Vasuti és Közlekedési Közlöny, 13. évf. (1882)
1882-09-17 / 111. szám
113. szám. Szerkesztői iroda, VI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) II. em. Budapest, 1882. Szeptember 22. Tizenharmadik évfolyam. Vasuti és közlekedési közlöny. TARTALOM. Osztrák vasúti ügyek. — új üzletvezetőig szervezése a m. kir. államvasutaknál. — Riehl Gusztáv. — Bidapest-zimonyi vasut. — Különfélék. — Vegyesek. Igazgatási, forgalmi és hivatalos értesítések. — Hirdetések. Előfizetési díj: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. » ‚ ‹ » fél évre 6 » Kiadó hivatal: C//C/'. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. VI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) II. em. Osztrák vasúti ügyek. Bécs, 1882 szeptember 11-én. A néhány cseh vasut állomásainak főnökei által űzött szénkereskedés ellen több kereskedő folyamodást intézett a kereskedelmi miniszterhez, melynek tárgya és indokolása a minisztérium részéről arra felhívott vasútigazgatóságnak alább kivonatosan ismertetett igazolásából van véve. A magán üzlettel foglalkozó állomási főnök adóját és úgy tartozik üzetni, mint bárki más; arról, hogy e kötelezettség alól magát ki ne vonhassa, versenytársai bizonyára gondoskodnak. Az állomási főnökök továbbá kötelesek a felek irányában minden különbség nélkül szolgálati utasításaik értelmében eljárni, s minden ez iránybani alapos panasz az igazgatóság által a legnagyobb tárgyilagossággal intéztetik el. A szolgálati utasítások az állomási főnökök részére semmiféle előjogot nem biztosítanak, sem önző czélú kiaknázásokra alkalmat nem szolgáltatnak. Ez az érkező kocsirakományok bejelentése, a rakodási határidő meghosszabbítása és a lakhelyek bérbeadása tekintetében kimerítően és meggyőzően fejtegettetvén, kimutattatik, hogy a szénkereskedők az állomási főnök által nem károsíttathatnak. Az állomási munkásoknak nincsen az állomási főnök magánügyeinek végzésére idejük; ha ily munkás szabad idejének néhány óráját feláldozza, azokat ép úgy fordíthatja saját, mint az állomási főnök magánügyeinek végzésére, de semmi esetre sem fog annak ingyen dolgozni, mert utóbbi ez által súlyos büntetésnek tenné ki magát. Az állomási főnök továbbá nem értesülhet a beszerzési források és árakról a fuvarlevelekből, mert azok nem képeznek üzleti titkot, a mennyiben a szénbányák egyre hirdetik magukat a lapokban s ügynökeik minden faluba eljárnak. Valamely versenytárs fogyasztó piaczait pedig az állomási főnök épen nem tudhatja meg a fuvarlevelekből, s azokat ugyanazon eszközökkel kell kipuhatolnia, melyeket versenytársa e czélra használni szokott. A bányaigazgatóságok már saját érdekükben is tartózkodnak a megrendelt és fizetett 200 mázsánál többet egy kocsira rakni s netáni túlrakodások sem kerülik el az erre hivatott közbenső állomásokon az utánmérlegelést. Annak megítélését pedig, váljon az állomási főnök szolgálati teendői egyesíthetők-e valamely magán üzlet gyakorlásával, az illető vasút igazgatóságára kell bízni. Még kevésbé szenvedhet az által az állomási főnök társadalmi állása, amennyiben valamely üzlet gyakorlása csak nem csorbíthatja tekintélyét. Valamely melléküzlet gyakorlásának megengedésénél az igazgatóság részéről mindenek előtt azon szempont döntő, váljon előmozdulatnak-e általa a közlekedési intézet és a nagyközönség érdekei. Oly állomásokon, hol magánosok kezében már élénk szénkereskedés fejlődött, az engedély rendszerint nem is kéretik, de meg sem adatik. Ily magán üzletek keletkezése rendszerint következőkép történik: A vasút igazgatóságának minden eszközökkel a forgalom emelésére kellvén törekednie, csak szívesen veheti, ha oly állomásokon, hol a szénkereskedés, mint önálló üzlet nem fizetné ki magát, a főnök annak melléküzletképein gyakorlására s lassankénti fejlesztésére elég ügyességgel bír és vállalkozik. Ha azután az üzlet egyszer már annyira fejlődött, hogy jelentékeny nyereséget hajt, csakhamar találkoznak magánosok is, kik az üzletet a szolgálati teendői által úgyis nagyon igénybe vett, s csak ritkán elegendő