Vasuti és Közlekedési Közlöny, 11. évf. (1880)
1880-01-16 / 7. szám
10. szám. Budapest, 1880. január 23. Tizenegyedik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. TARTALOM : Budapest pályaudvarai. — Pécs-székesfehérvári vasút. — A tiszavidéki és első erdélyi vasutak állami kezelésbe mért átvétele. — A magyar vasutak igazgatói értekezletének új ügyvezetője. — A Debreczen-Miskolcz és Debreczen-Nagyvárad közt létesitendő vasutak. — A gazdasági egyesület által rendezett közgazdasági enquete. — Különfélék. — Vegyesek. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztési iroda: V., Zoltán-utcza II. ez. 1. emel. Előfizetési díj: Házhoz hordással v. postai küldéssel egész évre 1"2 frt. „ „ félévre 6 „ Egyes, csupán a kiadóhivatalban kapható példányok ára 20 kr. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. Kiadóhivatal: V.. Zoltán-uteza 1%. tz. 1. emel. Budapest pályaudvarai. (Q) Ha egy angol vagy franczia vasúti szakférfi hazánk büszkeségét, a fővárost meglátogatja s érdeklődésénél fogva vasutaink Budapestre befutó vonalainak állomásait, a főváros pályaudvarait megtekinti, bizonyára méltó csodálkozással, sőt elszörnyüködéssel fogja azok fekvését szemügyre venni. Hazánk fővárosa, a Duna hatalmas víziútjának kiválóan kedvező partjain épülve, az illető szakférfiak megfoghatatlan rövidlátóságánál vagy könnyelműségénél fogva, azon szavakban kellőleg ki nem fejezhető hátrányban szenved, hogy a világforgalmat közvetítő sinutak (mintegy erőnek erejével) távol maradtak a kínálkozó viziúttól. Nem akarunk egyébiránt senkit szemrehányással illetni, de kénytelenek vagyunk hangsúlyozni, hogy más országokban oly hatalmas viziút, mint a minőt a Dunában van szerencsénk bírni, bizonyára nem részesült volna oly elhanyagolásban; más országokban minden vasúttársulat áldozatok árán is odatörekedett volna, hogy pályaudvarai a hatalmas víziúttal közvetlen kapcsolatba jussanak, más szóval, hogy az állomások a hajózható folyam partjain állíttassanak elő. Nem akarjuk a régmúlt mulasztásait és hibáit sem emlegetni, de nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül, hogy a közelmúlt a tett mulasztásokat és hibákat nem igen igyekezett jóvá tenni. Az osztrák államvasút milliókra menő áldozatot hozott, midőn a fővárost egy oly pályaudvarral ajándékozta meg, mely bármely ország kiváló büszkeségét képezhetné; de egyúttal nagy hibába is esett, midőn oly nagy áldozatok mellett is elmulasztotta állomását a Duna-partja mellé helyezni, minek előnyeit nem szükséges bővebben kiemelni, s mely mulasztás hátrányait jóvátenni immár alig van lehetőség. A déli vasút szintén nagy hibát követett el, midőn hegyet átfúrva, mesterséges völgyet alkotva építtette ki pályaudvarát. E helyett czélszerűbb lett volna vagy a Gellérthegy alján maradni és a Duna-partjához szegődni, vagy a jelenlegi irányt folytatva a felső vizivárosban létesíteni dunai csatlakozást. Természetes, hogy az első beosztásnak előnyt kellene tulajdonítanunk, mert a felső vizivárosban kevés hely nyílik egy vasúti és hajózási csatlakozás kifejlésének. A magyar kormány által kiépített összekötő vasútról sajnálatunkra egyelőre hasonlót kell mondanunk. Ennél is létesültek állomások, a. m. a ferenczvárosi és kelenföldi (nem említve a kőbányai állomástól kiágazó, az ottani sertéstelep felé vezető kitérőt, nemkülönben a közvágóhídi csatlakozást), de a Duna melléke itt is kerültetett. Van ugyan kilátásunk, hogy az összekötő híd baloldalán egy dunaparti állomás is fog létesíttetni, de ez úgy látszik még messze van! Nagyon örvendenénk, ha feltevésünkben csalatkoznánk, sőt hálás szívvel fogadnák, ha a magyar kormány haladéktalanul megvalósítani igyekeznék azt, hogy a dunai forgalom a vasúti