Vasuti és Közlekedési Közlöny, 12. évf. (1881)
1881-01-02 / 1. szám
Szerkesztői iroda : TI., Táczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) II. em. Előfizetési dij: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. félévre 6 „ Egyes, csupán a kiadóhivatalban kapható példányok ára I0 kr. Kiadóhivatal: TARTALOM . A panamai tengeri csatorna. — Különfélék. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. / I. szám. Budapest, 1881. Január 2. Tizenkettedik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny VI., ráczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) II. em. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. VZ YZ 73. Előfizetési felhívás a „Vasúti és közlekedési közlöny" 1881. évi tizenkettedik évfolyamára. A jövő évvel lapunk tizenkettedik évfolyamába lép. — Programmjához hű marad jövőre is. Igyekezete az lesz jövőre is, hogy a hazai közgazdaságnak véréből való vérévé, csontjából való csontjává tegye a hazai közlekedési ügyet nyelvére, eljárására és érdekeire nézve egyaránt. Hogy ez irányt mily híven szolgálta eddig , arról múltja tanúskodik. Annyit azonban megjegyezhetünk, hogy legalább kültermileg többet adtunk ígéretünknél, miután heti mindhárom kiadásunkban igyekeztünk a hivatalos közlemények mellett szakirodalmi értekezéseket és a legújabb híreket közölni, s talán szerénytelenség nélkül hivatkozhatunk arra, hogy lapunknak, mint első forrásnak, idézése a magyar, az osztrák, sőt a külföldi sajtóban is hovatovább utat vívnak a magyar szakirodalom jó hírnevének. Lapunk az összes hazai vasutaknak hivatalos közlönye, amelyben tétetnek közzé kizárólag a refakciók, hetenként háromszor jelenik meg, és a szerkesztőség részéről minden el van követve, hogy a kor színvonalán álló szaklap adassék a magyar közönség kezeibe. Ezek alapján kérjük a közönség szíves támogatását jövőre is. Lapunk hetenként háromszor jelenik meg, jelen alakjában jövőre is, és előfizetési ára is marad a jelenlegi: egész évre 12 forint, félévre 6 forint. Az előfizetési pénzek legczélszerűbben postai utalványnyal küldethetnek be kiadóhivatalunkhoz. Budapest, VI. váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) II. emelet. A „Vasúti és közlekedési közlöny" szerkesztősége és kiadóhivatala. A panamai tengeri csatorna. E czím alatt jelent meg Párisban legközelebb egy nagy gonddal összeállított munka, melynek határozott czélja, hogy a világhírű panamai csatorna kérdése iránt már lankadóban volt érdeklődést újból felelevenítse, az ingadozókat és félénkeket bátorítsa, végül pedig oly világosan, amennyire e kérdésben csak lehetséges, bebizonyítsa azt, hogy nagyobbszerű, de egyúttal életrevalóbb eszme, mint a panamai csatorna kiépítése, soha nem létezett. Mely században élünk mi, kiknek alkalom nyílik a természettel játszani úgy, mintha a tenger partján elterülő homokról volna szó, hol gyermekeink, a jövő korszak mérnökei, igénytelen csatornákat építenek a határtalan Óceán szomszédságában ? mily emberek vagyunk mi, kik milliókat és oly könnyedén koczkáztatunk, mintha csak tangantikai csigapénzekről avagy európai csörgőjátékról, — ezen, a szerecseneknél oly drága kincsről — tárgyalnánk? Századunk lankadó lelkesültségét feléleszteni, a tétovázást határozott irányba igazítani, az akadályokat eltávolitani, ha nem megsemmisíteni: mindenkor oly embernek sikerült csak, kinek esze és szive helyén volt. Mindezen erkölcsi tünemények lételéről — melyek oly nehezen fejlődnek ki