Vasuti és Közlekedési Közlöny, 13. évf. (1882)

1882-09-17 / 111. szám

113. szám. Szerkesztői iroda, VI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) II. em. Budapest, 1882. Szeptember 22. Tizenharmadik évfolyam. Vasuti és közlekedési közlöny. TARTALOM. Osztrák vasúti ügyek. — új üzletvezetőig szervezése a m. kir. államvasutaknál. — Riehl Gusztáv. — B­idapest-zimonyi vasut. — Különfélék. — Vegyesek. Igazgatási, forgalmi és hivatalos értesítések. — Hirdetések. Előfizetési díj: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. » ‚ ‹ » fél évre 6 » Kiadó hivatal: C//C/'. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. VI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) II. em. Osztrák vasúti ügyek. Bécs, 1882 szeptember 11-én. A néhány cseh vasut állomásainak főnökei által űzött szénkereskedés ellen több kereskedő folyamodást intézett a kereskedelmi miniszterhez, melynek tárgya és indokolása a minisztérium részéről arra felhívott vasútigazgatóságnak alább kivonatosan ismertetett igazolásá­ból van véve. A magán üzlettel foglalkozó állomási főnök adóját és úgy tartozik üzetni, mint bárki más; arról, hogy e kötelezettség alól magát ki ne vonhassa, versenytársai bizo­nyára gondoskodnak. Az állomási főnökök továbbá kötelesek a felek irányában minden kü­lönbség nélkül szolgálati uta­sításaik értelmében eljárni, s minden ez iránybani alapos panasz az igazgatóság által a legnagyobb tárgyilagossággal intéztetik el. A szolgálati utasítások az állomási főnökök részére semmiféle előjogot nem biztosítanak, sem önző czélú kiaknázá­sokra alkalmat nem szolgáltatnak. Ez az érkező kocsirakományok bejelentése, a rakodási határidő meghosszabbítása és a lakhelyek bérbeadása tekintetében kimerítően és meggyőzően fejtegettetvén, kimutattatik, hogy a szénkereskedők az állomási főnök által nem károsíttathatnak. Az állomási munkásoknak nincsen az állomási főnök magán­ügyeinek végzésére idejük; ha ily munkás szabad idejének néhány óráját feláldozza, azokat ép úgy fordíthatja saját, mint az állomási főnök magán­ügyeinek végzésére, de semmi esetre sem fog annak ingyen dolgozni, mert utóbbi ez által súlyos büntetésnek tenné ki magát. Az állomási főnök továbbá nem értesülhet a beszerzési források és árakról a fuvarlevelekből, mert azok nem képeznek üzleti titkot, a mennyiben a szénbányák egyre hirdetik magukat a lapokban s ügynökeik minden faluba eljárnak. Valamely verseny­társ fogyasztó piaczait pedig az állomási főnök épen nem tudhatja meg a fuvarlevelekből, s azokat ugyanazon eszközökkel kell kipuhatolnia, melyeket versenytársa e czélra használni szokott. A bányaigazgatóságok már saját érdekükben is tartózkodnak a megrendelt és fizetett 200 mázsánál többet egy kocsira rakni s netáni túlrakodások sem kerülik el az erre hivatott közbenső állomásokon az utánmérlegelést. Annak megítélését pedig, váljon az állomási főnök szolgálati teendői egyesíthetők-e vala­mely magán üzlet gyakorlásával, az illető vasút igazgatóságára kell bízni. Még kevésbé szenvedhet az által az állomási főnök társa­dalmi állása, a­mennyiben valamely üzlet gyakorlása csak nem csorbíthatja tekintélyét. Valamely melléküzlet gyakorlásának meg­engedésénél az igazgatóság részéről mindenek előtt azon szem­pont döntő, váljon előmozdu­latnak-e általa a közlekedési intézet és a nagy­közönség érdekei. Oly állomásokon, hol magánosok kezében már élénk szénkereskedés fejlődött, az engedély rend­szerint nem is kéretik, de meg sem adatik. Ily magán üzletek keletkezése rendszerint következőkép történik: A vasút igazgató­ságának minden eszközökkel a forgalom emelésére kellvén töre­kednie, csak szívesen veheti, ha oly állomásokon, hol a szénkeres­kedés, mint önálló üzlet nem fizetné ki magát, a főnök annak mel­léküzletképein gyakorlására s lassankénti fejlesztésére elég ügyes­séggel bír és vállalkozik. Ha azután az üzlet egyszer már annyira fejlődött, hogy jelentékeny nyereséget hajt, csakhamar találkoznak magánosok is, kik az üzletet a szolgálati teendői által úgyis nagyon igénybe vett, s csak ritkán elegendő tőke