Vasuti és Közlekedési Közlöny, 2. évf. (1871)

1871-10-19 / 42. szám

8.736,803 frt 87 Vi кг. 3.531,047 я 93 я 6.770,932 я 94 я 7.712,847 я 55 я 6.725,040 n 43% я 621,805 Я 56 я 33,963 я 07'Л я 992,957 a losonczi pályára károlyváros-fiumei pályára a zákány-zágrábi pályára a hatvan-miskolczi pályára a salgó­tarján-rutkaira a hatvani pályaudvarra a hatvan-szolnoki pályára a miskolcz-bánrévei pályára helyszinelési munkálatokra a vasut-épitészeti igazgatóság gépgyár A mint ezen összegekből és a befektetésekből látszik a magyar vasúti kölcsön a legkiváltkép égető szükségle­tek és pályák kiépítésére fordíttatott s igy teljesen megfe­lel ama nagy jelentőségű czélnak, melyért felvétetett. És ezen kezdeményezés után bizton lehet várni, hogy vala­mint az idén felveendő ujabb kölcsön is, e közlekedési ügynek teljes rendszeressége tekintetében hatalmas elő­mozdítást fog előidézni s igy anyagi jólétünk hathatós támogatást fog találni ép ezen, habár terheseknek látszó pénzügyi műveletek által is, és 1.080,000 я я 34% я 67,448 я 31 я 585,466 я 78% я A bécsi vasúti enquéte osztályainak működése. IV. Bécs városának forgalmi szempontból az osztály nagy jelentő­séget tulajdonít és utal mindazon előnyökre, melyeket egy ily köz­pontosító forgalmi pont az összes közgazdaságra háríthat. Ennél­fogva tökéletesen igazoltnak tekinti azon kedvezményt, mely Bécs­nek már jelenleg is a tarifa ügyben nyújtatik és ezentúl e kedvez­ményeket annyira kívánja terjesztetni, hogy minden áru, mely csak ideiglenesen rakatik le Bécsben, s mely iránt a vasút biztosítva van a leraktározás módja által, hogy csakugyan a vasút által tovább is fog szállíttatni, a közvetlen tarifa előnyeiben részesül­jön. Az osztály egyúttal kimondja, hogy ezen kiváltságos előny Bécsnek, mint forgalmi gyárpontnak adatik s ennélfogva mindazon helyek, melyek forgalmi szempontból ugyanily jelentőségűek, mint például Pest, szin­tén ily előnyökben részesüljenek. Ugyan­ e szempontból nyilatkozik az osztály a trieszti kereske­delmi kamara terjedelmes emlékirata fölött. E kamara ugyanis ki­k­íutatja, hogy a mostani különbözeti tarifarendszer mellett a biro­dalomból áruk sokkal olcsóbban szállíttatnak Stettin és Hamburgba, mint a rövid távolságú Triestbe, minélfogva ez utóbbi város keres­kedelme nem tud versenyezni az északi tenger kikötőivel. Az osz­tály teljesen méltányolja a kamara indítványait s Trieszt és Fiumét a különbözeti tarifák által előnyösebb helyzetbe hozni javasolja. A kőszén tekintetében a különbözeti díjazás iránt az osztály véleménye következő: A kőszéntarifának leszállítása kívánatos, s az állam hasson arra, hogy a már létező pályák e tekintetben engedményeket tegye­nek, jövendőben engedélyezendő pályáknál pedig azonnal mérsé­keltebb díjak követeltessenek. Kőszénbányákat összekötő pályák szaporíttassanak, s oda kell hatni, hogy a kőszénbányák közelében fekvő iparos telepek e tekin­tetben az olcsóbb szállítási díjak következtében ily pályákat hasz­nálhassanak. A coaks, tőzeg, töz­egtégla, tőzegmoha és kőszén, tekintet nél­kül a vasúti kocsik teherképességére, egyenlő díjazás alá essék,hogy így az iparnak nagyobb kedvezmény nyuttassék. A barnaszén és a faszén számára ott hol azok a fekete kőszén ellenében versenyezni kénytelenek, mérsékelt szállítási díjtételek al­kalmazandók. A szállításra vonatkozó ezen kívánalmak mellett az osztály egyéb kedvezményeket említ még föl ugyancsak a szénre nézve ; jelesen kívánja, hogy a szénre kivetett bányaadó mérsékeltessék, hogy továbbá addig is míg a méterrendszer meg fog honosítla­tni, a széneladás vámsúly szerint történjék. A tarifaügy mellett a kezelést egy külön osztály tanulmá­nyozta,mely tekintetes a fenálló vasúti szabályzatra,továbbá az annak alapját képező német kereskedelmi törvényre s az osztrák polgári törvénykönyvre, valamint a meghonosíttatni szándékolt északné­met vasúti üzletszabályzatra, az egyes felmerült panaszok és visz­szásságok iránt következő véleményt nyilvánította. Igen sok panasz történt az osztrák s magyar pályák ellen az­ért, mert a felvételi szerződés iránt még nem voltak­ kellő határoz­mányok, különösen pedig mert a pályák a felvételt igen gyakran határozottan megtagadják, különösen akkor, ha igen sok árú adat­van föl, annak elszállítása nem lehetséges. Ezen eljárásnak ugyan a német kereskedelmi törvény 422 szakaszában van alapja, mely szerint a szállítók csak addig vehetnek fel szállítmányokat, míg a szabályszerű szállításnak megfelelni képesek, s és azért az osztály kívánsága