Vasuti és Közlekedési Közlöny, 4. évf. (1873)

1873-09-18 / 38. szám

A magyar gözhajótársaság. Az egyesült magyar gözhajótársaság fentartása érdekében a bizottság felhívást intéz Magyarország polgáraihoz. A felhívás a következendőképen szól : Magyarország polgáraihoz! A Duna, Tisza és Száva vidéki földmivelést, ipart és keres­kedelmet űző lakosaihoz! Gazdaság, jóllét, anyagi haladás ! — ezek a jelenkor jel­szavai. Szellemi agy mint physikai hatalom csak azon népekben van meg és csak azoktól várható, melyek megfelelő gazdasági szerve­zettel bírnak. Isten áldása csak akkor válik egy ország igazi, tartós áldá­sává, ha a munka és a tőke legjobb értékesítéséhez megvannak a szükséges eszközök. Ezek a mivelődés ismérvei. E mivelődési czél felé törekedtek és törekesznek Nyugat Európa népei, és azon arányban, melyben a czélt megközelítik, növekedik nagyságuk és jelentésük is. Ez képezi azon rugót, melynél fogva államok, városok és községek a maguk határai közt, és úgy az egyes polgárok is megszerzik azon eszközöket, melyek a munka és a tőke legjobb értékesítését, a termékek legnagyobb kelendőségét biztosítják. És mig­rús jövedelem idején a nemzeti jólét tényezőit sza­porítani kötelességünk, kedvezőtlenebb időkben a meglevőknek fentartására kell törekednünk. E kitartó törekvések és áldozatok jutalma mindenha az ál­lamok haladó szellemi és anyagi jóléte volt és lesz. Ez áramlattól Magyarország sem maradt érintetlen. Ez ösvényre lépett az állam, és hazánk lakossága szintén arra használá a kivívott politikai önállóságot, hogy a művelődést előmozdítsa s a gazdasági önállóságot küzdje ki magának. A mult évek dús aratásai korszakot képeznek hazánk gaz­dasági fejlődésében, mely mindig díszes helyet foglaland el ha­zánk történelmében. Sokkal tovább éreztük mi a nemzetgazdasági élet függősé­geinek következményeit, semhogy a szabadság pillanatát oly mű­vek és intézmények létesítésére ne használnék, melyek által mun­kánk és törekvéseink uraivá lehessünk. E helyi tevékenység fejleszthetése czéljából gazdasági igé­nyeinknek megfelelő forgalmi eszközök biztosítása volt szüksége­séges. A forgalmi ügy önállósága alapja az önálló nemzetgazda­ságnak ! Ez okból a közlekedési ü­gy terén jelenleg beállott mozga­lomnak a legfőbb jelentőséget kell tulajdonítanunk. Addig a mi érdekeinket és forgalmi szükségleteinket nem értő egyének és hatalmak uralkodtak Magyarország kereskedelme fölött. Mit törődtek azok vele, ha az általuk megszabott magas vitelárakat súlyosan érezte a magyar termelés ! Megfontolták-e amaz egyének azt a kérdést, vajon a mene­tek tekintetében ránk rótt megszorítások és a más, Magyarorszá­gon kívül fekvő városoknak nyújtott kedvezmények mellett Ma­gyarország és Budapest kereskedelme és ipara felvirágozhatik e ? — Nem. Addig minden mozdulatnál idegen uraknak kellett adóznunk. Az ő czéljaiknak kellett alárendelnünk magunkat, zsarolásaik előtt meg kellett hajolnunk, mert magunk nem voltunk a gazda­sági élet amaz eszközei birtokában. Ez vola jele ann­ak, hogy Magyarország csak gyarmatföld. — Mi idegen kormányurak szolgái valánk. Igy volt ez Magyarország vidékén, így folyóin is! De e részben is elérkezett a szabadság órája. Az állam, erejének óriási megfeszítésével vasutakat épített, melyek vezetése magyar kezekre bízatott. Azonban elég csodála­tos, épen azon páratlan forgalmi utakon, melyekkel a természet megáldotta Magyarországot: a Dunán Tiszán és a Száván, elmu­lasztott a törvényhozás még csekély költséggel is oly intézményt létesíteni, mely e 417 mértföld hosszúságú vízi utakon a magyar hajózás függetlenségét biztosítani képes lenne. Ebben közlekedési politikánk egy fő hibáját kell felismernük. A­mit az állam elmulasztott, azt egyes kis vállalatok kísér­tették meg. Több társulat alakult 500,000 egész 1 millió frtnyi csekély tőkével és megkezdék a versenyt a dunagöz hajózási társulattal. Az évtizedek óta élvezett kamatbiztosítás, a hatóanyagban és egyéb segédeszközökben 35 millió értéket képviselő tőkéje da­czára e nagy társaság monopolistikus törekvései, vezetésének magyar­ellenes iránya kénytelennek voltak meghajolni a sokat gú­nyolt hazai gőzhajózási vállalatok befolyása előtt. Így lett, hogy az olcsóbb vitelárak folytán mind élénkebbé vált a forgalom, hogy Magyarország polgárai mint termelők és mint fogyasztók, tetemes összegeket takarítottak meg kiadás fe­jében. A Budapest felé irányuló kereskedelem és forgalom a vizi úton jelentékenyen