Vasuti és Közlekedési Közlöny, 10. évf. (1879)

1879-03-19 / 12. szám

90 kérdéses tárgyalások befejezését. Semmi esetre sem fog azonban értesülésünk szerint ezen tárgyalások megindítása oly sokára késni, hogy e miatt, mint ezt egyik vasút igazgatósága javasolja, egy második provizórium megállapítása szükségessé válnék. A vízáradások tönkre tették az alföld legvirágzóbb városát, s az alföld legnagyobb része az elárasztás veszélyeinek van kitéve.­­ Ezen elemi csapás, melynek káros következ­ményeit egyaránt megérzik az illető vidékek és az államkincstár, nem mondható váratlannak, mert hiszen az utóbbi években minden tavaszszal meg kellett küzdeni a rom­boló elemekkel, s épen ezért megfoghatatlan előttünk, hogy a közel­múlt tapasztalatai sem az illető vidékeket nem buzdítot­ták gyökeresebb védelmi rendszabályokra, sem pedig a törvény­hozást nem riaszták vissza azon szűkkeblűségtől, melyet a víz­szabályozási költségek megszavazásánál mindannyiszor követ­kezetesen tanúsított. A Duna és Tisza mentén a vízáradások kisebb - nagyobb mérvben minden évben előfordulnak s az élet- és vagyon­biztonság folyton veszélyeztetve van. Nincs ideje most kutatni azt, hogy minő mulasztások következménye a beállott katastrópha, reeriminatiókkal nem segítünk a fennálló bajokon s nem odáz­zuk el a jövő veszélyeit sem. Ez okból igen helytelennek tartjuk Bakay úr fölszólalását a képviselőházban, a­mennyiben egyes személyeket vádol mulasztással; azon indítványát pedig, hogy a képviselőház saját kebeléből egy vizsgáló bizottságot küldjön ki, épen halva született gyermeknek tartjuk, melyet jó lesz mentől gyorsabban eltemetni. Egy képviselőházi bizottság épen alkalmas volna arra, hogy útját vágja a vízszabályozás terén gyorsan szükséges reformoknak; nem kérünk tehát e bizottság­ból, nagyon megelégeltük már azt is, hogy egyes képviselő urak, mellékes sportként, mint kormánybiztosok szerepelnek.­­ A szegedi katastrópha egyébként fényes bizonyítékul szolgál arra nézve, hogy a vízszabályozási ügyekben sem a társulati szövetkezésektől, sem a törvény­ható­ságoktól üdvös eredmények nem vár­hatók,hacsak felette hiányos vízitörvényeinket gyökeresen nem reformáljuk. Az intő példa­fájdalom bekövetkezett, bár szolgálna ez a gyors cselekvésre ösztönül! A­mi pedig a Tisza-szabályozást illeti, erre nézve is bekövetkezett azon végső pillanat, midőn már többé takarékoskodni nem szabad. Sürgős feladat tehát mielőbb megállapítani a szabályozási tervet, s azt, nem kimérve a költséget, pár év alatt végre is kell hajtani! A takarékosság ez irányban egyértelmű a pazarlással; példa erre az idei árvíz, melynek rombolása által okozott kár alkalmasint fedezné az összes szabályozási költségeket. A tarifa­­­egyezmény Magyarország és R­ománia között, a lapunk múlt számában jelzett alapon véglegesen megköttetvén, most már alapos remény van arra nézve, hogy a két állam között az új vasúti conventio rövid idő alatt létrejövend. A vasúti áruforgalomban adandó refaktióknak és egyéb kedvezményeknek közzététele tárgyában a közmunka és közlekedési m. kir. minister úr által kibocsátott, s ápril­ió 1-én hatályba lépő rendeletet jövő számunkban fogjuk közölni, s most csak arra figyelmeztetünk, hogy a minister úr rendeletéből a vasúti vállalatok az engedélyezendő refactiákat és egyéb kedvezményeket a „Budapesti Közlöny" „Nem hiva­talos" részében, az e czélra nyitandó külön rovatban tartoznak hirdetmény alakjában közhírré tenni. Ezen rendeletben foglalt intézkedés a német birodalommal kötött új kereskedelmi szerződés 15-ik czikkének végrehajtása, mely nézetünk szerint mélyreható következményeket vonand maga után s ép úgy mint a cartellrendszer, a vállalatok egymás közti versenyét lényegesen hátráltatandja. Hogy ezen intézke­désből forgalmunkra nézve üdvös eredmények származhatnak-e, azt a jövő fogja mutatni, egyelőre is azonban, szemben azon ténynyel, hogy vasutaink daczára az ugyanezen kereskedelmi szerződésben ellenkedvezményként nyújtott, de még mindig csak papíron maradt biztosításnak, kocsijaikat a német birodalom területére még máig sem merik a lefoglalástóli félelem miatt kibocsátani, constatálhatni véljük, hogy a német barátság kedvéért alighanem h­iában hoztunk áldozat­ot. A vasúti személyzet előléptetésének korlátozása. Az állami biztosítást élvező vasutak személyzeti előléptetésének korlátozása tárgyában a közmunka és közlekedési m. k. minister úr tudvalevőleg még 1877. évben kiadott egy rendeletet, mely­ben, utalással a személyszervezési szabványoknak akkoron közel kilátásban volt végleges megállapítására, azon