Vasuti és Közlekedési Közlöny, 12. évf. (1881)
1881-10-19 / 125. szám
123. szám. Budapest, 1881. Október 14. Tizenkettedik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. Szerkesztői iroda : VI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) II. em. Előfizetési dij: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. » › » » fél évre 6 » Egyes, csupán a kiadóhivatalban kapható példányok ára 20 kr. Kiadó hivatal: VI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) II. em. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. TARTALOM. Néhány szó a vidéki vasutakról ^Kuliban. Kállay Béni. — Kinevezés. — A magyar kir. államvasutak üzletjövedelmi feleslegének beszálilása. — A marosludasbeszterczei vasut kiépitése tárgyában. — Keleti vasutak. — Különfélék. — Vegyesek. — Igazgatási, forgalmi és hivatalos értesítések. — Hirdetések. Néhány szó a vidéki vasutakról általában. (Mutatvány Kállay Béni: »Olcsó vidéki vasutak Magyarországon« czímű legközelebb megjelenő művéből.) Körülbelül egy év óta örvendetes érdeklődés mutatkozik hazánkban a vidéki vasutak ügye iránt. Az országgyűlés nemrég fogadott el egy törvényjavaslatot, mely e tárgygyal foglalkozik. A lapok majdnem naponként hoznak tudósítást az ország különböző vidékein felmerülő ilynemű vasúti tervekről. A mozgalom, mely e téren megindult, kiváló figyelmet érdemel. Magyarország közlekedési szervezetében a már létező nagy vasúti vonalak, melyek főképen az országos s a nemzetközi forgalmat, közvetítik, csak azon szerepet játszhatják, mely az emberi testben a nagy erőknek jutott. A vidéki vasutak hivatvák arra, — ha ugyan sikerül ilyenekből helyes módozatok szerint, egy lehetőleg szétágazó hálózatot alkotnunk, — hogy a forgalmi érdekek legapróbb lüktetését kiterjesszék a közlekedési szempontból eddig még elhanyagolt, vagy csak nehezen megközelíthető tájakra is, miként az epidermisig kifutó erecskék életet árasztanak a test minden pontjára. Valószínűleg fogunk még később néhány első rendű, nagyobb költséget igénylő pályát építeni, de bizonyosan csakis olyanokat, melyeknél az építésre fordított áldozatok ellensúlyoztatnak, fontosabb és közvetlen nemzetközi vagy országos forgalmi előnyök által. Vasúti hálózatunk nagyobb mérvű kiegészítését azonban ily módon többé nem remélhetjük. Amíg az anyagi fejlettség magas fokán álló nyugat-európai államok hatalmas, kiterjedt hálózatot tudtak megalkotni, s ezt folyvást újabb vonalakkal bővítik; bennünket a kedvezőtlen pénzügyi helyzet s az eddigi túlságosan drága építkezés körül tett tapasztalatok, félúton megállapodásra kényszerítettek. Már évek előtt megszűnt hazánkban minden jelentékenyebb kezdeményezés a vasúti építkezés terén, s az egykor oly lázas tevékenységet majdnem általános tespedés váltotta fel. Pedig ha van ország Európában, melynek e tekintetben megállapodnia nem szabad, s melyre nézve a vasúti hálózat legszélesebb kiterjesztése életkérdés, kétségkívül Magyarország az. Nekünk még sok, más országoknál aránylag jóval több vasutat kell építenünk a lehető legrövidebb idő alatt. Ez a legközelebbi jövő vasúti politikájának egyik elutasithatatlan követelménye. Mint óhajtás, általános e szükségnek érzete. De ez nem elég ; kell hogy ez érzet életerős meggyőződéssé váljék, mely minden akadályon diadalmaskodik. Egyedül ez ösztönözhet bennünket csüggedetlenül keresni s fel is találni a helyes módokat, melyeknek segélyével e szükségletnek eleget tehetünk. Nem fölösleges tehát, még jelenleg sem, midőn az országgyűlés évek múltával ismét több hosszabb-rövidebb vonalat szavazott meg, midőn az idegen tőke megint érdeket kezd tanúsítani a magyar vasutak iránt, midőn az országban feltámadni látszik a tettvágy e téren, újból és újból azon nagy fontosságra irányozni a közfigyelmet, melyet Magyarország anyagi fejlődésének tényezői sorában, a vasúti hálózat mielőbbi és terjedelmes kibővítése bír. És azért álljon itt csak néhány érv ezen állítás igazolására. Az 1867-ben beköszöntött újabb alkotmányos korszak tagadhatatlanul jelentékeny vívmányokat mutathat fel a vasúti építkezés terén. Mindazonáltal vasúti hálózatunk, fejlettségének jelenlegi fokán, sem kiterjedését, sem a vonalak irányát s összeköttetését illetőleg, nem képes még távolról sem