Vasuti és Közlekedési Közlöny, 14. évf. (1883)
1883-04-20 / 46. szám
46. szám. Budapest, 1883. Április 20. Tizennegyedik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. TARTALOM. A dunagőzhajózási társaság és a magyar érdekek. György Endrétől. (Folytatás.) — A rétszilas-szegszárdi s helyi érdekű vasút közigazgatási bejárása. — Az aradcsanádi vasut rakodó vágányainak bejárása. — Nagyvárad-mezőtúri helyi érdekű vasut. — Kormányrendelet. — Különfélék. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. Szerkesztői Iroda , VI., váczi kiírat21. sz. (Ipar-udvar) 11. em. Slöfizetési dí]: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. » » » » fél évre 6 » Eladó hivatal: VI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) 11. em. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. A dunagőzhajózási társaság és a magyar érdekek. *) GYÖRGY ENDRÉ-től. (Folytatás.) VII. A mostani feszült helyzet mindkét oldalon elfogulatlan vizsgálatot igényel. A termelő közönség érdekében, — mint fentebb érintettem, — az igazgatásnak más módja, de különösen a kiviteli tarifák biztos és olcsó volta fekszik az átviteli egységárak alapján. Ami az igazgatás kérdését illeti: az szembeszökő, hogy az igazgatóság természetes helye Budapesten van. Szécsenyi egész működéséből lehet következtetni, hogy ő azt mindig úgy kontemplálta. Elég legyen egy bizonyítékot hozni fel. Egy a »Hazai s Külföldi Tudósitásokhoz« 1836 junius 25-ről épen a dunai hajózás tárgyában a »Zrinyi« hajón tett aldunai utazása alkalmából Orsováról intézett levelében panaszkodva néhány rendetlenség felett, igy szól: »Ily zavarok felette búsitók, s azokon máskép gyökeresen nem segíthetni, mint az egész ügynek rendszeres elintézése által, mihez kiképzett egyesítő központ legelső feltétel. Se hajóskapitányaink, se erőműveseink, se derekas és elég számú hajós embereink nincsenek a honban, s ebben is, mint sok másban a külföldnek adózói vagyunk; a téli fagy viszont 2—3 hónapig rabbá tesz, mi ránk nézve, ha nem is nagy szerencse, leghasznosabbra fordítható, ha tudniillik medveként a havakat mély lelkesedéssel el nem aluszszuk, hanem hajós népünket azok alatt organizáljuk s hazánkfiait a szorgalom és becsületes keresetnek ezen fiságára nevelgetjük, kimiveljük. De ehhez megint, s mindenekelőtt központ kell, melyet remélem, — minthogy én annak felállítására csak úgy kivánok vállalkozó lenni, ha senki más nem akar — Pest városa kezeiből soha sem fog kibocsátani többé.« Világos e sorokból Széchenyi tendencziája, mely annyi más egyéb közt a hajózás tekintetében is központtá óhajtotta tenni a még akkor igazán gyermekkorát élő fővárost. De a dolog természete is így mutatja. A társaság maga határozottan kimondja , hogy mást ne említsünk, magában az ötven éves jubileum alkalmával kiadott »Denkschrift«-ben is — ismételve, hogy üzletének, prosperálásának súlypontja Magyarország. Érdekei tehát Budapestet, mint fő üzleti emporiumot jelzik természetes székhelyének. De üzlettechnikai szempontból is itt van súlypontja. Itt van óbudai hajógyára, itt vannak kőszénbányái, itt van az általa üzletben tartott vasút. Hasonlíthatlanul több teendője van a magyar, semmint az osztrák kormánynyal. Sőt műszaki tekintetben és geográfiailag is ez a középpont. A közép Duna közepe, a Vaskapu és a gönyői folyamrész közt oly természetes központ, amelyet választana hasonló viszonyok közt minden habozás nélkül bármely vállalat. Csakis az, hogy a társaság kezdetekor az aldunára nem gondoltak, s hogy később Magyarország önálló léte szünetelt, fejti meg a bécsi központot, de annak 1867-ben meg kellett volna változnia. Semmi kétségem sincs felette, hogy ez volna a leghelyesebb s az összes igényeket legjobban kielégítő megoldás, mely semmi új terhet nem hárítana a társaságra, megfelelne teljesen a magyar igényeknek s a mellett a természetes központ félreismerhetetlen