Vasuti és Közlekedési Közlöny, 12. évf. (1881)

1881-01-16 / 7. szám

7. szám. Tizenkettedik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. Szerkesztői iroda : Kiadóhivatal: Előfizetési dij: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre letfrt. félévre fi . TI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) II. em. Egyes, csupán a kiadóhivatalban kapható példányok VI., váczi körút 21. sz. (Iparudvar) II. em. ára 20 kr. TARTALOM : Az egyöntetűség a vasutaknál. — A budapest-zimonyi vasút ügyében folytatott tárgyalások — A bosznavölgyi vasútnak Zeniczától Szerajevoig leendő kiépítésére vonatkozó törvényjavaslat. — A keleti vasutak kiépítése. — A közös vasutak elosztása. — Különfélék. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. Az egyöntetűség a vasutaknál. (•.—) Néhány hét előtt egy igen érdekes vasúti értekezlet tartatott a cs. kir. kereskedelmi ministerium kebelében Bécsben. Ez értekezletnek czélja az volt, hogy a bessemeraczélsinek előállítására és szállítására, nézve új, lehetőleg egyöntetű fe 1t é ftízert állíttassék fel, mely által a vasutak s vasműgyárak között évek óta fennforgó különbségeknek eleje vétetnék. Az értekezlet alkalmával konstatáltatott, hogy daczára az egyes vasműgyárak részéről nyújtott és a kormány által is gyűjtött igen gazdag anyaghalmaznak, felette nagy nehézségek lesznek elhárítandók, mert minden egyes szóba kerülő kérdésnél rendkívüli nézeteltérések merültek fel már eleve is. Ezen, a legkülönfélébb viszonyokból folyó tény szükségessé tette az úgy is nagy adathalmaz további szaporítását, a külföldi viszonyok tanulmányozását stb. stb. Mondottakat nem azért hoztuk fel, mintha jelen sorainkkal a sínek szállításának feltételeit akarnók megvilágítani és megvitatni; szükségesnek tartottuk azonban az e lapok hasábjain akkor tájban közlött »Osztrák vasúti ügyek« közt is érintett tényt megemlíteni, mert egyik bécsi lap ahhoz körülbelől a következő megjegyzést csatolta annak idején: »Mi e tekintetben meszsze elmaradtunk a magyaroktól, mivel ott mindezen ügyekben már korábban az egyöntetűség elvét alkalmazták, miáltal a berendezések és felszerelések egyöntetű alkotása lényegesen megkönyittetik, amíg nálunk azon különféle nézetek következtében, melyek az egyes vasutaknál uralkodtak és uralkodnak, sok akadály lesz legyőzendő.« Örülünk az elismerésnek, mely e sorokban rejlik, de nem tudunk rajta még sem felmelegedni. Kétségtelen, hogy az egyöntetűség a vasutaknál, mint egészben véve hasonló nemű és czélú üzleteknél, kiváló szerepet van hivatva játszani, de azt kívánni, hogy az alapjában üdvös elv a vasutak összeségére, vagyis valamennyi vasút építési és üzleti ágazataira egyaránt reáerőszakoltassék, azt kívánni : szerintünk képtelenség! A vasútépítés és vasútüzlet az egyes vasutaknál hasonló alapokon indul ugyan meg, de azért a viszonyoknak szükségkép még nagyjában sem kell megegyezni, a legvégsőbb részletekben meg épen ezer meg ezer lehet az eltérések száma. Mindemellett korántsem akarunk az egyöntetűség ellen síkra lépni (hiszen sokszor volt alkalmunk ott, ahol kellett, annak erélyes szószólóivá szegődni) ellenkezőleg: célunk az, hogy az egyöntetűségre irányuló törekvésben a túlbuzgóság kinövéseinek határt szabjunk. Ha a vasutak elszámolásában, kezelésében, statistikájában bizonyos megengedhető, sőt követelhető kereten belől az egyöntetűségnek határozott jogosultságot tulajdonítunk is, károsnak vélnők azt az építési és fenntartási ügyekre nézve mindenben »sine qua non«-nak állítani fel. Üdvös ugyanis, ha a vasutak statistikája hasonnemű rovatok szerint állíttatik fel, és ezen egyöntetűség a lehetőségig következetesen fenntartatik, - üdvös, ha a vasutak évi jelentése, az úgynevezett üzletjelentés bizonyos fokig egyöntetű alapon áll, - üdvös, ha az elszámolás váza egyöntetű, a forgalom hasonnemű elbánásban részesül, sőt megengedjük, hogy üdvös az is, ha a sínek, járóművek, hidak stb. építésénél is