Vasuti és Közlekedési Közlöny, 11. évf. (1880)

1880-01-16 / 7. szám

10. szám. Budapest, 1880. január 23. Tizenegyedik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. TARTALOM : Budapest pályaudvarai. — Pécs-székesfehérvári vasút. — A tiszavidéki és első erdélyi vasutak állami kezelésbe mért átvétele. — A magyar vasutak igazgatói értekezletének új ügyvezetője. — A Debreczen-Miskolcz és Debreczen-Nagy­várad közt létesitendő vasutak. — A gazdasági egyesület által rendezett közgazdasági enquete. — Különfélék. — Vegyesek. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztési iroda: V., Zoltán-utcza II. ez. 1. emel. Előfizetési díj: Házhoz hordással v. postai küldéssel egész évre 1"2 frt. „ „ félévre 6 „ Egyes, csupán a kiadóhivatalban kapható példányok ára 20 kr. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. Kiadó­­hivatal: V.. Zoltán-uteza 1%. tz. 1. emel. Budapest pályaudvarai. (Q­) Ha egy angol vagy franczia vasúti szakférfi hazánk büszkeségét, a fővárost meglátogatja s érdeklődésénél fogva vasutaink Budapestre befutó vonalainak állomásait, a főváros pályaudvarait megtekinti, bizonyára méltó csodálkozással, sőt elszörnyüködéssel fogja azok fekvését szemügyre venni. Hazánk fővárosa, a Duna hatalmas víziútjának kiválóan kedvező partjain épülve, az illető szakférfiak megfoghatatlan rövidlátóságánál vagy könnyelműségénél fogva, azon szavakban kellőleg ki nem fejezhető hátrányban szenved, hogy a világ­forgalmat közvetítő sinutak (mintegy erőnek erejével) távol maradtak a kínálkozó viziúttól. Nem akarunk egyébiránt senkit szemrehányással illetni, de kénytelenek vagyunk hangsúlyozni, hogy más országokban oly hatalmas viziút, mint a minőt a Dunában van szerencsénk bírni, bizonyára nem részesült volna oly elhanyagolásban; más országokban minden vasúttársulat áldozatok árán is odatörekedett volna, hogy pályaudvarai a hatalmas víziúttal közvetlen kapcsolatba jussanak, más szó­val, hogy az állomások a hajózható folyam partjain állíttassanak elő. Nem akarjuk a régmúlt mulasztásait és hibáit sem emle­getni, de nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül, hogy a közel­múlt a tett mulasztásokat és hibákat nem igen igyekezett jóvá tenni. Az osztrák államvasút milliókra menő áldozatot hozott, midőn a fővárost egy oly pályaudvarral ajándékozta meg, mely bármely ország kiváló büszkeségét képezhetné; de egyúttal nagy hibába is esett, midőn oly nagy áldozatok mellett is el­mulasztotta állomását a Duna-partja mellé helyezni, minek előnyeit nem szükséges bővebben kiemelni, s mely mulasztás hátrányait jóvátenni immár alig van lehetőség. A déli vasút szintén nagy hibát követett el, midőn hegyet átfúrva, mesterséges völgyet alkotva építtette ki pályaudvarát. E helyett czélszerű­bb lett volna vagy a Gellérthegy alján maradni és a Duna-partjához szegődni, vagy a jelenlegi irányt folytatva a felső vizivárosban létesíteni dunai csatlakozást. Természetes, hogy az első beosztásnak előnyt kellene tulajdoní­tanunk, mert a felső vizivárosban kevés hely nyílik egy vasúti és hajózási csatlakozás kifejlésének. A magyar kormány által kiépített összekötő vasútról saj­nálatunkra egyelőre hasonlót kell mondanunk. Ennél is létesültek állomások, a. m. a ferenczvárosi és kelenföldi (nem említve a kőbányai állomástól kiágazó, az ottani sertéstelep felé vezető kitérőt, nemkülönben a közvágóhídi csatlakozást), de a Duna melléke itt is kerültetett. Van ugyan kilátásunk, hogy az össze­kötő híd baloldalán egy dunaparti állomás is fog létesíttetni, de ez úgy látszik még messze van! Nagyon örvendenénk, ha feltevésünkben csalatkoznánk, sőt hálás szívvel fogadnák, ha a magyar kormány haladék­talanul megvalósítani igyekeznék azt, hogy a dunai forgalom a vasúti hálózatok forgalmával mielőbb közvetlen összekötte­tésbe hozassék. Nem kívánunk e czélból oly nagybefektetésű pályaudvarokat, mint pl. az amerikai folyammelléki vasutakéi­­ enni szoktak, de legalább is azt óhajtjuk, hogy a szabályozott r­akpartok megfelelő vasúti vágányokkal láttassanak el,­­mely tekintetben a legutóbb épült vámházi csatlakozást nem találjuk elegendőnek, egyáltalában azt kívánjuk, hogy a csatlakozás tényleg létesüljön, még­pedig mielőbb. Fölöslegesnek, sőt haszontalannak véljük további fejtege­tésekbe bocsátkozni, hiszen oly világosnak tartjuk a szalunk­ban rejlő igazságot, hogy annak megtámadásától nem is fél­hetünk. Ennélfogva csak­is azon nézetünk ismételt hangsúlyozá­sára szorítkozunk, hogy a Duna és a fő­városi vasutak között való csatlakozás létesítése elhalaszthat­lan és elm­u­laszthatlan követelmény, és hogy e tekintetben az államkormány gyors intézkedése sürgős szükséget képez! A buda­pécsi vasútra vonatkozólag bécsi lapokban, — kénytelenek vagyunk azt hinni, hogy tendentiosusan azon hir merü­lt fel, hogy az Székesfejérvárig hozatnék fel csak s ott a déli vasutba futna bele. Nem vagyunk képesek ugyan határozottan állítani, hogy itt ott fel nem merült volna az eszme, s igy e híresztelés nem volna több egyszerű ballon d'essainél, azonban legbiztosabb forrásból írhatjuk, hogy az illetékes bizottságnak, mely e hó 28-kán tartandja a trace végleges megállapítására ülését, ilyesmi soha esze ágában sem fordult meg, nemcsak azért, mert ilyenhez a kormánynak támogatása, sőt még enge­délyezése sem volna várható, hanem azért sem, mivel életképes és a prosperálás előfeltételeivel bíró vasutat óhajtanak létre­hozni. Ily egészséges alapokon számítnak a kormány és tör­vényhozás támogatására. A tiszavidéki és első erdélyi vasutak állami keze­lésbe való átvétele, úgy látszik, igen rövid idő kérdése, a­mennyiben a kormány részéről az em­lített, két vasút igazgató­sága már csakugyan fel lett híva arra, hogy az átvétel­i átadás iránti tárgyalások megindítása végett egy kellő meghatalmazás­sal ellátott bizottságot küldjenek ki. E felhívás folytán a tisza­vidéki vasút vezénylő igazgatósága már megválasztotta e bizottságot, gróf Szapáry Antal, báró Orczy Andor és Brüll Miksa urakat bízván meg e fontos küldetéssel. Az első erdélyi vasút igazgatósága, értesülésünk szerint, a f. hó 18-án tartandó igazgatósági ülésben választja meg a meghatalmazottakat. Ha a további lépések is ily örvendetes gyorsasággal fognak meg­tétezni, akkor a legrövidebb idő alatt remélhetjük a két vasút államosítását. Megjegyezzük egyúttal, hogy azon bír, mintha a tiszavidéki vasút részvényeinek állami kötvényekkel való kicse­rélése vézetett volna czélba, a mi értesülésünk szerint nem igen fog megvalósulni. Különben­­is, hogy mily modalitások mellett vézetik át a tiszai vasút, erről ki sem lehet még tájékozva, mert ez a két alkudozó fél m­egegyezésétől függ. A magyar vasutak igazgatói értekezletének ügy­vezetőjévé a magyar nyugati vasút igazgatósága választatott meg a visszalépett kassa-oderbergi vasút igazgatósága helyett, mely utóbbi több mint öt éven át a legtapintatosabb módon vezette e bizalmi hivatalt, kiváló érdemeket szerezvén magának ezen működési körében a hazai vasútü­gy fejlesztése körül. A Debreczen­-Miskolcz és Debreczen-Nagyvárad közt létesítendő vasútvonalak tárgyában­­. hó 17-én Debreczen­ben újabb értekezletre fog összegyűlni az érdekeltség. A gazdasági egyesület által rendezett közgazda­sági enquete-n a vasúti szakértők kihallgatása négy nap óta folyik s érdekesebbnél érdekesebb vélemények nyilvánulnak a hazai közlekedésügy s különösen az egyes vasúti vállalatok tarifapolitikája felől. Ha a szakértők kihallgatása befejeztetett, közölni fogjuk nyilatkozataikat egyszerre.

Next