Vasuti és Közlekedési Közlöny, 4. évf. (1873)
1873-09-11 / 37. szám
291 közös tengeri kereskedelmi lobogó; ha ez nem eszközölhető, Magyarországon a magyar, Ausztriában az osztrák, a külföldön a közös kereskedelmi lobogó 3. Az igazgató és kormánytanácsba vétessék fel megfelelő számú uragyat. 4. Magyarországon belül bazzáltassék hivatalosan mindkét nyelv, különösen a nyomtatványokban. 5. Fordíttassék arra kellő figyelem, hogy a budapesti igazgatóságnál s a Magyarországon közlekedő — különösen személyszállító — hajókom oly egyének alkalmaztassanak, akik a magyar nyelvet birják.1. A Magyarországon létező igazgatóság rendeztessék be aként, a mint az megfelel azon körülménynek, miként az üzlet súlypontja Magyarországon fekszik , s ennek megfelelőleg a közgyűlések tartassannak felváltva Bécsben és Budapesten. 7. Mindazon szállítási és árszabási kedvezmények, amelyekben részesittetik és részesíteni fog a bécsi piacz, érvényesek egyszersmind a budapesti piaczra nézve is. 8. Kölcsönös egyetértéssel állapitassanak meg előzetesen azon állomások, a melyek ezentúl is fentartandók. 9. Az üzlet vetessék át az 1872-ki mérleg alapján, az 1873-ik év kiadásai és bevételei már közösöknek tekintendők. Ю Az egyesülendő társulat átveszi az elsőbbségi kölcsönt ad 1 millió készpénzt a függő adóságok rendezésére és 5 magyar egyesült gőzhajózási részvényért 1 cs. k. szab. dunagőzhajózási részvényt. 11. Az alkalmazottak átmennek az egyesült társulat szolgálatába. E pontok mindegyike elfogadhatónak nyilvánitatott dr. Wodianer Mór által, de az osztrák gőzhajó társaság mégis oly feleletet adott, mely a magyar gőzhajótársaság maajd mindenik föltételét elutasította. Pedig a helyzet tudvalevőleg a következő: A társulatnak 830,ОО0 frt. függő adóssága volt, most van 1.047.000 frt., tehát 197.000 forinttal több, ellenben hajói és uszályai jobb karban vannak, kőszénbányái tetemes hasznos beruházásokban részesittettek, mert gyökeres javítások történtek. Azóta, hogy az egyesülés megtörtént — de még előbb két évvel a hajózásnak kedvező üzlet, azaz a jó termés a Duna és Tisza mentén nem volt, mégis föltartotta magát a társulat. Ha a frankó-magyar banknál levő 400,000 tehát összesen 600,000 frt. biztosítatik, a társulat fönállhat továbbá is úgy, mint eddig és jobban várhat kedvezőbb konjunktúrákra. Ki kell azonban mondanom, hogy nézetem szerint világosan versenyképes, jelen üzletével csak úgy fog maradni, ha függő adósságának födözésén fölül az uszályok és gőzösök kellő aránybahozatala által keresett képességét fordozandja. A mód mely, által ez elérhető, különböző. Vagy tökéletesbíteni kell a személyszállítási üzletet és kiterjeszteni a befutott vonalat és azonfölül beszerezni a szükséges uszályokat, — ehhez a fölemlített összegen túl még két millió forintra van szükség. Vagy a személyszállítás teljes beszüntetése az erre szolgáló hajók elárusítása és azok árán uszályok beszerzése ajánlkozik, ami csakis a prioritások teljes , más utáni biztosítása mellett eszközölhető. Az utóbbi esetben az administrate és agentiák költségei tetemesen alább fognak szállani. Számitásom szerint részvényeink valódi értéke 120—130 ft. között van, a pénzpiaczon 30 forintot alig adnak értük,— a nagy gőzhajótársulat ajánlata szerint nincs enber a ki megmondhatná mit érnek? Ha önmagunk leszállítjuk részvényeinket, lehetséges, hogy a múlhatatlan szükséges 600.000 frt. beszereztetik. Ha Budapest városa, a helybeni és dunamenti kereskedők és gyárasok érzik valódi érdekeiket, venni fogják az új részvényeket. Ha a kormánynak van érzéke az ország és főváros kereskedelmi szükségei iránt, akkor ő vesszi meg ezen részvényeket, s már kölcsönzött 500,000 frtért is ilyeseket adat magának A többit meghozza a jövő! De ha e kettő közül egyik sem történik, akkor — bármi kedvezőtlen a csikir szab. dunagőzhajózási társulatnak ajánlata, nézetem szerint el kell azt fogadni, mert akit szerencsétlenség ér, köteles úgy eljárni, hogy elmondhassa magáról: vesztettem, de becsületem tisztán maradt. E promemoria fölolvasása után Ivánka Imre még egyszer kijelenti azon magánvéleményét, hogy a csődöt kimondani a magyar gőzhajó társaságnak nem szabad, miután van annyi vagyona, hogy hitelezőit kielégíthesse, s ilyenkor minden solid társaságnak kötelessége kifizetni adósságát, bármennyit veszítenének is a részvényesek. Még továbbá azt is tudatja, hogy a kormány azon esetben, ha látja, hogy a társaság továbbra is fönmarad, nem mondja föl az általa kölcsönzött összeget. Ezután néhány részvényes bizalmatlanságot kívánt szavaztatni Holländer és Strasser igazgatótanácsosok ellen, de az értekezlet minden megállapodás