Vasuti és Közlekedési Közlöny, 6. évf. (1875)

1875-01-07 / 1. szám

I. szám. Í846 Budapest, 1875. január 7. н л.хчь ЯЩ' Ъ Hatodik évfolyam KÖZPONTI vasúti és közlekedési közlöny. Szerkesztési iroda : / Zoltán-, előbb Attilautcxa 3. sz. II. eni. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési dij: Hqzhozhordáss&l vagy postai küldéssel egész évre 8 ft „ „ „ „ félévre . Kiadó-hivatal Zoltán-, előbb Attilautoza 3. ez. II. ein. Tartalom: Ausztria-Magyarország érdeke a keletindiai vasút kérdésében. — Am. kir. államvasutak 1873. évi üzleti jelentése. — Fiumei kikötő. — Vasút hirek. — Kormány-rendelet. (A közmunka és közlekedési m. kir. miniszter által 1874. évi deczember 31-én 22.544. sz. a. kiadott s valamenyi hazai vasuttársulathoz intézett körrendelet. — Jegyzék a gömöri vasúti zálogkölcsön kötvényeinek 1875. év január 2-án tartott VII kisorsolása alkal­mával kihúzott 205 kötvényszámról. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Ausztria-Magyarország érdekea keletindiaivasut kérdésében. A monarchia keleti politikájára vonatkozólag', s különösen a keleti vasúti csatlakozásokra vonatkozólag egy bécsi lap, a „N. freie Presse", beható észrevételekkel telt czikkeket közölt, melyeknek lényege a következő : „A világ-kereskedelem utja régente Ausz­trián keresztül volt a Dunán. Most van Suezen át tengerem Ezen uj utat kizárólag Anglia dominálja. Ausztriának természetes fo­gyasztási piacza azonban Ázsia s egyátalán kelet. Tehát a külpoli­tika legfőbb iránya a keleti csatlakozások létesitése legyen, s mi­vel Angliának keletázsiai birtokai fenyegetve vannak az orosz ha­tárok elébbtolása által, s ez ellen csak a london-keletindiai vasút kiépitése segithet: az osztrák-magyar külügyminiszter az angol­érdekeknek is megfelelőleg jár el, hogyha ezen keletindiai vasút kiépítését elősegíteni törekszik." Azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy ezen pályának kiépitése egyátalán nem gátoltatik Anglia politikája által, mely a „N. freie Presse" idézett czikkei szerint, ugylátszik, fél az osztrák versenytől. A történelem dolga megítélni: vájjon forgott-e fent ha­sonló indok azon ellenszenvben, mellyel Lord Palmerston nézte a suezi csatorna ügyét. Annyi tény, hogy ha az egyesült franczia, olasz és osztrák ipar és hajózással szemben is a suezi csatornát vá­mok és politikai nehézségek daczára — Anglia dominálja ; sőt ez­által politikai állását keleten csak erősebbé tette: nincsen semmi oka sem attól félni, hogy a török-persa határokon bajt okozhat neki a mi monarchiánk, vagy a mi kereskedelmünk, mely ma kezd per­sául tanulni. A Neue fr. Presse figyelmét bizonnyára elkerülte azon tény, mely világosan mutatja ez állitásnak és az arra fektetett egész okoskodásnak tarthatatlan voltát. Ez a tény az, hogy épen Anglia fejtett ki nagy tevékenységet ez irányban. A régibb tervezeteken kivül Sir Greorge Jankinton, Sir Henry Rawlinton, C. Adams, és egy egész sor nevezetesség vett részt ez irányban a parliamenti harezokban 1871 óta minden évben. Egy hatalmas SelectCoinmitee dolgozott 1872-ben ez ügyben. A hivatalos jelentések a konzulok­tól oly becses anyagot szolgáltatnak a kérdés minden oldalának teljes megismertetésére, minővel ötven év múlva is nehezen fog rendelkezni az „Export-Verein." Azonkívül a kérdés ott már nem is annyira az: vájjon épitessélc e ki egyátalában e hálózat, hanem az: vájjon az Eufratész vagy a Tigris völgyén fusson-e az uj vasút. A vita nem elvi, hanem gyakorlati. Átalános frázisok helyett a pá­lya szükségességéről a kérdés veleje az : vájjon az alakulandó tár­saságnak, — melynek kamatjövedelmét garautirozná a porta, — adjon e a török garancziára ellen-garancziát az angol kincstár, vagy sem ? Természetes, hogy ezen tények háttere mellett egészen más nemii a kérdés, mint a hogy a Neue freie Presse felveti. Az angol közvéleményt sem szükséges felvilágositani, — sőt a mit kissé rosz néven fognak venni a Lajtán-tul exagérant czikkirói, nem is fél­nek az angolok az osztrák versenytől. Entre nous: azt hisszük, soha se is jutott eszükbe félni. Plnnélfogva nem