Vasuti és Közlekedési Közlöny, 10. évf. (1879)
1879-10-22 / 65. szám
65. szám. Budapest, 1879. Október 22. Vasúti és közlekedési közlöny Szerkesztési iroda: V., Bálvány-utcza 4. mx. II. emel. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. TARTALOM : Az ülésszak kezdetén. — A vizjog előkészítése. — Vasutaink september havi üzletbevételei. — Mezőtúr-szarvasi vasutról. — Osztrák magyar-német forgalmi viszonylatok. — A predeali nemzetközi vasúti állomás alapkő letétele. — A vasúti kérdések Németországban. — Törvényjavaslat, a volt magyar keleti vasúti társulat részvényeinek beváltására kitűzött határidő leforgása után bemutatott részvények kiváltásáról. — Vízi út a Kaspi és Azowi tenger közt. — Személyi hirek. — Vasúti hirek. — Távirdai hirek. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetmény. Kiadóhivatal: Előfizetési díj: Házhozhordással v. postai küldéssel egész évre 12 frt. n » » félévre 6 „ _ Egyes, csupán a kiadóhivatalban kapható példányok Balvany-utcza 4. sz. II. emel. ára 20 kr. Az ülésszak kezdetén. A kormány részéről tárgyalás alá a keleti vasut részvényeinek beváltására kitűzött határidő meghosszabbításáról szóló javaslaton kívül, csak a már bemutatott törvényjavaslatok terjesztettek be újra a képviselőházhoz. Ezek közül a gácsországi vasútról, mint szintén a déli vasút-társulat olaszországi vonalainak eladásáról szóló szerződés már eddigelé is majdnem teljesen befejezett tények registrálására szorítkoznak, míg az utakról szóló törvényjavaslat már annyira ismeretes a közvélemény előtt, hogy annak tárgyalása — úgy reméljük legalább — ezen ülésszak alatt minden nehézség nélkül meg fog történhetni. Ha tehát csak ezekre szorítkoznék a törvényhozás működése a legközelebbi ülésszak alatt, valóban nem mondhatnók túlságosan fontosnak ez ülésszakot, daczára a közutakról szóló törvényjavaslat nagy horderejének. Azonban minden körülmény oda mutat — s maga a miniszerelnök felszólalása is érezni engedte, hogy a jelen ülésszakban a fent említett törvényjavaslatokkal együttesen még más nagy horderejű kérdések is fognak megoldatni. Ilyennek tartjuk mi a vízjog előkészítését. Hogy az ez irányban meginduló munkálkodás nem fog kézzelfogható eredményre vezetni, még a jelen ülésszak alatt, az természetes. Ennek daczára azonban nagy nyereségnek tartjuk, hogy e sokat sürgetett — és mindannyiszor hasztalanul sürgetett — egy végre valahára kikerül a feledékenység homályából, s testet fog ölteni. Ilyen a tiszaszabályozás kérdése. Az e téren sajnos események által megindított mozgalom újra felszínre hozta az egész kérdést, melynek egyes részleteit többször fejtegettük már, s erősen meg vagyunk győződve, hogy a külföldi szakértők véleményének közzététele után rögtön be fog következni az e kérdéssel elvárhatlan kapcsolatban levő közigazgatási és pénzügyi kérdések megoldása, amelyet maguk az érdekeltek sürgetnek legjobban. Ha a kérdés teljes egészében nem is lesz megoldható , annak egyes részletei kétségkívül meg vannak már annyira érlelve, hogy a végleges fórum alá vihetők lesznek. Ilyen a szerb vasúti csatlakozás kérdése. Az e tekintetben megkötött, részben megkötendő nemzetközi szerződések feltétlenül maguk után fogják vonni az azok effektuálására vont igyekezetet is, s az utolsó évek tengeri kígyója, a budapest-zimonyi vasút sorsa felett a legközelebbi jövőben dönteni kell. Nem akarunk azon kérdések egész sorozatára terjeszkedni ki ez alkalommal, amelyekkel meggyőződésünk szerint a budapest-zimonyi vasút minden irányban feltétlenül össze van kötve; csak jelezni akarjuk azt, hogy véleményünk szerint ezen nemzetközi szerződés megkötése a döntő momentum lesz egyik vagy másik irány megválasztása, s helyesebben egyik vagy másik alternatíva elfogadására legfontosabb közlekedési érdekeink megóvásánál. Ilyen a tiszavidéki vasút helyzetének kérdése. Szeretjük remélleni, hogy e tekintetben a