indokból, nehogy­­ a megállapítandó szabályok életbeléptetésének bármily irányban is praejudikáltassék, meghagyta volt az igazgatóságoknak, hogy előléptetéseket és új kinevezéseket előzetes engedély nélkül végre ne hajtsanak. Ezen rendelet ellen egyik-másik vasút fölszólalt s annak hatályon kívül való helyezését vagy legalább módosítását kérel­mezték ; a közmunka és közlekedési m. k. miniszer úr azonban értesülésünk szerint ezen ideiglenes intézkedést továbbra is fenntartandónak találta, de egyúttal kijelentette egyik felszó­laló vasút igazgatóságával szemben, hogy miután a kormány a jóváhagyási jog gyakorlásának csak lényegére s nem formá­jára fektet súlyt, szabadságában áll az illető igaz­gatóságnak az üzletigazgatósági hivatalt oda utasítani, hogy előléptetési javaslataira nézve jövőre a kormány szempontjából netán fölmerül­hető ész­revételezést a m. k. vasúti és h­aj­óz­ási fő­felügyelőség útján, mint ez már egy más vasútnál történt, előzetesen, vagyis a javaslatoknak az igazgatósági ülés elé terjesztése előtt kérje ki. A vasutak kárbiztosítási ügyében kiküldött albizottság értesülésünk szerint szorgalmasan munkálkodik s javaslatát még e hó végén bemutatandja a nagy bizottságnak. Kassa-oderbergi vasut. Ugy halljuk, hogy a kassa-oder­bergi vasut ügye a vasúti és pénzügyi bizottságok által leg­közelebb tárgyaltatni fog. Észrevehetjük ezt különben arról is, hogy a zuglapok ál-diogenesei megint meggyújtották lámpásaikat, hogy eltévesszék a becsületes embereket. Meglehet, hogy csaló­dunk, de mi ezen piszkolódásokat is azon forrásra vezetjük vissza, melyből a hírhedt vasúti szelvényperek erednek. Ezek az urak ugyanis egy második keleti vasutat akarnak csinálni a kassa­nderbergi vasútból, s azt hiszik, hogy ha ezt is az állam veszi át, akkor a prioritási szelvényeket aranyban fogja beváltani, a­mi évenként 2—300,000 frt ráadást képviselne. E mellett a jó lelkek a részvényeseket is arra akarják felébreszteni, hogy a már elviselt l°/c szelvénycsonkítás csak egy rosz álom volt, mely felett egy félreértett őrangyal, az államgarantia virraszt, s hogy ezen alkunál az állam se veszítsen, biztatják, hogy boldoguljon el az építési vállalat váltóival, s hogy az osztrák vasutügy főigazgatója szerencséjének fogja tartani, ha Oder­bergben kezet fog szoríthatni a magy. kir. államvasutak igaz­gatójával. Szomorú volna, ha csakugyan szükség lenne a figyel­meztetésre : videant consules. A legnagyobb kár azonban min­denesetre az volna, ha e kérdés még sokáig maradna napirenden. Baja-szabadkai szárnyvasút. A Baján működő állandó vasúti bizottság, az előmunkálati engedély leérkezte után azonnal, vagyis február hó 22-én ülést tartott, mely alkalommal az képezte a megbeszélés tárgyát különösen, hogy az előmunkálat mily pénzösszeget emésztene fel, s hogy a pénz honnét merít­tessék ? E bizottság abban állapodott meg, hogy az előmunká­lati költségek körülbelül 3000 frtra tehetők s hogy a fedezeti módozat a következő: Aláírási iv bocsáttassék ki, s a nagy közön­ség felhívandó, hogy tetszése szerint járuljon 25, 50 vagy 100 frt­tal hozzá 1500 frt erejéig; a fedezetlenül maradt 1500 frtot pedig adja a városi hatóság maga. A közönség részéről aláírandó összeg megtérítése, vagy annak idején a veendő részvény árába leendő betudásért Baja város kezességet vállal. Ily stádiumig jutott e vasutügy Baja város kezdeménye­zése folytán, s ha tovább is ily gyors munkaerő tartja fenn magát, a vasut kiépü­lend. Az út irányára határozott megálla­podás mindez ideig nem történt, s nagyon kérdéses, hogy a Bikity-almási, vagy pedig a hosszabb, de nyereségesebbnek s valószínűleg a közgazdaságra is hasznosabbnak mutatkozó Tata­ház, Jankovácz, Mélykút, Kisszállás stb. falvakat és pusztákat érintő vonal javára dől-e el a kocka. A győr-sopron-ebenfurti vasút-társulat már bemutatta a sopron-határszéli szakasz részletes építési terveit, s értesülésünk szerint a közmunka és közlekedési m. k. ministérium részéről már el is rendeltetett a vonalrész közigazgatási bejárása. A vasúti szaktanfolyam zárvizsgája. A budapesti keres­kedelmi akadémián állami segély mellett fenntartott vasúti szak­tanfolyam hallgatóival tegnapelőtt tartatott meg a zárvizsgálat Vaisz főfelügyelő úr, mint kormánybiztos s több vasúti szakfér­fiú jelenlétében. A tanár urak által felszóllított hallgatók kielé­gítőleg feleltek meg a hozzájuk intézett kérdésekre, e vizsgálat azonban korántsem mutatott fel oly fényes eredményt, minőről a napi­lapok tudósítói szólanak. Igen nagy hibának­­ tartjuk, hogy sem a kormánybiztos úr, sem a

Next