is féltékenységük gátolja az indiai vasút létrejöttét, hanem gátolja a nagy mérvű pénz érdek, és másodszor gátolja azon etiquette kérdés, melynek csak konkrét alapon tehetne eleget a török kormány, ha t. i. ő tehetné biztos ta­lajon az első lépést Anglia felé ez ügyben. Abban nagyon egyetértünk a Pressével: hogy a Lesseps-féle tervek sikerülése az orenburg-peshawari vasút által Anglia helyze­tét lényegesen veszélyeztetnék. Hogy az orosz kormány ismert erélye által napról napra rosszabbra fordulnak itt is a dolgok : köz­tudomású, bár más oldalról világos az is, hogy a határoknak félté­keny őrzése az orosz hatalom etlen bizonyitja, hogy Oroszország sem szániithat szövetségesre szomszédai között délen, s igy az in­diai angol határok sérelméről nagyon sokáig nem lehet szó. Tegyük fel már most az esetet, ha az orosz hálózat via Oren­burg-Samarkand-Peshawar hamarabb kiépülne, mint az angol London-Konstantinápoly-Bombay. Mily helyzet áll akkor elő ? Anglia veszedelme keletindiai birtokaira egyelőre időszerűt­len félelom. A chinai és japáni kikötők forgalmának elterelése ez uj vonalra nem lehetséges, a tengeri szállítás előnyeinél fogva. Kö­zép-Ázsia sivatag pusztáin oly óriás vonalat építene tehát az orosz birodalom, mely csupán stratégiai okokból igazolható, de melynek prosperálbatása iniud addig, mig Közép-Ázsia teljes c.zivilizácziója nincs befejezve, sokkal roszabb, mint kétséges. De ha pozitiv haszna nem lesz e vonalnak, lesz negativ ered­ménye. Két részre osztja a keletázsiai forgalmat. Az egyik szárazon via Orenburg, a másik a tengeren. A mi egyértelmű azzal, hogy mi teljesen kiesünk mind a kettőből. 8 mert ez igy van, részünkről azérí; tartjuk szükségesnek, hogy a monarchia minden befolyása felhasználtassák a keletindiai t-.. vasul kiépitésére Az angol érdek várhat. Kereskedelme a tengeren' át törhetlen alapokon nyugszik, katonai érdekei a szárazon át egyelőre biztosítva vannak. Nekik kétségkívül lényeges veszélyt fog okozni, ha Oroszország ezen vasút által megerűsiti állását közép és kelet Ázsiában, ha ott terrenuinot nyer, melyet esetleg ellenük felhasználhat: de e felhasználás ideje távol van, s a sürgősség nehezen igazolható ez oldalról. Másrészről pedig kereskedelmi és üzleti érdekeik nem szenvednek épen semmit, vagy csak nagyon kis mérvben az orosz hálózat kiépitése által, mint amelynek sem Mezopotámia, sem Kisázsia, sem a Duna mentére egyátalán nem lesz semmi kifolyása, a keletindiai kikötőkre nézve pedig, a melyek tengeren át vannak összekötve Ausztrália, Keletindia és Angliával, alig érezhető. Ellenkezőleg, mi nem várhatunk. Ha a peshawar-orenburgi vonal kiépült, nehezen számithatunk arra, hogy a világforgalom bár melyik iránya rajtunk fusson át, vagy ha ezután kiépül a lon­don-bombayi, annak jelentősége elegendő legyen, csak átfutó üzle­tet is nagyobb mérvűt fejteni ki ez irányban. A rövidebb vonalak közgazdasági előnyét kétségkivül ki fogja zsákmányolni az orosz kormány, s a gyors szállítmány nagy részét biztosítja magának legalább Peshawar-Calcutta irányában. Minden talpalatnyi tér, melyet Bombay elveszt, érezhető lesz az egész londou-bombayi vo­nalon, s az angol érdekek megrövidítése mindig kárára lesz átfutó üzletünknek. Ezeknél fogva a mennyiben része, mely egyátalán nem az olc vasúton fog átfutni; a mennyiben u-^csak ezen egy vasút van olyan az egész monarchiábar melyu •l^gg.iban világkereskedelmi fontossága van ; amennyibe^ végül ezen Qgp^ezzel együtt egész átfutó üzletünk lényeg -"sen szenvedne, ha aJ q.tt J&urg-peshawari vonal előbb nyittatnbe meg: reánk nézve sokká' ége kobb a sürgős­ség, mint magára Angliára nézve is. Speeziálu magyar szempontból ugyan ez átfutó üzlet a jelen körülmények mellett nézetünk szerint nem ad elegendő kárpótlást a keleti csatlakozás által előidézendő közgazdasági krízisekért, azonban a keleti csatlakozást ugy sem kerülhetvén ki — helyesebb abból Lgalább annyi előnyt biztosítani, a mennyi egyátalán le­hetsér JS. ndon-bombayi üzlet azon igcri utat választja, ezen

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék