Vasuti és Közlekedési Közlöny, 4. évf. (1873)

1873-09-11 / 37. szám

291 közös tengeri kereskedelmi lobogó; ha ez nem eszközölhető, Ma­gyarországon a magyar, Ausztriában az osztrák, a külföldön a közös kereskedelmi lobogó 3. Az igazgató és kormánytanácsba vétessék fel megfelelő számú uragy­at. 4. Magyarországon belü­­l ba­zz­áltassék hivatalosan mindkét nyelv, különösen a nyomtatványokban. 5. Fordíttassék arra kellő figyelem, hogy a budapesti igazga­tóságnál s a Magyarországon közlekedő — különösen személy­szállító — hajókom­ oly egyének alkalmaztassanak, a­kik a ma­gyar nyelvet birják.­­1. A Magyarországon létező igazgatóság rendeztessék be aként, a mint az megfelel azon körülménynek, miként az ü­zlet súlypontja Magyarországon fekszik , s ennek megfelelőleg a köz­gyűlések tartassannak felváltva Bécsben és Budapesten. 7. Mindazon szállítási és árszabási kedvezmények, a­me­lyekben részesi­ttetik és részesíteni fog a bécsi piacz, érvényesek egyszersmind a budapesti piaczra nézve is. 8. Kölcsönös egyetértéssel állapitassanak meg előzetesen azon állomások, a melyek ezentúl is fentartandók. 9. Az üzlet vetessék át az 1872-ki mérleg alapján, az 1873-ik év kiadásai és bevételei már közösöknek tekintendők. Ю Az egyesülendő társulat átveszi az elsőbbségi kölcsönt ad 1 millió készpénzt a fü­ggő adóságok rendezésére és 5 magyar egyesült gőzhajózási részvényért 1 cs. k. szab. dunagőzhajózási részvényt. 11. Az alkalmazottak átmennek az egyesült társulat szolgá­latába. E pontok mindegyike elfogadhatónak nyilvánitatott dr. Wodianer Mór által, de az osztrák gőzhajó társaság mégis oly feleletet adott, mely a magyar gőzhajótársaság maajd mindenik föltételét elutasította. Pedig a helyzet tudvalevőleg a követ­kező: A társulatnak 830,ОО0 frt. fü­ggő adóssága volt, most van 1.047.000 frt., tehát 197.000 forinttal több, ellenben hajói és uszályai jobb karban vannak, kőszénbányái tetemes hasznos beruházásokban részesittettek, mert gyökeres javítások történtek. Azóta, hogy az egyesülés megtörtént — de még előbb két évvel­­ a hajózásnak kedvező ü­zlet, azaz a jó termés a Duna és Tisza mentén nem volt, mégis föltartotta magát a társulat. Ha a frankó-magyar banknál levő 400,000 tehát összesen 600,000 frt. bizto­sítatik, a társulat fönállhat továbbá is úgy, mint eddig és jobban várhat kedvezőbb konjunktúrákra. Ki kell azonban mondanom, hogy nézetem szerint világosan versenyképes, jelen üzletével csak úgy fog maradni, ha függő adósságának födözésén fölül az uszályok és gőzösök kellő arány­bahozatala által keresett képességét fordozandja. A mód mely, által ez elérhető, különböző. Vagy tökéletesbí­teni kell a személyszállítási üzletet és kiterjeszteni a befutott vonalat és azonfölü­l beszerezni a szükséges uszályokat, — ehhez a fölemlített összegen túl még két millió forintra van szükség. Vagy a személyszállítás teljes beszüntetése az erre szol­gáló hajók elárusítása és azok árán uszályok beszerzése ajánl­kozik, a­mi csakis a prioritások teljes , más utáni biztosítása mellett eszközölhető. Az utóbbi esetben az administrate és agentiák költségei tetemesen alább fognak szállani. Számitásom szerint részvényeink valódi értéke 120—130 ft. között van, a pénzpiaczon 30 forintot alig adnak értük,­­— a nagy gőzhajótársulat ajánlata szerint nincs enber a ki megmondhatná mit érnek? Ha önmagunk leszállítjuk részvényeinket, lehetséges, hogy a múlhatatlan szükséges 600.000 frt. beszereztetik. Ha Budapest városa, a helybeni és dunamenti kereskedők és gyárasok érzik valódi érdekeiket, venni fogják az új részvényeket. Ha a kor­mánynak van érzéke az ország és főváros kereskedelmi szüksé­gei iránt, akkor ő vesszi meg ezen részvényeket, s már kölcsön­zött 500,000 frtért is ilyeseket adat magának A többit meghozza a jövő! De ha e kettő közül egyik sem történik, akkor — bármi kedvezőtlen a csi­kir szab. dunagőzhajózási társulatnak ajánlata, nézetem szerint el kell azt fogadni, mert a­kit szerencsétlenség ér, köteles úgy eljárni, hogy elmondhassa magáról: vesztettem, de becsületem tisztán maradt. E promemoria fölolvasása után Ivánka Imre még egyszer kijelenti azon magánvéleményét, hogy a csődöt kimondani a ma­gyar gőzhajó társaságnak nem szabad, miután van annyi va­gyona, hogy hitelezőit kielégíthesse, s ilyenkor minden­ solid társaságnak kötelessége kifizetni adósságát, bármennyit veszíte­nének is a részvényesek. Még továbbá azt is tudatja, hogy a kor­mány azon esetben, ha látja, hogy a társaság továbbra is fönma­rad, nem mondja föl az általa kölcsönzött összeget. Ezután néhány részvényes bizalmatlanságot kívánt szavaz­tatni Holländer és Strasser igazgatótanácsosok ellen, de az érte­kezlet minden megállapodás