Vasuti és Közlekedési Közlöny, 10. évf. (1879)
1879-09-17 / 50. szám
348 A budapest-zimonyi jobbparti vasút létesítése érdekében Pécsett alakult végrehajtó bizottság kérvénye Pécs sz. kir. város közgyűléséhez. Tisztelt közgyűlés! A nemzetek anyagi érdekeinek előmozdítása iránt jelenben folyó nagy küzdelmekben, a jó közlekedés, a helyes vasúti politika, nagy fontosságú tényező; — és ezért — törekvő, érdekeiket felfogni képes államok minden igyekezete oda irányul, hogy a hazai ipari kereskedelem emelése s függetlenítése végett, a világpiaczok az ország központjával közvetlenül összeköttessenek, s az ekként kiágazó vasúti hálózat felett a nemzet önállóan rendelkezhessék. És ez reánk magyarokra — kik csak nemrég kénytelenítettünk — lajthánthali szomszédjainkkal — a viszonyok súlya következtében — a kielégítő s megnyugtatónak épen nem mondható vámterületi egyezséget 10 évre megkötni, a kiknek ipara pang, s nyers termelvényeink is a nyugati világpiaczokon a mindinkább erősbülő concurrentiával találkoznak, ezeken felül, a rövid idő alatt rendkivüli áldozatok mellett kiépített vasúti vonalaink egy része — vagy épen nem prosperálhat s igy az államkincstárra már mindinkább elviselhetetlenebbé váló kamatgarantia igénybe vételére utalt; — a másik rész pedig idegen érdekeket képviselő két hatalmas vasúttestnek csak mintegy véredényeiül működhetvén, azok forgalmi politikájának mindenben hódolni kénytelenek, tehát minden hazafias törekvések mellett is — önálló nemzeti forgalmat létesíteni nem képesek, — valóban — életkérdés. Nem csodálható tehát, hogy a budapest-zimonyi vaspálya legújabban szőnyegre kerülendő kiépítési kérdésének megoldása lázas izgatottságban tartja a kedélyeket. Mivel azonban a pénzügyi helyzetünk miatt az, hogy a fentebb említett s a hazai forgalomra károsan ható osztrák állam és déli vasutak az ország részére megvetethetnének, kilátásba nem helyezhető, s az eddigi kísérletek eclatánsan bebizonyították azt, hogy ezen hatalmas vasuttársulatoknak, az osztrák kormány által is makacsul védett magánérdekeivel s czélzataival, hazánk jogos közgazdasági követelményei — öszhangzásba épen nem hozhatók, — einélfogva figyelemmel az osztrák-magyar birodalomnak kelet felé helyezett külpolitikájára, — Oroszország nyerstermelvényeinek — az ottani vasúti tarifa leszállítása következtében veszélyessé vált concurrentiájára s különösen Németország exclusiv intézkedéseire, nézetünk szerint egyenesen arra vagyunk utalva, hogy a létező bajok orvoslása végett, külkereskedelmünk főirányát Budapestről kelet felé és a már annyi áldozatba került magyar tengerpartra helyezzük s nyerstermelvényeink nevezetes részének iparczikkekké való feldolgozására is vállalkozván, ezekre biztos és előnyös piaczokat az émlített irányokban készítendő önálló vasut által szerezzünk. Nagy horderejű tehát ama kérdés, hogy ezen irányban a hivatással bíró vasut az ország mely részén vezettessék át. Az eddig felszínre jutott többféle combinatiók közül csak a két fő és egymással teljesen ellenkező combinatiót tartjuk kiemelendőnek. Az egyik tervezet szerint a kérdéses vasút a Duna balpartján és Újvidéken át a jobbparton fekvő Zimonyig volna építendő, — s ezenkívül a budapest-fiumei irány számára — a fővárosnak Kaposvárrali egybeköttetése is czéloztatik. A másik s főfigyelmet érdemlő tervezet szerint pedig az említett vasut — a Duna jobbpartján Tolna és Baranya megyék nevezetesebb forgalmi pontjain keresztül Eszéken át Vinkovczeig építtetnék, csatlakozással a létesítendő határőrvidéki, úgy a fiumei és broódi vasutakkal. Egyetlen pillantás hazánk térképére — s vasúti hálózatára, hogy az említett vidékek tulajdonságainak mérlegelése szembeötlően tünteti fel ezen második tervezetnek az első felett, közgazdasági, forgalmi, nemzetiségi s stratégiai szempontból való határozott előnyét, mert míg az első tervezet szerinti vasút az orosz befolyásnak mindenkorra kitett Szerbián és Bulgárián át, hazánk keleti kereskedelmének kiváló erővé nem igen válhat, s forgalmi tekintetben is hátrányos helyzetben lenne, már csak amiatt is, hogy az osztrák államvasúttól 60 kilométer távolságnyira csaknem párhuzamosan haladna egy nagyrészt mocsáros — gyér népességű — tehát nevezetesebb helyi forgalmat nem is nyújtható területen át, s előállítása nemcsak felette költséges volna, hanem előreláthatólag az állam újabbi kamatgarantiáját igényelné: addig a második tervezet szerinti vasut a mellett, hogy a még mindig Zágráb felé tendáló Slavoniát, — ugy továbbá a határőrvidéket — s Boszniát a fővárossal közvetlen összeköttetésbe hozván, a magyar érdekközösségbe bevonja s ez által ezeknek, ugy a Duna s Drávától ölelt dús magyar megyéknek eddigelé mesterségesen Bécs felé irányított