Vasuti és Közlekedési Közlöny, 4. évf. (1873)
1873-09-18 / 38. szám
A magyar gözhajótársaság. Az egyesült magyar gözhajótársaság fentartása érdekében a bizottság felhívást intéz Magyarország polgáraihoz. A felhívás a következendőképen szól : Magyarország polgáraihoz! A Duna, Tisza és Száva vidéki földmivelést, ipart és kereskedelmet űző lakosaihoz! Gazdaság, jóllét, anyagi haladás ! — ezek a jelenkor jelszavai. Szellemi agy mint physikai hatalom csak azon népekben van meg és csak azoktól várható, melyek megfelelő gazdasági szervezettel bírnak. Isten áldása csak akkor válik egy ország igazi, tartós áldásává, ha a munka és a tőke legjobb értékesítéséhez megvannak a szükséges eszközök. Ezek a mivelődés ismérvei. E mivelődési czél felé törekedtek és törekesznek Nyugat Európa népei, és azon arányban, melyben a czélt megközelítik, növekedik nagyságuk és jelentésük is. Ez képezi azon rugót, melynél fogva államok, városok és községek a maguk határai közt, és úgy az egyes polgárok is megszerzik azon eszközöket, melyek a munka és a tőke legjobb értékesítését, a termékek legnagyobb kelendőségét biztosítják. És migrús jövedelem idején a nemzeti jólét tényezőit szaporítani kötelességünk, kedvezőtlenebb időkben a meglevőknek fentartására kell törekednünk. E kitartó törekvések és áldozatok jutalma mindenha az államok haladó szellemi és anyagi jóléte volt és lesz. Ez áramlattól Magyarország sem maradt érintetlen. Ez ösvényre lépett az állam, és hazánk lakossága szintén arra használá a kivívott politikai önállóságot, hogy a művelődést előmozdítsa s a gazdasági önállóságot küzdje ki magának. A mult évek dús aratásai korszakot képeznek hazánk gazdasági fejlődésében, mely mindig díszes helyet foglaland el hazánk történelmében. Sokkal tovább éreztük mi a nemzetgazdasági élet függőségeinek következményeit, semhogy a szabadság pillanatát oly művek és intézmények létesítésére ne használnék, melyek által munkánk és törekvéseink uraivá lehessünk. E helyi tevékenység fejleszthetése czéljából gazdasági igényeinknek megfelelő forgalmi eszközök biztosítása volt szükségeséges. A forgalmi ügy önállósága alapja az önálló nemzetgazdaságnak ! Ez okból a közlekedési ügy terén jelenleg beállott mozgalomnak a legfőbb jelentőséget kell tulajdonítanunk. Addig a mi érdekeinket és forgalmi szükségleteinket nem értő egyének és hatalmak uralkodtak Magyarország kereskedelme fölött. Mit törődtek azok vele, ha az általuk megszabott magas vitelárakat súlyosan érezte a magyar termelés ! Megfontolták-e amaz egyének azt a kérdést, vajon a menetek tekintetében ránk rótt megszorítások és a más, Magyarországon kívül fekvő városoknak nyújtott kedvezmények mellett Magyarország és Budapest kereskedelme és ipara felvirágozhatik e ? — Nem. Addig minden mozdulatnál idegen uraknak kellett adóznunk. Az ő czéljaiknak kellett alárendelnünk magunkat, zsarolásaik előtt meg kellett hajolnunk, mert magunk nem voltunk a gazdasági élet amaz eszközei birtokában. Ez vola jele annak, hogy Magyarország csak gyarmatföld. — Mi idegen kormányurak szolgái valánk. Igy volt ez Magyarország vidékén, így folyóin is! De e részben is elérkezett a szabadság órája. Az állam, erejének óriási megfeszítésével vasutakat épített, melyek vezetése magyar kezekre bízatott. Azonban elég csodálatos, épen azon páratlan forgalmi utakon, melyekkel a természet megáldotta Magyarországot: a Dunán Tiszán és a Száván, elmulasztott a törvényhozás még csekély költséggel is oly intézményt létesíteni, mely e 417 mértföld hosszúságú vízi utakon a magyar hajózás függetlenségét biztosítani képes lenne. Ebben közlekedési politikánk egy fő hibáját kell felismernük. Amit az állam elmulasztott, azt egyes kis vállalatok kísértették meg. Több társulat alakult 500,000 egész 1 millió frtnyi csekély tőkével és megkezdék a versenyt a dunagöz hajózási társulattal. Az évtizedek óta élvezett kamatbiztosítás, a hatóanyagban és egyéb segédeszközökben 35 millió értéket képviselő tőkéje daczára e nagy társaság monopolistikus törekvései, vezetésének magyarellenes iránya kénytelennek voltak meghajolni a sokat gúnyolt hazai gőzhajózási vállalatok befolyása előtt. Így lett, hogy az olcsóbb vitelárak folytán mind élénkebbé vált a forgalom, hogy Magyarország polgárai mint termelők és mint fogyasztók, tetemes összegeket takarítottak meg kiadás fejében. A Budapest felé irányuló kereskedelem és forgalom a vizi úton jelentékenyen