Vasuti és Közlekedési Közlöny, 11. évf. (1880)

1880-09-17 / 111. szám

mintegy 340, az osztrák északnyugati vasút Wildenschwerttől Tetschenig 270 kilométer, hosszú szállítmányrészes vonallal bírnak, melyek észak- és közép-németországi franczia, belga és hollandi forgalmak által legalább is 350,000 tonnára tehető szállítmánynyal volnának elláthatók.­­ Feltéve, hogy az osz­trák vasutak a Marcheggen át irányuló forgalomról a ruttka­oderbergi irány javára lemondanának, az önkénytesen s minden nehézség nélkül kínálkozó compensatió abból állhatna, hogy a Ruttkán át vezető útirány észak felé menő összes küldeményeit nem Oderbergben, hanem Bodenbach, Tetschen vagy esetleg Egerben adná át a külföldi vasútnak, mi az érdekelt vasutakra nézve igen nagy előnyökkel járna. A közönség érdekében mindenesetre szerfelett kívánatos volna, hogy a jövő január 1-én túl történendőkről lehetőleg még szeptemberben nyerjen hiteles tudomást, nehogy az ily tárgya­lásokkal járó tarifa­változások csak későn , illetőleg közvet­lenül az új kartell életbeléptekor jöjjenek köztudomásra. Al­l J. A keleti vasutak nyom­jelzési munkálatainak vezetésével megbízott Striegler felügyelő ismét visszatért Kazanlikba, hogy az osztrák államvaspálya-társulat vezérigazgatóságától táv­irati úton vett utasítás folytán, a műszaki előmunkálatok befeje­zésénél a balkáni átkeléstől délre szükségesnek mutatkozott nyomváltoztatás felett tanulmányokat tegyen, mi körülbelül két heti munkát veene igénybe. A párisi bizottság titkára R­o­n­n­a, a török vasúti társaság és D­e Serres építészeti igazgató közt a csatlakozás ügyében tartandó tárgyalásokban leendő részt­vétel végett szintén Konstantinápolyba utazott. A»V. Z.« szerint azon hír, mintha a török vasúti társaság az osztrák államvas­pálya tervének praejudikálhatna, merő koholmány, mert a meg­lehetősen korhadt török társaságnak elég seperni valója van saját ajtaja előtt, semhogy a hatalmas osztrák államvaspálya eszméi és terveinek kivitele elé bármi jelentéktelen akadályo­kat is gördíthetne. A magyar államvasutak igazgatósága állítólag már­október 1-én átveszi a tiszavidéki vasút összes vonalainak keze­lését. Az utóbb nevezett vaspálya három igazgatója nyugdíjaz­tatik. A tiszavidéki vasút mindazon tisztviselői, kik a magyar nyelvet bírják, átvézetnek az államvasutak létszámába. Az osztrák vasuti politikáról a »Neue Freie Presse* a következőket írja: »Az osztrák kereskedelmi miniszer sza­badságáról visszaérkezvén, a parlament legközelebbi ülés­szakára szükséges fontos előkészületek megtétele meg­­­sz kezdhető. A helyzet mutatja, mit teend Kremer úr. A keres­kedelmi miniszernek, ha az osztrák vasutügy reformját komo­lyan czélozza, s az azt övedző zavarba rendet kíván hozni, csak egy út nyílik, melyet követnie kell, és ez abban áll, hogy a csíráiban már meglevő államvasúti rendszer számára egy telje­sítményképes és valódi vasúthálózat teremtése által megadja a kellő reális alapot. Az állam­i vasútvonalak jelenleg a monarchia minden részeiben szétszórva, rendszerint a szomszédos pályák üzletében vannak, míg másrészt terjedelmes magán vasút üzle­tét maga az állam kezeli. Rendszer s valóban életképes szer­vezet sehol sem észlelhető. Úgy tetszik, mintha egyedül a vélet­len esélyei határoznák meg a vasúti politikát Ausztriában. A vegyes rendszer formája, melyet Ausztriában látunk, a képzel­hető legszerencsétlenebb. Ehhez járulnak még a garancziaügy­nek hiányai, melyek egyrészt az államot oly ellenőrző joggal ruházzák fel, minőt csakis a tulajdonos gyakorolhat, másrészt pedig az időszakonkint történő sank­ozások daczára is a pályá­kat mind újabb függő adósságok felvételére kényszerítik, s vé­gül a részvényesek jogait is csorbítják. Ha az eszme kivitelre jut akkor, midőn a volt kereskedelmi minister Chlumetzky először a parlament elé lépve, ez irányban­ felhatalmazást kért, néhány magánvasutnak állampályává való átalakulásával egy­idejűleg beható állampénzügyi reform is lett volna egybekötve. Váljon el lesz-e ez érhető nagy mértékben még ma is, nagyon kérdésessé vált. Az államvasúti elv Ausztriára nézve azonban — tekintet nélkül a vasutakra fordított állami kiadások körüli megtakarításokra is — oly nagy jelentőségű, hogy megvaló­sításához tisztán gazdasági és forgalmi politikai okokból is hozzá kell látni. A kérdésre, mely vonalak vannak az első kísérletre kiszemelve, rendszerint könnyen megadatik a válasz, s általában tudni is vélik, hogy az első államvasúti hálózatnak a Rudolf-, a nyugati- és a Ferencz - József pályák képezendik alkatrészeit. Mi azonban azt hisszük, hogy vannak ezenkívül még más alternatívák is, és mi a Rudolfpályát oly kapcsolatban is képzelhetjük magunknak, mely az azután alkotott hálózatot még sokkal fontosabb és nagyobb jelentőségű eszközzé tenné­k az állam kezében. A nyugati hálózatot