási tervünket az egész idényre előre kidolgoztuk és az első kirándulás előkészületeit is gondosan meg­tettünk, a rendkívüli helyzet és az ezzel összefüggő forgalmi viszonyok ennek megtartását lehetetlenné tették. A helyzet köztudomás szerint a nyár folya­mán és a kora ősszel sem változott, s így nemcsak a kirándulási programunk maradt végrehajthatat­lan, hanem hagyományos zarándokutunk is elma­radt. Alelnökünknek s a Gy­­őr— Sopron—Ebenfurti Vasút tisztikarának szíves készsége azonban lehe­tővé tette, hogy a Legnagyobb Magyar emléke iránti kegyeletünknek — zarándok­utunknak szokott nap­ján — koszorúk elhelyezésével kifejezést adhattunk. Vigalmi bizottságunk a nehéz idők közepette is megrendezte és február 3-án meg is tartottuk szoká­sos farsangi mű­­vészestünket és táncestélyünket, még­pedig a lehető legrosszabb időjárás ellenére is

Next