Vasuti és Közlekedési Közlöny, 12. évf. (1881)
1881-07-10 / 82. szám
82. szám. Budapest, 1881. Julius 10. Tizenkettedik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. TARTALOM. A magyar malomiparosok beadványa. — A déli vaspálya társulat czégének bejegyzése magyar nyelven, és hirdetményeinek közzététele a magyar hivatalos lapban. — A magyar nyugoti vasut Kis-Czell állomásától a sopronmegyei büki czukorgyárakhoz tervezett helyi érdekű vasut. — Conference á quatre. — Különfélék. — Vegyesi,k. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztői iroda: VI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) II. em. Előfizetési dij: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. » » » » fél évre 6 » Egyes, csupán a kiadóhivatalban kapható példányok ára 20 kr. Kiadó hivatal: VI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) II. em. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. Van szerencsénk lapunk azon t. megrendelőit, kiknek előfizetési idejük junius hó végén lejárt, annak mielőbbi szives megújítására felkérni, — figyelmeztetvén egyúttal t. előfizetőinket, hogy lapunk 1879. és 1880. évi folyamaiból teljes számú példányokkal még mindig szolgálhatunk. A kiadó-hivatal. A magyar malomiparosok beadványa. A magyar malomiparosok részéről egy kérelem és illetőleg emlékirat intéztetett a ministeriumhoz, amelynek főpontjai a következők: »1. Azon sürgős kérelmet bátorkodunk intézni Excellentiádhoz, miszerint megújítását a déli vasúttársaság és az »Adria« társulat közötti, monopolistikus jellegénél fogva fölötte káros és veszélyes refactia-szerződésnek, — mely f. évi augusztus végével lejár — semmi körülmények közt meg nem engedni, újabb monopóliumnak bármi alakban és bárki részére való engedélyezését minden áron megakadályozni és tért engedni méltóztassék oly szabad forgalomnak Fiuméba és Fiuméból, melyen hazánk minden polgára tőkéjével, értelmével, vállalkozó szellemével akadálytalanul részt vehessen. 2. Égető szükségnek tartjuk, hogy az őrlemények utáni szállítási díj Budapestről Fiuméba legalább is azon legolcsóbb díjrészletek alapján, melyek magyar-osztrák vasutak által létező külföldi szövetkezeti forgalmakban számíttatnak, tehát a magyar-osztrák-gács-román-svájczi forgalmat alapul véve, 100 kg. ként legalább is 1 frtra (egy o. é. frt) mérsékeltessék. A dijleszállítás nem volna más, mint terményeink és őrleményeinknek paritási alapra helyezése oly átviteli forgalomnál, mely az ország közérdekét alig érinti, és azért valóban nem volna méltatlan követelés, hogy a Fiumén át való exportforgalom, melyben hazánk legfontosabb életérdekei gyökereznek, még lényegesen nagyobb dijleszállításban részesíttessék, annyival inkább, minthogy arra nagyon is szükségünk van és a mostani viszonyok közt csak lehetőleg bevágó dijleszállítástól várható ezen forgalomnak tetemes fokozása. Nemkülönben égető szükség, hogy a dijleszállítás azonnal a déli vasúttársaság és az »Adria«-társulat közti refactiális szerződés lejártával léptettessék életbe, mert különösen malomiparunk most inkább mint valaha gyors támogatásra szorul és őszintén mondva kemény csapás volna, ha — mit hinni nem tudunk — arra lennénk kárhoztatva, hogy a Fiuméba való szállítási díjnak mérséklésére, netalán a budapest-pécsi vasút kiépítéséig kelljen várnunk. 3. Fölötte kívánatosnak tartjuk, hogy a sürgetett díjmérséklés a hivatalos díjtétel közvetlen leszállítása által foganatosíttassék. Ha azonban az érdekelt vasutak súlyos, előttünk ismeretlen érveket hoznának fel, melyek szerint lehetetlen volna a fiumei díjtétel leszállítását másként mint refactia útján engedélyezni, ez esetre esedezünk, méltóztassék excellentiád odahatni, hogy az esetleges refactia élvezhetése csak lehetőleg csekély, minden nagyobb malom által egyenként és könnyen elérhető mennyiségekhez köttessék, valamint hogy minden refactiális határozmány a sajtó útján közhírré tétessék oly czélból, hogy az engedélyezendő refactiák, illetőleg szállítási kedvezmények csonkítatlanul és biztosan kereskedelmünk és iparunk javára gyümölcsözzenek. 