bizonyos határig hasonló viszonyok fejlődnek, de azt határozottan károsnak tartjuk, ha valamennyi vasútra oly egyöntetű építési szabványok állíttatnak fel, melyektől eltérni nem szabad s ennek következményekép a fenntartás és megújítás is már előre békéba szorittatik. E tekintetben a bécsi sajtó fentebb említett dicséretét majdnem gúnynak tartjuk, mert az osztrákok elmaradása a szaktudomány és ipar fejlesztésére mindenesetre üdvösebb volt, mint a mi eljárásunk, mely szerint minden vasút építményeire járóműveire stb. egy kaptát alkalmaztunk. Jó lehet, sőt talán szükséges is, az ily eljárás a vasutak rohamos építése idején, — ámbár kitűnő szakerők (megfelelő speciális constructeurök) alkalmazása mellett elkerülhető, — de máskülönben nem. Hogy fejlődjék a vasutak építése és üzlete, ha a felállított mintát változhatatlan, megmásíthatatlan alapnak veszszük, — hogy fejlődjék a szaktudomány, ha a felmerült kitűnő eszmék gyakorlati alkalmazása és kipróbálása meg van nehezítve, sőt lehetetlenné téve? Hazánk szomorú létviszonyai közt sok panasz, sok sóhaj két ajkra — egyik sokszor hangzó: az ipar pangása, — de váljon fejlődhetik-e a vasutakkal kapcsolatos, azokból élő ipar, ha a jobbításnak, vagy újításnak bizonyos »normale« szolgál chinai falul ? — bizonyára nem. Azt kívánjuk tehát, hogy a biablonszerűség ne legyen törvény, hanem csak az egészséges fejlődés alapja, az okszerű haladás iránya, — legyen egyneműség, egyöntetűség egy-egy vasút kebelében, illetve egy-egy szolgálati ágazat keretében (észszerű határok közt), de ennek szabványai ne állíttassanak fel szükségkép követendőknek; — legyenek pl. a kocsik és mozdonyok bizonyos rendszer alapján és czél szerint egyneműek, de azok megújításánál vagy szaporításánál a technikai haladás kellő tekintetbe vételt találjon. Egyébként nem folytatjuk, utóvégre is csak ott végződnék beszédünk, hogy az egyöntetűség a vasutaknál, azok építési és üzleti viszonyainál, igen üdvös, nem szabad azonban általa a tudomány és ipar haladását és fejlődését megbénítani, annál kevésbé azt gátolni és akadályozni, még akkor sem, ha ez látszólag vagy valóban is némi megtakarítást is helyezne kilátásba a vasúttársulatoknak. A budapest-zimonyi vasút ügyében a Länderbank és a vasúti bank képviselőivel megindított tárgyalások ez óráig még nem fejeztettek be. F. hó 12-ke óta azonban nem tartottak értekezletek, mi arra mutat, hogy a közlekedési ministérium s az engedélyt kérő bankok közt fennforgó nagy differenciák miatt a tárgyalások legalább egy időre félbeszakadtak. Más hírek szerint a kormány a hitelintézeti csoportot szintén felszólította volna, hogy vele a budapest-zimonyi vasút kiépítése és engedélyezése iránt újabb tárgyalásokba bocsátkozzék. A hitelintézet képviselői ennélfogva már Budapestre érkeztek. Mindezekből azonban semmi biztos következtetést sem lehet vonni arra nézve, várjon engedélyezés útján vagy államilag fog-e a budapest-zimonyi vasút kiépíttetni, mert ez irányban köztudomás szerint még a kormány sem jutott eddig végmegállapodásra. A bosznavölgyi vasútnak Zeniczától Szerajevóig leendő kiépítésére vonatkozó törvényjavaslatot, a képviselőház f. hó 14-én tartott ülésében úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadta, a közlekedési bizottság azon határozati javaslatával együtt, mely szerint a keskenyvágányú vasútnak rendes vágányává való átalakítása előkészíttessék. A keleti vasutak kiépítése. Úgy a török, mint a bolgár kormány is késznek nyilatkoztak közelebb a berlini szerződésben kikötött s Ausztria-Magyarország, Szerbia, Bulgária és Törökország képviselőiből alakítandó négyes értekezlet összehívására. Az értekezlet legfontosabb feladatát az összekötő vonalak megállapítása képezendi. Még nem rég csak két tervezet állott fen. Az egyikre nézve az alapelvek a szerb-osztrák-magyar vasúti convenczióba lettek felvéve. Ez Belgrádból kiindulva a Nisch, Pirot, Sophia, Schumán és Bellován át, csatlakozással a már ki-