Vasuti és Közlekedési Közlöny, 4. évf. (1873)
1873-01-16 / 3. szám
Szerkesztési iroda : Font 7. szám, földszint. Pest, 1873. január 16. Negyedik évfolyam. falsziis Megjelenik mindem csütörtöken. Та ra 1 о m: Visszapillantások az 1872-iki évre. II. Vasúti értékpapírok és a tőzsde. — Az osztr. államvasút pesti pályaudvara. — A porosz vasúti kölcsön. — Az angol vasutak szállítási és dijszabályzati ügye. — Vasúti hirek. — Posta- és távirdaügy. — Hivatalos. — Szolgálati körözvények. — Értéktőzsde. — Hirdetések. Előfizetési dij : Házhozhordással vagy postai küldéssel egész évre 8 ft i n ti я félévre . 4 „ Kiadó-hivatal : Font 7. szám, föld szín. Visszapillantások az 1872-iki évre. .. A törvényhozás működését sokkal nagyobb mérvben vehette volna igénybe a vasuti ügy, mint az általunk felsorolt törvényczikkek hozatalában eredményeket tüntet föl. A vállalkozási szellem épugy, mint a közlekedési minisztérium nagy erélyt fejtett ki minden téren és annyi vasútvonal iránt létettek tanulmányok és előmunkálatok, hogy ha azoknak valósítása csakugyan létesült volna, vasúthálózatunk Európa egyik legsűrűbben hálózott országainak vasutaival is versenyezhetett volna. Így már az év elején a közlekedésügyi minisztérium következő vasutak iránt nyújtott volt be törvényjavaslatokat: 1. egy vasúti hálózat iránt, mely Zimony, Pest, Bécs, Zimony Ogulus, Eszék, Gradiska, Buda, Esztergom, Jámna közt terülne el ; 2. a temesvár-orsovai vasút; 3. a nagy-kikinda-pancsovai vasút; 4. a soprony-pozsony, lundenburg-vágvölgyi vasút ; 5. a győr-soprony-ebenfurthi vasút; 6. a mezőtúr, szarvas, orosháza és rezőhegyesi vasút; 7. a vajtek-német-bogsáni vasút , 8. a csáktornya-ivánetzi vasút, mely a csáktornya-zaprevitzinek egy részét képezi; 9. az észak-nyugati vasút engedély-okmányainak felszaporítása iránt. Mindazon törvényjavaslatokat maga a deákkör el is fogadta, sőt a vasúti bizottság is tárgyalta azokat. Екког jött közbe az 186!—72-iki országgyűlést oly szomorú emlékűvé tevő baloldali bőbeszédűség és mind e törvényjavaslatok tárgyalás nélkül maradtak. Az országgyűlés egy része s főkép az érdekelt vállalkozók keresztül akarták ugyan vinni, hogy legalább parallel ülések tartassanak s a délutáni ülésekben kerüljenek tárgyalás alá ezen vasúti törvények, de még ezen terv sem fogadtatott el és igy nem maradt más hátra mint a vigasz, hogy a legközelebbi országgyűlésen majd tárgyalás alá jöhetnek a javaslatok. Az új ülésszak megnyitása mindazáltal egyelőre csak azon törvényjavaslatok vitatására volt kedvező, melyek állambiztosíték nélkül épülni ígérkeznek. A többi egyelőre még újra be sem jön terjesztve. Hasonló sors érte a nagy vasúti üzletet. Ezen nagyszerű üzlet, melynek czélja lett volna Magyarországot a még hiányzó fő vasútvonalakkal ellátni, a vállalkozó hitelbankok és a kormány közt már meg volt kötve; a szerződés már a lapok útján közkézen forgott; a sajtó egy része örömmel üdvözölte a tervet, s ha egyben és másban némi módosításokat ajánlt is, de helyeselte a kormány azon tapintatát, melylyel rendszeres tevékenységgel és alapos tanulmányok alapján a vasúti hálózatot kiegészítni szándékozik. De más részről számos oldalról a terv nemcsak pénzügyi oldalában hanem átalában oly megtámadásokban részesült és a kormány oly vádakkal illettetett, hogy az eredetileg tervezett művelet több tekintetben módosíttatott. Elvégre azonban tekintettel főkép arra, hogy a kormány a parlamenti viták által keletkezett rendszeres negatív mellett bármily józan és világos üzleti tervet sem vihetett volna keresztül, annál kevésbbé oly tervet, mely ellen még maguk a jobboldali lapok egy része is fölzúdult, visszavonta az egész üzletet s nem is terjesztette az országgyűlés elé. Miután átfutottuk az országgyűlés eredményeit, és azután tekintetbe vettük azt, mit szándékozott még a kormány tenni s az országgyűlés által végrehajtatni, hátra marad még azon része a törvényhozási tevékenységnek, mely a közlekedési minisztérium részére adott utasításban fekszik. Ezen utasítás különösen a közraktárak kérdésére vonatkozott. E kérdés állandóan napirenden áll; az országgyűlés, Pest városának képviselő testülete, a kereskedelmi kamara, a kereskedők, és más érdekeltek folytonosan a kormány felé fordulnak s ettől kérnek ezen kétségkívül fontos tárgyra felvilágosítást és irányt. A közlekedési minisztérium teljesen felismeri az ezen kérdésben reá nehezedő felelősség és teher súlyát, és ép azért nem akar ily fontos tárgyban elhamarkodással ítélni. Több ízben szakértőket hívott meg, tanácskozások tartottak, sőt ha jól vagyunk értesülve egy amerikai vállalkozó és szakegyén késznek is nyilatkozott a közraktárakra nézve terveket is készíteni. Nem tudjuk meddig váltotta be ezen vállalkozó szavát és váljon megküldötte-e már a kormánynak az említett terveket. De ha be is váltotta volna szavát, egyelőre még nagyon is messze vagyunk közraktárak létesítésétől. Itt több előleges kérdéssel kell mindenekelőtt tisztában lennünk. Tudnunk kell ugyanis hol akarjuk építtetni a közraktárakat, mert maga a hely is nagy fontosságú főkép ha az építési költségeket vesszük tekintetbe. Tudnunk kell továbbá ki akarja és fogja a közraktárakat építeni, váljon az állam vagy magánvállalkozó? mert mindkét esetben az állam teljesen más viszonyok közé fog helyeztetni és egészen más arányokban fog igénybe vétetni. Tudni kell továbbá váljon jelenlegi pénzügyi állapotunk mellett lehetséges-e oly vállalathoz törvényhozási engedélyt adni, mely roppant összegeket vesz majd igénybe amúgy is szegény pénztárunkból. És mindezen viszonyok iránt elsősorban magának a törvényhozásnak kell dönteni. Irány szükséges e téren és nem tanulmány. Ha a közlekedési