szaporodott. Míg 1863-ban a Budapestre he­m érkező gabnamenyiségek 4.500,000 mázsát tettek az 1865-ben hozott 3.000,000 mázsa el­lenében, addig 1872-ben orosz termés daczára 7.400,000 mázsára rúgott a hozatal. — Épen ugy a budapesti elviteli és átviteli for­galom is, mely 1868-ban 3.200,000 mázsát tett, 1873-ban 7.200.000 mázsára emelkedett. Ez emelkedés első­sorban a magyar gőzhajózási társaságok versenye által előidézett árszabály leszállításnak köszönhető. Hogy milyen hatalmas volt e verseny a budapest-bécsi vonalra nézve, bizonyítja az, hogy például az osztrák gőzhajózási társaság kénytelen volt árszabályát darabszállítmányokra nézve 84 krról 60 krra, tömeges szállítmányokra nézve pedig 56 krról 34 krra leszállítani.­­ Azonkivü­l a teherszállítmányok tekintetében ked­vezmények léptek életbe, úgy hogy jelenleg az említett vonalon a teherdij 25 kft. tesz. Csak a lisztből és gabnából vízen Bécsbe szállitott 4.200,00 mázsa mellett 1.200.000 forintra vag­y költségkevesebbet. — Ki­nek volt ebből a haszna? — Magyarország összes gazdasági osz­tályainak. — És igy volt ez a forgalom egyéb részeiben is. E szerint fényképen véljük kimondhatni, hogy a magyar Dunagőzhajózási társaságok fennállása óta 180 millió mázsa vízi forgalom mellett 6 év alatt szállítási költség fejében 10 millió frt. takaríttatott meg, és hogy ennyivel gyarapodott a nem­zet vagyona. E tények elég hangosan szólnak. — Ilyen eredmények után kell, hogy minden polgár saját ügyének tekintse a magyar gőz­hajózás fennállását. — Ez irányban jogosult a nemzeti lelke­sedés ! Az egyes hazai gőzhajózási vállalatok azután mint egye­sült magyar gőzhajózási társulat folytatták ez országra oly jó­tékony működésüket. Öt millió forintot tett a részvényesek által befizetett tőke és három millió forint elsőbbségi kölcsön köttetetett a hajózási eszközök kiegészítése és az ilyen vállalathoz feltétlenül szükséges szénbányák megvétele czéljából. E társulat 45 gőzhajóval és 164 uszályhajóval, melyek 6 millió frt. értéket képviselnek, közlekedik Magyarország folyóin , azonkívül az 1 millió frt. értékre becsült szabolcsi és somogyi szénbányákat bírja. Vagyonának összes értéke tehát 8 millió frt. A magyar társaság hajószámának jelentőségét legjobban föltün­teti az, hogy az osztrák társaság az osztrák állam részéről 43 évi fennállása óta élvezett nagyszerű kedvezmények daczára is 1872-ben mindöszsz­e 159 gőzhajóval és 60 uszályhajóval bírt, me­lyek 23 millió ftot képviselnek. Egy ily hatalmas, az állam részéről 8 százalékos subven­tióval támogatott vállalattal csak nagy áldozatok árán lehetett versenyezni. Magyarországnak éveken át kedvezőtlen pénzviszo­nyai megdrágíták a társaság pénzügyi miveleteit, a három évi rosz­termés csökkenté a vállalat jövedelmezőségét s végre a he­lyes vezetés hiánya szintén káros befolyással volt a hazai vál­lalat fejlődésére. E bajokhoz járult még az idei rosz termés és a nálunk em­beremlékezet óta nem tapasztalt pénzválság. A magyar dunagőzhajózási társulat, noha 8 millió forintnyi összes tőkéjének, a leírásokat bele­számítva 10 százalékát sem vesztette el, a hitelforrások kiapadása folytán ma odajutott, hogy vagy az osztrák dunagőzhajózási társulatnak fog eladatai va­gyona, vagy kénytelen lesz működését beszüntetni és felbomlás­nak indulni. Az első eshetőség szégyenteljes, mindkettő káros volta nagy és kiszámíthatlan. Tékozlóhoz hasonlóan pillanatnyi csapások befolyása alatt el akarjuk adni fentartásunk legfontosabb, drága eszközeit, hogy azok szolgálatait ezentúl drágábban fizessük. Indolens barbárok módjára tönkre akarjuk tenni, megsemmisíteni haladásunk, jö­vendő lététünk és fejlődésünk egyik szükséges tényezőjét? ! Azon gondolat, hogy egy irányunkban idegen vállalattól való elviselhetlen függőség állapota vissza fog állíttatni, ama sejtelem, hogy el fogjuk veszteni az utolsó évek vívmányait, ama kilátás, hogy Magyarország fővárosa a kastatrópha által el fogná veszteni kereskedelmi fontosságát, az önálló gőzhajózási ügy fen­állásából folyt előnyök, és a megszűnésével járandó hátrányok mérlegelése megérlelék az érdekeltek és az ügybarátok kebelében azon meggyőződést, hogy a magyar Dunagőzhajózási társaság megmentéséhez hozzá kell járulnia az ország minden rangú és osztályú lakosának. Alulírottaknak jutott a szerencse, hogy a feladat keresztülvi­tele érdekében közvetlenül működhessenek. A jelen viszonyok között bajos a feladat teljesítése. De el- •298

Next