abban pontosul össze, hogy a szükséghez képest a rak­tárak és a kettős vágányok szaporittassanak , — közraktárak állit­tassanak föl —s végül hogy azon esetre, ha áruk már az azon­nali szállításra fel sem vehetők, de még a pálya raktárokban ele­gendő hely van, a felvétel felvételi ívek mellett teljesítendő. Egy másik fontos kérdés a raktárjegyek (Ladescheine) kiál­lítása a pálya részéről. A raktárjegyek természete, hogy általuk a raktározott árú sokkal forgalomképesebb lesz, azaz az árú eladása egyszerűen a raktárjegyek adás vevése által eszközöltetik; ezen jegyek kibocsátása és forgalomba bocsátása mindazáltal addig, mig a raktárjegyek forgalma nincs szabályozva s az e tekintetben fen forgó kérdések törvényes megoldásukat nem nyerik, nem honosit­hatók meg kötelezőleg s azért az osztály azon véleményt nyilatkoz­tatja, hogy a raktárjegyek ugyan kívánatosak, de átalános kény­szerszerű meghonosításuk még nem követelhető. A kereskedők a többi közt azon kivánságot is keltettek, hogy a czimzettnek joga legyen minden árut az átvétel előtt megvizsgálni s csak azután átvenni; a szakosztály ezen kívánalmat nem találja elegendőn megállapítottnak, hanem igen is helyszerűnek találja, hogy a czimzett az árut külsőleg az átvétel előtt megvizsgálhassa,— de belsőleg nem; eg­edül a gabna nemű­eknél történhetik a vizsgá­lat belsőleg is, mert ezen áruknál a vasút úgy sem vállal felelőssé­get, azaz az ezen áruknál történő megromlások iránt a vasút amúgy is nem veszi magára a felelősséget, hogy ha az áru nem olyan, mint a­milyenek a feladó levél szerint lennie kellene. A vasutak felelőssége iránt az enquéte jogügy­i szakosztálya hosszabb ideig tárgyalt s azon véleményben van — de ez is csak kisebb többséggel lett eldöntve — hogy a vasutak minden mulasz­tásért is felelősek Az enquéte jogi osztálya e tárgyban szoros vizs­gálat alá vette a fenálló törvényeket, jelesen a német kereskedelmi törvényt. Ebben a felelősségre nézve mondatik, hogy a szállító felelős minden hiányos (bösliche) cselekvés­módért. —ezen kife­jezés iránt kettős nézet uralkodik: némelyek ugyanis az említett cselekvésmód alatt csak a szántszándékos betudható bánásmódot akarják érteni, holott mások az nagyobb gondatlanságot, tehát nem­csak a szándékosságot kívánják érteni Az enquéte jogi osztálya, de a­mint említettük csak is kis több­séggel, az utóbbi nézet mellett nyilatkozott. '342 Egy minta tarifa-rendszer. (Gy. E.) A berlin anhalti társaságot átalában úgy szokták te­kinte­i, mint a német vasúti társaságok mintaképét úgy az igazga­tás, mint a szervezet szempontjából. Köztudomás szerint a vasúti egyletnek, melynek tagjai a magyar birodalmi vasúttársaságok is, régi, mondhatni állandó elnöke s ügyvezető igazgatósága a berlin­at­­lull­­i, s már magánál e körülménynél fogva is oly nevezetes befo­lyása volt az egész egylet fejlődésére, mint átalában az összes vasútligy jelen alakulására, a­melyet figyelmen kívül hagyni nem lehet. E minőségénél fogva minden bizonynyal érdekes leend a magyar olvasó­közönségnek ismerni azon vezérelveket, miket a tarifáknál e minta társaság követ, s melyek e szerint (legalá­b­b a jelen­le v­ezét viszonyok közt) legelőnyösebbek. Csak azt bocsátom még előre, hogy maga ezen társulat igazgatósága is, azok közt van, melyek a jelen állapotok tarthatlanságát fölismerve, az egységes classification tehát az egységes tarifrendszer első alapját, a lehető legélénkebben sürgetik, mint azt e lapok ol­vasó közönsége oly jól tudja, részint a napi sajtó útján, részint a congressusok történetéből. 1870 június 10 én lépett életbe az új tarifa, az 1867 april 1­vei életbe lépett tarifa mellőzésével s egy uj classificatió felállításával, melyet a körülmények s a forgalom követeltek a pályán. Ez utóbbi szerint a teher egyáltalán gyors és rendes szállít­mányra (Eil- und Frachtgut) oszlik fel, melyek közül az utóbbinak következő alosztályai vannak : normáltarifa I, mérsékelt tarifall, és kocsiszállítmányok (А В, С és D). Ezenkívül különböző csik­kek számára fenállanak még az úgynevezett speciáltarifák. (Feles­legesnek tartom bővebben említeni, hogy a helyiforgalom tarifáin kivül, — melyre vonatkoznak e szabályzatok — még szövetségi, egyleti, differentiál és egyességi tarifák is léteznek, melyek spec­ficált szállítmányokra és specificált állomásokra vonatkoznak, gyak­ran specificált súly minimum mellett) Mely javak számítassanak speciáltarifa alá, mint különös tár­gyak, és ezen terhek szállításánál micsoda elvek alkalmaztassanak.

Next