semmi szín alatt sem szabad hozzáférhetlen s önként érthető dogmául tekinteni s ugy véljük, hogy a legújabb időben előfordult néhány esemény talán más variánsok megfontolására szolgáltatand okot és alkalmat. Maga az elv felett ugyan nehezen fog már élénk vita támadni s csakis a kivitel módozatai iránt lesznek eltérők a nézetek. Minden miniszer, ki magán­vasutak megszerzése vagy bérbe vételére vonatkozó javaslatot teend a törvényhozásnak, kénytelen lesz nemcsak az egész pénzügyi művelet módozatairól, hanem különösen azon szempontok iránt is részletes felvilágosítást adni, melyek az illető pálya igazgatásánál irányadókul lesznek tekintendők. A magánigazgatás körüli úgynevezett kereskedelmi elemre vonatkozólag már ismételve kifejtettük nézeteinket , alig hisszük, hogy az utánozhatlan specificum volna. Bizonyos azonban, hogy mi a bureaukratikus igazgatást a leghatározot­tabban elítéljük s hogy az állami igazgatás sikerének egész titka annak jövő formájában rejlik. Nyíltan bevalljuk, hogy e tekintetben inkább bízunk a miniszer elfogulatlanságában, mint a kereskedelmi ministérium illető osztályának routinejában, mely utóbbi talán szintén, de valószínűleg egész más okokból kívánja az államvasutakat. Lehet, hogy vannak ott udvari- és osztály­tanácsosok, kik az állam általi üzletet ugy fogják fel, mintha XIV. Lajossal mondanák: »L'état, c'est moi.« — Nem ugy urak, ha ez igy értetik, egy nagy és egészséges eszme szűkkeblű és kicsinyes emberek által fog tönkre tétetni. Mintsem hogy a jövő vasutigazgatóknak kezeik kötve s azok valamely magas állású hatalmas hivatalnok függő és alázatos előadói legyenek, inkább maradjon minden a réginél. Ha a kereskedelmi ministerium­ jogászai, kik már ma is mindenféle általuk nem értett, építő­műszaki, üzleti és pénz­ügyi szakkérdések felett ítélnek, a vasútigazgató és szállítók közti érintkezésnek jövőben is bírái akarnak lenni, úgy az államvasúti rendszer szégyenítő fiaskónál egyebet nem fog eredményezni. Épen azért, mert meleg barátai és előharczosai vagyunk e rendszernek, kell e veszélyre utal­nunk. Váljon lesz-e az új kereskedelmi ministernek elég ereje, hogy e nézeteket, esetleg a Barbara-kolostort híres triai ellen­zése daczára is érvényre juttassa, azt a jövő fogja megmutatni. Tény, hogy csupán az ő erélyétől függ az osztrák vasúti politika sikere. Különfélék. Új gőrhintó. Augusztus 31-én Charlottenburgban egy Bolle féle gőzhinttóval számos meghívott vendég jelenlétében próbamenet tar­tatott. Az általános elismeréssel találkozott új találmány a közfor­galom terén jelentékeny változás előidézésére látszik alkalmasnak. A könnyen épült s kényelmes ülőhelyekkel ellátott kocsi elején egyszerű kormányzó­ készülék van, hátulján pedig a gőzfűtés történik. A szer­kezet kitűnősége szembeszökő s főleg abban áll, hogy a gép sem az utazóknak, sem pedig más mellette elhaladó járműveknek nem alkal­matlankodhatik, az általa előidézett zaj alig hallható s a gőzleeresztés szüksége egészen elesik. A kocsi kövezett úton 22, asph­altírozott úton pedig 30 kilométert is megtesz óránként, igen egyszerű készülék segélyével bármely perezben jobbra vagy balra s hátra is fordítható s ép oly könnyen meg is állitható. A kormányzó­­ készülék olykép van szerkesztve, hogy nem az egész tengely, hanem csupán a jobb vagy bal előkerék forog­ó gőzhintó feltalálója, egy Le Mans-ban lakó mérnök, ezen könnyít hintón kívül teherszállításra szolgáló nagyobb ilynemű gőzgépeket, valamint 20—30 személy továbbítására alkalmas kocsikat is készül helyreállítani.­­ Egy gőzhintó ára, körül­belüli becslés szerint 10,000 mark s egy nagyobb, egész 800 mázsa hordképességű gőzteherkocsié 45,000 markra tehető. Az ottani Wöhlert­féle gyárban most 6 ily kocsi készül. A próbamenethez használt a Le Mansban készült eredeti kocsi volt s azzal legközelebb Berlinben is fognak kísérletek létezni. Dunagőzhajózási társulat. Közel három millióra rúg a Dunagőz­hajózási társulat legújabb kimutatása szerint a bevételi kereslelet a mult évhez hasonlítva. Még mintegy 12 kimutatás fog megjelenni, de alig várható, hogy a végeredmény a folyó év javára lényegesen megváltoznék. Sőt 300,000 frt átlagos heti bevétel feltevéséből is kiindulva, az összes üzleti bevétel csak 11 milliót tenne az előző évben elért 14 millióval szemben. E 11 millió forintból 15°­0-ot felemész­tenek az üzleti kiadások, 1,6 millió forint pedig a leírásokra for­dítandó. Maradna tehát 1­­15 millió forint, vagyis oly összeg, mely alig elégséges arra, hogy a részvényeseknek 5%-nyi­vente fizettet­hessék. Igaz ugyan, hogy a szénüzlet jövedelme emelkedett s a tartalék­alap 0­44 millió forinttal javadalmaztatott, de különösen ez utóbbi nem igen lesz az osztalék felemelésére fordítható. Ha csak a viszonyok­nak valami egész különös s előre nem­ látott változása be nem követ-

Next