nélkül oszlott szét. Délután 5 órakor volt az általános értekezlet a magyar gőzhajózási társaság ügyében, mely már-már az eldöntés stádiumába lépett.. Az illető felhívásra számosan gyülekeztek a mondott helyre, többnyire a fővárosi kereskedők és gyárosok köréből. Pollak Gyula megnyitván 5 órakor az értekezletet, elnöknek Weisz Bernát, jegyzőnek pedig Hindy Árpád urat ajánlá. Említették elfoglalván széküket, Weisz Bernát elnök egy-két köszöntő szava után szót emel Fuchs Lajos, kifejtegetvén a magyar gőzhajózási társulat újabb történetét, s kiemelte okvetlen szükségességét annak, hogy a magyar gőzhajózási társulat az enyészettől, illetőleg a cs. kir. szab dunagőzhajózási társulatba való beolvadásától megmentessék. Szónok ezután azon részletes leírásokat olvasá föl, melyeket az értekezlet meghívói a magyar gőzhajótársulat jelenlegi anyagi állásáról eszközöltek, s melyek szerint a társulat jelenlegi activuma 6.179 000 frt., mely összeggel szemben körülbelül 4 millió frtnyi passzivum áll, ugy hogy még vagy egy millió frtra volna szükség a társulat megmentésére. Minthogy pedig ez öszszeg előteremtésének könnyebbitése végett a részvényeseken kívül az ország többi lakosainak, s különösen kereskedőinek s iparosainak is közre kellene működni, a kezdeményezők következő öt pontú határozati javaslatot készítettek el és terjesztik elfogadás végett az értekezlet elé . Mondja ki az értekezlet: 1) Hogy a magyar gőzhajó társulatot fenmaradásának biztosítása közgazdasági tekintetben oly ügy, mely kiváló mérvben érinti a lakosság minden rétegének érdekeit, s mint ilyen országos ügynek tekintendő. 2) Tekintettel erre, feladata a lakosság minden osztályának, gazdáknak, kereskedőknek, iparosoknak, valamint minden megyének városnak és a kormánynak is, mindazon eszközök előteremtéséről gondoskodni, melyek a magyar gőzhajózási ügy önállóságát biztosítják. 3) Miután a föntebbi czél elérése pontos és lelkiismeretes vizsgálat alapján egy millió o. é. forintot igényel mint múlhatlan szükségletet, az értekezlet tagjai oda fognak hatni, hogy az összeg B. sorozatú részvényeknek nyilvános aláírás útján leendő kibocsátása által előteremtessék. 4) Továbbá elhatározza az értekezlet, hogy a magas Kormánynál megteszi a szükséges lépéseket, miszerint e fontos országos érdekű ügyet teljes erkölcsi s szükség esetén pedig anyagi támogatásban is részesítse. 5) Végül az értekezlet szükségesnek tartja, hogy a mai határozatok az egyesült magyar gőzhajótársulat 10. szeptember 9-én tartandó közgyűlésének tudomására juttassanak és ennek alapján határzottan visszautasitassék azon terv, mely szerint a társulat vagyona a cs. kir. szab. osztrák dunagőzhajózási társulatnak eladatnék, s egyszersmind a közgyűlés a határzatok értelmében közös együttműködésre szólittassék föl. E határozatok keresztülvitelére az értkezlet egy hét tagból álló bizottmányt küld ki. Az e javaslatok körül keletkezett vitában részt vettek : Ráth Károly, ki a társulati tőkét 2 és fél millióra kívánván szállittatni, a fönmaradó egy millió frtnyi vagyonra, 6% mellett 100 fitos elsőbbségi kötvényeket, ajánl kibocsáttatni. Birody Zsigmond ki reményét fejezé ki, hogy a kormány meg fogja kímélni az országot egy honi közgazdasági intézmény szégyenteljes eladásától Weisz Berthold, Weisz Bernát, ki kamatbiztosítás kérésében látja a társulat menedékét, mire Fenyvessy Adolf, megjegyzi hogy ily menedéknek legalább három évre útját vágja a tavaly kötött resunláczionális szerződés, továbbá Szegő, Bagonyi, Miksa stb. Végre az értekezlet Ráth Károly pótindítványát visszavetvén a javaslat minden pontját változatlanul magáévá tette, s a héttagú bizottságba a következő urakat választá : Wolfner Gy., Steiger Gyula, Houchard Ferencz, Radócza János, Brachfeld Jakab, Pollák Jakab és Weisz Berthold. Folyó hó 9-én d. e. 10 órára a lutheránus iskolaépület termébe egybehívott közgyűlésre a részvényesek határozatképes számmal meg nem jelenvén, az meg nem tartathatott. 10 órától 11-ig tartott a részvények összeszámlálása s összesen 1006 szavazat 1940 részvénynyel volt képviselve. A határozatképes szám 2500 db részvény. Ivánka Imre elnök tehát az alapszabályok 49 §-ára támaszkodva, a közgyűlést meg sem nyitja. Houchard az elnök e határozat kimondása után indítványozta, hogy a közgyűlés helyett értekezlet tartassák, melyen az elnök a társulat, állapotáról adjon felvilágosítást. Az indítvány elfogadtatott s miután a jelenlevő részvényesek legnagyobb része elhagyta a termet az értekezlet elnökévé Ivánka Imre közfelkiállítással megválasztatván, az értekezletet megnyitja. Az 50. §. értelmében 14 napon belül egybehívandó közgyűr