Vasuti és Közlekedési Közlöny, 10. évf. (1879)
1879-09-12 / 48. szám
340 épen úgy megmaradhat Bécsben, amint fenállhatna Budapesten; az sem szükséges okvetlenül, hogy a kiegyenlítési hely valamely vasúttársulat legyen, mert annak ügyeit épen úgy, sőt talán még jobban elvégezheti akármelyik pénzintézet. A felek felszólamlásait illetőleg később sem lesz nagyobb változás észlelhető, kivéve, hogy a magyar eredetűek sokkal gyorsabban fognak lebonyolíttathatni, mint most. Kétségtelen tehát, hogy az idézett czikkben felsorolt (és fel nem sorolt) könnyebbségek, melyek úgy a vasúttársulatok, mint a nagyközönség előnyére vannak, a magyar részre feltétlenül nagyobb előnyt biztosítanak, ha Budapesten egy a bécsihez hasonló ügykörrel bíró hivatal szerveztetik. Hogy az új vasutak egymásután beléptek a központi leszámító hivatalba, e jelenség nem a hivatalnak érdeme, hanem annak indoka egyedül a régi vasutaknak az új vasutakra gyakorolt nyomásában keresendő. Hogy az új vasutak elkülönítve ne álljanak, kénytelenek voltak sokban engedni és a régiekhez csatlakozni. Az sem nagy érdem, hogy mondott hivatal belszervezetében javítások vétettek czélba, hiszen az önmagától értetődik, hogy egy hivatal sem zárkózhatik el chillai falakkal újabb vívmányok előtt. Koránt sincs szándékunkban a bécsi központi leszámító hivatal beszüntetését indítványozni, mi csak annak szétválasztása mellett szólaltunk fel, ami csak egy hasonló alapokra fektetett testvérintézet felállítását akarjuk, mert a körülmények és viszonyok természetes fejlődése azt kívánja, mert a bécsi központi leszámító hivatal felállítása óta magyar vasutaink hálózata tetemesen gyarapodott és most is folytonosan gyarapodik, és mert közlekedésünk egészséges kifejlődhetése és hazánk érdekeinek megóvása azt parancsolólag követeli. Megengedjük, hogy a leszámító hivatalnak szándékolt megosztása Bécsben és különösen az érdekelt körökben aggályos sensatiót keltett, de határozottan állíthatjuk, hogy az Magyarországon senkit sem érintett kellemetlenül. A hivatal előnyeiből mi sem vész kárba, ha az magyar lesz is, de a magyar vasutak általa mindenesetre nyernek. A költségeket illetőleg nem akarjuk áltatni magunkat, mert nagyon jól tudjuk, hogy azok nem igen fognak aránylagos csökkenést mutatni, már csak azért sem, mert a forgalmi viszonylatok évről évre szaporodnak. De fontos közgazdasági előnynek tartjuk, hogy a pénz, mibe a hivatal kerül, az országban marad. E körülmény nagyon is nyom a latban! Azt hisszük, hogy a budapesti hivatal a bécsivel körülbelől osztozni fog a munkában, de nem kívánjuk azt oly bureaukratikus szervezettel elláttatni, mint a minővel a bécsit ellátták, miért is részünkről az igen költséges központi vezetést elejtetni véljük. Nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül azt, hogy az új hivatal elhelyezése nálunk olcsóbb lehet, mert nem szükséges a hivatalhelyiségeket valamelyik a város közepén fekvő drága palotában választani, melyben nagy bér fizetendő. A bécsi helyiségek bérletéhez való hozzájárulás kötelezettsége természetesen egyelőre be fogna tartatni, legalább is azon időre nézve, mely a tervnek, valamint a hivatal szervezésének, elhamarkodás nélkül való megérlelésére szükséges. A közvetlen forgalmak fenntartása s ebből folyólag a bécsi leszámító hivatalnál való képviseltetés tekintetében, kijelentjük, hogy ezen kérdés rendezése azon bizottság feladata lesz, mely a budapesti leszámító hivatal felállításával és szervezésével lesz hivatva foglalkozni. Hogy e kérdést nehézség nélkül meg lehet majd oldani, ezt az illető czikk. szerzője is szíves lesz belátni. A magyar központi leszámító hivatalba való belépés minden egyes társulat szabadságára lesz bízva, és ép oly jól, amit a t. czikkíró is tudni fog, mint a hogy ma sok vasút jó szántából oly kötelék forgalmakban is részes, melyek után egy garas haszna nincsen és nem is lesz, ép oly jól mondhatjuk, hogy senkit sem fogunk a belépésre kényszeríteni. Mondottakból kiderül, hogy a szóban forgó terv a magyar vasutakra nézve jelentékeny előnyt biztosít, hogy tehát igen kívánatos az önálló magyar központi leszámító hivatal felállítását és szervezését a legnagyobb erélylyel szorgalmazni. Mi a tervben fekvő teendő szétválasztásban nem tudunk hátramaradást vagy visszaesést találni, mivel a jelenlegi központi leszámító hivatal ügyköre már oly terjedelmes, hogy e miatt a leszámolási szolgálat több tekintetben czélszerű változást óhajt. A tervünket ellenző czikk. szerzője igen sötéten lát, pessimistikus nézetei