felett rendel­kező állomási főnöknél nagyobb tőkével és több szabad idővel erélyesebben gyakorolhatván, azt lassanként teljesen magukhoz vonják. A fogyasztó közönség e mellett azon előnynyel bír, hogy e verseny által az árak tűrhető színvonalra lenyomatnak, s a magán­kereskedő monopóliuma lehetlenné válik. Mily kevéssé kedvezményezettek ily versenynél az állomási főnökök, leginkább azon tényből látható, hogy rendszerint csak­is addig folytatják "az üzletet, míg azt valamely versenytársuk elegendő jövedel­mezőnek nem találja, minek megtörténte után többnyire kény­telenek azzal felhagyni. Végül még a következő körülményre kell utalni: Igen sok állomáson nagy szénüzletek fiókteleppel bírnak. Az üzlet nem elég nagy, hogy külön hivatalnokot lehetne oda állítani, az állomási főnök tehát csekély díjazás mellett átveszi a fióküzletnek a nagy üzlet nevében és kárára való vezetését, s ezzel magának, a szénüzletnek, a vasúti vál­lalatnak és a közönségnek is egyaránt szolgálatot tesz. Az állomási főnökök fenyegető monopóliuma ellen megindult egész mozgalom czélját tehát inkább csak az képezi, hogy a szénüzlet néhány c­ég kezébe kerüljön, kik azután tetszés szerint szab­hatnák meg az árakat. A vasutügyre vonatkozó összes törvényeket, szabványokat és rendeleteket 188­1-re is igen áttekint­hető és szakszerű módon ismerteti és most megjelent egy röpiratban Dr. Liharzik Ferencz cs. tanácsos és a fő­herczeg Albrecht vaspálya vezértitkárja. A mult évekről kiadott hasonló átnézeteknél használt­­építés, általános igazgatás és üzem« szerinti csoportosítás a jelenleginél is fentartatott. Utalván magára e munkára, e helyen csak annak találó e végszavait idézzük: »Igazoltnak mondható tehát azon állítás, miszerint ez intézkedések­ben az államigazgatásnak folyton oda irányuló törekvése nyilvánul, hogy a vasúti forgalom felmerülő idényei számbavétessenek, az ügyvezetés lehetőleg egyszerűsítessék, s a lépten-nyomon szerzett tapasztalatok segélyével a felügyelő hatóság részéről minden megtétessék arra nézve, hogy a vasúti forgalom által különféle módon érintett közérdekek, a vasúti vállalatok magán­érdekeinek lehető kimérése mellett, kielégitessenek, s különösen azon veszélyek is kitelhetőleg kevesbitessenek és kissebbitessenek, melyeket a vasúti forgalom, az azt befolyásoló elemi erők összesége folytán, szükségkép maga után van.« A bécsi nemzetközi magvásár kevéssé jobban sikerült, mint sem váratott; a látogatás meglehetősen sűrű volt; a forgalom búzában és árpában némileg jelentékeny, egyéb gabonaneműekben azonban lényegtelen volt. Az európai aratási viszonyokról közzétett jelentés szerint Ausztria-Magyarország kiviteli képessége búzában 13 — 14, rozsban 2—21­ 8, árpában 3 —312, és­zakban 2—272 millió méter mázsára becsültetik. Az éjszaknyugati és az elbavölgyi vasutak, valamint a Duna gőz­hajózási társaság a közelebb Budapestről Éjszaknémetországba és Szászországba megállapított olcsó tarifákkal szemben oly díj­szabás engedélyezésére látták magukat indítva, mely különösen Bécsből Laube átmenet fog érvényesíttetni, s kocsinkénti 35—50 marknyi mérséklés által az említett budapesti tétellel a paritást helyreállítandja. Az éjszaknyugati hajózási társulat igénybe­vételével Laubetől Magdeburgig, és a Magdeburgból kiinduló csatorna használatával tehát a nevezett igazgatóságok a vízi út számára Bécstől Berlinig s azon túl oly tarifák felállítására ajánlkoznak, melyek Éjszaknémetország felé minden versenyt legyőznének. A magvásár csekély sikere a vasú­ti értékek árfolyamának leszállását idézte elő. A speculáció azt véli, hogy a vasutak eddigi több jövedelmei megszünendnek, s azért értékein túl ad. Az Ausztria-Magyarországban nett szükséges gabona azonban, és pedig a gabonaneműek árcsökke­nése következtében is annál bizonyosabban fog a külföldre írelni. Új üzletvezetőség szervezése a m. k. államvasutaknál. A budapest-zimonyi vasut s szárnyvonalas üzletének közvetlen vezetésére a közmunka és közlekedési m. k. ministérium enge­délye alapján, Szabadkán f. évi október hó 1-én új üzletvezető-

Next