4. Miután már a jelenleg Budapestről Fiuméba vezető vasútvonal körülbelül 15 kilométerrel rövidebb, mint a budapest-trieszti, méltóztassék excellentiád, ha valahogy lehet, azt is kieszközölni, hogy ezen távolsági különbség egyenértékéül a budapest-fiumei díjtétel körülbelül 5 krral 100 kgrm.-ként olcsóbbra szabassék, mint a mindenhat budapest-zimonyi díjtétel. 5. Ami az »Adria«-társulatnak nyújtott évi 150.000 frtra menő állami subventiót illeti, melynek eredményei malomiparunk tekintetében a táplált reményeknek eddig fájdalom, nem feleltek meg, méltóztassék a magas kormány ez állami subventiót teljesebb mértékben gyümölcsözővé tenni exportérdekeink javára azáltal, hogy erélyesen és következetesen érvényesítse befolyását úgy a szabályos tervhajózások tényleges, pontos betartására, valamint az »Adria«-társulat által beszedendő viteldíjaknak az időszerinti hajózási viszonyokkal összhangzásban való megszabására, mely viteldijakat az »Adria«-társulat, tekintet nélkül az elszállítandó mennyiségekre és a társulatra nézve bekövetkező véletlenségekre, bizonyos közelebb meghatározandó időszakon át érvényben tartand és soha nem máskép, mint a fiumei kikötőtől rendeltetési helyig felszámítani köteleztessék. (1. Ha már a Fiuméba vezetendő Duna-átszállítási forgalom létesítésére szükséges báttaszék-dunaparti vasúti vonalnak azonnali kiegészítése nem volna lehető, kérjük excellentiád, méltóztassék minden erővel oda működni, hogy a buda-dombóvár-pécsi vasútvonalnak kiépítése lehetőleg siettessék oly czélból, hogy minél előbb egy tökéletesen független vasútvonal Fiuméba álljon rendelkezésünkre, mely a magas kormányt egyetemben a m. kir. államvasutakkal az azzal követett czélok gyors valósítására képesítse.« Ezen kérelmek nagy horderejét nem lehet félreismerni. Hazai gőzmalmainkban körülbelül 15 millió tőke van elhelyezve, s az általuk elért őrlési eredmény közel 6 millió méter mázsa gabonára megy, annak daczára, hogy az eladási piaczok mostohasága folytán sohasem voltak képesek teljes őrlési erejöket felhasználni. A német vasúti politika közismeretű áldásai közé tartozik a magyar gabonának és magyar lisztnek kiszorítása az angol piaczokról legalább Németországon át. Miután az angol piac, különösen pedig Skóczia, a magyar malomiparra nézve elsőrangú fontossággal bír, nagyon természetes volt a magyar kormány törekvése Fiumén át biztosítani a kivitel számára ezen piacot. Nem lehet tagadni, hogy az csak részben sikerült, s bár a fiumei lisztkivitel évente megközelíti (1879-ben el is hagyta) a fél millió méter mázsát, ezen mennyiség még mindig nagyon alacsony a termelési viszonyokhoz képest. Magában Angliában a mi összes lisztkivitelünk az ottani lisztbehozatalnak alig Vapadát teszi, s miután a többi határozottan amerikai, nagyon természetes versenyképességünk előre kiszámítható hanyatlása az amerikai behozatal nyomása alatt. Az emlékirat igen helyesen keresi a helyzet kulcsát a szállítási viszonyokban. Majdnem kizárólag itt lehet a versenyképesség emelésére jelentékeny lépést tenni az államkormány részéről, és pedig annál indikáltabb módon, mert épen itt van Amerika előnyeinek főfészke. Egy, kezeink közt levő kimutatás szerint a »Far West« főpontjától, Chicagótól az óriás távolságok daczára New Yorkig vasúton, s onnan gőzösön kerül Liverpoolba egy métermázsa gabona szállítása 3 forintba, egyenes vízi szállítás mellett pedig akár onnan, akár Bufffaloból Liverpoolba 2 forint 48 krba, míg a mostani díjtétel Budapesttől Fiuméba 1 frt 36 kr., Fiuméból Glasgowba pedig 1 frt 08 kr., összesen 2 frt 44 kr., tehát majdnem teljesen ugyanaz, mint akár Chicago, akár Bufffaloból a közös piaczra. Ily viszonyok közt teljesen értjük és méltányoljuk e malmok óhajait. A tarifa-leszállítás feltétlenül megilleti e nagy nemzeti ipart. A déli vasút igazgatóságánál létező jóakarat mellett semmi kétség sincs arra, hogy az 1 fztos díjtétel behozható lesz, addig is, míg a budapécsi vasút kiépítése által a