Vasuti és Közlekedési Közlöny, 7. évf. (1876)

1876-04-20 / 16. szám

16. szám. Budapest, 1876. ápril 20. Hetedik évfolyam. KÖZPONTI vasúti és közlekedési közlöny. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési dij : Házhozhordással vagy postai küldéssel egész évre 8 sz­á­­ félévre . 4 „ Kiadó-hivatal Vadász utcza 9. sz. I. em. Tartalom: A kereskedelmi törvény és a vasúti alapszabályok. — A magyar vasutügy 1875-ben. III. (Vége.) — A kassa-oderbergi és az eperjes-tarnovi magyarországi részvasut egyesítésére vonatkozó szerző­dés. — Törvényjavaslat a magyar keleti vasut megvételéről. — A vasúti járművek veszély­értesitések. — nélküli kapcsolása. — A méter-mértéknek az épitkezési gyakorlatban leendő alkalmazása tárgyában. — Útmutató utazók részére az első magyar­német vasúti és gőzhajózási kalauzban. — Vasúti hirek. — Vegyesek — Kormányrendeletek. — Igazgatási és forgalmi hivatalos­­ Hirdetések. Szerkesztési iroda : Vadász utcza 9. sz. I. em­. A kereskedelmi törvény és a vasúti alapszabályok. I. Kevés hét múlva s pedig f. é. július 1-éig a vasúti alapsza­bályok módositandók és ezen módosítások mikénti foganatosítása iránti tanácskozás első lépésén aligha túl vagyunk. Az igazgató­ságok, az igazgató­tanácsi testületek, a közgyűlések és végre a kormány eldöntése szükséges, mielőtt a törvényes határozmányok szerint módosított alapszabályok életbe léptethetnek. Az igaz­tói albizottság munkálata oly alaposan van kidolgozva és az illető igazgatói értekezlet által oly gyakorlati intézkedésekkel lett bő­vítve, hogy ezen munkálat a további eljárás alapját képezheti, ha az eddiginél gyorsabb tárgyalás alkalmaztatik úgy, hogy a törvé­nyes határidő még betartható. Azon nehézség merült fel, hogy a magyar kereskedelmi tör­vény a vasúti igazgatás sajátneműségét nem vette fontolóra, és hogy e miatt még novelláris törvény hozatala szükséges. Ha más­baj az is, hogy valamely alig alkotott törvény egyes határozmá­nyában elhibázottnak épen azon kormány által nyilvánítassék, mely annak létrehozására közreműködött, úgy a vasúti igazgatóságok­nak is fel volna róható, hogy ezen törvényjavaslat, közzététele és országgyűlési tárgyalása alkalmával valamint szentesítése előtt külön előterjesztést e tekintetben nem tettek. A kereskedelmi törvénynek a részvénytársaságokat tárgyazó tétele pedig igen jól összeegyeztethető a vasúti igazgatás lényegé­vel; a vasúti vállalat természetéből folyó különbségek­ már a fu­varozási ügyletekről szóló fejezetben vétettek tekintetbe. Sem az 1870. június 11-én kelt német birodalmi törvény, sem a betéti és a részvénytársaságokat illető, az osztrák képviselőház­ által már elfo­gadott törvényjavaslat nem bírnak ilynemű külön vasút-igazga­tási határozmány­okkal, és mi nem emlékszünk, hogy ezen törvé­nyek több ízbeni tárgyalása alkalmával, melyekben annyi képvi­selő vett részt, ki mint vasutak vagy más részvénytársaságok igaz­gatója vagy igazgatótanácsosa arra hivatva volt, elyféle kívánal­mat nyilvánított volna. Az alapszabályoknak kétségkívül az is c­éljuk, hogy a tör­vénybe ugyan ki nem fejezett, de azzal összeegyeztethető s a válla­lat természetéből folyó határozmányokat megállapíthassanak, mert különben a társasági szerződések gyanánt szolgáló alapszabályokra a részvény­társaságoknál oly kevéssé volna szükség, mint a közke­resetieknél. A kormány a vasúti vállalatok iránti érdekének vala­mint felügyeleti joga és kötelességének ezen társulatok alapszabá­lyaiban kell kitezést nyernie. Szabadjon tehát az említett albizott­sági munkálatra vonatkozólag a következő észrevételeket megten­nünk. II. A törvény szakaszainak rendjében fogjuk mi is azon hatá­rozmányokat tárgyalni, melyek az alapszabályok módosítását fel­tételezik, érintetlenül hagyván azokat, melyekre nézve az albizott­sággal egy véleményben vagyunk. 117 §. 10. p.Az igazgatóság választása iránti aggályok alaptala­nok. A dolognak nem elnevezése hanem természete döntő. Igazgató­ság alatt a törvény az igazgató-tanácsot érti.Valamint német kereske­delmi törvény és a német birodalmi novella igazgató-tanácsot nem is­mernek és ez mégis bíróságok előtt és azokon kívül működik, sőt az ama „elöljáróság" is, melyet a német kereskedelmi törvény 227 czikke említ, úgy a mi törvényünk szerint is. Hogy nem a német tör­vény „elöljárósága,", hanem a magyar törvény „igazgatósága" vá­lasztandó, nem tesz különbséget. Törvényünk a gyakorlatot követi, mely szerint az igazgatótanács mindig a részvényesek választásá­ból kerül. Az igazgatóság alakítására a 193. §-nál fogunk vissza­térni. A kormány által kinevezett igazgatótanácsosok intézménye nem ellenkezik ezen nézettel. Ha ez utóbbiak fentartandók, a kor­mány elég úttal és móddal bír, hogy a neki kívánatos személyek választását a közgyűlésnél kieszközölje. Megfontolandó azonban, váljon a kormány által kinevezett igazgató-tanácsosoknak, nem in­kább kormánybiztosi minőségben kellene e működniök. A kor­mány ilyen biztosokat mind az igazgató-tanácsba mind a felügyelő bizottságba nevezhetne és a tulajdonképi kormánybiztosokhoz való viszonyukat az eddigi tapasztalatok nyomán megállapíthatná. De semmi sem áll útjában annak, hogy a kinevezettek továbbra is igazgató tanácsosok szímén maradjanak, ha az alapszabályokba a kormány azon joga felvétetik, hogy az igazgatóságba néhány tagot kinevezhet és a szükséges utasításokkal elláthat. A társulat általi fizetésük is megállapítható, czégjegyzésük azonban némi aka­dályokba ütközik. Ha azon a kinevezés lényegében korántsem fekvő czégjegyzési jogosultságtól el nem tekinthető, úgy a törvénynek megfelelőleg, a kinevezett igazgató-tanácsosok a c­égvezetésre fel­jogosítandók volnának s ez az alapszabályokban is kifejezendő enne. Az osztrák részvény-törvényjavaslat a társasági szerződés kellé­kei közt említi ugyan : „ha az igazgatóság mellé a belügyekbeni tanácskozás és határozathozatal végett külön közeg (igazgatóta­nács) rendeltetik ki, úgy ennek különös jogosítványai is meghatá­rozandók, de ahhoz semmi további határozmányt nem köt és az indokolásban sem vesz magának az igazgatótanács megbeszélésére alkalmat, s azt e szerint az igazgató­tanács választmányaként tün­teti fel. 165. §: A vasutak nagyobb része által élvezett állami bizto­sítás alapszabályi gondoskodást igényel azon törvényes határoz­mánnyal való összeütközés ellen, mely szerint csak a tiszta évi nyereség osztandó fel. Igaz ugyan, hogy itt is az üzleti hiánylat saj­nos kérdése volna érintendő. Másrészt elegendőnek tetszik, ha az állam engedélyszerű kötelezettsége, mely szerint a tiszta nyeresé­get a biztosított jövedelem erejéig kiegészíteni, valamint az igaz­gatóság kötelessége, hogy ezen kiegészítést, a részvények közt fel­osztani tartozik, alapszabályi kifejezést nyer, a­mi hivatkozással a minden illető alapszabályokban kitüntetett állambiztosításra könnyen eszközölhető. 171. §. Az aláírt részvények névértéke 50%-ra erejéig való felelősségnek alapszabályilag említése fölöslegesnek látszik. Az alapszabályoknak csak a törvény végrehajtását vagy azzal össze­férő határozmányokat, de nem magát a kereskedelmi törvényt kell tartalmazniok; ezt minden állampolgár különösen részvényes tudni tartozik; a törvényben nem foglalt további jogait és köteles­ségeit pedig az alapszabályokban kell feltalálnia. Semmi ok sin­csen arra, hogy a kereskedelmi törvény épen ezen és nem más vagy valamennyi határozmányai is az alapszabályokba felvétes­senek. 180. §. A szavazásra nézve az osztrák javaslatból átvehető, hogy szavazatok egyenlősége esetében azon vélemény válik hatá­rozattá, melyhez az elnök járult; továbbá, hogy az igazgatóság a tárgyalásokat nem vezetheti, ha az igazgatás tekintetében saját felelőssége felett hozandó határozat. 181. §. Nem pártolhatjuk a véleményt, hogy az alapszabályok­ban mindazon intézkedések törlendők, melyek a közgyűlés hatá­rozatainak a kormány általi jóváhagyását feltételezik. A részvény­társaságok közigazgatási felügyelete a vasúti vállalatoknál leg­kevésbé van kizárva. A vasúti igazgatóságnak a bíróságok irá­

Next