hálózatok forgalmával mielőbb közvetlen összeköttetésbe hozassék. Nem kívánunk e czélból oly nagybefektetésű pályaudvarokat, mint pl. az amerikai folyammelléki vasutakéi enni szoktak, de legalább is azt óhajtjuk, hogy a szabályozott rakpartok megfelelő vasúti vágányokkal láttassanak el,mely tekintetben a legutóbb épült vámházi csatlakozást nem találjuk elegendőnek, egyáltalában azt kívánjuk, hogy a csatlakozás tényleg létesüljön, mégpedig mielőbb. Fölöslegesnek, sőt haszontalannak véljük további fejtegetésekbe bocsátkozni, hiszen oly világosnak tartjuk a szalunkban rejlő igazságot, hogy annak megtámadásától nem is félhetünk. Ennélfogva csakis azon nézetünk ismételt hangsúlyozására szorítkozunk, hogy a Duna és a fővárosi vasutak között való csatlakozás létesítése elhalaszthatlan és elmulaszthatlan követelmény, és hogy e tekintetben az államkormány gyors intézkedése sürgős szükséget képez! A budapécsi vasútra vonatkozólag bécsi lapokban, — kénytelenek vagyunk azt hinni, hogy tendentiosusan azon hir merült fel, hogy az Székesfejérvárig hozatnék fel csak s ott a déli vasutba futna bele. Nem vagyunk képesek ugyan határozottan állítani, hogy itt ott fel nem merült volna az eszme, s igy e híresztelés nem volna több egyszerű ballon d'essainél, azonban legbiztosabb forrásból írhatjuk, hogy az illetékes bizottságnak, mely e hó 28-kán tartandja a trace végleges megállapítására ülését, ilyesmi soha esze ágában sem fordult meg, nemcsak azért, mert ilyenhez a kormánynak támogatása, sőt még engedélyezése sem volna várható, hanem azért sem, mivel életképes és a prosperálás előfeltételeivel bíró vasutat óhajtanak létrehozni. Ily egészséges alapokon számítnak a kormány és törvényhozás támogatására. A tiszavidéki és első erdélyi vasutak állami kezelésbe való átvétele, úgy látszik, igen rövid idő kérdése, amennyiben a kormány részéről az említett, két vasút igazgatósága már csakugyan fel lett híva arra, hogy az átvételi átadás iránti tárgyalások megindítása végett egy kellő meghatalmazással ellátott bizottságot küldjenek ki. E felhívás folytán a tiszavidéki vasút vezénylő igazgatósága már megválasztotta e bizottságot, gróf Szapáry Antal, báró Orczy Andor és Brüll Miksa urakat bízván meg e fontos küldetéssel. Az első erdélyi vasút igazgatósága, értesülésünk szerint, a f. hó 18-án tartandó igazgatósági ülésben választja meg a meghatalmazottakat. Ha a további lépések is ily örvendetes gyorsasággal fognak megtétezni, akkor a legrövidebb idő alatt remélhetjük a két vasút államosítását. Megjegyezzük egyúttal, hogy azon bír, mintha a tiszavidéki vasút részvényeinek állami kötvényekkel való kicserélése vézetett volna czélba, a mi értesülésünk szerint nem igen fog megvalósulni. Különbenis, hogy mily modalitások mellett vézetik át a tiszai vasút, erről ki sem lehet még tájékozva, mert ez a két alkudozó fél megegyezésétől függ. A magyar vasutak igazgatói értekezletének ügyvezetőjévé a magyar nyugati vasút igazgatósága választatott meg a visszalépett kassa-oderbergi vasút igazgatósága helyett, mely utóbbi több mint öt éven át a legtapintatosabb módon vezette e bizalmi hivatalt, kiváló érdemeket szerezvén magának ezen működési körében a hazai vasútügy fejlesztése körül. A Debreczen-Miskolcz és Debreczen-Nagyvárad közt létesítendő vasútvonalak tárgyában. hó 17-én Debreczenben újabb értekezletre fog összegyűlni az érdekeltség. A gazdasági egyesület által rendezett közgazdasági enquete-n a vasúti szakértők kihallgatása négy nap óta folyik s érdekesebbnél érdekesebb vélemények nyilvánulnak a hazai közlekedésügy s különösen az egyes vasúti vállalatok tarifapolitikája felől. Ha a szakértők kihallgatása befejeztetett, közölni fogjuk nyilatkozataikat egyszerre.