tőke felett rendelkező állomási főnöknél nagyobb tőkével és több szabad idővel erélyesebben gyakorolhatván, azt lassanként teljesen magukhoz vonják. A fogyasztó közönség e mellett azon előnynyel bír, hogy e verseny által az árak tűrhető színvonalra lenyomatnak, s a magánkereskedő monopóliuma lehetlenné válik. Mily kevéssé kedvezményezettek ily versenynél az állomási főnökök, leginkább azon tényből látható, hogy rendszerint csakis addig folytatják "az üzletet, míg azt valamely versenytársuk elegendő jövedelmezőnek nem találja, minek megtörténte után többnyire kénytelenek azzal felhagyni. Végül még a következő körülményre kell utalni: Igen sok állomáson nagy szénüzletek fiókteleppel bírnak. Az üzlet nem elég nagy, hogy külön hivatalnokot lehetne oda állítani, az állomási főnök tehát csekély díjazás mellett átveszi a fióküzletnek a nagy üzlet nevében és kárára való vezetését, s ezzel magának, a szénüzletnek, a vasúti vállalatnak és a közönségnek is egyaránt szolgálatot tesz. Az állomási főnökök fenyegető monopóliuma ellen megindult egész mozgalom czélját tehát inkább csak az képezi, hogy a szénüzlet néhány cég kezébe kerüljön, kik azután tetszés szerint szabhatnák meg az árakat. A vasutügyre vonatkozó összes törvényeket, szabványokat és rendeleteket 1881-re is igen áttekinthető és szakszerű módon ismerteti és most megjelent egy röpiratban Dr. Liharzik Ferencz cs. tanácsos és a főherczeg Albrecht vaspálya vezértitkárja. A mult évekről kiadott hasonló átnézeteknél használtépítés, általános igazgatás és üzem« szerinti csoportosítás a jelenleginél is fentartatott. Utalván magára e munkára, e helyen csak annak találó e végszavait idézzük: »Igazoltnak mondható tehát azon állítás, miszerint ez intézkedésekben az államigazgatásnak folyton oda irányuló törekvése nyilvánul, hogy a vasúti forgalom felmerülő idényei számbavétessenek, az ügyvezetés lehetőleg egyszerűsítessék, s a lépten-nyomon szerzett tapasztalatok segélyével a felügyelő hatóság részéről minden megtétessék arra nézve, hogy a vasúti forgalom által különféle módon érintett közérdekek, a vasúti vállalatok magánérdekeinek lehető kimérése mellett, kielégitessenek, s különösen azon veszélyek is kitelhetőleg kevesbitessenek és kissebbitessenek, melyeket a vasúti forgalom, az azt befolyásoló elemi erők összesége folytán, szükségkép maga után van.« A bécsi nemzetközi magvásár kevéssé jobban sikerült, mint sem váratott; a látogatás meglehetősen sűrű volt; a forgalom búzában és árpában némileg jelentékeny, egyéb gabonaneműekben azonban lényegtelen volt. Az európai aratási viszonyokról közzétett jelentés szerint Ausztria-Magyarország kiviteli képessége búzában 13 — 14, rozsban 2—21 8, árpában 3 —312, északban 2—272 millió méter mázsára becsültetik. Az éjszaknyugati és az elbavölgyi vasutak, valamint a Duna gőzhajózási társaság a közelebb Budapestről Éjszaknémetországba és Szászországba megállapított olcsó tarifákkal szemben oly díjszabás engedélyezésére látták magukat indítva, mely különösen Bécsből Laube átmenet fog érvényesíttetni, s kocsinkénti 35—50 marknyi mérséklés által az említett budapesti tétellel a paritást helyreállítandja. Az éjszaknyugati hajózási társulat igénybevételével Laubetől Magdeburgig, és a Magdeburgból kiinduló csatorna használatával tehát a nevezett igazgatóságok a vízi út számára Bécstől Berlinig s azon túl oly tarifák felállítására ajánlkoznak, melyek Éjszaknémetország felé minden versenyt legyőznének. A magvásár csekély sikere a vasúti értékek árfolyamának leszállását idézte elő. A speculáció azt véli, hogy a vasutak eddigi több jövedelmei megszünendnek, s azért értékein túl ad. Az Ausztria-Magyarországban nett szükséges gabona azonban, és pedig a gabonaneműek árcsökkenése következtében is annál bizonyosabban fog a külföldre írelni. Új üzletvezetőség szervezése a m. k. államvasutaknál. A budapest-zimonyi vasut s szárnyvonalas üzletének közvetlen vezetésére a közmunka és közlekedési m. k. ministérium engedélye alapján, Szabadkán f. évi október hó 1-én új üzletvezető-