nélkül oszlott szét. Délután 5 órakor volt az általános értekezlet a magyar gőzhajózási társaság ügyében, mely már-már az eldöntés stá­diumába lépett.. Az illető felhívásra számosan gyülekeztek a mondott helyre, többnyire a fővárosi kereskedők és gyárosok köréből. Pollak Gyula megnyitván 5 órakor az értekezletet, el­nöknek Weisz Bernát, jegyzőnek pedig Hindy Árpád urat ajánlá. Említették elfoglalván széküket, Weisz Bernát elnök egy-két köszöntő szava után szót emel Fuchs Lajos, ki­fejtegetvén a magyar gőzhajózási társulat újabb történetét, s kiemelte okvetlen szükségességét annak, hogy a magyar gőzhajózási társulat az enyészettől, illetőleg a cs. kir. szab dunagőzhajózási társulatba való beolvadásától meg­mentessék. Szónok ezután azon részletes leírásokat olvasá föl, melye­ket az értekezlet meghívói a magyar gőzhajótársulat jelenlegi anyagi állásáról eszközöltek, s melyek szerint a társulat jelen­legi activuma 6.179 000 frt., mely összeggel szemben körülbelül 4 millió frtnyi passzivum áll, ugy hogy még vagy egy millió frtra volna szükség a társulat megmentésére. Minthogy pedig ez ösz­szeg előteremtésének könnyebbitése végett a részvényeseken kí­vül az ország többi lakosainak, s különösen kereskedőinek s iparo­sainak is közre kellene működni, a kezdeményezők következő öt pontú határozati javaslatot készítettek el és terjesztik elfogadás végett az értekezlet elé . Mondja ki az értekezlet: 1) Hogy a magyar gőzhajó társulatot fenmar­adásának biz­tosítása közgazdasági tekintetben oly ügy, mely kiváló mérvben érinti a lakosság minden rétegének érdekeit, s mint ilyen orszá­gos ügynek tekintendő. 2) Tekintettel erre, feladata a lakosság minden osztályának, gazdáknak, kereskedőknek, iparosoknak, valamint minden me­gyének városnak és a kormánynak is, mindazon eszközök előte­remtéséről gondoskodni, melyek a magyar gőzhajózási ügy önál­lóságát biztosítják. 3) Miután a föntebbi czél elérése pontos és lelkiismeretes vizsgálat alapján egy millió o. é. forintot igényel mint múlhatlan szükségletet, az értekezlet tagjai oda fognak hatni, hogy az összeg B. sorozatú részvényeknek nyilvános aláírás útján leendő kibocsá­tása által előterem­tessék. 4) Továbbá elhatározza az értekezlet, hogy a magas Kor­mánynál megteszi a szükséges lépéseket, miszerint e fontos or­szágos érdekű ügyet teljes erkölcsi s szükség esetén pedig anyagi támogatásban is részesítse. 5) Végül az értekezlet szükségesnek tartja, hogy a mai ha­­­tározatok az egyesült m­agyar gőzhajótársulat 1­0. szeptember 9-én tartandó közgyűlésének tudomására juttassanak és ennek­ alapján hatá­rzottan visszautasitassék azon terv, mely szerint a társulat vagyona a cs. kir. szab. osztrák dunagőzhajózási társulatnak el­adatnék, s egyszersmind a közgyűlés a hatá­rzatok értelmében közös együttműködésre szólittassék föl. E határozatok keresztülvitelére az értkezlet egy hét tagból­­ álló bizottmányt küld ki. Az e javaslatok körül keletkezett vitában részt vettek : Ráth Károly, ki a társulati tőkét 2 és fél millióra kívánván szál­­­littatni, a fönmaradó egy millió frtnyi vagyonra, 6% mellett 100­­ fi­tos elsőbbségi kötvényeket, ajánl kibocsáttatni. Birody Zsigmond ki reményét fejezé ki, hogy a kormány meg fogja kímélni az or­szágot egy honi közgazdasági intézmény szégyenteljes eladásától Weisz Berthold, Weisz Bernát, ki kamatbiztosítás kérésében látja a társulat menedékét, mire Fenyvessy Adolf, megjegyzi hogy ily menedéknek legalább három évre útját vágja a tavaly kö­tött resunláczionális szerződés, továbbá Szegő, Bagonyi, Miksa stb. Végre az értekezlet Ráth Károly pótindítványát visszavetvén a javaslat minden pontját változatlanul magáévá tette, s a héttagú bizottságba a következő urakat választá : Wolfner Gy., Steiger Gyula, Houchard Ferencz, Radócza János, Brachfeld Jakab, Pol­lák Jakab és Weisz Berthold. Folyó hó 9-én d. e. 10 órára a lutheránus iskola­épület ter­mébe egybehívott közgyűlésre a részvényesek határozatképes számmal meg nem jelenvén, az meg nem tartathatott. 10 órától 11-ig tartott a részvények összeszámlálása s összesen 1006 sza­vazat 1940 részvénynyel volt képviselve. A határozatképes szám 2500 db részvény. Ivánka Imre elnök tehát az alapszabályok 49 §-ára támasz­kodva, a közgyűlést meg sem nyitja. Houchard az elnök e határozat kimondása után indítványozta, hogy a közgyűlés helyett értekezlet tartassák, melyen az elnök a társulat, állapotáról adjon felvilágosítást. Az indítvány elfogadtatott s miután a jelenlevő részvénye­sek legnagyobb része elhagyta a termet az értekezlet elnökévé Ivánka Imre közfelkiállítással megválasztatván, az értekezletet megnyitja. Az 50. §. értelmében 14 napon belül egybehívandó közgyű­r

Next