szaporodott. Míg 1863-ban a Budapestre hem érkező gabnamenyiségek 4.500,000 mázsát tettek az 1865-ben hozott 3.000,000 mázsa ellenében, addig 1872-ben orosz termés daczára 7.400,000 mázsára rúgott a hozatal. — Épen ugy a budapesti elviteli és átviteli forgalom is, mely 1868-ban 3.200,000 mázsát tett, 1873-ban 7.200.000 mázsára emelkedett. Ez emelkedés elsősorban a magyar gőzhajózási társaságok versenye által előidézett árszabály leszállításnak köszönhető. Hogy milyen hatalmas volt e verseny a budapest-bécsi vonalra nézve, bizonyítja az, hogy például az osztrák gőzhajózási társaság kénytelen volt árszabályát darabszállítmányokra nézve 84 krról 60 krra, tömeges szállítmányokra nézve pedig 56 krról 34 krra leszállítani. Azonkivül a teherszállítmányok tekintetében kedvezmények léptek életbe, úgy hogy jelenleg az említett vonalon a teherdij 25 kft. tesz. Csak a lisztből és gabnából vízen Bécsbe szállitott 4.200,00 mázsa mellett 1.200.000 forintra vagy költségkevesebbet. — Kinek volt ebből a haszna? — Magyarország összes gazdasági osztályainak. — És igy volt ez a forgalom egyéb részeiben is. E szerint fényképen véljük kimondhatni, hogy a magyar Dunagőzhajózási társaságok fennállása óta 180 millió mázsa vízi forgalom mellett 6 év alatt szállítási költség fejében 10 millió frt. takaríttatott meg, és hogy ennyivel gyarapodott a nemzet vagyona. E tények elég hangosan szólnak. — Ilyen eredmények után kell, hogy minden polgár saját ügyének tekintse a magyar gőzhajózás fennállását. — Ez irányban jogosult a nemzeti lelkesedés ! Az egyes hazai gőzhajózási vállalatok azután mint egyesült magyar gőzhajózási társulat folytatták ez országra oly jótékony működésüket. Öt millió forintot tett a részvényesek által befizetett tőke és három millió forint elsőbbségi kölcsön köttetetett a hajózási eszközök kiegészítése és az ilyen vállalathoz feltétlenül szükséges szénbányák megvétele czéljából. E társulat 45 gőzhajóval és 164 uszályhajóval, melyek 6 millió frt. értéket képviselnek, közlekedik Magyarország folyóin , azonkívül az 1 millió frt. értékre becsült szabolcsi és somogyi szénbányákat bírja. Vagyonának összes értéke tehát 8 millió frt. A magyar társaság hajószámának jelentőségét legjobban föltünteti az, hogy az osztrák társaság az osztrák állam részéről 43 évi fennállása óta élvezett nagyszerű kedvezmények daczára is 1872-ben mindöszsze 159 gőzhajóval és 60 uszályhajóval bírt, melyek 23 millió ftot képviselnek. Egy ily hatalmas, az állam részéről 8 százalékos subventióval támogatott vállalattal csak nagy áldozatok árán lehetett versenyezni. Magyarországnak éveken át kedvezőtlen pénzviszonyai megdrágíták a társaság pénzügyi miveleteit, a három évi rosztermés csökkenté a vállalat jövedelmezőségét s végre a helyes vezetés hiánya szintén káros befolyással volt a hazai vállalat fejlődésére. E bajokhoz járult még az idei rosz termés és a nálunk emberemlékezet óta nem tapasztalt pénzválság. A magyar dunagőzhajózási társulat, noha 8 millió forintnyi összes tőkéjének, a leírásokat beleszámítva 10 százalékát sem vesztette el, a hitelforrások kiapadása folytán ma odajutott, hogy vagy az osztrák dunagőzhajózási társulatnak fog eladatai vagyona, vagy kénytelen lesz működését beszüntetni és felbomlásnak indulni. Az első eshetőség szégyenteljes, mindkettő káros volta nagy és kiszámíthatlan. Tékozlóhoz hasonlóan pillanatnyi csapások befolyása alatt el akarjuk adni fentartásunk legfontosabb, drága eszközeit, hogy azok szolgálatait ezentúl drágábban fizessük. Indolens barbárok módjára tönkre akarjuk tenni, megsemmisíteni haladásunk, jövendő lététünk és fejlődésünk egyik szükséges tényezőjét? ! Azon gondolat, hogy egy irányunkban idegen vállalattól való elviselhetlen függőség állapota vissza fog állíttatni, ama sejtelem, hogy el fogjuk veszteni az utolsó évek vívmányait, ama kilátás, hogy Magyarország fővárosa a kastatrópha által el fogná veszteni kereskedelmi fontosságát, az önálló gőzhajózási ügy fenállásából folyt előnyök, és a megszűnésével járandó hátrányok mérlegelése megérlelék az érdekeltek és az ügybarátok kebelében azon meggyőződést, hogy a magyar Dunagőzhajózási társaság megmentéséhez hozzá kell járulnia az ország minden rangú és osztályú lakosának. Alulírottaknak jutott a szerencse, hogy a feladat keresztülvitele érdekében közvetlenül működhessenek. A jelen viszonyok között bajos a feladat teljesítése. De el- •298