előnyei folytán jelentékenyen javítaná és olcsóbbá is tenné az administratiót. Semmi kétségem sincs továbbá a felett sem, hogy ezen átköltözés utoljára is meg fog történni. Meg fog történni egyszerűen azért, mert természetes, s a fejlődés — bármennyire nehezítik is azt mesterséges viszonyok — végre is mindig a természetes mederbe tér vissza. Egy vállalat igazgatósága pedig mindig csak ott van természetes helyén, a hol érdeke legtöbb s hol üzlete leginkább szemei előtt van, s a hol keresi prosperálásának jövőjét. A dunagőzhajózási társaságra nézve e hely kétségkívül Budapest, s így nem lehet kétség benne, hogy külsőleg is Budapest lesz idővel a vállalat fő súlypontja, s a természetes nehézkedéssel szemben nem lesz örökké fentartható a csupán kicsinyes és mellékes kifogások, politikai hátsó gondolatok és a szenvedély elvakultsága által indokolható jelen helyzet. Félek azonban tőle, hogy a társaság societárius viszonyai szerint ma Bécsben székelő társaság lévén s így osztrák illetőségű, az osztrák kormány ismét politikai okokból megtagadná ezen átváltoztatástól engedélyét, a vállalat pedig az ez esetben egyedül nyitva álló liquidálás és újraalakulás útját kényelmetlennek és költségesnek találná. Ily helyzettel szemben nincs más út, mint azon dualistikus szervezet, a mely az osztrák-magyar államvasuttársaságnál lépett a régi helyére, s amely kétségkívül minimuma annak, a mit az 1867 óta megváltozott közjogi helyzet természetes folyományául alku útján kívánhatunk, miután külön üzletigazgatósághoz minden alku nélkül is jogunk van. E dualistikus szervezet jogilag egyátalában nem ütközhetnek, és tényleg is nehezen ütköznek komoly nehézségekbe Bécsben, és más tekintetben is megnyugtató volna. Azt az ellenvetést szokták bizonyos oldalról ezen szervezés ellen felhozni, hogy ha a dunagőzhajózási társaság külön igazgatóságot állítana fel Budapesten, akkor a dolog természetes következménye szerint hasonló külön igazgatóságot követelne Belgrád, Bukarest és Kuszcsuk, miután ezen államok nem lehetnek még annyira sem kielégítve a bécsi igazgatóság által, mint a magyar érdekek. Ezen felfogás azonban nézetem szerint teljesen téves. A dunagőzhajó társaság részvénytársaság, s mint ilyennek nemzetisége az 1857 évi dunahajózási okmány 11. §-a értelmében a székhely szerint határoztatik meg. E székhely a monarchia határain belül esnék mindkét esetben, s így a vállalat helyzete egyátalán nem esnék semmi változás alá sem kifelé, ha idebent két igazgatóság volna is, annyival inkább, mert a megújított vám- és kereskedelmi szövetség 7. §-a értelmében a monarchia határain túl az osztrák-magyar tengeri lobogó húzatik fel, agy a dualizmus láthatólag is kifejezésre jut. Azáltal tehát, ha egy bel közű intézkedéssel a társaság szükségesnek találná a bécsi mellett egy budapesti igazgatóságot létesíteni, ez kifelé bizonyosan nem alterálná a társaság helyzetét. E belközű intézkedéshez a dunagőzhajózási okmány értelmében nincs másnak hozzászólása. Hiszen ha a parti államok mindegyikének joga volna ily külön igazgatósághoz, és oly jogosan követelhetné azt most is; és ha a társaság megtagadja — amint hogy meg is tagadhatja — most, ép úgy megtagadhatja jövőben is; mert hiszen azon tény, hogy esetleg Budapesten is állíttatik fel egy igazgatóság, egyátalán nem változtatja a jogi helyzetet s nem teremt új jogokat az aldunai államokra nézve. Különben is ismételve meg kell jegyeznünk, hogy a megújított vám- és kereskedelmi szövetség 7. §-a e tekintetben az utolsó scrupulust is teljesen megsemmisíti. Addig a monarchia határain túl az osztrák lobogót használta, s így a budapesti igazgatóság létesítése természetesen lobogócserét idézett volna elő, pedig a lobogó jelzi a nemzetiséget, míg ma az osztrákmagyar tengeri lobogó lévén használatban, a nemzetiség kifelé ") Lásd lapunk f. évi 37., 38., 40., 42., 43. és 45. számait.