napjainkban — új bizonyítékot nyertünk ama műben, melyet ezúttal részletesebben tárgyalni kivánunk, s mely ép oly gonddal lett kidolgozva, mint tiszta meggyőződésre alapítva. A munka szerzője Nouette-Delorme, az, ki ellenvetés nélkül a hit embere, lássuk mire tanit hite. A panamai csatorna történetének főbb mozzanatai annyira ismeretesek s a szaklapokban már oly gyakran közöltettek, hogy e részben szívesen elnézzük szerző ebbeli fukarságát s tökéletesen megelégszünk általánosabb ismertetéseivel. A társulat, mely Wyse és Reclus urak vezénylete alatt, a kérdés tanulmányozásával foglalkozott, 1876-ban alakult; két évvel később a colombiai csatorna építésére nyert engedélyt és 500,000 hectár földterületet. 1879 májusban a párisi nemzetközi tudományos congressus a Wyse és Reclus-féle tervezet mellett nyilatkozott; ugyancsak ez év június havában az említett társulat Lesseps arra ruházta át jogait, ki a következő deczember hóban kiváló szakemberekből alakult bizottsággal Panamába utazott, mely bizottság 6 heti működés után jelentését, jóváhagyás végett a párisi tudományos akadémiának bemutatta. E tervezet szerint — mely véglegesnek jelezhető — a csatorna 73 kilométer hosszú, 85 méter mély lesz; 22 méter fenékszélességgel és 50 méter felső szélességgel fog bírni; teljesen állandó niveauval birand, fedetlen lesz és a Limoni öböltől Panamáig fog terjedni, közben érintvén Lomát, a Chagres és Obispo völgyét, átszelvén a Cordillerákat Culibránál és a Rio Grande völgyét. A teljesítendő munkálatok kiterjednek nevezetesen egy nagy víztartány (reservoir) építésére, melynek czélja meggátolni, hogy a csatornát a Chagres vize el ne áraszsza; a földbevágások 75 millió köbméterre rúgnak, melyekből 35 millió kbm. sziklabevágás. A párisi congressus 1,070.000.000 frank költséget fogadott el; az akadémia műszaki bizottsága 813 millióra és Couvreux és Hersent ismert vállalkozók 512 millió frankkal irányozták elő a költségeket. Ami a panamai szoros éghajlatát illeti, a világ legnyugtalanabb halandója, a híres Lesseps, Amerikából visszatérvén, a hogyléte iránt kérdezőknek kedélyesen csak azon rövid választ adó: »nem látják mily jól érzem magamat?« Nouette-Delormeur pedig határozottan állítja, hogy az e tekintetben fenállott helytelen, úgyszólván babonás elősteretet a tudományos akadémia már rég elvetette. Nos, közöljük a tervezetet. Egyetért-e a világ e tervezettel? meg van-e győződve e kérdés czélszerűsége és fontosságáról ? Bizonynyal igen — az egyesültállamokat kivéve, hol, mint hírlik, beszélni sem szeretnek a panamai csatornáról. Nouette-Delorme úr szerencsére megnyugtat bennünket e tekintetben is, amennyiben tévesnek jelezi azt, hogy ama igen könynyen megmagyarázható, s természetes izgatottságot, melyet a fenforgó kérdés Amerikában előidézett, az új világrész ellenzésének tartják. Egyébként a panamai csatorna kérdése, tisztán kereskedelmi és kereskedelmileg felállított kérdés, melyre Monroe híres tana nem alkalmaztatható. Egy más körülmény, mely különösen a félénkek bizalmát alkalmas megingatni : a Nicaragua taván át tervezett csatorna kérdése; e részben Delorme a következő összehasonlítást közli: a panamai csatorna szabad, a nicaraguainál 21 zsilip alkalmazása válik szükségessé és 292 kilométer hosszú, tehát 220 kilométerrel hosszabb mint a panamai; továbbá nagyobbak lennének a fentartási költségek is; a panamai csatorna másfél nap alatt, a nicaraguai 4 és fél nap alatt hajózható át; a panama 1,1-