jelenlegi status quo egy oldalon sem tekintetik véglegesnek. A mi álláspontunkat e kérdésben nem egyszer, éspedig mindannyiszor tartaléktalan őszinteséggel állítottuk fel. Azon állásponthoz ragaszkodunk most is, ugyanazon indokok alapján kívánván a tiszai vasút államosítását az összes társulati érdekeltek jogainak méltánylása mellett. Ha kezdetben nem találkozott viszhangra ez álláspont, azt nagy részben az országos pénzügyi viszonyok ziláltságának rovására voltunk kénytelenek felírni, de mi a magunk részéről reméljük, s mindenesetre teljes határozottsággal fogjuk sürgetni jövőre is ezen megoldást, mint a magyar közlekedési politika egyik legfontosabb követelményét. Ilyen a helyi vasutak kérdése. Azon siker, melyet a tiszai vasút által épített mezőtúrszarvasi vonal minden valószínűség szerint fel fog mutatni, s melyet az arad-körösvölgyi vasút tényleg máris felmutat, nagy bátorításul szolgál több vidék érdekelteinek. Lapunkban gyakran van alkalmunk registrálni az e téren tett lépéseket. Fájdalommal látjuk, hogy igen gyakran nem nagyon biztatók a kezdeményezés előjelei, hanem mi mégis azt véljük, miszerint előbb vagy utóbb, de igen valószínűleg még az ülésszak alatt lesz alkalom egy pár ily vasút engedélyezésével foglalkozni a törvényhozásnak , és mi már előre is örömmel üdvözölünk minden ily javaslatot, mely nemcsak a modern közlekedés előnyeivel árasztja el az érdekelt vidéket, hanem egyúttal annak jelen életrevalóságáról is tanúbizonyságot tesz. Ilyen lesz a vasúti csoportosítás kérdése. Vasúti politikánknak ezen újjászervezésére most megvan végre a kellő alkalom. A pénzpiaci kedvező helyzete lehetővé teszi azon rázkódások elviselését, amelyek az új szervezéstől elválaszthatatlanok; más oldalról nem zárja ki az állami érdekek megóvása szempontjából annyira fontos némely kisebb, vonalrészek eshetőleges megváltását; sőt lehetővé teszi végül — ami az egészséges csoportosításnak harmadik főkelléke — az itt-ott szükséges kiegészítő vonalak kiépítését is. Azonban, úgy véljük, az idő már eljött arra, hogy a csoportosítás teljes egészében, mint egész terv, vizessék a megoldás felé, s talán nem tévedünk, ha már a jelen ülésszak alatt remélünk ily értelemben előterjesztést, vagy bármily más tényt registrálhatni a kormány részéről. Íme, csak a nagyobb kérdéseket említve, mily fontos és nevezetes változásokra van kilátás a közlekedésügy minden ágazatában a legközelebbi ülésszak alatt. S ha ezen kilátásoknak csak egy része is teljesül, ha a megoldás iránt hazaírni aggodalommal táplált reményeinknek csak egy része is valósul meg, akkor is oly nagy lépés fog létetni egy öntudatos valódi magyar közlekedési politika elérése felé, amely nem csak a jövő teendők irányát jelöli ki, hanem ezenfelül a megoldás teljességét is biztosítja. A vízjogra vonatkozó törvényjavaslat fölött a közlekedésügyi m. k. ministériumban egy enquéte fog legközelebb megtartatni, melyen Hieronymi államtitkár fog elnökölni. Ehhez a pénzügyi, kereskedelmi, igazság- és belügyministeriumok képviselői is meg fognak hivatni. A tanácskozás alapjául még az 1868-ban kidolgozott javaslat tüzetett ki, melyen azonban, tekintettel az azóta a vízjog terén létrejött törvényekre, lényeges változások lesznek teendők. Ezen javaslat kilenc fejezetből áll, melyekben az általános határozmányok, a nem magánvagyont képező folyók és vizek, továbbá a magánvagyont képező folyók és vizek viszonyai, valamint azok használata, az iparvízművek, mint malmok, gyárak viszonyai, továbbá a vízszabályzó társulatok viszonyai, az áradási veszélyek elleni határozmányok, a kisajátítási kényszerszabályok, végre a vízi rendészet szabályoztatnak. A zárfejezet az átmeneti határozmányokat tartalmazza. "Vasutaink üzletbevételei. Folyó évi szeptember havában a tisztán magyar vasutaknak összesen 2.426.165 forint, a közös vasutaknak pedig 6.562.511 forint bevételük volt. A