Vasuti és Közlekedési Közlöny, 2. évf. (1871)

1871-01-26 / 4. szám

4. szám. JM Pest, 1871. január 26. Második évfolyam. -Z—/ //. fit, — лf/fftfr^y KOZPONTI vasúti és közlekedési közlöny. Egyszersmind kereskedelmi, ipar- és biztositásügyi lap^^g ч* TZ W Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztési Iroda: Kerepesi út a „Bazár" czimü épületben földszint 10 szám a. Előfizetési díj: Házhozhordással vagy póstai küldéssel egész évre 8 frt. félévre . . . ... 4 Kiadóhivatal: Eckstein Adolf irodájában, kerepesi út „Ba­zár" czimü épületbon földszint 10. sz. a. Tartalom: A Duna. — A mümalmok és a közlekedésügy. A köz­munka és a közi. minisztérium költségvetése 187l-re. — A vasut­ügy reformja. — Hitelezők védegylete. — Vasúti hirek. — Hajózási hireV. — Hivatalos. — Vasúti építési munkálatok. — Tőzsde. — Az építkezés alatt álló magy. pályák építkezéseinek haladása 1870 december végéig. A Duna. Midőn e sorokat irjuk: Londonban majdnem valameny­nyi nagyhatalom képviselőiből alakult gyülekezet ülésez, hogy a Dunafolyamnak — ezen a nyugatot s keletet ösz­szekötö nagy forgalmi érnek — szabadsága felett tanács­kozzék , illetőleg, bogy e folyam szabad voltát és semle­gességét az e tekintetben történhető fenyegetések ellené­ben védelem alá vegye, s azt ismételten szerzödésszerüleg annak mondja, — amennyiben természetesen jelenleg euró­pai szerződésnek jogérvényessége és kötelezösége elisme­résre talál« A Dunafolyam ugyanis Oroszország részéről fenye­gettetik; ez oly tény, mely legalább Gortschakoffnak a nagyhatalmakhoz intézett ismeretesjegyzéke óta az újság­olvasók előtt tudva levő dolog. Oroszország vágyai a Duna feletti uralomra régi keletűek és azon szerződésre vezethetők vissza, melyet Oroszország Ausztriával 1840 julius 25-én kötött s mely szeriut Ausztriának valamint más hatalmaknak is, kik azon joggal bírnak, hogy hajóikat a fekete tengerre meneszt­hetik, és Oroszországgal békében élnek, szabadságukban áll kereskedelmi hajóikkal a Dunának hajózható torkola­táb; hajózui. E szerződés tehát kétségkívül azon követ­keztetést is engedi vonni, hogy azon hatalom, mely Orosz­országgal hadilábon áll, a kelettel való forgalomból kizára­tik : az összes európai Dunagözhajózás ennélfogva Orosz­ország kegyétől függ. Ezen kényuralomnak véget vetett az 185G-ki párisi szerződés, m ; "'м a Dunafolyam szabad voltát kinyilvání­totta, azon.rívui két bizottságot, az európai Dunabizottsá­got és a parti államok bizottságát alakította, mely bizott­ságokíiak létesítése folytán Oroszország incselkedéseinek egyelőre határ szabatott. Midőn a két bizottság teendőit a következőkben röviden vázlatozzuk, egyszersmind ki fog tűnni: váljon mely bizottság fennállása leend különös érdek­kel Magyarországra, és mily irányban keilend jelenlegi képviselőinknek Londonban működni Az európai bizottság, melynek tartama eredetileg 2 évre szabatott, de a hatalmak beleegye/.tével 14 évig fenn­állott, valamennyi szerződő fél képviselőiből áll; hatáskö­rébe tartozik a Dunaterületnek Isatschkától a fekete ten­gerig felügyelete és szabályozása. A partibizottság mely­nek hatáskörébe a DunawörthtŐl. Isatschkáig vonuló fo­lyamrésznek felügyelete és szabálymása tartozik, Ausztria, Bajorország, Würtemberg és Tö^kprszág képviselőiből, valamint a Dunafejedelemségek és Szerbia biztosaiból áll. Az európai bizottság, melynek feladata a Dunának Isatschkától я torkolatig terjedő részét jókarban tartani (a Duna torkolatai az iszapodásnak nagyon ki vannak téve), e czélból fel volt hatalmazva a munkálatokra szükséges költségek fedezésére a torkolatba érkező hajóktól előre megbatározott illetékeket szedni; — feladatát teljesen ki­elégítő módon teljesítette. A Dunatorkolatnál a liajóká* zásra nézve fennálló akadályokat eltávolította s az ál­tala felvett kölcsönöket majdnem teljesen törleszti legkö­zelebb. Egé zen máskép áll az ügy a parti államok bizottsá­gával. Ez összes működése alatt nem hozott mást létre, mint az 1870 november 7-iki dunahajózási actát; ez acta ugyan a parti államok részéről elismertetett és közhírré tétetett, de a szerződési államok elismerését különböző okoknál fogva meg nem tudta szerezni. Ennek oka először is azon batározmányban feküdt, mely szerint csak a parti­államok hajóinak engedtetett meg a cabotage, azaz a mo­narchia belső részeiből csak nekik engedtetett meg a ha­józás, mig a nem partiállamok e jogtól megfosztattak. A második ok pedig abban fekszik, hogy a Dunafejedelemsé­gek képviselői a bizottságban szavazattal nem birtak, s ennélfogva vonakodtak is a Duna szabályozásában részt­venni. Miután az európai bizottság fennállására szabott határ­idő a f. é. april hóban lejár, a franczia kormány még a mult évben azon indítványt tette, bogy a hatalmak e bi­zottság további fennmaradását ismerjék el, s a vaskapu sza­bályozásával bizzák azt meg; de ezeu indítvány a franczia­német háború kitörése következtében el nem intéztetett. Már most az a kérdés, váljon a Duna további szabályzá­sára nézve jövőben az európai vagy a partállami bizottság döntsön-e s épp ezt kell Londonban elhatározni. Világos, miszerint Oroszországnak nagyon is érdeke­ben fekszik, hogy az európai bizottság oszoljék fel, s hogy a partiállamok bizottsága tartassék meg. Az előbbit azért kívánja, mert az európai bizottság a szerződő felek képvi­selőiből áll s kebelében nincsenek a nagyon is Oroszország­felé hajló Dunafejedelemségek képviselői; az utóbbit is­mét azért óhajtaná, mert a partiállamok bizottságában az érintett államok tényleg benn vannak, s ha eddig nem is birtak szavazattal, nem leend már most nehéz, azt szá­mukra kierőszakolni. De szintoly világos, hogy Ausztri­ának és Magyaroszágnak, mely a Dunafolyam két harma­dával bir, a Dunafolyam ügyében döntő szavazatot kell szerezni és nem szabad oly helyzetbe jönnie — mint a partiállamok bizottságának jelen szervezete mellett lehet­séges, — hogy leszavaztassék — Caveant consules!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék