Vasuti és Közlekedési Közlöny, 8. évf. (1877)
1877-08-02 / 31. szám
31. szám. Budapest, 1877. Augustus I. Nyolczadik évfolyam. TARTALOM: Észrevételek „a német vasúti kérdés mai állása" felett irt czikkre. (Vége). — Elmélkedések tábori vasúti csapataink szolgálatképessége felett — A német vasúti igazgatóságok egyletének közgyűlése. — A kassa-oderbergi vasut ügyeinek rendezéséről szóló törvényjavaslat Indokolása (IV. melléklet) — Egy délamerikai vasúti király. — Személyi hirek. — Vasúti hirek — Kormányrendeletek. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések - Hirdetések. — A magyar korona területén létező és a közös vasutak 1877. évi junius havi üzleteredményeinek kimutatása Szerkesztési iroda : V., Vadász utcza 9. sz. földszint. Előfizetési díj : Házhozhordással vagy postai küldéssel egész évre 8 sz , félévre . 4Kiadóhivatal V., Vadász utcza 9. sz földszint. KÖZPONTI vasúti és közlekedési közlöny. Megjelenik minden szerdán. Észrevételek „a német vasúti kérdés mai állása" felett írt czikkre. (Vége) A postaügyben a legmerevebb központosítás szükségesnek bizonyult, nem lehet azonban e tényből következtetni, hogy az az összes közlekedésügyre hasznos lehetne. — A vasutügy az itt szemügyre veendő szempontokat illetőleg a postaügytől lényegesen megkülömböztetendő. — A posta tevékenysége a főbb vonásokban minden helyen ugyanaz és épen ezért különösen alkalmas az egységes berendezésre, — sokkal csekélyebb nemzetgazdasági befolyással bír, a társadalmi szükségletek esetleges elhanyagolása itt nem hat tehát oly hátrányosan, mint a vasútügynél és a posta majdnem teljesen mellőzheti azon óriási munkaerőt, melyet a vasutak építési és forgalmi üzeme igényel, minthogy többnyire a vasutak által továbbittazik. — Különösen fontos azonban ama eddig csekély figyelemre méltatott körülmény, mely szerint a posta hosszú fejlődési korszak után majdnem tökélyre emelkedett, ugy hogy most már csak berendezkednie s a netán ismét meginduló kifejlésre kell előkészülnie. A vasutügy ellenben még a kezdetlegesség színvonalán állván, jövőbeni alakulására vonatkozó legfontosabb kérdései iránt a legkülönbözőbb nézetek uralkodnak. A dolog ilyetén állásánál fogva lehet talán később valamikor a vasutügy-kezelés tekintetében a teljes központosítás czélszerű, ez idő szerint még nem; a német birodalomban a vasutügy nagy előhaladottsága daczára még oly rendszerre van szükség, mely a kifejlődési szabadságot elősegíti, e mellett természetesen oly irányba terelvén a pályákat, hogy az általános érdekek mindenkor és elsősorban megóvassanak. — A jelenlegi rendszer megfelelend e követelményeknek, ha törvényes rend és megfelelő hatáskörrel fölruházott birodalmi vasúti hatóságokkal kiegészíttetik; — magán és állampályák egymás mellett, egyik csoport sem túlsúlyban a másik felett oly arányban, hogy a jogosult érdekek érvényesülése meghiusítassék. — ekkop végeredményben mégis az állam kezében marad a döntő túlsúly, minthogy egyesül benne a vasúttulajdonos és felügyeleti hatóság kettős hatalma. Vegyék át ámbár a magánpályák az ellenzéknek majdnem természetszerűleg őket illető szerepét, mégsem változtatják meg a fejlődés menetét; fölötte hasznos mindenesetre egy oly elem, melynek számára a hivatalos kötelesség nem szab elő a priori bizonyos álláspontot, főleg hasznos pedig az erős központosító irányzattal szemközt, amennyiben az igen könnyen sohasem juthatna tudomására az ellentétes felfogás mellett szóló indokoknak. Egy nagy állam vasútügyének keretében szabályozandó viszonyok nem csekély részét át kell engedni a közösen érdekelt igazgatóságok megegyezésének.• Innét következik szüksége annak, hogy az igazgatóságok szorosan szervezett kötelékbe lépjenek, míg a mindnyájukat érdeklő ügyekre nézve elkerülhetlen az egyletté alakulás. Egy oly országban, mint Németország, az egylet bizonyára nem veszélyeztetheti a közérdeket, nem pedig azon okból, mert egy részről jobbára állampályákból áll s mert másrészről a német állami kormányok és a birodalom oly hatáskörrel ruházzák föl, hogy az igazgatóságoknak az általános érdekekkel ellenkező törekvései bizonyára eredménytelenek maradnának. A vaspályáknak egyletté való társulása azonban mindenesetre nagy előnnyel bír. Viseli a felelősséget arra nézve, mikép működése területén rend uralkodjék; maga kezdeményezi a reformokat, tagjai gyakorolják magukat az általános kérdések megvitatásában, sok esetben maga az egylet hozand reformokat javaslatba, más esetekben pedig szilárd szervezeténél fogva a más oldalról kiinduló reformok kidolgozása, sőt főleg azok életbeléptetésénél hasznosan közreműködhetik. Az egylet a legjobb szaktestületté leend, nemcsak mivel kitűnő szakerők egyesülnek benne, hanem mivel különbözőleg a szabad egyesületek és vándorgyűlésektől az érdekelt szaktársak kiválólag a gyakorlati kivihetőségre fektetendik a fősúlyt a hozandó határozatoknál. Egyébként nem is járna nehézséggel ezen egylet mellett a kereskedelmi ipar- és földművelés érdekképviselését megalkotni, mely a közös kérdéseket avval együtt megvitathatná. Az előadottakban megkísértetett annak bebizonyítása, miszerint a vasúti igazgatóságok egylete czélszerűen beilleszthető a német vasútügy keretébe, sőt hogy az a dolgok ez időszerinti állásában majdnem nélkülözhetlen intézmény. E fejtegetés igen helyén áll a bírálat alá vett cikk megjegyzéseivel szemközt, minthogy az is kizárólag a német birodalom benső vasútügyi viszonyaival foglalkozik, a német vasúti igazgatóságok egylete állásának megítélésére nézve azonban nem nyújt elég támpontot. Amint már fentebb kimutattuk, az egylet feladata nem nemzeti, hanem nemzetközi, azon ügyekre szorítkozván, melyek az egylet egész területén egyöntetű szabályozást igényelnek.• Hogy eme feladatok teljesítése által egyes országok nemzeti érdekei megsértessenek, ettől az eddigi tapasztalatok szerint nemcsak nem félhetni, sőt ez nem is lehetséges az állami kormányok részére, főleg Németországban fenntartott nagy hatáskörnél fogva. Nem épen valószínűtlen, hogy mint már Ausztria-Magyarországban megtörtént, Németországban is létrejövend egy nemzeti vasutegylet a Németországra szorítkozó kérdések tárgyalása végett; a német vasúti igazgatóságok egyletének feladatai ezek által azonban nem érintethetnek. —A vasutügy eddigi kifejlesztésében, befolyása mellett Németország, Ausztria-Magyarország és Németalföldön stb. az építési és üzleti berendezésekre vonatkozólag kizárólag német alapelveken megteremtett egység, mely által egy saját bensőleg összefüggő Németországban központosuló vasúti kerület alkottatott, — az egylet által továbbra is fenntartandó és fejlesztendő. Ez oly feladat, mely bizonyára könnyebben megoldható a vasúti igazgatóságok közmegegyezése, mint az államkormányok tárgyalásai útján. Ez irányban még sok a teendő s kétségkívül szükség van az államkormányok jóakaró közreműködésére, mint hogy oda kell törekedni, mikép az állami berendezések, amennyiben a nemzetközi forgalomra nézve fontosak, egymással összhangban legyenek s hol ez nincs meg, ott létrehozandó az egyöntetűség. E mellett az egylet hivatva van bizonyos tekintetben a műszaki és administrativ vasúti szakférfiak általános nézeteit jelezni s a vasutügyet elméletileg fejleszteni. E téren az egylet eddigelé különös tevékenységet fejtett ki az általános vasúti statisztika és a vasúti hivatalnokok rokkantsági és betegségi statistikájának megalapítása, a vasutak építési és üzleti berendezésére vonatkozó technikai szabályzatnak az ujabb tapasztalatokra való tekintettel történt ujabb és újabb átdolgozásai és a találmányokra rendszerint kitűzni szokott pályadíjak által és két folyóirata útján. Csak sajnálni lehetne, ha a nemzeti eszme álfelfogása mellett az egylet működése korlátoztatnék. Az egylet önmaga szokta működését a kellő korlátok közé, a mennyiben lemondott saját területének csupán egyes részére fontos kérdések tárgyalásáról s mert sohasem jutott eszébe az egyes tartományok vasúti állam ha-