forgalmát a hazai kereskedelem megbecsülhetlen előnyére, a legilletékesebb helyre, hazánk szívébe, fővárosunkba viendi át, még azon kiváló fontosságú előnyt is nyújtja, hogy a Bécs és Trieszt felé gravitáló déli vasúttársaság szolgálatábani tespedésre kárhoztatott győr-sopron-ebenfurti, magyar-nyugati, duna-drávai, mohács-pécsi, alföld-fiumei és a magyar államvasutak déli vonalait magába felvevén, ezeket a hazai kereskedelem s ezzel kapcsolatosan saját jogos érdekük előmozdítására képessé tenné, — aminek — a kamatgarantia szükséglet kereskedése volna ismét, amúgy is kívánatos következménye. Már most, ha az itt csak átalánosságban elmondott körülményeken felül figyelembe vétetik az, hogy ezen oldalon több, nevezetes kereskedelemmel bíró népes, törekvő s hazafias érdekért áldozatokra kész, s fontos szerepre hivatott város fekszik, s az egész vidék részint kimerithetlen szénbányái, dus erdei, — külömböző — a vasut készítésre felette szükséges s e mellett más — s műipari czélokra is alkalmas anyagot nagymennyiségben szolgáló számos kőbányái, úgy kitűnő minőségű é s a kivitel nevezetes részét képező bora és egyéb nyers termelvényei, valamint gőzmalmai, gyárai s szorgalmas, haladni törekvő iparosai sokasága miatt, az erre építendő pálya részére, nevezetes helyi forgalom is biztosíttatik; s ha meggondoljuk azt, hogy a fiumei kikötőbe fektetett nagymérvű áldozataink hasznosítása csakis ezen tervezet keresztülvitelétől függ, s végül, ha ezeken felül kellő figyelembe részesüttetnek még a jelenlegi évtizedben oly kiválóan előtérbe helyezett stratégiai szempontok is, lehetetlen benem látni azt, hogy hazánk anyagi előhaladásának egyik életerét képezendő vasút, czélszerűen csakis a Duna jobbpartján építhető fel. S meg vagyunk győződve, hogy az ez által igénylendő mintegy 25—30 millió tőke, hazafias elemek közbenjárásával bizton megszerezhető volna, s ez minden állami garancia nélkül is kellő jövedelmet nyújtana. Ez irányban tehát minden lehetőt megtenni, éspedig szemben azzal, hogy eme fontos kérdés a legközelebbi országgyűlés első napjaiban kell, hogy megoldást nyerjen azért, mert a budapest-zimony-belgrádi összeköttetésnek a már jóformán bevégzett tényül tekinthető szerb vám- és kereskedelmi szerződés szentesítése utáni félév alatt való kiépítésére a magyar állam kötelezve van, a lehetőt azonnal s teljes erélylyel megtenni, hazafias kötelesség. És ezért, nehogy a dunáninneni vidék befolyásának súlya alatt eme nagy kérdés elhamarkodott s igy végzetes következményű módon döntessék el, nem mulaszthattuk el elsősorban erre a tek. közgyűlés figyelmét felhíva, sürgetőleg arra kérni, miszerint: Az általunk ezúttal csak átalánosságban hangsúlyozott s tagadhatatlan körülmények alapján, az országgyűlési képviselőházat feliratilag arra kérni méltóztatnék, hogy a budapestzimonyi vasút kiépítését csakis a Duna jobb partján az ott levő fontosabb forgalmi pontok érintésével engedélyezze. Hogy pedig a feliratnak minél nagyobb súlya lehessen, egyszersmint javasoljuk, miként a dunántúli vidék vagy Slavonia érdekelt törvényhatóságai, hasonirányú feliratok tételére kerestetnének meg. Mely előterjesztésünk elfogadását s az a szerint szükséges gyors intézkedést újból is kérve, vagyunk hazafias üdvözlettel. Pécsett 1869-ik évi szeptember hó 3-án tartott értekezleti ülésből. Ezen kérvény Pécs sz. kir. város köztörvényhatósága által 1879. évi szeptember hó 15-én tartott rendes közgyűlésen tárgya 11 a ván, következő határozat hozatott: Ezen előterjesztés, az abban felhozott, s egyedül az országos érdekek szempontjából tagadhatatlanul alapos indokok folytán,élénk helyesléssel fogadtatik, amiért is figyelemmel arra, hogy az országgyűlés még együtt nem ül, s ezen életbe vágó ügyben késedelem meg nem tűrhető, a nagyméltóságú m. kir. közmunka és közlekedésügyi miniszter úrhoz azonnal kérelmi felirat intézendő a végett, hogy a kérdéses s a hazai kereskedelem életerét képezendő vasútnak, a bizottsági előterjesztés értelmébeni engedélyezését javaslatba hozni s annak elhatározására befolyásának mélyreható súlyát érvényesíteni kegyeskednék. Ugy továbbá az országgyűlési képviselőház annak idején szintén felkérendő, hogy csakis az említett irányú vasut kiépítését engedélyezze. Mely feliratoknak hason szellembeni pártolására, a dunántúli kerület, úgy Szlavónia érdekelt törvényhatóságai egyszersmint megkeresendők. Egyúttal, az eddigelé ideiglenes minőségben, s csupán hazafiúi kötelességérzet sugalmazása folytán alakult fennti bizottság, e város közönsége kifolyásául elfogadtatván, az felkiáltás utján a következőkép alakíttatott végleg meg: u. m. A bizottság elnöke: Nagyságos Baán József, székesegyházi kanonok úr és uradalmi kormányzó, helyettes elnökei: Maas