megfelelni azon nagyfontosságú közgazdasági érdekeknek, melyeknek minél teljesebb kielégítésétől függ jórészt Magyarország anyagi felvirágozása a jövően. Reánk nézve terményeinknek gyors, tömeges és olcsó elszállítása, tehát az ország minden, csak némi jelentőséggel bíró pontjára kiterjeszthető helyes közlekedési (főleg vasúti) rendszer, sokkal nagyobb horderővel bír, mint a nyugat előrehaladott nemzeteire nézve. Ezeknél létezik már sűrűn szétágazó vonalakból szőtt vasúti hálózat, de e mellett a nyers- és ipartermelés kapcsolatos s önerőn alapuló belterjes fejlődése, szükség esetén bizonyos fokig a külösszeköttetésektől független közgazdasági önállóságot biztosíthatna. Nálunk másképen áll a dolog. Valóban önálló tevékenységet jelenleg egyedül a nyerstermelés mezején fejthetünk ki. Az ipar terén ellenben a magyar állam nem alkalmazhatja tetszése és belátása szerint azon eszközöket és módokat, melyek a már serdülő ipar fejlesztését, vagy egyébként kedvező körülmények mellett új iparágak keletkezését eredményezhetnék. Másfelől a magántevékenység sem képes kellően érvényesülni, ha mindjárt nagyobb erély és szilárdabb kitartás e részben valamivel több eredményt mutathatna is fel. A túlhatalmas külföldi versenynyel azonban egymagára a legfáradhatatlanabb szorgalom, a legértelmesebb szakképzettség sem küzdhet meg sikeresen. Nem lehet feladatunk itt azon különböző eszközöket és módokat vizsgálni, melyek, daczára az önerőnkkel egyhamar el nem hárítható kedvezőtlen viszonyoknak, idővel mégis életképes, nemzeti ipar meghonosítására vezethetnek, kétségkívül léteznek ily eszközök, de mert valószínűleg inkább erkölcsi, mint anyagi természetűek s mert legfőképen a szükségesség érzetének általános elterjedésében s az akarat szívósságában gyökereznek, hatásuk ma még kiszámíthatatlan. Közgazdasági helyzetünk némi javulását valószínűleg hosszabb időn át, alig remélhetjük más módon, mintha igyekezünk mennyiségileg és minőségileg növelni a nyerstermelést, s egyszersmind lehetőleg biztosítani a termények aránylag legelőnyösebb értékesítését, hogy idővel az ekként felhalmozódó fölöslegek, magában az országban oly tőkévé szaporodjanak, mely keresvén az elhelyezést, az ipar fejlesztésének hatalmas tényezőjévé válhatnak. Igaz, hogy ez az út hosszú és fáradságos, s az óhajtott czél csak sok más tényező közreműködésével érhető el. De ha el akarjuk kerülni a biztos hanyatlást, nem szabad egyetlen eszközt sem figyelmen kívül hagyni, mely bár csak részben is, élénkítő hatással lehet a közgazdasági viszonyokra. A jelzett mód alkalmazásában kétségkívül fontos szerep jutott a közlekedési eszközöknek s ezek között elsősorban a vasutaknak. Bármennyire szaporodjanak is az ország határán a bel- és külföldi pályák között a csatlakozási pontok, számuk aránylag mindig csekély fog maradni. A nagy forgalmat, mely terményeinknek a világpiacokra való gyors és előnyös szállítását jelentékeny tömegekben lehetővé teszi, továbbra is csak néhány nagy vasútvonal fogja összpontosítani és közvetíteni. Vasúti hálózatunk, úgy a miként az eddig fejlődött, legnagyobbára ily vonalakból áll, vagyis olyanokból, melyek oldalelágazások nélkül vagy legfeljebb csekély számú s jelentéktelen szárnyvonalakkal, hosszan elnyúlva futnak át több vidéken, részint közvetve más pályához való csatlakozás által, az ország valamely határpontját törekedvén elérni. Ma még nem egész vidékek, hanem (s itt nem szabad megfeledkeznünk a kőutak elégtelenségéről) csak a pálya mellett fekvő helyek közvetlen szomszédságukkal vonatnak be meglevő vasutaink által úgy az egymás közt való, mint a világforgalomba. Vasúti rendszerünk hasonlít egy nagy város csatornahálózatához, melyből csak a főutczák alatt elvonuló gyűjtőcsatornák készültek el, s nem egyszersmind a város minden részére kiterjedő mellékcsatornák is. Elmondhatjuk, hogy van hazánkban országos vasúti hálózat, bár ez is sok tekintetben fölötte hiányos, de nincs meg az ország egyes vidékeit behálózó vasúti rendszer. Pedig egyik úgy, mint a másik, vagy inkább a kettőnek kapcsolatos fejlődése nélkülözhetetlenül szükséges. A létező pályák, a közvetítő, hogy úgy szóljunk részletes vasúti hálózat hiányossága miatt, daczára annak, hogy nagy forgalomra rendezzék be, nem