nyilván conservativ, sőt talán épen egyéni tekintetektől is befolyásolt álláspontra helyezkednek, m oly nézetek, melyek minden újítástól félnek. A következtetések vaklövések, melyektől egy cseppet sem ijedünk meg. Ha a t. szerző okoskodásait egy laikus olvassa, azt kell hinnie, hogy a magyar hivatal felállítása egy ország fennállását veszélyezteti, holott csak is egy oly munkakör megosztásáról van szó, melynek elvégezhetése czéljából ma egy rémséges tömegügyirat és melléklet vándorol Ahasverusként Bécs és Budapest között oda-vissza. Csak arról van szó, hogy a Bécs és Budapest közötti hosszadalmas és sok tekintetben haszontalan levelezgetés megszüntessék, illetőleg megszoríttassék, és hogy a „bureaukratikus Schlendrian" — mely a vasuttársulatoknak sehogy sem szolgálhat megelégedésükre — mellőztessék. Egy önálló magyar központi leszámító hivatal Budapesten való felállítása a leszámolásban semmiféle változtatást sem feltételez; az állomási szolgálatnak tudni sem kell róla. Azon számadási anyag, melyet most a társulatok összegyűjtenek és Budapestről Bécsbe küldenek (honnan később ismét visszakerül) egyszerűen itt marad Budapesten, s a bécsiekhez hasonló közegek által fog feldolgoztatni. Ebben culminál az egész fennen hangoztatott revolutió a számadás-vezetésben! Azt hisszük, hogy a t. czikkíró által felhozott bonyodalmakat, melyeket a szakember könnyen ki fog kerülhetni, a kellő világba helyeztük, s hogy ezt belátandják azon távolabbi szakkörök is, kiknek a „Zeitung des Vereins deutscher Eisenbahn-Verwaltungen" idézett czikke szólott. Mit fognak illetékes helyen határozni, még nem tudjuk, — de feltesszük, hogy az olcsó tanács és a kifejezett vélemények, — melyeket az illető czikk végsoraiban foglalt hasonló szavak kifejeznek, — annak és azoknak károsságára való tekintettel figyelembe nem fognak vétetni. Végül bátorkodunk még egyszer megjegyezni, hogy országos érdek kívánja a tervezett hivatal felállítását, és hogy — miután már sokkal fontosabb kérdések is kedvező megoldást találtak,— a jelen kérdés is nagyobb nehézség nélkül meg lesz oldható. Vasúti hírek. A vasúti múzeumok felállítását illetőleg a Berlinben nyújtott példa már Bécsben is követésre talált, amennyiben, mint innen írják, a Nándor császár északi vaspálya bécsi állomásán egy ily múzeumot felállítani szándékozik, mely mindazon tárgyak fölvételére szolgálna, melyek a vasútügyre vonatkozással bírnak. Eddig sem Ausztriában, sem nálunk egy mindent magában foglaló vasúti szakmúzeum még nem létezik. Mérsékelt gabona-díjszabások alkalmazása a német határállomásokra. Azon tetemes akadályok, melyeket Németország a különbözeti díjtételek megtagadása által gabnanemüink kivitele elé gördíteni szándékozik, mint látszik, az osztrák-magyar igazgatóságokat, melyeknek érdeke ez által tetemesen veszélyeztetve van, cselekvésre, illetőleg erélyes védekezésre serkentette. Mint ugyanis a „Pester Lloyd" -nak írják, — úgynevezett határtarifák kidolgozása van készülőben, melyek szerint a magyar állomásokról a német átmeneti pontokra, nevezetesen Oderberg, Tetschen, Bodenbach, Eger, W. m. Furthra stb. olcsó díjtételek állapíttattak meg, melyek a kivitel lehetőségét Németországba fokozni hivatják. VEGYESEK. Előfizetési fölhívás. Lehr Benő a m. kir. államvasutak hivatalnoka előfizetést hirdet „A vasuti távírda" czimű kézikönyv egészen átdolgozott és bővített NI-ik kiadására. Ezen kézikönyvnek vasuti körökbeni elterjedtsége, bebizonyult használhatósága, valamint az első kiadásnak gyors elkelése, fölöslegessé teszi ennek mindennemű dicsérését. Noha az első kiadás már jóval ezelőtt elfogyott, mégis a II-ik kiadás elodázandó volt, hogy a Londonban most kötött nemzetközi távirda-egyezmény, ennek a vasúti szolgálatba vágó részét kellőleg magyarázva, abban felvételt találhasson. E 3 részből álló könyvnek I. kötete tartalmazni fogja: a) a távirászati történelemnek rövid vázlatát, b) a physicai részt, c) a gépek leírását, d) a kapcsolástant és e) valamennyi a távirda-vezetékben előfordulható hibák részletes felsorolását, azoknak okát, valamint az azok beszüntethetésükre vonatkozó biztos útmutatást. Utóbbinál nem csak az vétetett tekintetbe, hogy a távirdavizsgálatra készülő abban mindazt megtalálja, ami a vizsgálat sikeres letételére szükséges, hanem, hogy a távirdaszolgálatot végző hivatalnok is, bárminemű zavar bekövetkezése esetén, minden hosszadalmas és időveszteséggel járó tapogatódzás nélkül magán segíthessen. A II-ik kötet tartalma lesz: /) az új nemzetközi távirda-egyez-